A #könyvespolc sorozata ezúttal egy olyan egykori szegedi hallgatót mutat be, akinek pályája szorosan összefonódott a sporttal és a kommunikációval. Gyúrós István a Szegedi Tudományegyetemen végzett, újságíróként kezdte karrierjét, ma pedig marketing szövegíróként és kommunikációs szakemberként dolgozik. A közelmúltban jelent meg első könyve a Negyed évszázad aranyba foglalva. A beszélgetés apropóját ez a könyv adta, illetve a hamarosan induló Lépjük meg! 2026 kihívás, amely mozgásra és közösségi élményekre ösztönzi az egyetem polgárait. Interjúnkban szó esik egyetemi évekről, szakmai tapasztalatokról és a sport szerepéről is.
Az, hogy újságíró szeretnék lenni, már az általános iskolában megfogalmazódott bennem, a gimnáziumi évek alatt pedig teljesen biztossá vált ez a cél. Más opció nem volt, ezért csakis a szegedi egyetem kommunikáció szakát jelöltem meg a továbbtanulás során. Ekkor még kizárólag a sport érdekelt, ezt nagyapámtól örököltem, így ezen a területen kezdtem gyakorlatot szerezni, majd Hollósi Zsolt szakirányú órái során belekóstoltam más témákba. A diplomámat 2010-ben szereztem az SZTE-n, de már 2006-tól főállású munkaviszonyban dolgoztam a megyei sajtóban, rádióztam és írtam. Jelentős fejezet a karrieremben a Délmagyarország, ahol 2009 és 2018 között kilenc évig voltam a sportrovat tagja, az utolsó években helyettes vezetője. Süli Róbert rovatvezetőtől még egyetemistaként kaptam bizalmat, az évek során rengeteget tanultam tőle a szakmáról. A megyei napilapok akkori időszakában a Délmagyar sportoldalai a legjobb háromba tartoztak az országban, erre végtelenül büszkék voltunk. A lapot 2018-ban hagytam ott, amikor megismerkedtem egy új területtel, a marketing szövegírással. Ez az izgalmas, új világ beszippantott, saját vállalkozást építettem, ez lett a marketingcélú szövegekre és SEO szövegírásra specializálódott ATP Szövegírás – a mai napig ezt vezetem. Ennek egyik nagy előnye a munkaidő rugalmas beosztása, a másik pedig a változatos ügyfélkör, így tényleg nincs két ugyanolyan nap a billentyűzet mögött. Szerencsére a sport az életem része maradt, Szegeden többek között az élvonalba igyekvő jégkorongcsapat (Goodwill Pharma Stilaxx Szeged) kommunikációs csapatát irányítom.
Egyetértek azokkal, akik szerint az egyetemi évek a legszabadabbak egy ember életében – még akkor is, ha az ötből négy esztendőn át munka mellett, kvázi mellékállásban tanultam a kommunikáció szakon. Mivel ez egy gyakorlatorientált terület, a szakmai tapasztalatszerzést és a kapcsolatépítést legalább annyira fontosnak éreztem, mint az órákon elsajátítható tudást, ezért törekedtem rá, hogy összeegyeztessem a kettőt. Általánosságban pedig csak szépet mondhatok a szegedi egyetemről: egy mindig lüktető, változatos hely, ahol lehetetlen volt unatkozni. Életre szóló barátságokat kötöttem az öt év alatt.
A már említett munkahelyeim révén mindenképp. Heti szinten jártam meccsekre: futball, kézilabda, teke, kosárlabda, futsal, vízilabda, minden érdekelt. Szerencsések vagyunk, mert a városnak egyedülálló sportélete van, bármikor, bárhol belefuthatunk egy olimpiai bajnokba az utcán. Nekem fiatalon megadatott, hogy interjúzhattam azokkal, akiknek korábban csak a tévé előtt szurkoltam, ezért hálás vagyok. Ami a konkrét egyetemi sportot illeti, a legszebb emlék a labdarúgó JATE-bajnokság, ami a Hattyas sori betonpályákon zajlott. Különleges hangulata volt: manapság már nehéz elképzelni, hogy egy tétre menő, kispályás torna játékvezető nélkül, többségében gond nélkül lepörögjön.
A fallabda és a tollaslabda nem kirakatsport, keveset tudtam mindkettőről, mielőtt megkaptam ezeket a területeket a Délmagyarnál. Kellett kis idő, mire belerázódtam, megismertem a játékosokat, a szabályrendszert. Folyamatosan beleláttam ebbe a világba, és rájöttem, hogy az itt sportoló, magyar válogatott játékosok ugyanannyi munkát elvégeznek, ugyanannyi áldozatot hoznak a sikerért, mint mondjuk egy labdarúgó, csak éppen nincsenek a reflektorfényben. Így aztán motivált, hogy bemutassam a győzelmeiket, megismertessem őket a szegediekkel, hiszen a várost képviselve szerezték évről évre a magyar bajnoki címeket. Úgy érzem, ez a munka eredményesen zárult, 2013 és 2022 között, amikor az egyesület két szakosztálya a csúcson volt, rengeteg emberhez eljutott a sikerek híre. Jó érzés volt ezeknek a részesévé válni, együtt utazni, együtt örülni a szegediekből álló csapatokkal. A közös munkánk kicsúcsosodása lett a könyv, de esetenként még mindig segítem az egyesületet kommunikációs tanácsokkal.
2023-ban adódott egy pályázati lehetőség, ami sporttörténeti könyvek támogatásáról szólt, ekkor vetettem fel Pápai Miklósnak, a Tisza SE vezetőjének az ötletet. Úgy éreztem, az egyesület huszonöt éve, tele bajnoki aranyérmekkel, megérdemli, hogy össze legyen foglalva az utókor számára. Pályáztunk tehát, de nem nyertünk. Mikit viszont ilyen apróságok ritkán tartják vissza abban, hogy véghezvigye, amit a fejébe vesz, ezért úgy döntött, saját forrásból finanszírozza a könyvet. A kutatómunka és az írás csaknem egy évig zajlott, majd létrejött a huszonöt interjút tartalmazó, mind a huszonnyolc magyar bajnoki címet bemutató kötet százharminckét oldalon. Nem sok szegedi sportegyesületről készült ilyen kiadvány, így végtelenül büszke vagyok rá, hogy megvalósult. Azért is örülök, mert mindig szerettem volna írni egy könyvet, amit majd megmutathatok a fiaimnak, ha nagyobbak lesznek.
A weboldal fejlesztését az RRF-2.1.2-21-2022-00012 azonosítószámú, Komplex Digitális Modellváltás – intelligens fokozatváltás projekt támogatta.
A projekt Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervének keretében valósul meg.
