Évtizedek óta a Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) zárja a nyarat a Tisza partján – egy fesztivál, amely nemcsak a zenéről, hanem a közösségről, a kultúráról és a generációkat összekötő élményekről is szól. A fesztivál gyökerei egészen 1968-ig nyúlnak vissza, így a SZIN nemcsak az ország egyik legrégebbi, de egyik legkülönlegesebb hangulatú könnyűzenei rendezvénye is. Az elmúlt másfél évtizedben a fesztivál szellemiségét és minőségét Kolonics Erika főszervezőként formálja – 2008 óta ő az, aki csapatával évről évre biztosítja, hogy a Coca-Cola SZIN mindig új élményekkel, de a megszokott biztonsággal és színvonallal várja a látogatókat. Júliusban ő lett a Hónap Alma Mater Tagja – ennek apropóján beszélgettünk vele pályafutásról, fesztiválról, egyensúlyról, értékekről és arról, hogyan lehet valami minden évben ugyanaz… és mégis mindig egy kicsit más.
16 éves voltam, amikor a Szegedi Szabadtérin táncoltam az István, a király című rockoperában. Az első igazán meghatározó zenei és táncos élményem. Falusi környezetben nőttem fel, egy aktív, táncos közösség részeseként 18 éves koromig Üllésen éltem, innen jártam gimnáziumba. Aztán 19 évesen eljutottam életem első igazi nagy koncertjére Budapestre a Népstadionba, a Genesis fellépésére – ezt tartom az első nagy igazi koncertélményemnek. Még középiskolásként is jártunk koncertekre: a radnótis osztálytársaimmal voltunk a JATE Klubban Nyers koncerten, és emlékszem az Első Emelet szegedi koncertjére a Ligetben. Voltak előadók, akik akkoriban kifejezetten közkedveltek és számomra is nagy kedvencek voltak.
Az egyetem első időszakában még otthon laktam, Üllésről jártam be Szegedre, később költöztem be a városba. A tanulmányaimat még nem fejeztem be, jelenleg mesterre járok, a szakdolgozatom és a záróvizsga még hátravan. Nem könnyű összeegyeztetni a munkával – bármennyire is igyekszem, a nap sajnos csak 24 órából áll. Ettől függetlenül nagyon szerettem az egyetemre járni anno és most is. A mesterszakot részben azért kezdtem el, mert a barátaim, barátnőim is biztattak, hogy csináljuk együtt. De bennem is volt egy erős belső motiváció: úgy éreztem, hogy ebben az életkorban különösen jó dolog újra tanulni, kicsit kinyílni a világra. Sok minden visszajött abból, amit a főiskolán vagy még a gimiben tapasztaltam: a készülés, az új ismeretek öröme, a rendszeresség. A főiskolán rendezvényszervező szakon végeztem, a mesterszakot is a Juhász Gyula Karon csinálom. Ez az időszak nemcsak szakmailag, de emberileg is sokat adott.
Szakmai szempontból valóban végigjártam a ranglétrát. A pályámat a Százszorszép Gyermekházban kezdtem, ahol egyszerre voltam néptáncoktató és táborvezető Orbán Hédi mellett – ez egyfajta tanulóidőszak volt számomra. Később Algyőre kerültem, ahol közel három évig dolgoztam a faluházban. Innen vezetett az utam a Bartók Béla Művelődési Központba, majd onnan az Ifjúsági Házba, ahol jelenleg is dolgozom. Nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, és ez a közeg, amiben most is dolgozom, különösen közel áll hozzám. A mai napig tanítok gyerekeket néptáncra – ez szintén az a része az életemnek, amit szívből csinálok, és amit imádok. Az utóbbi időben viszont tudatosan figyelek arra is, hogy legyen egyensúly a munka és a magánélet között. Egyre fontosabb számomra az "énidő", ebben sokat segít a kutyasétáltatás is – van egy kutyánk, akivel a séták nemcsak a mozgást, hanem egyfajta lelki feltöltődést is jelentenek.
