„Szegedi egyetemi tanár nagy jelentőségű felfedezése – Dr. Szent-Györgyi Albert kutatásainak eredményéről” címmel 1931. március 10-én számolt be a Délmagyarország arról, hogy „a Kálvária téri laboratóriumban a legnagyobb csendben végzett munkájára felfigyel az egész tudományos világ”. A „(v. gy.)” aláírású beszámolót olvasva megtudjuk: „A professzor meghatározta a bronzkór kórokozóját, és ezzel az anyaggal a lehetőségek egy új sorát nyitotta meg.” Szent-Györgyi kutatómunkájáról magyarázva a felfedezés folyamatába is bepillantást enged a 90 évvel ezelőtti újságcikk az olvasónak.

• 1. Kutatóműhely és beszámoló

A szegedi Dóm téri egyetemi építkezések befejezéséig Szent-Györgyi „a Kálvária téren, földszinti laboratóriumában” dolgozott. Elmerülve „a kutatóműhely könyvei és kémcsövei közé. Felfedezéséről most számolt be a budapesti Orvosegyesületben, fejtegetései mindenütt nagy figyelmet keltettek. Az előadáson nagyszámú orvos jelent meg” – árulta el a tudósító, Vér György.

• 2. A bronzkór és a C-vitamin

Szent-Györgyi Albert Angliában és Amerikában kezdte el, a szegedi egyetemen folytatta azt a kutatómunkát, amellyel arra a kérdésre keresett választ, hogy „Mi a mellékvese működése?”. Szegedi laborjában „sikerült aztán egy anyagot kivonni, és tiszta állapotában előállítani, amely – úgy látszik – az egész szervezetre fontos szerepet játszik, amennyiben az elégési folyamatokat közvetíti. Ennek az anyagnak tulajdonságaival részben meg tudjuk magyarázni annak a betegségnek tüneteit, amit a mellékvese hiányos működése okoz.” Ez a bronzkórnak nevezett megbetegedés, amelynek egyik jellemző tünete a nyálkahártya és a bőr megbarnulása.

• 3. Kapocs a növényi és állati világ között

Megfigyelését továbbgondolta Szent-Györgyi. Arra is fölhívta a tudomány eredményei iránt érdeklődő olvasók figyelmét, hogy az „anyag másik érdekessége az, hogy azt megtaláljuk különböző növényeknél, így a citromnál, narancsnál és káposztánál is. Ezeknél valószínűség szerint ugyanazt a szerepet játssza a sejt kémiájában, mint amilyent az állati testben, és így ennek az anyagnak ismerete hozzájárul ahhoz, hogy áthidaljuk azt a nagy űrt, ami a növényi és az állati világ között fennáll.”

• 4. Elismerésként kitüntetés

A „mellékvese működéséről végzett tanulmányaiért” az első kitüntetés formájú elismerést, a Tauszk Ferenc-díjat 1932. december 16-án vette át Szent-Györgyi Albert. A szegedi napilap másnapi híre megmagyarázta: „a professzor – mint ismeretes – felfedezte a hexuronsavat, amely azonosnak bizonyult a C-vitaminnal. Ez a felfedezés világszerte elismerést szerzett a szegedi tudósnak.”

A Budapesti Orvos Egyesület közgyűlése ítélte oda „dr. Szent-Györgyi Albert szegedi egyetemi tanárnak” a Tauszk Ferenc-díjat. A ma már kevéssé ismert szakmai kitüntetést arról a Tauszk Ferencről nevezték el, aki a szénsavas fürdőkúrát, ezt a római korból eredő „találmányt” először alkalmazta a szívpanaszos paciensek gyógykezelésére.

