,,Számomra a matematika nem tárgy, hanem szemlélet’’ - interjú Fedorszki Ádámmal

Mennyire volt meghatározó a matematika fiatal korodban?

Olyan közegből érkezem, ahol a matek nem kényszer volt, hanem természetes nyelv. Édesanyám és nagymamám is matematikatanár. Ma már modern oktatóként azon dolgozom, hogy ezt a szemléletet minél több diáknak átadjam.

Mikor fordult át az az életedben, hogy a matematika élmény is lehet, nemcsak kötelező tantárgy?

Nálam ez nem egy hirtelen fordulat volt, inkább egy folyamatos építkezés. Olyan közegben nőttem fel, ahol a matematika nem „tantárgyként” létezett, hanem gondolkodási eszközként.

A nagymamám például pontosan az a tanár volt, akit ma is ideálisnak tartok. Szenvedélyes, történetekben gondolkodó, és mindig az érdeklődést kereste, nem a puszta teljesítményt. Nem azt akarta, hogy őt szeressék, hanem azt, amit tanít. Ez nagyon mélyen megmaradt bennem. Innen jött az a felismerés is, hogy a matek nem képletek halmaza, hanem egyfajta játék a gondolatokkal. Édesanyám ezt csak erősítette bennem!

Volt olyan tanárod, aki inspirált, hogy erre az útra lépj?

Igen és nem csak az iskolában. Számos olyan tanárom volt, akikre példaképként tekintettem, és akik emberközpontú, igazságos és következetes szemléletükkel nagy hatással voltak rám. A legmeghatározóbb azonban egyértelműen az édesanyám és a nagymamám volt, aki nemcsak tanította a matematikát, hanem ezt a hozzáállást is képviselte, amit ma én is igyekszem továbbadni.

Számukra és tanáraim számára is mindig a diákok sikerélménye volt a középpontban. Nem a kudarcra építettek, hanem arra, hogy mindenki eljusson egy számára értelmezhető szintre.

Ez az az örökség, amit ma is viszek tovább.

Hogyan tudsz egy teljesen száraz témát izgalmassá tenni órai keretben?

Őszintén? Nem hiszek abban, hogy létezik „száraz téma”. A kérdés inkább az, hogyan meséled el. A tanár nem csak anyagot ad át, történetet mesél, kontextust teremt, és kíváncsiságot épít. Nálam nagyon fontos az egyensúly. A lexikális tudás alap, de a cél a kreatív gondolkodás. A szorgalom eszköz, nem végcél. Az órákon sok a feladat, sok a „gondolkodásra kényszerítés”, mert abban hiszek, hogy a matematika tanulása egyfajta edzés. Ebben a folyamatban a hibázás nem probléma, hanem az egyik legjobb tanulási pont.

Mit ad neked a Rapidedu közössége?

Egy olyan közeget, ahol ez a szemlélet nem különc, hanem alap. A Rapid Edu számomra egy folyamatos visszacsatolási rendszer is. Látom, mi működik, mi nem, és tudok reagálni. Ez nagyon fontos, mert a mai diákokat már nem lehet ugyanazzal a módszerrel megszólítani, mint 10-15 éve.

És ami még fontosabb, közösen gondolkodunk arról, hogyan lehet az oktatást élménnyé tenni.

Hogyan változott a diákok hozzáállása az évek során a matematikához?

A figyelem sokkal fragmentáltabb lett, ezt kár lenne tagadni. Nehezebb hosszabb ideig fenntartani az érdeklődést. Ugyanakkor a diákok ma sokkal gyorsabban reagálnak, ha valami valóban megszólítja őket. Ha sikerül bevonni őket, akkor nagyon intenzíven tudnak dolgozni. Ezért is gondolom, hogy ma már nem elég jól tanítani, jól kell kapcsolódni.

Kiknek lehet érdemes részt venni ezen az előadáson?

Azoknak, akik szeretnének egy másik perspektívát a matematikáról. Nem feltétlenül a „legjobbaknak” szól. Sokkal inkább azoknak, akik úgy érzik, hogy eddig nem találták meg benne a saját sikerüket. Én abban hiszek, hogy mindenki képes fejlődni. Nem ugyanoda jutunk el, de mindenki eljuthat egy számára sikeres szintre. És ez a fontos, hisz mottónk, hogy "Elég jó vagy!"

Mit jelent neked a tanítás?

Számomra a tanítás nem arról szól, hogy „olimpikonokat” képezzek, hanem hogy olyan embereket, akik képesek gondolkodni, kérdezni, és saját magukhoz képest fejlődni. Ha ezt sikerül átadni, akkor a matematika már nem tantárgy, hanem eszköz lesz az élethez.

Beszélgetőpartner: Bodnár Rebeka