Közös és nyilvános tanácsülést tartott Szent-Györgyi Albert emlékére 1986. december 15-én a JATE és a SZOTE – tudtuk meg a Szegedi Egyetem című lap XXIV. évfolyam 16. számából. Így reagált a József Attila Tudományegyetem, vagyis a JATE és a Szegedi Orvostudományi Egyetem, azaz a SZOTE Szent-Györgyi Albert halálhírére.

 

 

DÖNTÉS A NÉVADÁSRÓL

 

Sajátjának tekintette mindkét szegedi egyetem az Amerikai Egyesült Államokban 1986. október 22-én elhunyt, orvosi és vegyész doktori címmel is rendelkező, szegedi eredményeiért Nobel-díjat nyert kutató, az 1940-ben egy intézményként működő egyetem rektora, Szent-Györgyi Albert szellemi örökségét.

A SZOTE továbblépett. Legfőbb döntéshozó testülete, az „egyetemi tanács” 1986. december 19-én döntött: a SZOTE kezdeményezte, hogy az intézmény fölvehesse Szent-Györgyi Albert nevét.

 

„A halálhír megérkezése utáni órákban sokan hívtak telefonon, felhívva a figyelmemet, hogy sürgősen lépni kell az egyetem névfelvétele érdekében” – emlékezett A szegedi felsőoktatás integrációjának története 1581-2010 – Ahogy a rektorok, főigazgatók látják című kötetben a SZOTE akkori rektora.

Prof. Dr. Szilárd János kérdésünkre válaszolva elmesélte: „Nem győztem megnyugtatni a közvéleményt, hogy ezt a kérdést – elvben – már az előző években Petri Gábor rendezte, meggyőzve annak várható kedvező hatásáról az illetékeseket. Ez volt az egyszerűbb feladat.

A neheze abból adódott, hogy a személyi kultusz tiszavirág-életűnek bizonyult intézkedéseinek ismétlődését megelőzendő született az a helyes kormányzati állásfoglalás, hogy intézményt, utcát stb. valamely személyről az illető halála után legkorábban öt évvel lehessen csak elnevezni.

Minden rábeszélőképességemet latba vetve az alábbi ’végső’ érvvel sikerült engedélyeztetni a névfelvételi ünnepi aktus megrendezését 1987. december 10-én. Ezen a napon volt az ötvenedik évfordulója annak, hogy Szent-Györgyi Albert átvette a Nobel-díjat. Kimondtam a végső érvet: ötven éven belül nem lesz újabb alkalom arra, hogy egy tudós Magyarországon végzett munkájáért kapott Nobel-díja átvételének ötvenedik évfordulóját ünnepelhesse az ország. Végül a minisztérium több vezetője elfogadta a kivételes alkalomra való hivatkozást, és létrejött a névfelvételi ünnepi ülés.”

 

 

A NOBEL-DÍJ 50. ÉVFORDULÓJÁRA HANGOLVA

 

„(…) A Rektor az egyetem feje, és így a hallgatóság apja; fő gondja az kell hogy legyen, hogy fiai az egyetemen otthonukat leljék, ott magukat kiélhessék, kiformálhassák lelküket és szellemüket megtöltsék egy egész életre szóló tartalommal. Ez annál is nagyobb gond, mert ezt katedrai tanítással elérni nem lehet, mert a katedrai tanítás az egyetemi életnek mindig csak egy kis töredéke marad. Az egyetem csak keret, amelyet tartalommal egészen kitölteni csak maga a diákság tud. (…)” – idézte Szent-Györgyi Albert szövegének részletét Petrovics Zoltán. Ez a „65 éve született a ’szegedi Hamlet’ rendezője” című írás az 1987. március 24-i Szegedi Egyetem című lapban jelent meg.

Szent-Györgyi Albert gazdag munkásságának szilánkjait fölmutatva hangolt a „szegedi Nobel-díj” 50. évfordulójára és készítette elő a SZOTE névadó ünnepségét a Szegedi Egyetem című lap 1987-ben.

 

„What Next?! (És most?!)” címmel 1971-ben New Yorkban megjelent Szent-Györgyi Albert atomháború-ellenes kötete. A könyvismertetést „a szegedi felsőoktatási intézmények lapja” 1987. szeptember 11-től december 16-ig folytatásokban mutatta be.

