Tajti Gabriella neve évek óta összefonódik az SZTE Kulturális Irodával. Magyar szakra járt, majd művelődésszervezői végzettséget, később andragógusi oklevelet és kulturális menedzser diplomát is szerzett. Már 35 éve tevékenykedik programszervezőként a Szegedi Tudományegyetem falain belül, kiemelkedő munkáját Pro Universitate-díjjal jutalmazták november közepén.
– Ez a szép történet még a múlt században kezdődött. Az egyetemi kultúrában való tevékenykedésemet 1991-ben a JATE Klubban kezdtem, ahol klubtitkár voltam. Akkor még a JATE Kulturális Titkárság és a JATE Klub egy szervezeti egységhez tartozott, én mindkét helyen dolgoztam szervezőként. Majd 1997-ben létre jött a JATE Kulturális Iroda, ahol először programszervező voltam, majd 1998-tól irodavezető, az integráció után pedig az SZTE Kulturális Iroda irodavezetője lettem.
– Mindig is kultúrabarát, kultúraszervező voltam, pedig a családi indíttatásom egyáltalán nem ilyen utakra irányított. Húsz éves koromig egy erdészházban laktunk, ugyanis az édesapám erdész volt. A világlátásomat, a nyugalmamat és a toleranciámat az erdőnek, a fáknak köszönhetem – bármilyen szokatlanul is hangzik. Már általános iskolás koromban szerettem a színpad világát, próza- és versmondó versenyeket nyertem, később kórustag voltam a JATE Ságvári Gyakorló Gimnáziumban, ott is nyüzsögtem, verseket, novellákat írtam, zenéltem, az egyetemen kávéházi esteket, koncerteket szerveztem. Mindenben kipróbáltam magamat, de igazából nem voltam zseniális. A sok-sok próbálkozás és néha sikeres, de inkább közepes teljesítmény után hamar rá kellett jönnöm, hogy majd’ minden művészeti ághoz értek egy kicsit, de semelyikben sem vagyok nagyon tehetséges. Művészként biztos, hogy nem tudtam volna maradandót alkotni, szerencsére ezt időben felismertem, így nem lett belőlem frusztrált művész. Arra viszont elég hamar rájöttem, hogy szervezni és koordinálni egészen jól tudok. A művészetek iránti fogékonyságomat és elkötelezettségemet teljes mértékben kielégítik azok a küldetésszerű feladatok, amelyeket egyrészt mint programszervező, másrészt mint tehetségkutató és támogató végzek. Wittgenstein fogalmazta meg tökéletesen a munkafilozófiámat, amikor azt írta: „Gyakran kapom magam rajta, hogy ha sikerül egy képet szépen bekereteztetnem vagy a megfelelő helyre felakasztanom, olyan büszkeség fog el, mintha én festettem volna. Hanem ez így nem is helyénvaló: nem „olyan büszkeség, mintha én festettem volna”, hanem olyan, mintha segítettem volna megfesteni, úgyszólván mintha a kép egy piciny részét én festettem volna.” Egyszóval hamar letettem arról, hogy előadóként megnyilvánuljak, de úgy gondolom, hogy minden művészet; minden munkát lehet művészi színvonalon végezni, minden feladatnak kijár az a maximalizmus, amit a megoldó meg tud valósítani.
Az SZTE Őszi Kulturális Fesztivál megnyitóját minden évben nagy érdeklődéssel várja a közönség és a sajtó
– Az online világ, a közösségi média nagyon sok mindent átírt. Nemcsak a személyes kapcsolatokat, a szervezői munkát is. Amikor az első őszi fesztivált szerveztük, még nem volt mobiltelefonunk, számítógépek is csak elvétve. Faxon, postai levélben, vezetékes telefonon kommunikáltunk, és minden információ plakátokon, szórólapokon és a nyomtatott sajtón keresztül jutott el az emberekhez. Ez már tényleg történelem. A mai világ azért megkönnyíti a munkánkat. A feladatköröm az évtizedek alatt természetesen bővült: az elején tényleg kifejezetten kulturális rendezvényeket szerveztünk, ma viszont már az egyetem Nemzetközi és Közkapcsolati Igazgatóságának Rendezvényirodáján keresztül az összes egyetemi rendezvénybe bekapcsolódunk.
Annak idején nagy lelkesedéssel, lendülettel, vízióval fogtam bele ebbe a munkába, tudtam, hogy egy kicsit át akarom alakítani, és nagyon fel akarom pezsdíteni az egyetem kulturális életét. A legnagyobb vállalás egyértelműen az volt, hogy létre hozzak egy nagyszabású összművészeti rendezvényt, úgy gondoltam, egy ekkora egyetemnek szüksége van az oktatáson, kutatáson kívül is megmutatni magát. Így jött 30 évvel ezelőtt az Őszi Kulturális Fesztivál ötlete. A szegedi felsőoktatás 75. éves jubileumát ünnepeltük, amikor egy 3-4 napos programsorozatot kellett összeállítanom októberben, ami annyira jól sikerült, hogy úgy gondoltam, adott az időpont, az ötlet, adjunk neki nevet és ismételjük minden évben. Évről-évre egyre bővültek a programok, most már lassan két hónapos a rendezvény. 21 évvel ezelőtt pedig a tavaszi időszakot is megpróbáltuk összefogni egy Egyetemi Tavasz nevű rendezvénysorozat megalkotásával, ami már nem kifejezetten összművészeti fesztivál, inkább egy nagy, átfogó, színes programsorozat, amivel bemutatjuk, hogy mi történik másfél hónap alatt az egyetemen.
A másik lényeges feladat a kulturális tehetséggondozás, követés, mentorálás, ami lehetséges, hogy az iroda nélkül nem valósulna meg. Ezért szervezünk minden szemeszterben művészeti versenyeket, írunk ki alkotói pályázatokat, vers-, esszé-, drámaíró vagy fotópályázatot. Minden hallgató, aki valamilyen alkotó tevékenységet folytat, bemutatkozhat egy szakmai zsűri és a közönség előtt. Az elmúlt évtizedekben rengeteg tehetséges művész indult ezekről a versenyekről, például Cser Krisztián, Megyesi Zoltán, Szélpál Szilveszter operaénekesek, Tandi Flóra énekes, a Fool Moon énekegyüttes is itt kezdte a szárnyait bontogatni, vagy nagyon sok tehetséges népdalénekes, népzenész. A Hallgatói Művészeti Versenyek résztvevőit (nemcsak a díjazott hallgatókat) próbáljuk a rangos szakmai zsűri tagjainak segítségével mentorálni, akár éveken keresztül is - ez a projekt az egyik szívügyem.
A weboldal fejlesztését az RRF-2.1.2-21-2022-00012 azonosítószámú, Komplex Digitális Modellváltás – intelligens fokozatváltás projekt támogatta.
A projekt Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervének keretében valósul meg.
