Az utazást megelőzően jó néhány levelet váltottunk cambridge-i vendéglátónkkal, Julia Seiber Boyd-dal, aki gondos tájékoztatással segítette felkészülésünket. Minden részletre kiterjedő figyelmességgel érdeklődött kéréseink felől, amely a szükséges (meleg és vízhatlan) ruházattól az esetleges különleges étkezési igényeken át egészen az esti koncertprogram kiválasztásáig terjedt. Mindezek eredményeképpen egy részletes program birtokában indultunk útnak, amelyben óramű pontossággal lebontva szerepeltek az egyes napok eseményei, (ez nagy segítséget nyújtott mindannyiunknak az elkövetkező négy nap forgatagában). Vendéglátónk figyelme az étkezésekre is kiterjedt, s az ígéretes részleteket a valóság nemcsak igazolta, de messze felül is múlta (azaz Cambridge-ben az angol konyha legszebb erényeivel találkozhattunk).

 

December 6-dikán éjfélkor indult útjára csapatunk, hogy a Budapestről 6:25-kor felszálló járaton a repülés nem mindennapi élményével gazdagodva London felé vegye az irányt. Felejthetetlen marad számunkra a felhőkön átszűrődő kora reggeli napsütés. A két órás út végén a Stansted repülőtérrel egybeépült vasútállomáson hamar megtaláltuk a vonatunkat. Innen félórányi vonatút után jutottunk Cambridge-be. Julia Seiber Boyd és férje, Simon az állomáson vártak ránk. Elszállásolásunkról három külön család gondoskodott, így a szállításunk szervezése időnként kisebbfajta hadműveletnek is beillett. A rövid úton azonnal szembesültünk a bal oldali közlekedéssel, amely jó néhányszor okozott még zavart, különösen, amikor minduntalan a vezető helyére akartunk beszállni vendéglátóink autóiban.

 

A kipakolás után Juliáéknál találkoztunk a „könnyű ebéd”-ként megjelölt étkezésre, amit még végigkóstolni is sokáig tartott, nemhogy befejezni. Az itt töltött napok alatt bőséges ízelítőt kaphattunk a tradicionális és a modern angol ételekből, melyeket jóízűen fogyasztottunk. Különösen a bőséges zöldség-, hal- és sajtkínálat, no meg az elmaradhatatlan tea és a hozzá tálalt sütemények cáfoltak rá az itthon gyakran hallott előítéletekre.

 

Ebéd után a város északi részéből a Cam folyó egyik hangulatos kis hídján átkelve a központba sétáltunk vendéglátónk kíséretében. Ekkor megismertük a „commons” fogalmát, amely a tágas városi közparkokat jelenti, ahol jó időben sportolni, piknikezni szoktak, de van, ahol teheneket, lovakat is legeltetnek, egyfajta hagyományőrzés címén. Decemberben persze mindez nem látható, de a park szélén láthattuk a különleges kijáratot, ahol a tehenek, lovak nem tudnak kijutni. A Cam folyó sem a nyári arcát mutatta, de így is láttunk hideggel dacoló evezősöket, és néhány híres „punt”-ot, azaz csáklyával hajtott csónakot, amelyek a város egyedi jellegzetességei.

 

A helyiek többsége nem tűnt fázósnak: míg mi gondosan összeválogatott meleg ruháinkban igyekeztünk ellenállni a valóban hideg, nyirkos időnek, nemegyszer találkoztunk rövid ujjú inget, rövidnadrágot viselő fiatalokkal. Az esőt ugyan megúsztuk, de többnyire borult, szeles idő tett minket próbára Cambridge utcáit járva.

 

Ezen a délutánon Milner Mercédesz vezetett minket, aki több éve lakik már a városban. Cambridge-ben több száz magyar tanul és dolgozik, s nagy részük szoros kapcsolatot ápol egymással. Így a mi fogadásunkban is sokan közreműködtek, néha szinte kézről kézre adva bennünket, akárcsak angol vendéglátóink, akik a polgármestertől a kollégiumi portásig mindannyian nagyon jóleső melegséggel fogadtak bennünket.

 

A város központjából, a piactérről utunk az Eagle nevű pubhoz vezetett, amely többek közt arról nevezetes, hogy Watson és Crick itt jelentették be a DNS szerkezetének fölfedezését (1. kép). A pubbal szemben láthattuk Cambridge legidősebb épületét, a Bene’t templomot, amelynek tornya ezer éve áll. Elsétáltunk a Cavendish laboratórium mellett, ahol többek között az elektront is felfedezték. Utunk során a későbbiekben is lépten-nyomon tudománytörténeti nevezetességekbe ütköztünk. Könnyen beláthattuk, nem véletlen az, hogy Cambridge az a hely, ahol a legnagyobb a város lakosságára jutó Nobel-díjas tudósok száma.