• 5. Paprikamonopólium

Viharos gyorsasággal hasznosította Magyarország és Szeged az egyetemi tanár a felfedezését. „Szent-Györgyi professzor – mint ismeretes – a paprikából vonja ki a C-vitamint, és mivel a C-vitamin előállításához óriási tömegű paprikára van szükség, nem lehetetlen, hogy a nagy jelentőségű tudományos felfedezés gyakorlati alkalmazása megoldja a paprikaválságot.” Erről ad hírt az 1933. március 17-i Délmagyarország. „A paprikamonopólium – A földművelési miniszter Szegeden” című tudósításból „elénk lép” két miniszteri tanácsos, akik a főispán meghívására érkeztek Szegedre. Megbeszélésüket követően látogatást tettek Szent-Györgyi laborjában. Egy nap múlva már a röszkei paprikatermelők is akcióba léptek…

• 6. Európai körút

A tudománynépszerűsítésből a szegedi napilap is kivette részét. Az első beszámoló után két évvel, 1933. március 28-án a Délmagyarország ismertette: „Dr. Szent-Györgyi Albert professzor Stockholmba utazott – Európai előadókörúton ismerteti a paprikából előállított C-vitamin kérdését”. A hathetes európai körút állomásai: Stockholm, London, Uppsala, Anglia több városa, Párizs és Zürich. „A professzor magával vitte kísérleteinek anyagát, amelyben ott szerepelnek a paprikából előállított fehér vitaminkristályok.”

• 7. A hasznosítás lépései

A „nagy jelentőségű felfedezés, amit dr. Szent-Györgyi Albert, a szegedi egyetem kiváló biokémiai tanára a C-vitamin előállításával kapcsolatban megállapított” a gazdasági hasznosítás irányába fordította a kutatót.

Szent-Györgyi szegedi egyetemi csoportjáról három irányba indult el. „Elsősorban azzal kísérleteznek, hogy a gyárak milyen módon állíthatják elő a paprikából a tiszta vitamint, másodsorban a paprikából nagyon olcsó konzervkészítményeket kívánnak előállítani, amelyek a széles néprétegek ellátását lesznek hivatva szolgálni, ami nagy jelentőségű kérdés az olcsó népélelmezés miatt, és a friss paprika fogyasztása is jelentékenyen nőni fog, ami által érezhetően emelkedne a paprika exportja is.”

• 8. Kapcsolatháló

Bővült a szegedi egyetemnek és kutatójának a kapcsolati hálózata is. A 88 évvel ezelőtti tudósítás szerint: „Dr. Szent-Györgyi Albert előadóútjáról való visszatérése után folytatja a munkát az Alföldi Mezőgazdasági Intézet közreműködésével. Obermayer Ernő fővegyész mindenfajta paprikát a kísérletek céljaira rendelkezésre bocsát”.

• 9. Amerika visszahódítása

A C-vitamin „szülőhelye” a szegedi egyetemi laboratórium. Ám az ezzel kapcsolatos kutatómunka Szent-Györgyi Albert korábbi, amerikai időszakát is jellemezte. Így aztán természetes, hogy az eredményről amerikai körúton is beszámolt. A Délmagyarország 1935. január 29-én adott hírt arról, hogy „Dr. Szent-Györgyi Albert a szegedi egyetem tanára, aki a C-vitamin felfedezésével világhírűvé tette nevét, hétfőn a bostoni Harward egyetem meghívására Amerikába utazott, ahol előadásokat fog tartani.”

• 10. A C-vitamin csak az első lépés

„A közönség a legtöbbet talán annak az intézetnek a munkájáról tud, amelynek dr. Szent-Györgyi professzor a vezetője: a biokémiai intézet munkájáról. Szent-Györgyi professzor itt jutott világhírűvé vált felfedezésére, itt találta meg a módját annak, hogy miképpen lehet előállítani paprikából a C-vitamint. A nagyközönség erről a felfedezésről úgy tudja, hogy annak korszakalkotó jelentősege van” – kezdődik a Délmagyarország 1935. december 25-i riportja. „A C-vitamin után, reméljük, rövidesen eljutunk a második lépéshez is – Szent-Györgyi professzor intézete az állati szervezet égési folyamatának a titkait kutatja” – összegezte a lényeget az újságcikk címe. A riporter kifejtette: „Szent-Györgyi professzor viszont a tudós szerénységével vagy pedig a tudós soha ki nem elégülő szomjúságával azt mondja, hogy a C-vitamin tudományos szempontból csak kisebb jelentőségű részeredmény, mellékhajtása annak a soha véget nem erő tudományos munkának, amely a természet titkainak megismeréséért folyik szakadatlanul.”

