Az ártatlanság vélelme nemzetközi egyezményekben, Magyarország Alaptörvényében, illetve a büntetőeljárásról szóló törvényben (2017. évi XC törvény) szabályozott büntető eljárásjogi alapelv. Az Alaptörvény XXVIII. cikke szerint „senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.”A büntetőeljárásról szóló törvény 1.§-a az ártatlanság vélelmét hasonló tartalommal szintén rögzíti.

Az ártatlanság vélelmének elve elsősorban a büntetőeljárásban résztvevő szereplők (így különösen bíróság, ügyészség és nyomozó hatóság) magatartását meghatározó követelmény: a büntetőeljárás alá vont személyt (terhelt) az eljáró szervek nem tekinthetik bűnösnek mindaddig, amíg a büntetőeljárás bírósági szakaszában a független és pártatlan bíróság jogerős döntésével a terhelt büntetőjogi felelősségét nem állapította meg, vagyis kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást, hogy a büntetőeljárás tárgyát képező bűncselekményt a terhelt követte el és ezért büntetőjogi felelősség terheli (FANTOLY-GÁCSI, 2013).

Az ártatlanság vélelme a büntetőeljárás garanciális alapelve, amelyből a büntetőeljárás során alkalmazandó bizonyítási követelmények fakadnak. E szerint: A vád bizonyítására (vagyis, hogy az eljárás alá vont személy az eljárás tárgyát képező bűncselekményt elkövette) a vádló köteles. Az ártatlanság vélelmére vezethetők vissza a büntetőeljárás egyéb garanciális szabályai, melyek szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére, továbbá a terhelt ártatlanságát vélelmezni, míg bűnösségét bizonyítani kell. (A büntetőeljárásban a bizonyítás célja a büntetőjogi felelősség megállapításához szükséges ténybeli ismeretek megszerzése.) (FANTOLY-GÁCSI, 2013)

A fentiekből következően tehát, a büntetőeljárás alatt az eljáró bíróság kizárólag olyan tényeket értékelhet döntése meghozatalakor, amelyek a bizonyítási eljárás során megfelelően alátámasztottak, a bizonyítási eljárás követelményeinek megfelelően – a garanciális szabályok betartásával – minden kétséget kizáróan alátámasztottak. További az ártatlanság vélelméből fakadó következmény a vádló azon kötelessége, mely során köteles a terhelt bűnösségének bizonyítására. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy amennyiben a büntetőeljárás során nem nyer minden kétséget kizáróan bizonyítást, hogy az eljárás tárgyát képező bűncselekményt a terhelt követte el, úgy bűnössége nem állapítható meg és a bíróság kellő bizonyítottság hiányában a vádlottat felmenti.

FORRÁSOK

FANTOLY Zsanett-GÁCSI Anett Erzsébet (2013) Eljárási büntetőjog, statikus rész. Szeged, Iurisperitus Bt. Szeged. p. 74., 204.

Magyarország Alaptörvénye, XXVIII. cikk

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény, 1.§, 7.§, 566.§