A vezető legfontosabb feladata, hogy olyan környezetet teremtsen, ahol a csapat fejlődni tud – vallja Veres Rózsa, képzési és fejlesztési szakember, aki a szegedi egyetem három különböző karán is tanult, és mindegyik tapasztalatát beépítette jelenlegi munkájába. Rózsával, aki jelenleg a bp képzési vezetője (Future Skills and Learning Manager) az alumniSZINtéren beszélgettünk tanulásról, hivatásáról, a generációk közötti különbségek értékéről és arról is, mit jelent számára a SZIN fesztivál.
A cég fő üzenete az, hogy energiát adunk a világnak. Ezt a standunkon is megjelenítjük: volt például smoothie bike, ahol a bicikli tekerésével turmix készülhetett – így mozgás, egészség és élmény egyszerre. Emellett csillámtetoválást is kínáltunk, és egy recharge station-ünk is volt, ahol nemcsak a telefonokat lehetett feltölteni, hanem a fesztiválozók is új energiát gyűjthettek.
Érdekes, mert pusztamérgesi vagyok, egy kis faluból származom, ahol a fesztiválozás egyáltalán nem volt része a fiatalságnak. A SZIN-re is csak felnőttként kezdtem járni, amikor újraindult Szegeden. Barátokkal, barátnőkkel találkoztunk, néha egy-egy koncertet megnéztünk. Mivel közel lakom, mindig azt érzem: ha már hallom, akkor miért ne élvezném a helyszínen? Így azóta szinte minden évben itt vagyok.
Már a gimnáziumban eldőlt, hogy Szeged felé vezet az utam. Hatodikosként olvastam egy cikket, amely a város legerősebb gimnáziumának az egyetem gyakorló gimnáziumát nevezte meg, és én eldöntöttem, hogy oda szeretnék járni. Sikerült is, onnan pedig egyenes út vezetett az egyetemre. Magyar–angol szakos tanárként végeztem, mert szerettem az irodalmat és az idegen nyelvekhez is volt érzékem. Később posztgraduális képzést végeztem a Gazdaságtudományi Karon menedzsment szakon, legutóbb pedig a Juhász Gyula Karon mentálhigiéné mesterszakon diplomáztam. Háromszoros SZTE-alumna vagyok, és minden tanulmányom valamilyen módon hozzájárult ahhoz, amit ma képviselek – akár szakmailag, akár magánemberként és anyaként. A tanulás számomra nemcsak tudást, hanem életformálást is jelentett
Úgy gondolom, a vezető legfontosabb feladata nemcsak a munka elvégzésének biztosítása, hanem olyan környezet megteremtése, ahol a csapat fejlődni tud. Fontos, hogy a kollégák kihozhassák magukból a legtöbbet, együttműködni tanuljanak, és közösen érjenek el sikereket – miközben a munkát élvezik is. A bp-nél erre rengeteg lehetőség van, a tanulás folytatódik a munkahelyen is. Nemzetközi szakmai képzések, vezetőfejlesztés, számos tréning áll rendelkezésre, és mindig figyeljük, milyen készségekre lesz szükség a jövőben.
Számomra a legfontosabb az, hogy nincs teljesítmény befektetett munka nélkül. A tudás jó érzés, és ugyanúgy működik, mint az életben: amit beleteszel, azt kiveheted belőle. Ez hoz eredményt, tapasztalatot és megbecsülést is. A másik érték az emberi kapcsolatok ereje. Az egyetem rengeteg barátságot adott, amelyek ma is fontosak számomra. Szükségünk van szociális hálóra – emberekre, akik mellettünk vannak a nehéz pillanatokban és a sikereinkben is.
Örömforrásnak élem meg. A lányom Z generációs, sokat tanulok tőle, más a szemlélete, és ez mindig inspirál. Nem generációs kihívásról beszélnék, hanem arról, mit tudunk egymástól tanulni, hogyan tiszteljük egymás útját. A munkahelyen is így tekintek erre: az értékek, a személyes hozzáállás sokkal meghatározóbb, mint az, hogy ki melyik generációhoz tartozik. Élvezem ezeket a különbségeket, és szeretem, amikor rácsodálkozhatok más nézőpontokra.
Nem könnyű ma a helyzet, de nekem sem volt az, amikor elkezdtem. Kilenc hónapomba telt, mire az első munkahelyemet megtaláltam. Kitartás kell, és az a képesség, hogy a kudarcok után is fel tudjunk állni. A reziliencia kulcsfontosságú. A másik pedig az emberi kapcsolatok építése. Fontos, hogy a találkozásaink során olyan benyomást hagyjunk másokban, ami inspiráló. A szorgalom és a kapcsolódás együtt adhatja meg azt, amivel valaki kitűnhet.
Őszintén, sosem gondoltam volna, hogy ilyen környezetben fogok dolgozni. A bp 8 éve van Szegeden, én 7 éve csatlakoztam. A fiatalok gyakran meglepődnek, amikor látják, hogy itt, helyben lehet nemzetközi környezetben tapasztalatot szerezni. Számomra kihívás volt, hogy nem az anyanyelvemen dolgozom: ma már 95%-ban angolul végzem a munkám, a vezetőm is Angliában van. Sok plusz energiát kellett beletennem, hogy angol nyelven is magabiztosan tudjak értekezni, tréninget tartani. Hosszú út volt, és ez a tanulási folyamat ma is tart.
Számomra a segítség adása természetes. Hét évig vezettem a szegedi Hospice Alapítványt, ahol rengeteget tanultam a segítésről. Most a mentálhigiénés diplomám révén még tudatosabban látom: segítséget adni annak lehet, aki fogadja, aki nyitott rá. Azt érzem, hogy minél többet adok, annál többet kapok vissza – feltölt és energiát ad, ha másoknak segíthetek.
A fesztiválozóknak azt, hogy töltsék ezeket a napokat felszabadultan, bulizzanak, lazuljanak, és ne aggódjanak a jövő miatt. A friss diplomásoknak pedig azt üzenem: legyenek kitartóak, rugalmasak, és építsenek emberi kapcsolatokat. Ezek adják a legnagyobb erőt az életben és a pályán.
Beszélgetőtárs: Lázárné Csernus Anikó
Fotó: Móró Bianka
A weboldal fejlesztését az RRF-2.1.2-21-2022-00012 azonosítószámú, Komplex Digitális Modellváltás – intelligens fokozatváltás projekt támogatta.
A projekt Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervének keretében valósul meg.