 

„14 ország 170 képviselője volt jelen, közöttük számos világhíresség is. A hat fő téma köré csoportosuló 27 előadás és 80 poszter a peptidkutatás aspektusait tárgyalta. A Zallár Andor és Szabó Tibor rendezte Szent-Györgyi emlékkiállítás színvonalasan mutatta be a magyar professzor életútját és munkásságát. Szent-Györgyi Albert egykori munkatársai, Straub, Guba és Fodor professzorok tartottak előadást, ezzel tisztelegve a nagy hírű tudós emléke előtt” – tudósított a Szegedi Egyetem XXV. évfolyam 11. száma az 1987. augusztus 31. és szeptember 4. közötti Szent-Györgyi szimpóziumról.

 

 

NÉVADÓ: A „TUDOMÁNY RANGJÁHOZ ILLŐ ÜNNEPÉLY”

 

„December 10-én délelőtt, az eseményhez és a tudomány rangjához illő, ünnepélyes keretek között, a Szegedi Orvostudományi Egyetem tanácsa — ezen a néven utolsó ízben — rendkívüli ülést rendezett a Szegedi Nemzeti Színházban” – kezdődött a Szegedi Egyetem XXV. évfolyam 16. száma címlapján „D. I.” tudósítása.

 

A meghívottak névsora hosszú. „Szilárd János egyetemi tanár, az orvosegyetem rektora köszöntötte a jelenlévőket, mindenekelőtt Szent-Györgyi Albert családjának megjelent tagjait, és Németh Károlyt, az Elnöki Tanács elnökét, az MSZMP Politikai Bizottsága tagját.

Az ünnepségen részt vett – többek között – Apró Antal, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Csongrád megye országgyűlési képviselője; (…).

Jelen volt Mark Palmer, az Egyesült Államok nagykövete, valamint a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország és a Német Demokratikus Köztársaság magas rangú képviselője.”

 

Az „Elnöki Tanács által adományozott névadó okiratot” Németh Károly adta át a rektornak. „Németh Károly egyúttal (…)” elmondta: „az Elnöki Tanács jó szívvel támogatta az egyetem kérelmét, hiszen ez a hazai közvélemény szándékaival, érzéseivel is találkozott. Szent-Györgyi Albert mindig hű maradt hazájához és Szegedhez, bárhol járt a világban, mindenütt magyar embernek vallotta magát. Tudományos és oktatói tevékenységére mindig a céltudatosság és a humanizmus volt jellemző.”

 

A „világon elsőként a szegedi orvosegyetem vehette föl Szent-Györgyi Albert nevét” – emlékeztett a rektor köszönő szavaiban.

 

„Szent-Györgyi Albert nevével – A szegedi orvosegyetem névfelvételi ünnepsége” főcímmel 1987. december 11-i számában a Délmagyarország részletes tudósításából az is kiderül, hogy a SZOTE rektora, Szilárd János professzor „annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az egyetem névfelvételi kérelmét sem magyarázni, sem indokolni nem kell. Elegendő érv Szent-Györgyi Albert munkássága. Azé a világhírű kutatóé, aki 1928 és 1945 között az orvosi vegytani intézet vezetője, az orvostudományi kar dékánja és a háború alatt egy esztendeig az egyetem rektora volt”.

 

 

TANÍTVÁNYOK A MESTERRŐL

 

„Szent-Györgyi nem csupán kitűnő kutató volt, hanem nagyon jó pedagógusi is. Fiatal munkatársait, még az alig egyetemista, tizenéves ’kollégát’ is egyenrangú partnerként kezelte. Az általa vezetett kutatóhelyen a tisztelet nem a rangnak, hanem a munkának és a gondolkodásnak szólt. Mindenkit arra ösztönzött, hogy amint valamilyen kutatási eredmény, részsiker született, azt tegyék közzé cikk formájában. Ezeket a publikációkat a professzor rendszerint átnézte, stilizálta, kiegészítette, de a cikk fölé sohasem került az ő neve pusztán azért, mert ő adta az ötletet és ő öntötte végleges formába a dolgozatot” – idézte föl ünnepi szónoklatában az egyik legnevesebb tanítvány, Straub F. Brunó mestere alakját és stílusát.

