Méltósággal Távozni Konferencia - visszatekintés

Azt mondják a jó szlogen a kulcs ahhoz, hogy eljussunk az emberekhez. A fenti idézet, amely a II. Méltósággal Távozni Konferencián hangzott el Szegeden, azonban több, mint jó érzékkel egymás után mögé pakolt szavak sora. Ebben a mondatban hit van, kitartás és elszántság. Ezek nélkül nemigen lehet nap, mint nap hivatásszerűen betegekhez szólni, pedig a Hospice lényege pont ebben rejlik. Tudjuk, hogy aki megszületik, az meg is hal. Azonban a hogyan az, amivel igenis foglalkozni kell.

Általános tévhit, hogy a Hospice a halálról szól. Valójában az élet teljességéről, amelyben a beteg megőrizheti méltóságát egészen az utolsó pillanatig. Ennek része az is, hogy megélheti döntési jogait, hitét - vallásától és spiritualitásától függetlenül , világképét, és oly módon rendezheti el ügyeit, ahogy szeretné. Azaz a beteg nem egy diagnózis. A Hospice akkor jön szóba, amikor az aktív kezelés már nem segít. Az ellátás nemcsak a fizikai kínok és tünetek enyhítésére szorítkozik, része a lelki, érzelmi támogatás is. Ez a gondozási szemlélet nem sietteti és nem is odázza el az utolsó pillanatot, hanem természetes folyamatként tekint rá. Itt az a legfontosabb, ha a beteg az utolsó időszakot úgy, és ott élheti meg, ahogy ő szeretné, a saját döntése alapján. Igazi csapatmunka ez: orvosok, ápolók, pszichológusok, lelkészek, szociális munkások és önkéntesek tesznek meg mindent azért, hogy a beteg békében távozhasson. Mert itt ez a sikerélmény.

Ne felejtsük, hogy a “gyógyíthatatlan” és a “már nem tudunk mit tenni” szavakat nemcsak a betegeknek nehéz feldolgozni, hanem a szeretteinek is. A Hospice gondozás kiterjed a családtagokra és a gyászfeldolgozásra is, minden esélyt megadva ezzel, hogy a családtagok minél több minőségi időt tudjanak együtt tölteni, és ne vesszenek el a fájdalomban.

A konferencián Budapestről, Miskolcról, Pécsről, Szegedről és Szolnokról érkező szakemberek adtak elő, és tartottak kerekasztal beszélgetéseket, ahol közvetlen hangulatú eszmecserék folytak, és bárki feltehette kérdéseit anélkül, hogy feszélyezve érezte volna magát. Meghökkentő országos adatok hangoztak el - az aktív kezelést követő 7 éves (!) túlélési időről, arról, hogy a betegek hány százaléka részesül Hospice ellátásban (kevés), hogy hány napot töltenek el az osztályon, vagy hogy nagyon, de nagyon sokan nem hallottak még ilyen ellátásról, illetve hogy milyen nagy arányban tévesztik össze az eutanáziával, illetve az “elfekvővel”.

Szóval még sok a dolog, de a regisztrált résztvevők számát elnézve sokan vannak azok is, akiknek ismerős Cicely Saunders, a modern Hospice mozgalom megalapítójának mondata: “mi mindent megteszünk, hogy ne csak békében halj meg, hanem hogy élj - amíg élsz. “