A családi háttér számomra kulcsfontosságú – nemcsak abban, hogy ezt a munkát hosszú távon végezni tudjam, hanem abban is, hogy örömmel és lendülettel csináljam. Ez a világ számomra közös alap, és ez természetes módon továbböröklődött a gyermekemben is. A fiunk már gyerekként is gyakran ott volt velem a néptánc táborokban, ahol például ő kezelte a magnót – valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy ma ő is hangmérnökként dolgozik, és szinte minden egyetemi rendezvényen jelen van. Annak idején szerettem volna, ha a néptáncot is megszereti, de végül máshogy alakult – viszont a zene, a rendezvények világa így is közel maradt hozzá.
A fesztiválszervezés valójában soha nem ér véget – szinte belecsúszunk egyik évből a másikba. Még el sem kezdődött az aktuális rendezvény, már javában zajlanak az egyeztetések a következő év fellépőiről, menedzsmentekkel beszélgetünk a lehetséges line up-ról. A munkafolyamatok szinte átfedik egymást: miután véget ér a fesztivál, következik az utómunka, a pénzügyi elszámolástól kezdve a tapasztalatok összegzéséig minden. Ezzel párhuzamosan már elindul a külföldi fellépők foglalása, tehát a booking folyamata is. Egy Szegedi Ifjúségi Napok szintű fesztiválra való felkészülés 10-11 hónapot vesz igénybe, így gyakorlatilag folyamatos a tervezés, az előkészítés, az egyeztetés és a lebonyolítás. Ez a körforgás az, ami mindig mozgásban tart – és persze ez az egyik legizgalmasabb része is a munkánknak.
A fesztivál mögött egy jól összeszokott, elhivatott csapat áll – és sokan közülük nemcsak nyáron dolgoznak ezen a projekten, hanem év közben is aktívan részt vesznek az IH Rendezvényközpont programjainak szervezésében, de vannak kollégáim a Belvárosi Moziban is. A Partfürdő szezonális helyszín, de ott is sok előkészület szükséges, hogy minden készen álljon a nyári időszakra. A csapat tagjai különböző területekért felelnek: infrastruktúra, műszaki feladatok, programtervezés. A marketinget egy külsős szakember gárda segíti, akikkel szorosan együtt dolgozunk. Nagyon szeretem ezt a csapatot. A tagok körülbelül 80%-a már 8-10 éve velünk van, ami ritka érték ebben a szakmában. Természetesen vannak új kollégák is, akik hamar belerázódnak, és amikor már valaki ennek részese lett, nehezen tud kilépni belőle – ez egy kicsit életforma is. Nemrég az egyik kolléganőnk, Kincső – aki korábban az IH intézményvezetője és a programszervezés egyik kulcsfigurája volt – szülési szabadságra ment, viccesen meg is jegyeztem neki, hogy úgyis a SZIN alatt fog szülni, szóval tökéletes az időzítés.
A fesztivál kezdetéig általában nagyon pörgök, és szinte végig feszített tempóban vagyok. Ilyenkor már minden részlet a fejemben van, próbálok mindenre előre felkészülni – hiszen egy jól sikerült fesztivál a cél, ahol minden rendben zajlik, és nem merülhetnek fel komolyabb problémák. Előfordulnak viszont olyan helyzetek, amikre nehéz teljesen felkészülni. Például nemrég a Partfürdőn volt egy nagyobb vihar – akkor elgondolkodtam rajta, hogy mi lenne, ha ugyanez a SZIN alatt történne. Szerencsére van gyakorlatunk, ki tudunk üríteni egy ekkora területet tíz perc alatt, már volt erre példa évekkel ezelőtt. A fesztivál alatt gyakorlatilag lehetetlen, hogy egy koncertet végignézzek anélkül, hogy ne szólalna meg a walkie-talkie, vagy ne kelljen valamit gyorsan megoldani. Mindig van valaki, aki kérdez, szervez, egyeztet. De ahogy haladunk előre, a vége felé már fokozatosan lecsillapodik minden, és én is egyre nyugodtabban tudom megélni a pillanatokat.