 

A Délmagyarország részletes tudósításából – köszönhetően az újságíró „D. I.”-nek – megtudható, hogy „Szent-Györgyi Albert számára – hangsúlyozta Straub F. Brúnó – a tudományos igazság keresése azonos volt az élete céljával. Gyakran fordult elő, hogy reggelente megkeresett valakit az intézetben, hogy fölvesse számára azokat a problémákat, amikkel odahaza igyekezett megbirkózni. Sohasem azt várta el, hogy problémalátó érzékenysége előtt hódoljanak a kollégák, ellenben vitát, szembeszegülést, szellemi ellenkezést igényelt. Mert tudta jól, hogy a tudományos, igazság ebben a században már nem függhet egyetlen gondolkodó elméjétől, hiszen a tudósok közösségének szakmai vitájában derülhet fény a rejtőzködő valóságra. Azt vallotta, hogy az igazságkeresés legeredményesebb útja a tekintélytisztelettől mentes tudományos kapcsolatoké. Szent-Györgyi Albert sikeres ember volt. De talán csak egyetlen dologban volt szerencséje; abban hogy két világháború sem taszította romjai alá. Az életben mindenért meg kellett küzdenie. A tudományos elismertségért ugyanúgy, mint személyes életének sikerre viteléért. Rektorsága alatt rövidesen eljutott odáig, hogy az illegalitást kellett választania. A személyi kultusz évei alatt kénytelen volt emigrációba vonulni. Nem kerülték el a megpróbáltatások sem, de mindig önmaga tudott lenni. Straub akadémikus véleménye szerint, az az életmű legmélyebb tartalma, hogy ’csak az tud adni, aki mindig képes megújulni’.”

 

Szent-Györgyi Albert és Banga Ilona az egyetemi laboratóriumban, 1937-ben. Fotó: Liebmann Béla

„A SZOTE egyetemi tanácsa idén márciusban Szent-Györgyi Albert Emlékérmet alapított” – tudatta a napilap és az egyetemi újság közös tudósítója. „Ebben a kitüntetésben kétévente az részesülhet, aki kimagasló eredményeket ér el az egészség megőrzésének érdekében végzett kutatásokban, és szolgálja az emberek közötti jobb megértést. Az emlékérmet elsőként Baló Józsefné Banga Ilona vehette át, aki nem csupán kiváló – Kossuth-díjjal is elismert – orvosi kutatómunkájában, hanem nagyszerű helytállásában is példát adó személyiség. Banga professzorasszony munkatársa volt Szent-Györgyi Albertnek, s a háború utolsó, nehéz napjaiban azzal szerzett elévülhetetlen érdemeket, hogy az orvosi vegytani intézet felszerelését megvédte, s hasonlóképp az oda telepített Klebelsberg-könyvtárat is megóvta a pusztulástól.”

 

 

JELES NAP, DUPLÁZGATVA

 

A névadót a Nobel-díj átvételének ötvenedik évfordulóján rendezték meg. De nem csak a jeles nap szimbolikájának a duplázás jellemezte az ünnepélyt.

„A társintézetek képviselői közül elsőként Csákány Béla, a József Attila Tudományegyetem rektora köszöntötte az új nevet kapott ’ikertestvért’. A professzor emlékeztetett arra, hogy egykor közös falak között dolgoztak a két egyetem munkatársai, s az univerzitás jelenlétét ma is méltóképpen szimbolizálja az, hogy az egyetemek központi épülete ma is egy” – folytatódik a Délmagyarország tudósítása.

 

„Somogyi Endre, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektora arról szólt, hogy a névfelvétel tudatos sorsvállalást is jelent. Egyszerre jelent emlékezést és szellemi ösztönzést. Szent-Györgyi Albert személyéhez kapcsolódik a különböző kutatóhelyek, elmék összefogásának gondolata, a ’falak nélküli laboratórium’ létrehozásának eszméje. Ennek szellemiségére utalva nyújtotta át Somogyi professzor a SOTE egyetemi tanácsának írásos tisztelgését a SZOTE rektorának.

 

A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem legrégebbi testvérintézménye, az idén 530. évébe lépett greifswaldi egyetem, melynek 333. rektora, Klaus Kuhl professzor is köszöntötte a szegedi intézményt” – jellemezte a jeles nap jelentőségét a Szegedi Egyetem összefoglalója.

 

Négy „kiváló orvos-kutatót fogadott honoris causa doktorává” az új neve SZOTE rövidítését őrző orvosegyetem. A párizsi Serge Bonfils professzor, a Gastroenterológiai Világszervezet alelnöke, továbbá a hallei Martin-Luther Egyetem Gyógyszerészeti Intézetből Helmut Kala professzor mellett a Göttingeni Egyetem Anatómiai Intézetének és a Fejlődés Neurobiológiai Központnak az igazgatója, Joachim Wolff professzora nyerte el a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem díszdoktori címét. Ugyanezt az elismerést kapta a szegedi egyetem alumnusa, az itt 1944-ben „summa cum laude” minősítéssel diplomázó Diczfalusy Egon, a stockholmi Karolinska Intézet reprodukciós endokrinológiai osztályának igazgatója. A Délmagyarország arról is beszámolt, hogy négyőjük „nevében Diczfalsy Egon mondott köszönetet. Rövid, szellemes beszédben idézett egy svéd mondást is: ’a kutatás a szenvedélymentes igazság szenvedélyes keresése’. Ennek szellemében kívánt sok sikert az 'új' intézménynek, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemnek.”

 

Az „ikertestvér”, a JATE Természettudományi Karának kémiai tanszékcsoportja szakmai programmal tette emlékezetessé december 10. napját, arra emlékezve és emlékeztetve, hogy 50 éve e napon vette át Szent-Györgyi Albert a Nobel-díjat. A Szegedi Egyetem arról is beszámolt, hogy „Az ülés keretében Pápa Aladár állami díjas vezérigazgató adott elő abban a teremben, amelyben Szent-Györgyi professzor nevezetes előadásait tartotta. A kémiai tanszékcsoport ily módon tisztelgett a nagy tudós emlékének.”

 

 

TISZTELGŐ PORTRÉK

 

1987. december 11-én folytatódott a Nobel-díjas tudósunkhoz kapcsolódó ünnep-sorozat.

„Szent-Györgyi Albert tiszteletére (…) az egykori munkahely falán – a Dóm tér 8. szám alatt – fölavatták Szeged Nobel-díjas tudósának portrészobrát” – rögzítette a Szegedi Egyetem.

 

„A decemberi Tiszatáj” is Szent-Györgyi Albertet köszöntötte, derül ki a Délmagyarország 1987. december 11-i számában közölt hírből.

Hiszen 33 éve a Tiszatáj folyóiratban az „Örökség-rovat (…) teljes egészében az egykori szegedi Nobel-díjas nagy tudós, Szent-György Albert előtt tiszteleg: Tóth Béla négy tudós visszaemlékezéseivel, Straub F. Brúnó, Guba Ferenc, Marx György és Fodor Gábor segítségével idézi meg Szent-Györgyit, Lambrecht Miklós Szent-Györgyi Albert kutatóegyéniségét, Szállási Árpád pedig Borsos Miklós Szent-Györgyi-érmét ismerteti. A Tiszatáj decemberi számát Vinkler László Szent-Györgyi-portréja és Kass János Psalmus Hungaricus-sorozatának darabjai illusztrálják.”

 

 

SZTEinfo – Összeállította: Újszászi Ilona

Illusztrációk: SZTE Klebelsberg Könyvtár,

Contenta repozitóriumok

 

*

 

E cikk témájához kötődően korábban írtuk:

Szent-Györgyi Nobel-díjával „világmárkává vált Klebelsberg szegedi egyeteme”

 

További információ: az SZTE Hírportál Szent-Györgyi Albert Emlékoldala; a Szegedi Egyetemi Tudástár című 9 részes könyv-sorozat, amely a Szent-Györgyi Albert Nobel-díja 75. évfordulója tiszteletére rendezett emlékév egyik „terméke”. A Szegedi Egyetemi Tudástár digitalizált darabjai elérhetőek

az SZTE honlapján a Szent-Györgyi Emlékoldal Dokumentumok gyűjteményében;

az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta rendszerén belül;

az SZTE Általános Orvostudományi Kar honlapjának Szent-Györgyi Albert aloldalán is.