Vizi Noémi a közgazdaságtan és a fenntarthatóság metszéspontjában kutat a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karán. Jelenleg a fenntartható divat témakörét vizsgálja, gazdasági, társadalmi, fogyasztási szempontból. Korábban a tehetségek elvárásaival foglalkozott városfejlesztési, majd munkahelyi oldalról, különös figyelmet fordított a Z generáció igényeinek feltárására. Tanulmányai során számos elismerést szerzett, és a tudományos életben éppúgy otthonosan mozog, mint a vállalati szférában. A fenntartható divatipari előadása előtt most arról beszélgetünk vele, hogyan lehet a gyorsan változó trendeket ötvözni a környezettudatos gondolkodással, és milyen szerepet játszik ebben a fogyasztói attitűdök formálása.
A kutatásaid szerint a Z generáció számára a munkahelyi környezet és az önmegvalósítás kiemelt fontosságú. Hogyan tükröződik ez a szemlélet a divatfogyasztási szokásaikban? Lehet-e generációs különbségeket azonosítani a fenntartható divathoz való hozzáállásban?
A divat tulajdonképpen az elkülönülés és a hasonulás kettősségére épít: egy bizonyos kört összertartson, és másoktól elkülönítsen. Ez a nagy értékű luxustermékeknél, például az ingatlanoknál, az autóknál, vagy a telefonoknál ugyanúgy megfigyelhető, mint a ruházati márkáknál, cipőknél, táskáknál, ékszereknél. A fiatalabb korosztály próbálja a tömeget követni, azokat a termékeket fogyasztani, ami éppen divatos. Így a közösség részének érzi magát, nem kerül perifériára, nem lesz kiközösítve. Ha a ruházati termékekre fókuszálunk, akkor megvásárolja a termékeket, viseli, függetlenül attól, hogy valójában jól érzi-e benne magát, valóban jól áll-e neki az adott darab. Ez azért nem újkeletű, fiatalabb korunkban mi is ugyanígy tettünk. Ezt nyájhatásnak, vagy csordaszellemnek nevezzük. Akik aktívan vásárolják a legújabb divattermékeket, azt gondolják, hogy egyediek, megtalálták a stílusukat, de ez nem így van. A divatipari cégek kollekciói hatnak rájuk, és a marketing hatására erős lesz az impulzív vásárlásra való hajlamuk. A tudatosság akkor kezdődik el, mikor nem azért veszek meg egy terméket, mert divatos, hanem azért, mert szükségem van rá. Mikor nem az árat figyelem, hanem a szabást, az anyaghasználatot, a kombinálhatóságot, a tartósságot. Ekkor kezd kialakulni a stílus. A 25-30 éves korosztálynál már megfigyelhető ez a fajta stílus tudatosság, amely jelentős lépés a fenntarthatóság felé. Van, akinél sosem jön el az a pillanat, mikor a mennyiségi ruházati termékfogyasztásról átáll a minőségire. Talán a családi-, baráti társaságban lévő értékek, a fenntarthatóság iránti érdeklődés, a munkavállalás, a biztos és rendszeres jövedelem az, ami a leginkább hat a fenntartható divatipari termék fogyasztásra. Tehát inkább a szocializációtól, az egyéni felelősségvállalástól, és a fenntarthatósági értékek szem előtt tartásától függ a fenntartható divat követése, és kevésbé köthető a generációkhoz.
Szerintem ez a fogyasztó egyéni attitűdjétől, ízlésétől függ, hogy inkább a globális trendeknek megfelelően öltözik, vagy a nemzeti értékekre építő márkák termékeit vásárolja. Ebben a kategóriában inkább designer termékekről beszélhetünk, amelyek ára jelentősen magasabb, mint akár a fast fashion termékeké, akár a second-hand üzletekben vásároltaké. A társadalomban mindig lesz olyan csoport, aki örömmel viseli a hazai designer termékeket, és olyan is, aki sosem hordaná, mert nem illeszkedik bele az énképébe.
