Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Ju­bi­lál a bu­da­pes­ti Eöt­vös Lo­ránd Tu­do­mány­egye­tem. Az in­téz­mény jog­előd­jét 1635. má­jus 12-én ala­pí­tot­ta Páz­mány Pé­ter esz­ter­go­mi ér­sek, és mint je­zsu­i­ta aka­dé­mia jött lét­re. Ha­son­ló­an a sze­ge­di egye­te­mi ko­lozs­vá­ri jog­előd­jé­hez, a Páz­mány is két­ka­rú, ti­pi­ku­san je­zsu­i­ta uni­ver­si­tas volt böl­csé­szet­tel és te­o­ló­gi­á­val.
A kép­zés cél­ja ak­kor dön­tő­en a ka­to­li­kus el­len­re­for­má­ci­ó­hoz a pa­pi ér­tel­mi­ség ki­ne­ve­lé­se volt, de en­nél azért még­is sok­kal több: a ma­ra­dék, a tö­rök ál­tal el nem fog­lalt Ma­gyar­or­szá­gon az egye­te­mi kép­zés meg­in­dí­tá­sá­nak fel­ada­ta is rá há­rult – ma­gya­ráz­ta la­punk­nak Szö­gi Lász­ló, az EL­TE Egye­te­mi Könyv­tá­rá­nak fő­igaz­ga­tó­ja. Egé­szen az 1773-as fel­osz­la­tá­sig tar­tot­ták kéz­ben a je­zsu­i­ták. Köz­ben fo­ko­za­to­san fej­lő­dött ki a jo­gi ka­ra 1667-ben, az or­vo­si ka­ra 1769-ben ala­kult. „Azt le­het mon­da­ni, hogy ez az egye­tem több mint két év­szá­za­don át Ma­gyar­or­szág egyet­len fo­lya­ma­to­san mű­kö­dő uni­ver­si­tasa volt” – emel­te ki a fő­igaz­ga­tó. Hoz­zá­tet­te: eb­ből a szem­pont­ból ez egy óri­á­si je­len­tő­sé­gű in­téz­mény, hi­szen a szom­széd or­szá­gok­ban a kö­zép­kor óta fo­lya­ma­to­san mű­köd­tek egye­te­mek – ná­lunk a tör­té­nel­mi kö­rül­mé­nyek ezt nem tet­ték le­he­tő­vé, de a Páz­mán­­nyal az el­ma­ra­dá­sunk csök­kent a ré­gió más ál­la­ma­i­hoz ké­pest. A kül­föl­di egye­tem­já­rást egyéb­ként eb­ben az idő­ben mind a pro­tes­tán­sok, mind a ka­to­li­ku­sok ré­szé­ről vo­na­lon na­gyon je­len­tős ma­radt. Az egye­tem ál­la­mi­vá vált hi­va­ta­lo­san 1777-ben, mi­kor Nagy­szom­bat­ról át­köl­töz­tet­ték előbb Bu­dá­ra, majd 1784-ben Pest­re. Ek­kor mint négy­ka­rú, ál­la­mi, bi­ro­dal­mi egye­tem a Habs­burg-mo­nar­chia négy leg­fon­to­sabb egye­te­me kö­zé tar­to­zott. A 19. szá­zad­ban itt ké­pez­ték az or­szág – be­le­ért­ve Er­délyt is – szin­te tel­jes ér­tel­mi­sé­gét.
A re­form­kor­ban az egye­tem né­mi­leg el­ma­radt a kö­zép-eu­ró­pai fej­let­tebb in­téz­mé­nyek­től, kü­lö­nö­sen Bécs­től, ami­nek óri­á­si sze­re­pe volt a bi­ro­da­lom­ban, ezért vált szük­sé­ges­sé a ma­gyar egye­tem füg­get­len­sé­gé­nek ki­mon­dá­sa 1848-ban. 1860-tól mint ma­gyar nyel­vű ál­la­mi egye­tem az or­szág leg­na­gyobb uni­ver­sitásává vá­lik, mi­köz­ben mel­let­te lét­re­jön a ko­lozs­vá­ri in­téz­mény. A szá­zad­for­du­ló ide­jén Eu­ró­pa tíz leg­na­gyobb egye­te­me kö­zé tar­to­zott óri­á­si hall­ga­tói lét­szám­mal, rend­kí­vül erős és ko­moly inf­rast­ruk­tu­rá­lis be­ru­há­zá­sok­kal. Vi­rág­ko­rát a du­a­liz­mus má­so­dik fe­lé­ben él­te, amely­ből to­vább él a két vi­lág­há­bo­rú kö­zött is.
1948-ban a kom­mu­nista-ál­lam­szo­cial­ista dik­ta­tú­ra ide­jén az egye­tem hall­ga­tói ös­­sze­té­te­le kény­szer­ből vál­to­zik, 1949-től ter­mé­szet­tu­do­má­nyi kar­ral bő­vül. A ta­ná­rok kva­li­fi­ká­ci­ó­ja vál­to­zat­la­nul országel­ső egye­tem­mé eme­li. A rend­szer­vál­tás után szé­le­se­dik a struk­tú­rá­ja, csat­la­ko­zik hoz­zá két fő­is­ko­la: a Bár­czi Gusz­táv Gyógy­pe­da­gó­gi­ai Fő­is­ko­la és a bu­da­pes­ti Ta­ní­tó- és Óvó­kép­ző Fő­is­ko­la. Ka­ri struk­tú­rá­ja át­ala­kul.
1950-ben ne­vez­ték el Eöt­vös Lo­ránd­ról, előt­te 1921-ben Páz­mány Pé­ter ne­vét kap­ta. Ma nyolc kart szám­lál, és vi­tat­ha­tat­la­nul az or­szág el­ső egye­te­me, el­ső­sor­ban a mi­nő­sí­tett ok­ta­tók szá­ma, a dok­toran­dus­zok szá­ma, a dok­to­ri prog­ra­mok te­kin­te­té­ben – az or­szág zász­lós­ha­jó­ja a fel­ső­ok­ta­tás­ban – ös­­szeg­zett Szö­gi Lász­ló.

Arany Mi­hály