 

A számos college közül nem mindegyikbe szabad a bejárás a látogatók számára. Mi ezen a napon a Pembroke College belsejét csodálhattuk meg, amely a többihez hasonlóan saját főépülettel, kápolnával, könyvtárral és ebédlővel rendelkezik (2. kép). A látvány önkéntelenül is a Harry Potter-regények világát idézte föl bennünk, hiszen ezt a történetet is az angol college-ok világa ihlette. Mint megtudtuk, a film egyes jeleneteit Oxford kollégiumaiban vették föl, azonban az örök rivális Oxford nevét Cambridge-ben nem mindenütt illik kimondani, többnyire „the other place = a másik hely” néven emlegetik…

 

Átfagyott csapatunkat meleg fogadtatás várta a polgármesteri hivatalban, ahol Sheila Stuart polgármester asszony szívélyes vendéglátása mellett számoltunk be az ide vezető utunkról (3. kép). Itt is, akárcsak mindenhol, érezhettük azt a kitüntető figyelmet és érdeklődést, ami rajtunk keresztül tágabb hazánk és Szeged, mint Cambridge testvérvárosa felé irányult.

 

Ekkor esett igazán jól a négy óra tájban esedékes tea, amelyet még napi négy-öt másik követett, mint az angol vendéglátás egyik jellegzetessége. Úgy éreztük, nem csoda, hogy hazatérve Szent-Györgyi Albert is meghonosította ezt a szertartást kollégái és diákjai körében.

 

Szállásainkra hazatérve még jutott némi idő a házigazdáinkkal való beszélgetésre (természetesen egy csésze tea mellett), azután majd’ 24 óra elteltével aludni tértünk első cambridge-i éjszakánkon.

 

 

December 7.

 

A délelőttöt a központtól kissé távolabb eső Fitzwilliam College-ban tett látogatással kezdtük, ott, ahol Szent-Györgyi Albert is doktori címet szerzett. Ennek modernebb épületei között, hatalmas fák alatt még áll az a ház is, ahol annak idején Darwin felesége is lakott (4. és 5. kép). Ezután egy helytörténeti bemutatót tekintettünk meg a Folk Museumban (6. kép), amely egy átalakított régi fogadó épületében ismerteti meg a látogatókat a város egykori lakóinak mindennapi életéből vett részletekkel.

 

Útban visszafelé a jeruzsálemi Szent Sír Templom mintájára épült, közel ezer éves Kerek Templomot látogattuk meg (7. és 8. kép). Déltájban a váratlanul megjelent Nap fényében a legimpozánsabb, már-már kastélyokat idéző kollégiumi épületek (Trinity College, St. John’s College) közt sétálva jutottunk vissza a városközpontba (9. kép).

Ebéd után az egyetem Biokémiai Intézetébe látogattunk el, vendéglátóink és a Cambridge-ben dolgozó Dudás Róbert társaságában (10. kép). Itt Chris Fuller vezetésével megtekinthettük Szent-Györgyi Albert egykori dolgozószobáját és a szomszédban lévő könyvtárat, amelyet szintén használt munkája során (11. kép). A legfőbb látványosság azonban a Szent-Györgyi által elsőként itt izolált C-vitaminnak az intézetben őrzött eredeti mintája, amelyet azóta kis üvegcsében őriznek az utókor számára, s amit mi is közelről megtekinthettünk (12. kép).

 

Az intézettel való ismerkedés után egy órát tölthettünk a közeli Whipple múzeumban (13. kép), ahol Darwin mikroszkópjától az első elektronmikroszkópig számtalan tudománytörténeti érdekességet tekinthettünk meg (14. kép). Itt mindannyian megtaláltuk a számunkra érdekes látnivalót, hiszen a kiállítás valamennyi reáltudományt felölelte.

 

Innen taxi vitt minket az Addenbrooke kórházba, amely - város a városban – Európa egyik fő egészségügyi kutatóközpontja. Ez a komplexum ad helyet számos kutatólabornak. Itt a világ minden tájáról érkezett kutatók ezrei igyekeznek a neves elődök, köztük számos Nobel-díjas nyomába lépni. Nicola Buckley vezetésével több fiatal kutató igyekezett minket röviden bevezetni néhány érdekes itt folyó kutatás részleteibe. Így láthattunk lézeres elektronmikroszkóp alatt sejtekre támadó T-limfocitákat, s a folyamatot rögzíteni képes csúcstechnikát (15. kép), génsebészeti eljárásokkal kezelt fonalférgeket, és hasonló, biológus szemnek kedves látnivalókat. A kórházi látogatás végén a Molekuláris Biológiai Intézet még át sem adott, lenyűgöző méretű új épületében jártunk, amely egymagában több száz kutatónak biztosít majd lehetőséget a tudományos munkára (16. és 17. kép). Vendéglátóink nem felejtették el megemlíteni, hogy a tervezés során mennyire messzemenőkig figyelembe vették az épület majdani használóinak igényeit és javaslatait.