Nagyon összetett a kérdés, és nincs rá egyértelmű válasz. Ami biztos, hogy a jelenlegi fő áramú üzleti modellek, mint például a fast fashion, és az ultra fast fashion nem fenntartható sem környezeti-, sem társadalmi oldalról. Biztosan sokan hallottak arról, hogy milyen kizsákmányolóan működik a rendszer, embertelen körülmények között, folyamatosan túlórázva szabják, varrják a termékeket, jellemzően női munkavállalók, mellettük akár gyermekek is. Környezeti oldalról megközelítve hatalmas a szennyezés mértéke, a divatipar az olajipar után a második legszennyezőbb iparág a világon. De nem szabad elfelejteni, hogy több száz millió embernek jelenti a megélhetését. Ha visszatérnénk a magas minőségű termékekhez, amelyek akár többször is gazdát cserélhetnének és egyfajta körkörösség lehetővé válna, lelassítható lenne ez a divatipari pörgés. Igaz, hogy magasabbak lennének a termékek árai, viszont ebből megfelelő munkakörülményeket és megélhetéshez elegendő béreket lehetne fizetni az értéklánc elején álló embereknek is. Ha fogyasztói oldalról nézzük, vannak már kezdeményezések a körkörösség beindítására, például a használtruha üzletek, a ruhacsere programok, online piacterek. Népszerűségük szinte napról napra nő, de önmagukban a fogyasztók nem elegek a fenntartható divatipar megteremtésére. A divatipari cégeknek is el kell köteleződniük a fenntartható divat iránt, és nem csak látszatmegoldásokkal kellene zöldre színezni a problémát. Előbb-utóbb el kell jönnie a fenntarthatósági fordulatnak, ahhoz aztán már viszonylag gyors lesz az adaptáció, hiszen nem lesz más választás.
Ez egy nagyon jó kérdés. Örök kettősség a szándék és a magatartás közötti különbség. Mindenki beszél róla, mégis kevesen veszik figyelembe a fenntarthatóság szempontját. Valójában a divatipari termékeket fogyasztók, akik valamilyen slow fashion forrásból (second hand, ruhacsere, öröklés, adományozás) szerzik be a ruháikat, kiegészítőiket, ők sem elsődlegesen a fenntarthatóságot tartják szem előtt. A valódi háttér és szemléletmód az, hogy frissítse a ruhatárát, ne kerüljön sokba, a már megunt ruháit ne kidobja, hanem adja el olyannak, aki beleszeret és hordja. A befolyt pénzből pedig újra lehet venni termékeket. Ha valaki rátalál a pénztárcabarát megoldásokra, mint például az imént felsorolt slow fashion lehetőségek, máris tudatos divatfogyasztó lett. Talán úgy lehet a legkönnyebben szemléletet formálni, ha beszélünk róla, ha elmondjuk a barátainknak és látják a példánkat. Ettől válik valódivá és hitelessé. De ha nem 3 viselés után dobjuk ki a ruháinkat, hanem évekig velünk maradnak, akkor is rengeteget tettünk a fenntartható divatért és a stílusunkért.
A kevésbé optimista énem azt mondja, hogy biztosan lesznek 20 év múlva is fast fashion, és ultra fast fashion termékek. Még gyorsabban fognak változni és még gyengébb minőségűek lesznek, és akár egy viselés után tovább értékesítésre kerülnek.
Az optimista énem nagyon bízik benne, hogy a 10-15 éve elindult second hand vásárlási hullám tovább nő. Ez már technológiai oldalról is támogatott, az online second hand termékek értékesítésére specializálódott platformok népszerűsége rohamosan nő. A körkörösség egy nagyon jó irány. Ha a divatipari cégek a mennyiség helyett a minőséget és a tartósságot tartanák szem előtt elindulnánk a fenntarthatóbb divatipar útján. Talán lassulna is a divat körforgása, hosszabbak lennének a divat hullámok, kevesebb lenne az impulzusvásárlás.
Az emberek vágynak az újdonságra, folyamatosan keresik a lehetőséget a megújulásra. Divat mindig volt, van és lesz is, a kulcs az, hogy honnan szerezzük be a számunkra új termékeket és mit csinálunk vele, ha már nem szeretnénk hordani.
Nekem is rengeteg ruhám van, a jelentős része second-hand. Imádom őket. Mivel a divat ciklikus, ezért, ha nem dobom el el rögtön, miután „kiment a divatból” – már pedig nem dobom el, legközelebb, ha ismét népszerű lesz, már nem kell újra megvásárolni. A legfenntarthatóbb kollekció az, ha a szekrényünkből vásárolunk.
Mert az itt hallottak elindíthatnak benned egy olyan folyamatot, amellyel megváltozhat a szemléletmódod. Máshogyan fogsz gondolkodni a divatról, stílusról ruhákról. És rájössz, hogy a fenntartható divat veled kezdődik!
Ha az interjú felkeltette az érdeklődését, látogasson el az SZTE Alma Mater következő Alumni Uni – Tudásműhely előadására április 8-án, kedden a JATE Klub Kávézóba!
Időpont: 2025. április 8. 16:30
Helyszín: JATE Klub Kávézó (bejárat a Toldy utca felől)
A weboldal fejlesztését az RRF-2.1.2-21-2022-00012 azonosítószámú, Komplex Digitális Modellváltás – intelligens fokozatváltás projekt támogatta.
A projekt Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervének keretében valósul meg.