• 11. A csillagász példája

„A csillagász – mondotta –, sohasem gondol arra, hogy vizsgálódásainak, kutatásainak lesz-e gyakorlati haszna. Mégis kutatja, vizsgálja az ég titkait – idézte Szent-Györgyi Albertet a 86 évvel ezelőtti karácsonyi riport. – A közönség szempontjából csak annak a fölfedezésnek van értelme és jelentősege, aminek közvetlenül is élvezheti a hasznát. A közönség szempontjából csak az a felfedezés számít, amit, mondjuk, por alakjában bevehet, amitől elmúlik a gyomorgörcse vagy a fejfájása. Ez azonban a tudóst nem érdekli. A tudomány célja a megismerés, a megértés, az igazság keresése. Mivel azonban minden betegség a normális mechanizmus elromlása, az elromlott mechanizmust csak akkor hozhatjuk ismét rendbe, ha értjük, ha tudjuk, hogy a hibát milyen anyagnak a hiánya idézte elő. Ha azután rendelkezünk ezekkel az anyagokkal, és azokat be tudjuk vinni a megzavart működésű szervezetbe, a felismert hibát kiküszöbölhetjük. A tudós megismerésre törekvő munkája során rábukkan ezekre az anyagokra is, ezzel tehát gyakorlati eredményeket is produkál. Kétségtelen, hogy több betegség származik (cukorbaj, Basedow-kór) a szervezet égési folyamatának elromlásából. Remélem, hogy ha magát az égési folyamatot meg tudjuk érteni, akkor módunk lesz az ilyen megbetegedések gyógyítására is. Eddigi vizsgálódásaink során merült föl egy új anyag, a C-vitamin.”

• 12. Távirati stílusban

„Stockholm, október 28. A Karolin intézet néven ismert stockholmi orvostudományi főiskola az 1937. évi élettan-tudományi és orvostudományi Nobel-díjat ítélte Szent-Györgyi Albert szegedi professzornak az elégetés élettani folyamatai körül tett felfedezéseinek – különös tekintettel a C-vitaminra és a fumarsav katalizációjára – jutalmazásaképpen” –idézte 1937. október 29-i cikkében a Délmagyarország a táviratot. Már a cikk címe „felkiáltott”: „Nobel-díjat nyert Szent-Györgyi Albert, a C-vitamin világhírű felfedezője”.

• 13. A lajtsromszám és a siker titka

A C-vitamin a tudományos elismerés csúcsaira repítette a szegedi egyetem professzorát. A „jól eltartható, magas C-vitamin tartalmú készítmények” előállítását leíró eljárás 1941. június 13-i bejelentése nem lett témája a korabeli napilapoknak. Holott ez az a lépés, amellyel Szent-Györgyi Albert a felfedezését sok-sok ember számára megfizethetővé és elérhetővé tette. A kutatómunka sikerességének egyik mércéje a szabadalmak száma. Szent-Györgyi Albert neve alatt 18 szabadalmi lajtsromszám sorakozik a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala honlapján.

+ 1

A digitalizálás haszna

A New York Times is tudósított a Délmagyarország 1935 januári hírében említett előadásról – derül ki a Szegedi Egyetemi Tudástár 3. kötetéből. A „Szent-Györgyi Albert a Délmagyarországban és a New York Timesban” című könyv szerkesztője, Hannus István, az SZTE professor emeritusa mindkét napilapot szemlézte. A kutatómunkáját összegző kötet és az abban összegyűjtött „délmagyaros” cikkek, köszönhetően az SZTE Klebelsberg Könyvtár digitalizálási programjának, immár az otthoni számítógépről vagy a mobiltelefonról is elérhetőek a ma és a jövő olvasói számára. További részletekért kattintson a szegedi egyetemi bibliotéka cikk, kiadvány és fotógyűjteményének közös címére: Contenta repozitóriumok!

SZTEinfo – Összeállította: Ú. I.

Fotók: SZTE Klebelsberg Könyvtár; Bobkó Anna