Ha augusztus és Szeged, akkor 1968 óta Szegedi Ifjúsági Napok, vagy ahogy egy ideje emlegetjük, egyszerűen SZIN. Voltak persze más elnevezések, voltak kihagyások, mégis ez a fesztivál része a szegedi egyetemi létnek. Összefonódik a nyári szünet zárásával és a tanév kezdetével. Jelenlegi és egykori egyetemisták találkoznak itt újra, hogy feltöltődjenek az újabb hajrá előtt. Ennek kapcsán gondoltunk arra, hogy a Hónap Alma Mater Tagja sorozatunkban augusztusban a reflektorfényt azokra irányítjuk, akik a tanulmányokon túl elsődleges segítői az SZTE-s életérzés kialakulásának: a dj-k, a zenekarok, a pultosok és a barátok. Mert a legmaradandóbb egyetemi emlékeink – az izgalmas órák, felejthetetlen vizsgák, hajnalig tartó beszélgetések és közösségi programok mellett – zömmel a bulikon keletkeznek. Beszélgetőtársunk pedig Leczkési Lénárd, aki a TESIS BULIK ikonikus alakja, a Lagzi Feszt kitalálója, vagy ahogy ti is biztos ismeritek őt: DJ Lennard.
Középsuli után testnevelés szakra jelentkeztem a JUGYU-ra, szegről végről édesanyám hatására, aki szintén tesitanár. A TESIS BULI egyébként jó hosszú múltra néz vissza, legalább 20-25 éves története van, de volt egy kis szünet benne, és épp akkor, amikor én elsős voltam, kezdte el szervezni újra a bulisorozatot Lázár Attila. Én a második alkalommal csatlakoztam, és utána már nem tudtak onnan kirugdosni.
Annyira nem volt sokkoló, mert már előtte, kb. 14 éves korom óta próbálgattam magam dj-ként, somfordáltam efelé, inkább az jelentett változást, hogy aktívabb bulikban vehettem eztán részt. Akár sűrűségben, akár intenzitásban. Több alkalom is volt, és a bulikon is többen megmozdultak, velem egykorúak voltak, intenzívebb élmény volt egyetemistaként a része lenni.
Nem igaz, hogy régen minden jobb volt, hiszen régen, amikor én voltam fiatal, akkor is volt egy régen, amikor minden jobb volt. A fiatalok akkor is bulizni akartak, most is bulizni akarnak és ez mindig is így volt és mindig is így lesz. Persze az, hogy milyen zenét hallgatnak, milyen helyekre ülnek be, mik az ikonikus találkozási pontok, az folyamatosan változik. Az én generációmnak a JATE Klub, a SZOTE Klub, a Sing Sing az a közös pont, ahonnan az emlékeink jönnek, a mostaniaknak mások lesznek, hadd ne soroljam. De a buli akkor is buli volt és most is az.
Nagy elánnal. Bár amikor ennyire közel van sok minden, akkor nem lehet jóval előbb felkészülni az alkalmakra, hanem ott helyben kell nagyon ott lenni, és előtte koncentráltan érkezni. Ennyi tapasztalattal azért már elég, ha egy órával előtte kitalálom, hogy mi legyen a buli zenei íve.
Egy esküvő privát, míg a fesztiválbuli egy közönség számára nyitott rendezvény. Az elsődleges különbség, hogy utóbbin azért jönnek a vendégek, hogy meghallgassák, amit az előadó nyújtani tud, míg az esküvőre én megyek azért, hogy őket szórakoztassam, kvázi kiszolgáljam. Ez azért sarkosnak, kicsit zenegépesnek tűnhet, de valahol tényleg így van, és ha én ezt előadóként elfogadom, akkor fog mindkettő jól sikerülni. Persze közrejátszik itt is a szimpátia, a zenei ízlés. Általában olyan lagziba hívnak el, akik már hallottak valahol, buliztak velem és épp azért kérnek fel, mert közel áll az ízlésükhöz az, amit nyújtani tudok. De a zenekérés egy lagziban teljesen elfogadható, fesztiválon kicsit más. Alapjáraton nincs egy fix lejátszási tervem, hanem vannak pontok, amikről tudom, hogy majd oda fogok eljutni, a többi rész kicsit szabadabb, így ha valaki mondjuk stílusosan kér zenét, például magára írja, vagy hasonló, az vicces, kreatív, az belefér.
A Csávók egy Covid alatti próbálkozás volt, hogy kapcsolatot tudjunk teremteni a közönségünkkel. Inkább marháskodásnak indult, még minket is meglepett a sikeressége. A Lagzi Feszt alapja pedig egy vicces szójáték, amit tovább gondoltam. Szeretnék egy olyan sorozatot csinálni, ami a lagzik frenetikus hangulatát adja, de ami nem zártkörű, hanem akár egy fesztiválon is megállja a helyét. Az esküvőkben, lagzikon fellelhető momentumokat szeretném egy bulival ötvözni. Ezt nem kell túlgondolni, és még én is keresem, hogy fog működni, hogy ne váljon unalmassá, meg tudjon állni a lábán. Mert egy lagziban pont az egyszerisége, megismételhetetlensége és a barátii közeg adja az esszenciát. Térjünk vissza rá pár év múlva, remélhetőleg már egy kiforrt dologról fogok tudni mesélni.
Lebeszélném róla. Az utolsó dolog legyen, ami eszébe jut, kivéve, ha csaj. A lányoknak sokkal könnyebb érvényesülni, mert ők izgalmasabbak, rájuk nagyobb a kereslet. De ha lebeszélhetetlen, akkor az üzenem, hogy legyen nyitott mindenfajta zenei stílusra, és tanuljon zenét, abból baj sose lesz.
Fotó: Móró Bianka
Beszélgetőtárs: Lázárné Csernus Anikó
A weboldal fejlesztését az RRF-2.1.2-21-2022-00012 azonosítószámú, Komplex Digitális Modellváltás – intelligens fokozatváltás projekt támogatta.
A projekt Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervének keretében valósul meg.
