Hatályos büntetőjogunk a kiutasítást, mint büntetési nemet szabályozza és határozza meg, ugyanakkor a kiutasítás már az 1800-as évektől kezdve ismert a magyar büntetőjogban, korábban mint mellékbüntetés. A Büntető Törvénykönyv szerint azt a nem magyar állampolgár elkövetőt, akinek az országban való tartózkodása nem kívánatos, Magyarország területéről ki kell utasítani. A kiutasított köteles az ország területét elhagyni, és a kiutasítás tartama alatt nem térhet vissza Magyarországra.

A Büntető Törvénykönyv megfogalmazásából fakadóan a büntetést csak büntetőeljárás keretében, bíróság által, nem magyar állampolgárral szemben lehet alkalmazni. Az, hogy valamely bűncselekmény nem magyar állampolgár elkövetőjének Magyarország területén tartózkodása nem kívánatos, függ az elkövetett bűncselekmény súlyától, jellegétől, az elkövető bűnösségének fokától, az elkövető személyiségétől és életvitelétől. Általában nem indokolt a büntetés alkalmazása gondatlanságból elkövetett bűncselekmények esetén, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a kiutasítás büntetésként történő alkalmazása a bírói mérlegelés körébe tartozik, kivéve a határzár tiltott átlépése, a határzár megrongálása, valamint a határzárral kapcsolatos építési munka akadályozása esetén kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés mellett. Ezekben az esetekben a kiutasítás büntetésként történő kiszabása a törvény rendelkezése folytán nem mellőzhető.

A kiutasítás büntetésként alkalmazására vonatkozóan azonban az Alaptörvény és a Büntető Törvénykönyv is számos korlátozást alkalmaz. Az Alaptörvény szerint magyar állampolgár Magyarország területéről nem utasítható ki. A Magyarország területén tartózkodó külföldit csak törvényes határozat alapján lehet az országból kiutasítani, a csoportos kiutasítás pedig tilos. Az Alaptörvény rendelkezései alapján továbbá senki nem utasítható ki olyan államba, vagy nem adható ki olyan államnak, ahol az a veszély fenyegeti, hogy halálra ítélik, kínozzák vagy más embertelen bánásmódnak, büntetésnek vetik alá.

A Büntető Törvénykönyv szerint az, aki menedékjogot élvez, illetve a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy nem utasítható ki az ország területéről. Ezen túl a Magyarország területén letelepedettként vagy bevándoroltként tartózkodási joggal rendelkező személlyel szemben kiutasításnak csak olyan bűncselekmény elkövetése miatt lehet helye, amely öt évi, vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő.

Azzal szemben, aki Magyarország területén legalább tíz éve jogszerűen tartózkodik, vagy aki Magyarország területén jogszerűen tartózkodik és a családi élet tiszteletben tartásához való joga sérülne, csak tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabása esetén lehet helye kiutasításnak.

Amennyiben a kiutasítás, mint büntetés alkalmazásra kerül, az vagy határozott ideig tart, vagy végleges hatályú. A határozott ideig tartó kiutasítás lehetséges legrövidebb tartama egy év, míg leghosszabb tartama tíz év. Végleges hatállyal az utasítható ki, akit tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítélnek és az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné, azonban a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy végleges hatállyal ebben az esetben sem utasítható ki.

FORRÁSOK

Magyarország Alaptörvénye, XIV. cikk

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény, 59.§

Nagy Ferenc: Anyagi büntetőjog – Általános rész I. (szerk.: Karsai Krisztina). Iurisperitus, Szeged 2014, 177-180. o.