Koordinátor: Szegedi Tudományegyetem
Elnök:
Prof. Dr. Kengyel Ákos
egyetemi tanár
Budapesti Corvinus Egyetem
Társelnök:
Dr. Fejes Zsuzsanna
egyetemi docens
Szegedi Tudományegyetem
Az integrációs folyamat egyik legfontosabb stratégiai kérdése az egyes országok és régiók között fennálló fejlettségi különbségek mérséklése és a kevésbé fejlett térségek felzárkózásának előmozdítása. A fejlettségi különbségek csökkentése különösképpen fontos feladat a 27 tagországgal működő unió esetében, hiszen a taglétszám bővülésével az egyes országok és régiók közötti fejlettségi különbségek jelentősen növekedtek. Az Európai Unió sikeres fejlődésének meghatározó tényezője a regionális fejlettségi különbségek kezelésére alkalmas hatékony keretek kialakítása. A sikeres felzárkózási folyamat a piaci erők szabad érvényesülését segítő közös intézkedések mellett az unió szintjén működő regionális politikai támogatási rendszer kialakítását igényelte. Ha az Európai Unió fő céljaként nem vállalná fel a jövedelem- és életszínvonalbeli különbségek csökkentését, akkor ezzel az egész integráció jövője kerülne veszélybe, hiszen az unió különböző régióiban élő emberek számára hosszabb távon elfogadhatatlanná válna az az állapot, hogy jelentősen eltérő feltételek között éljenek.
Az EU-ban a „kohézió” fogalma hordozza magában a stratégiai célt: a regionális szinten meglévő gazdasági-társadalmi különbségek és területi egyenlőtlenségek csökkentését. Az EU regionális (vagy más néven kohéziós) politikája jelenti azt a területet, amelynek keretében a kohézió erősítése érdekében uniós szintű transzfermechanizmus alakult ki. A közös regionális politika keretében nyújtott támogatások mindenekelőtt a kedvezőtlenebb helyzetű, elmaradott, illetve strukturális problémákkal küzdő régiók versenyképességének növelésére koncentrálnak. Az elmaradottabb régiók foglalkoztatási körülményeinek javítása és gazdasági potenciáljának erősítése tekinthetők a legfontosabb tényezőknek a kohézió ellenében ható tendenciákkal szemben. Fontos hangsúlyozni, hogy az uniós szintű regionális politika nem jóléti transzfermechanizmus, hanem a fejlődési kilátásokat befolyásoló körülmények javítására irányuló támogatási rendszer. Lényeges, hogy a kohéziót előmozdító intézkedések nem a szabad piac elve által vezérelt európai uniós politikák helyett fogalmazódnak meg, hanem azokkal párhuzamosan kerülnek alkalmazásra: a kohéziós intézkedések a beavatkozásnak tett engedményt jelentenek, de a piac vezérelte általános keretek között.
A kohéziós politika céljai közé tartoznak az európai területi együttműködések is, amelyek nemzeti határokon átnyúló és közös megoldást igénylő problémákat hivatottak rendezni, az együttműködésen alapuló kormányzás javításával, a kihasználatlan növekedési lehetőségek kiaknázásával, egyidejűleg erősítve az Európai Unió átfogó és harmonikus fejlődését célzó együttműködési folyamatot.
A kohéziós politika – amellett, hogy eleget tesz a régiók megsegítésére irányuló hosszú távú céljainak – az elmúlt években olyan rugalmas szakpolitikának bizonyult, amely képes válság idején is támogatást nyújtani a tagállamok és régiók számára.
A műhely keretében kiemelten kívánunk foglalkozni az uniós források felhasználásában szerzett tagországi tapasztalatok elemzésével, a támogatások fejlődésben játszott szerepének vizsgálatával. Vizsgáljuk az európai területi együttműködések kialakításának lehetőségeit, intézményi formáit és a határokon átnyúló jogi és adminisztratív akadályok felszámolását célzó uniós eszközöket és megoldásokat. Jó gyakorlatok bemutatásán keresztül kívánunk hasznosítható tanulságokat megfogalmazni a felzárkózást legjobban előmozdító fejlesztéspolitikai intézkedések kialakításához és az uniós kohéziós politikai támogatások jövőbeli szabályozási kereteinek kívánatos reformjához kapcsolódóan.