Azt gondolom, hogy ez a rendezvény nem csak a miénk, hanem a városé is – és a partnereinké. A Szegedi Tudományegyetem például nemcsak Szeged egyik legnagyobb munkáltatója, hanem gyakorlatilag egy város a városban. Hálás vagyok, hogy immár negyedik éve nagyon jó együttműködésben dolgozunk együtt. Az egyetem mindig megjelenik valamilyen formában a fesztiválon, és igyekszünk úgy alakítani a programstruktúrát, hogy az ő értékeikhez és szemléletükhöz is kapcsolódjon. Kifejezetten büszke vagyok arra is, hogy a fesztivál nem kizárólag a 19–25 éves korosztálynak szól. Egyre inkább jelen van egy családias hangulat is: amikor a szülő kijön a kamasz gyerekével, és mindketten találnak maguknak élményt – az ilyen visszajelzések nagyon megerősítenek bennünket. A vendéglátás terén is fontos szempont, hogy elsősorban helyi vendéglátó egységekkel dolgozzunk együtt. Több szegedi vendéglátóhely települ ki, és évek óta tartó együttműködéseink vannak például a Campusszal, a JATE Klubbal, a Béke Tanszékkel, vagy a Hungisokkal – mindegyikkel kiváló a kapcsolatunk. Kiemelném még a Sounds of Szeged programot is, amit Gór-Nagy Gáborral (Girivel) és az egyetemmel közösen szervezünk. Ez az együttműködés különösen fontos, mert olyan fiatal tehetségeknek adunk lehetőséget, akik közül többen már le is szerződtek nagyobb kiadókkal vagy menedzsmentekkel. Nagy reményeket fűzünk az idei döntősökhöz is. Végül, de nem utolsósorban, az egyetemi hallgatók szakmai gyakorlati lehetősége is egy erős kapocs: jelenleg is három egyetemista segíti a munkánkat, pénzügyi és rendezvényszervezői területen. Ez a kapcsolat számunkra is érték, és igyekszünk nekik minél hasznosabb tapasztalatot nyújtani.
Sokan még mindig azt hiszik, hogy a fesztivál csak a bulizásról és a hajnalig tartó koncertekről szól – de valójában ennél sokkal több. Volt olyan ismerősöm, aki 55 évesen jött ki először, és utólag azt mondta: teljesen más élmény volt, mint amire számított – pozitív értelemben. Napközben a SZIN egy valódi családi rendezvényként működik. Ott van a Civil Falu, ahol különféle civil szervezetek mutatkoznak be – sok közülük nemcsak Szeged, hanem az egész régió szempontjából fontos munkát végez. Itt nemcsak szórakozni lehet, hanem tanulni is: játékos formában segítenek tájékozódni társadalmi, környezetvédelmi szolgáltatásokkal kapcsolatban is. Idén is lesz például óriáskerék, vándor vurstli gyerekprogramokkal, jelen van a katasztrófavédelem, rendőrség, a NAV vagy a kormányhivatal – akik szintén interaktív, módon kapcsolódnak a látogatókhoz. Azt gondolom, hogy ettől válik a SZIN valóban generációs élménnyé: ahol a gyerekek, szülők, nagyszülők, fiatal felnőttek mind találnak maguknak valamit, ahol jól érzik magukat együtt, és ahol természetes a párbeszéd a különböző életkorú emberek között. Számunkra ez legalább olyan fontos, mint a zenei programok.
Igen, különösen büszke vagyok arra, hogy 2008-ban, amikor idekerültem, létrehozhattam egy új helyszínt a fesztiválon – az összművészeti teret, amely azóta is a program része. Ez volt az első olyan helyszín, amely a nevemhez kötődik, és ahol a hagyományos és kortárs művészetek találkozhattak egymással. Az egyik legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor a Csík zenekart hívtuk meg vendégként. Táncházakat szerveztünk, koncertek voltak – az egész tér egyfajta kulturális közösségi színtérré vált. Azóta is fontos számomra, hogy ez a helyszín megmaradt, sőt: évről évre új tartalommal töltjük meg. Hiszem, hogy a hagyományápolásnak helye van egy mai fesztiválon is – és azt is szeretném megmutatni, hogy a népi kultúra és a mindennapjaink között nincs is olyan nagy távolság. A múlt értékei nem elavultak, hanem élők – csak jól kell tudni kapcsolódni hozzájuk.
