Magyarország Alaptörvénye szerint „mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”

Az Alaptörvény a vád fogalmát a fentiektől részletesebben nem határozza meg, a vád jogintézményének részletszabályai a büntetőeljárásról szóló, az ügyészségről szóló, illetve közvetetten a Büntető Törvénykönyvről szóló törvényben (2012. évi C. törvény) találhatók. A vád az állam bűnüldözési és büntetőjogi igényének érvényesítése körében alkalmazandó eljárásjogi fogalom. A Büntető Törvénykönyvben meghatározott bűncselekményeknek a vád szempontjából két típusa különböztethető meg:

(1)a közvádra büntetendő és

(2)a magánvádra büntetendő bűncselekmények, azzal, hogy a magánvádra büntető bűncselekmények kivételes esetet képeznek és főszabályként a bűncselekmények közvádra büntetendők.

Közvádas bűncselekmények esetén a büntetőeljárásról szóló törvény szabályai szerint a vádat az ügyész képviseli (közvádló). Ezzel szemben magánvádas eljárás esetén a törvény meghatározott bűncselekmények esetén az eljárás megindítását a sértett akaratától – magánindítványától – teszi függővé. Ezekben a magánindítványra induló eljárásokban a vádat a sértett képviseli az ügyész helyett. Magánvádra büntetendő bűncselekmények a könnyű testi sértés, a magántitok megsértése, a levéltitok megsértése, a rágalmazás, a becsületsértés, a kegyeletsértés, illetve a becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel készítése. Ezekben a magánvádas eljárásokban tehát a magánvádló rendelkezik a váddal és tölti be az ügyész szerepét. Röviden ki kell térni a pótmagánvád intézményére is. Pótmagánvádas eljárásokban a sértett pótmagánvádlóként csak közvádra üldözendő bűncselekmények esetében léphet fel és csakis akkor, ha a közvádló, azaz az ügyész nem érvényesíti bíróság előtt az állam büntető igényét. Amennyiben a sértett úgy dönt, hogy pótmagánvádlóként lép fel, az eljárásban a jogi képviselet igénybevétele számára kötelező. A sértett jogi képviselője az úgynevezett vádindítványt az addigi eljárást lefolytató elsőfokú ügyészségnél nyújtja be, melytől kezdve a vádat a pótmagánvádló (jogi képviselője) képviseli.

E kivételes eseteket leszámítva tehát az állam büntetőigényét az ügyészség érvényesíti. A közvádló feladatait az ügyész látja el, mely során az ügyész a váddal teljeskörűen rendelkezik.

A büntetőeljárásról szóló törvény szabályainak megfelelően – összhangban az Alaptörvény idézett rendelkezésével – a bíróság büntetőügyekben a vád alapján ítélkezik, a bíróság a vádhoz kötve van. Ez azt jelenti, hogy a bíróságnak a vádról döntenie kell, azonban a vádon túl nem terjeszkedhet, vagyis a bíróság csak a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről dönthet és csak olyan cselekményt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz. A vád bizonyítására a bíróság előtt a vádló köteles.

Az ügyészség és a nyomozó hatóság a tudomására jutott közvádra üldözendő bűncselekmény miatt hivatalból megindítja a büntetőeljárást. A büntetőeljárás több szakaszra osztható. A vádemelést a nyomozati szak előzi meg, mely a tényállás feltárására, a bizonyítékok felderítésére irányul. A nyomozást a nyomozó hatóság (rendőrség) végzi az ügyész utasítására és felügyelete mellett, vagy a nyomozást maga az ügyész is végezheti. Amennyiben a nyomozás eredményeként az ügyészség úgy ítéli meg, hogy a törvényes vád feltételei fennállnak, a nyomozás lezárultát követően a vádiratnak a bírósághoz való benyújtásával emel vádat és kezdetét veszi az eljárás bírósági szakasza, melyben a bíróság első sorban az eljárás alá vont személy büntetőjogi felelősségéről, bűnösségéről dönt. Ezzel egyidejűleg az ügyész a nyomozás iratait a bíróság rendelkezésére bocsátja.

A büntetőeljárással kapcsolatban ki kell térni az eljárás alá vont személyre, vagyis a terheltre. A terhelt az, akivel szemben büntetőeljárást folytatnak. A terhelt a nyomozás során gyanúsított, a vádemelés után vádlott, a büntetés alkalmazása esetén elítélt.

A bírósági eljárás és így a terhelt esetleges büntetőjogi felelősségre vonásának alapjául szolgáló törvényes vád meghatározott feltételeknek kell, hogy megfeleljen. Így a vád törvényes, ha az arra törvényi jogosultsággal (legitimációval) rendelkező vádló a bírósághoz indítványt terjeszt elő, melyben meghatározott személy (a terhelt) büntetőtörvénybe ütköző konkrét cselekményére tekintettel kezdeményezi a büntetőeljárás lefolytatását. Szükséges hangsúlyozni, hogy a vád attól még törvényes, hogy később a bírósági eljárás eredményeképpen bizonyítást nyer a terhelt ártatlansága.

FORRÁSOK

Magyarország Alaptörvénye, XVIII. cikk

Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény, 1. – 2. §§, 17. – 21. §§

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény, 30. – 31. §§, 207. §

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény, 4. – 7. §§, 25. – 26., 38. §, 53. – 54. §§