Dr. Lóránt Zsolt a Szegedi Tudományegyetem orvostanhallgatójaként végzett 1994-ben, majd röviddel ezután már akkori párja segítségével az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Külföldön rögös út fogadta, honosítani kellett az itthon megszerzett diplomáját, rengeteg adminisztratív feladat várta. Azonban a mindennapi kapcsolattartás már az Egyesült Államokból is könnyedén megoldható, és Zsolt úgy érzi, hogy összességében jó döntést hozott a külföldre költözéssel.
1988 és 1994 között voltam orvostanhallgató a Szegedi Tudományegyetemen. Édesapám is itt végzett orvosként, így több professzor is tanított mindkettőnket. Nagy izgalommal, várakozással kezdtem az egyetemet és a képzés befejezésével úgy éreztem, hogy indulhatok dolgozni. A végzés után egyből a neurológia klinikán kezdtem el dolgozni Dr. Vécsei László professzor Úr vezetése alatt. Ezt követően 4 hónap után úgy alakult, hogy ki tudtam menni az Amerikai Egyesült Államokba az onnan származó feleségem kapcsolatain keresztül, ami akkor jó lehetőségnek tűnt.
Röviden: hosszú és nehéz út vezetett a honosítási vizsgákon keresztül, és a kinti rezidencia, szakorvosképzés is összetett volt. Az Amerikai Egyesült Államokban 2003-ra végeztem el a gyermek- és ifjúságpszichiátriai képzést. Magyarországon a neurológia és a pszichiátria nagyon közel áll egymáshoz, és itt az USA-ban is. Valamivel egyszerűbb volt a pszichiátriai oktatásba bejutni, és így adódott, hogy ott kezdtem el dolgozni, majd utána szakosodtam tovább a gyermek- és ifjúságpszichiátriai irányba.
Úgy érzem, hogy itt kisebb a munkahelyi verseny a dolgozók között. Nagy figyelem hárul arra, hogy a betegek szükségletei mindig megoldásra kerüljenek, és az orvoslásban ez kellene, hogy elsődleges legyen. Én a nyugati parton dolgozok, így nem tudom, hogy mi jellemző az ország többi részére. Itt az embereknek nagyon nagy elvárásuk van a szolgáltatásoktól, és nehezen viselik el a várakozást, vagy éppen a komfort hiányát.
Két nagy nehézség volt: a bevándorlási hivatallal való munka, sorban állások, költségek, adminisztráció és a várakozás. A másik pedig a magyar diploma honosítása.
Magyarországon ismerkedtem meg a feleségemmel, aki akkor Béke szolgálatos önkéntesként dolgozott az én régi gimnáziumomban. Majd New York-on, Alabama-n és Chicago-n keresztül Washington államban telepedtünk le, Seattle körül, mivel Neki ott voltak családi kapcsolatai.
Mivel az Amerikai Gyermek- és Ifjúságpszichiátria éves gyűlései, konferenciái mindig egy-egy nagyobb városban vannak megtartva, így szinte minden ismertebb helyre el tudtam jutni, még Hawaii-ra, és a szomszédos Torontóba is.
Sűrűn járunk haza látogatóba, és a videóhívás is megkönnyíti a kapcsolattartást, így nem volt kínzó honvágyam. Valamint Seattle körül nagyon sok magyar lakik, benne vagyok a lokális aktivitásokban, és a helyi néptánc csoportban.
A kíváncsiság jelenléte, a rugalmas életfelfogás rengeteget jelent, és élvezetessé tesz bármilyen külföldi aktivitást, munkát, tanulmányt, kapcsolatfelvételt is. Összességében én nem bántam meg, hogy az Amerikai Egyesült Államokba kerültem.
INTERJÚT KÉSZÍTETTE: SZABÓ MÁTÉ
A weboldal fejlesztését az RRF-2.1.2-21-2022-00012 azonosítószámú, Komplex Digitális Modellváltás – intelligens fokozatváltás projekt támogatta.
A projekt Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervének keretében valósul meg.