A motivációmat elsősorban a fiataloktól kapom – akár a családomból, akár az egyetemről, akár a táncos tanítványaimtól. Ők teljesen más szemmel néznek a világra, mint mi, és rendszeresen le is ülünk velük beszélgetni. Fontos számomra, hogy meghalljam, mit gondolnak, mit szeretnének, mi az, ami számukra élmény. A fesztiválozási szokások is sokat változtak az elmúlt években, különösen a Covid után. Megjelent egy „Covid-generáció”, akik nem tapasztalták meg a közösségi programokat, bulikat, koncerteket olyan módon, ahogy mi annak idején. Őket most próbáljuk visszacsábítani ebbe a világba – tudatos programtervezéssel és a terek újragondolásával. A másik motiváció az, hogy minden évben keresek valami újat: legyen az egy új helyszín, egy látványosabb dekoráció, vagy egy olyan élményelem, ami még nem volt. Ez tartja életben számomra is a fesztivált – és ettől lesz más a SZIN minden évben, miközben megőrzi a lényegét, fontos, hogy mindig legyen valami új. Ha visszanézem 2008-tól kezdve a programtáblákat, amikor kezdtem, még a rockzenekarok uralták a nagyszínpadot. Ma már sokkal népszerűbbek az egy-két fős formációk, elektronikus előadók. A világ is változik, és nekünk is lépést kell tartani – de úgy, hogy közben megtartsuk azt az értékrendet, amiért a SZIN-t sokan szeretik.
Idén is hozza a Coca-Cola SZIN azt, amit a legjobban szeretünk benne: napfényt, jó hangulatot, sokszínű zenei kínálatot és olyan programokat, amik tényleg minden korosztályt megszólítanak. A nagyszínpadra érkeznek ismert hazai és nemzetközi előadók, de emellett figyelmet kapnak a feltörekvő fiatal zenekarok is – például a Sounds of Szeged verseny döntősei, ami már hagyománnyá vált nálunk. Lesznek új helyszínek, friss dizájn, és idén is erősítjük a civil falut – programokkal, játékos edukációval, és olyan szervezetekkel, akik fontos munkát végeznek a városban és a régióban. A családosokra is gondoltunk: visszatér a gyerekprogramokkal teli cirkuszi sátor, lesz óriáskerék, és napközben valóban egy kicsit családiasabb, nyugodtabb arcát mutatja a fesztivál. Estére pedig jöhet a buli, a koncertek, és a fesztivál igazi hangulata. Egyszóval: Szeged a napfény városa, a Coca-Cola SZIN pedig a nyár utolsó nagy közösségi ünnepe.
A rendezvényszervezés nem egy klasszikus „napi nyolc órás” munka. Ez egy olyan szakma, ahol a munkaidő gyakran este kezdődik, és sokszor hétvégén is tart. De ha valaki szívvel-lélekkel csinálja, akkor nem teher, hanem hivatás. A legfontosabb talán az, hogy alázattal kell viszonyulni a munkához és az emberekhez is. Mert ez egy olyan terület, ahol emberekkel dolgozol, embereknek szervezel, és ehhez kell türelem, tolerancia, gyors reakcióképesség és kreativitás. Sosem ugyanaz a nap, mindig jöhet egy váratlan helyzet – és neked meg kell oldani. Fontos, hogy ne csak a dicsőséget lásd – a fényeket, a koncerteket, a telt házat –, hanem azt a rengeteg láthatatlan munkát, ami mögötte van. Aki ezt vállalja, az viszont egy életre szóló élményt és egy nagyon változatos, izgalmas pályát kap cserébe. És jó hír: ez egy olyan szakma, amit gyakorlattal, tapasztalattal meg lehet tanulni, sőt: megszeretni is.
Beszélgetőpartner: Lázárné Csernus Anikó
Fotók: Móró Bianka
A weboldal fejlesztését az RRF-2.1.2-21-2022-00012 azonosítószámú, Komplex Digitális Modellváltás – intelligens fokozatváltás projekt támogatta.
A projekt Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervének keretében valósul meg.