 

Hogy a napunk teljes legyen, este még egy karácsonyi koncert várt ránk a Jesus College kápolnájában, a kollégiumi énekkar előadásában. Ezekben a hetekben különösen sok koncert és előadás színesíti az egyébként is gazdag kínálatot. A városközpontban minden vaskerítésen hirdetések tucatjai invitálják az érdeklődőket az előadásokra, amelyek a gótikus kápolnák festői belsejében igazán ünnepi hangulatot teremtenek. Az aznap este hallott koncert alapján magunk is meggyőződhettünk arról, milyen magas színvonalú előadások születnek ezeken az estéken, amelyeken gyakran TV- és rádiófelvételek is készülnek.

 

Vacsora után sem ért még véget az aznapi program, hiszen este Cambridge-ben tanuló és dolgozó magyar fiatalok társaságában tölthettünk el egy hangulatos estét egy belvárosi pub diákoktól zajos forgatagában.

 

 

December 8.

 

A délelőtt a Sedgwick múzeumban Philly Owles segítségével tett látogatással indult, ahol nemcsak Darwin sok-sok személyes homiját, hanem számos fosszíliát, ásványt, sőt dinoszaurusz csontvázat is láthattunk (18.-21. kép). Innen az egyetemi könyvtárba látogattunk (22. - 23. kép), amely monumentális méreteivel messziről hirdeti: ez a három legnagyobb angol könyvtár egyike. Bástyaszerű tornya utólagos kiegészítésként került be az épület tervébe, mivel azt az építtetők eredeti formájában nem tartották eléggé impozánsnak. Ez később hasznosnak bizonyult, mivel ezt a könyvtárat is elérte a nagy gyűjtőkönyvtárak sorsa: a kötetek áradata nyomán előbb-utóbb ez az épület is kicsinek bizonyul majd, de addig is minden hasznosítható négyzetmétert ki kell használniuk.

 

A Tim Penton vezetésével tett könyvtári séta is maradandó emlékként él bennünk. Nem mindennapi élmény volt látni a milliónyi könyvet, a látogatóktól egyébként elzárt folyosókat. Meglepetésünkre a könyvtár több ezer magyar kötettel is büszkélkedik, így boldogan lapoztuk fel Tóth Árpád, vagy éppen Ady versgyűjteményeit.

 

Ebéd után átadtuk magunkat az adventi forgatagtól nyüzsgő belvárosnak, s ekkor alkalmunk nyílt ajándékvásárlásra is. Az utolsó cambridge-i vacsoránkon egy valódi ,,előkarácsonyban” lehetett részünk, hiszen vendéglátóinknál egy nagyobb társaság gyűlt össze, s az ünnep idején szokásos étrenddel, a végén egy valódi karácsonyi pudinggal kedveskedtek nekünk. Élményekkel gazdagodva hajtottuk álomra fejünket, abban a tudatban, hogy másnap búcsút kell intenünk Angliának.

 

December 9.

 

Reggelünk a bepakolással telt, majd ellátogattunk a városi botanikus kertbe, ahol az üvegházak és a sétányok számos érdekes növényritkaságot rejtegetettek. A séta és a botanikus kertben elköltött ebéd után azonban búcsút kellett intenünk vendéglátóinknak és Cambridge-nek abban a reményben, hogy még találkozunk. Ismét várt ránk egy hosszas utazás, de ezúttal az esti fényekben gyönyörködhettünk London majd Budapest fölött.

 

A négy csodálatos napot sohasem fogjuk elfelejteni, ahogyan az utazást szervezők és vendéglátóink segítőkészségét, önzetlen gondoskodását sem, melyet ezúton is nagyon köszönünk nekik.

 

Szöveg és fotó: Árva Hédi, Kolostyák Zsuzsanna, Kovács Dániel és Gőz József

 

További információ: http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:1SRIX6vY6qkJ:www.tagdebr.sulinet.hu/component/content/article/1-friss-hirek/422-cambridge-uti-beszamolo+cambridge+útibeszámoló+"gőz+józsef"&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=firefox-a

A Cambridge-i_utazáson készült képek itt megtekinthetők

Tanulmányi verseny középiskolásoknak

A Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Tanulmányi Versenyt hirdetett – középiskolás diákok 3 fős csapatainak jelentkezését várva. Ez volt az egyik kiemelt programja az SZTE idei Szent-Györgyi Emlékévének.

