"Jó azt megélni, hogy a körülöttünk és bennünk levő világ sokszínűen érdekes." - Interjú Porkoláb Mihállyal, a Hónap Alma Mater Tagjával

Nyugalmat és derűt sugárzó megjelenése azt az érzést kelti, hogy egy ilyen rendezvénysorozatot összehozni könnyed játék, de higgyék el, hihetetlen motiváció, alázat és kitartás szükséges ahhoz, hogy a 11. évad során is virágozzon egy ilyen kezdeményezés. A rendezvénysorozat mára már összesen 190 előadást és mintegy 80 000 nézőt tudhat maga mögött. A nagy népszerűségnek örvendő ismeretterjesztő és tudománynépszerűsítő programsorozat 2026-ban is hihetetlen érdekes és értékes személyekkel és témákkal vár mindannyiunkat.

Én személy szerint nagy várakozással tekintek a 11. évad elé. Te melyik előadást vagy milyen típusú előadásokat vársz a legjobban általában?

Nagyon nehéz erre válaszolni, mert a kínálat az elmúlt években annyira változatos és színes lett, hogy arra szinte lehetetlen választ adnom, hogy konkrétan melyik téma, vagy melyik előadó a legkedvesebb, talán nincs is ilyen. Nagyon sok kedvencem van a 2026-os tavaszi évadban is. Több visszatérő vendég is van, Boldizsár Ildikó, Gyurkó Szilvia, Geszvein Erika. Őket személy szerint én is nagyon kedvelem, és hála az égnek a közönség is szereti őket. Ha mégis egyet ki kellene kiemelnem, akkor a mostani tavaszi évadból Dr. Rab Árpád jövő és trendkutató előadását várom leginkább. Egyrészt nagyon izgalmas a téma, másrészt az előadó személye és felkészültsége hihetetlenül izgalmas nézőpontot kínál.

Hogy találod meg az előadókat és a témákat?

Ennek a tervezése-szervezése szinte folyamatos. Vezetek egy listát, ha tetszik ötletlistát. Bármikor, amikor szembejön velem valaki, vagy olvasok egy témáról, feljegyzem ide. Bővül-bővül, és amikor a következő évadot tervezem, ebből merítek. Ezért lehet az, hogy bár egy évadon belül különböző személyek, témák sokasága kerül elő, mégis sokszor mondják a nézők, hogy érzik a kapcsolatot az előadások között.

Van-e az ötletelésben társad?

Szinte minden ember, akikkel beszélgetek ad ötleteket, így ezek a beszélgetések is inspirálnak. De talán a feleségemet emelném, ki, mint „csendestárs”, aki kettőnk közül a józanabb, a földön inkább két lábbal járó. Az ötleteléshez muszáj, hogy szárnyaljon a fantázia, hogy nagyot álmodjak, és jó, ha van mellettünk ilyenkor valaki, aki a realitásokra, a kontextusokra is figyel, ellensúlyoz, figyelmeztet.

Hogyan találod meg az egyensúlyt a hírnév és a tartalom között?

Szerencsére választani nem kell, mert a kettő nem zárja ki egymást. A „nevesebb”, közönséget inkább vonzó előadók mindig nagyon tartalmas és izgalmas estéket hoznak el. Az ismertebb előadók jelenléte azért is fontos, mert a rendezvénysorozat önfenntartó, ami azt jelenti, hogy az IH-s előadások bevételei visszaforgatásra kerülnek és így válik lehetővé, hogy a könyvtári sorozatunk térítésmentesen legyen látogatható.

Mik voltak az elmúlt tíz évből a kedvenc pillanataid?

Megszámlálhatatlan kedvenc pillanat volt természetesen. Inkább összefoglalva mondom. A nézők részéről a visszajelzések, bármilyen formában, hogy amit az ember csinál, az jó vagy értékes. Ez számomra nagyon fontos, és hihetetlen motiváló, hogy érdemes csinálni. Aztán a sok nagyszerű találkozás, akár előadókkal, akár nézőkkel. Például nagyon-nagyon felemelő pillanatok azok, amikor tudom, hogy valaki mondjuk a Dunántúlról vagy Budapestről, tehát több száz kilométerről érkezik egy- egy előadás megtekintésére.

Mi motivál leginkább?

Az alapvető célom egy olyan közösséget teremteni Szegeden és környékén, akik számára ez a fajta tanulás, ismeretszerzés, amit mi kínálunk, érték. Nyilván ez nem a hagyományos értelemben vett tanulás, de az eladások összefüggnek sok esetben, vagy legalábbis olyan üzeneteket közvetítenek, amik összekapcsolódnak, összeforrnak, egymást erősítik, így formálnak bennünket. Jó azt megélni, hogy a világ, a körülöttünk és a bennünk lévő világ is, sokszínűen érdekes. És ezek az esték ennek egy-egy szeletét mutatják be. A közös értékrend mellett jön létre a közösség. Alapvetően hálózatokban gondolkodom. Hiszem azt, hogy ha egymásba kapaszkodunk, ha együtt gondolkodunk, akkor előrébb jutunk, mintha egy valaki akar egy valamit önállóan megcsinálni.

Innen eredeztethető az elnevezés is?

Igen, a kiindulópontja egy EU-s pályázat volt 10 évvel ezelőtt, ami egy pedagógus továbbképző hálózat alakítását célozta. Ennek voltam a projektmenedzsere, és ekkor született meg az a gondolat, hogy ezek a szakmai tapasztalatcserék ne csak befelé irányuljanak, hanem nyissuk ki a kapukat a nagyközönség felé is. Innen jött a Mentorháló ötlete. Először kicsiben, klubformában valósult meg, és onnan fejlődött tovább. Büszke vagyok a kialakult komoly nagyságú törzsközönségre, akik hétről hétre visszatérnek. Illetve abban az értelemben is talán háló, hogy tudok olyan közösségekről is, akik egy ilyen esti előadás után nem hazaszaladnak az előadás végén, hanem leülnek valahol, és egy kávé, egy tea mellett megbeszélik az előadás legfontosabb üzeneteit. Ez is egyfajta közösségépítés szerintem, és jó érzés tudni, hogy erre is lehetőséget kínál a Mentorháló is.

Mi a titka a 11 éve tartó töretlen sikernek?

Remélem, hogy a minőség. És valószínűleg a kötődés az egyik fő hajtóerő, a másik pedig a sok munka. Én a Mentorhálózást szervezőként nagyon szeretem. Nagyon fontos számomra ezért minden, ami vele kapcsolatos. Szó szerint mindig a gondolataimban jár, ezzel kellek, ezzel fekszem, mert szeretném folyamatosan jobbá tenni.

Milyen gyerekkori, ifjúsági élményre vezethető vissza ez a hozzáállásod?

Ezen korábban nem gondolkodtam, de rátapintottál a lényegre: a főiskola előtt, mivel nem vettek föl egyből, a szülőhelyemen, Barcson a művelődési házban, ifjúsági referens, vagy valami ilyesmi típusú feladatot láttam el. A lényeg az volt, hogy programokat szerveztünk a fiataloknak, pl. pop-rock zenei klubot. Együtt hallgattunk lemezeket, és megbeszéltük a végén, hogy kinek milyen élmény jelentett, ez még akkor, a 80-as évek elején egy izgalmas dolog volt. Valahol lehet, hogy onnan gyökerezett ez a fajta szervezni vágyás. Később Mórahalom is meghatározó szakasza volt a személyes pályámnak, ott 1997 és 2009 között PR igazgatóhelyettes voltam az iskolában, és megszerveztük a homokháti iskolaszövetséget, amiből aztán kinőtt egy országos iskolaszövetségi mozgalom, aminek a titkára lettem. Ez is programszervezésekkel, pályázatokkal járt, és ebben rengeteg olyan feladat volt, ami visszaköszönt a Mentorhálóban.

Vagyis?

Azt hiszem, alapvetően egy hálózatépítő, szervező, tanító típusú ember vagyok, és ezeknek itt vannak a gyökerei, ezekben a régi dolgokban. A szervezésről már sok szó esett, de fontos része a tanítás szándéka is. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szereztem a pedagógus diplomámat, orosz történelem szakos tanár vagyok eredetileg, aztán angol szakot is végeztem. Tanítottam és imádtam. Különösen az angol tanítását szerettem, motiválni a gyerekeket, hogy szeressenek nyelvet tanulni, bátran használják azt. Hiszek abban, hogy alapvetően egy általános iskola ötödik-hatodikos gyerekének az angol nyelv tanulásában az első dolog az, hogy szeresse meg. Talán ez a fajta megközelítés köszön vissza a Mentorhálóban is: a cél nem feltétlen egy elmélyült tanulási folyamat, hanem az érdeklődés és a motiváció felkeltése, a nyitott gondolkodás kialakítása.

Részletes program IDE kattintva érhető el.

Beszélgetőpartner: Gerháth Györgyi

Fotók: Móró Bianka, Kovács-Jerney Ádám