KÖZLEMÉNY: 29 iskola 35 csapata az SZTE Szent-Györgyi Tanulmányi Versenyén

A jubileumi emlékévben a 75 éve Nobel-díjat nyert Szent-Györgyi Albert teljesítményét, egyéniségét állítja középpontba a Szegedi Tudományegyetem.

A SZTE Szent-Györgyi Tanulmányi Versenyének különlegessége, hogy a Nobel-díjas tudós életművének tudománytörténeti feldolgozása mellett a kutató munkájához és a C-vitaminhoz kapcsolható tantárgyak – biológia, kémia, fizika – tanulmányi versenyének ötvözete.

Az SZTE a versenyfelhívást még a múlt tanév végén eljuttatta egyrészt a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió (DKMT), valamint az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar (TTIK) bázisiskoláihoz. Ezzel szinte országos méretűvé és nemzetközivé növekedett e verseny. Nemcsak a DKMT-t alkotó dél-magyarországi megyék, és a vajdasági, Temes megyei középiskolák magyar diákjai jelentkeztek, hanem bekapcsolódtak az SZTE TTIK bázisiskolái – köztük például Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Tolna és Somogy megyei intézmények – tanulói is.

Az SZTE fontosnak tartja, hogy minél több középiskolával és diákkal szoros munkakapcsolatban segítse a továbbtanulást. Épp ezért szerepelt az SZTE Szent-Györgyi Albert Tanulmányi Verseny fölhívásában, hogy a 3 fős diákcsapat egy tagja 10. osztályos legyen. Az országos középiskolai tanulmányi versenyek szabályainak és gyakorlatának megfelelően itt is 10-dikesnek számítanak azok a diákok, akik a 10-dikes tananyagot tanulják 11-dikesként a 13 osztályos gimnáziumokban.

Az SZTE 2012. október 26-án rendezte meg Szent-Györgyi Tanulmányi Versenyét, amelyen Magyarország hét, Románia egy megyéjéből, valamint a szerbiai Vajdaságból összesen 20 településről 29 iskola 35 csapata vett részt. A délelőtti számítógépes fordulóban legjobb eredményt elérő 6 csapat jutott a döntőbe, ahol szurkolók és az egyetem professzoraiból álló zsűri előtt mérték össze tudásukat. A résztvevők ötféle programon ismerkedhettek a szegedi egyetemmel – mindenki ajándékokat kapott.

A kreatív feladat – Szent-Györgyi Albert Psalmus Humanus című műve alapján készített műalkotás – megoldásáért járó Különdíjat a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum csapata – Oláh Tamás, Püsök Csaba, Pintér Jenő, felkészítő tanáruk: Tóth Kinga – nyerte.

A döntőbe jutott VI., V. és IV. helyezett csapat is jutalmat kapott. A dobogós csapatok tagjai külön ösztöndíjjal is gazdagodtak. A III. helyezett a békéscsabai Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégium csapata: Duma Lilla, Nyárfádi Gabriella, Szabados Márk felkészülését tanáruk, Kovács Miklós segítette. A verseny ezüstérmese, a II. helyezett a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium RMG Lándzsa nevű – Gál Béla tanár úr irányításával felkészülő – csapata: Fejes Roland, Maróti Gábor, Zsiros Ádám. A verseny I. helyezettje: a debreceni Tóth Árpád Gimnázium csapata, azaz Kolostyák Zsuzsanna, Árva Hédi, Kovács Dániel, felkészítő tanáruk: Gőz József. Az ösztöndíjjal együtt járó Cambridge-i utazás a fődíj, a ráadás: az iskola szaktanára a citrátkörről, vagyis a Szent-Györgyi – Krebs ciklusról előadást tarthat idén novemberben másodéves orvostanhallgatóknak a Szegedi Tudományegyetemen.

Az SZTE az elkövetkező években - a szervezők szándéka szerint - más tematikájú Szent-Györgyi tanulmányi versenyt is kiír középiskolások számára.

(Az SZTE Szent-Györgyi Tanulmányi Verseny előkészületeiről, a versenynapról szóló részletes tudósítás – gazdag képgalériával, videós összefoglalóval – megtekinthető a Szegedi Tudományegyetem honlapján. A versenynapról szóló filmes összefoglaló megtekinthető itt is.)

A tanulmányi verseny támogatói: