infoblokk_kedv_final_felso_RGB_ESZA_1
2024. április 23., kedd
Szegedi Tudományegyetem

Szegedi Tudományegyetem


Közérthetőségi Szócikk Adatbázis

Szabadságvesztés


A szabadságvesztés a magyar büntetőjogban a főbüntetések egyike; életfogytig vagy határozott ideig tart.

 

A szabadságvesztés a legerősebb visszatartó hatású büntetés, amely az elkövető elszigetelése révén, közvetlenül szolgálja a társadalom védelmét és egyben egy alkotmányos alapjogot korlátozó büntetési nem. Az Alaptörvény rögzíti, hogy mindenkinek joga van a szabad mozgáshoz. Ugyanakkor azt is szerepel benne, hogy törvényben meghatározott okból és a törvényben meghatározott alapján meg lehet fosztani valakit szabadságától. Ahogyan az is szerepel az Alaptörvényben, hogy a „szükségesség-arányosság” mércéjét alkalmazva az embereket megillető alapjogok korlátozhatók, más alapvetőjog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlen szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosa, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával.

 

Az életfogytig tartó szabadságvesztés, a halálbüntetés után (amely Magyarországon már nem működő intézmény), a legsúlyosabb büntetési forma. Az életfogytig tartó szabadságvesztés a Büntető Törvénykönyv szerint vagylagos büntetés az öt évtől húsz évig, vagy a tíz évtől húsz évig terjedő szabadságvesztés mellett.

Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltnek is reális lehetőséget kell adni jövője tervezésére, a társadalomba történő visszatérésre, ezért a Btk. lehetővé teszi a feltételes szabadságra bocsátást. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja legalább huszonöt, legfeljebb negyven évi időtartam szolgál. A feltételes szabadságra bocsátás tárgyában a büntetés-végrehajtási bíró határoz. Amennyiben az elítéltet nem bocsátja feltételes szabadáságra, akkor ennek fennálló lehetőségét a döntéstől számítva legkésőbb két év múlva, azt követően pedig évente vizsgálni kell.

 

A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama 2 hónap, leghosszabb tartama 15 év, ezt generális minimum és maximumnak nevezzük, amely azt jelenti, hogy főszabályként ez érvényesül, viszont a Btk. meghatározhat, ehhez képest speciális minimumot és maximumot, ez azonban nem szerepel minden tényállásban.

 

A végrehajtandó szabadságvesztés hátrányai közé sorolhatjuk többek között a börtöninfekciót (különféle fertőzéseknek való fokozott kiszolgáltatottság), a prizonizációt, amely egy folyamat, amit a börtönhöz való idomulásnak is nevezhetünk, amelynek során az elítélt fokozatosan átveszi a büntetésvégrehajtási intézet társadalmi gyakorlatát, erkölcsét és szokásait. Valamint a stigmatizáció veszélyét, amely később a reintegrációt, a társadalomba való visszailleszkedését nehezíti az elítéltnek. Egyebekben a családi, munkahelyi és más társadalmi kapcsolatok törését is eredményezheti. Végrehajtása jóval költségesebb a szabadságelvonás nélküli szankciókhoz képest.

 

A szabadságvesztést büntetés-végrehajtási intézetben, fegyházban, börtönben vagy fogházban kell végrehajtani. Ezt a bíróság az ítéletben határozza meg, ha szabadságvesztést alkalmaz. A szabadságvesztés végrehajtására a jogalkotó létrehozta a büntetésvégrehajtási jog önálló kódexét a 2013. évi CCXL. törvényt.

 

Az elítéltek jogai:

Az alapvető állampolgári jogokat és kötelezettségeket az Alaptörvény határozza meg, ezzel rögzíti a szabad – a szabadságvesztés hatálya alatt nem álló́ – személyek jogállását. A jogerős és végrehajtandó́ szabadságvesztést kiszabó́ bírósági ítélet hatására a szabad ember jogi státusza megváltozik, elítélt lesz. Az alaptörvényben említett jogállás megváltozik, és az elítéléssel létrejövő büntetés-végrehajtási jogviszony alapján átalakul. Ettől kezdve az elítélt a büntetés-végrehajtási jogviszony alanya lesz.

 

A szabadságvesztés által nem érintett jogok:

Magyarország Alaptörvénye a Szabadság és Felelősség c. részében felsorolja azokat az alapvető és elidegeníthetetlen emberi jogokat, amelyek közös jellemzője, hogy függetlenül a szabadságelvonás tényétől minden embert, minden élethelyzetben megilletnek, és megsértésük a nemzetközi jog szabályaiba ütközik. E jogok tartalma és terjedelme nem feltétlenül jelenik meg a Bv. tv-ben, némelyek a teljesség igénye nélkül:

*az emberi méltóság sérthetetlensége,

*a kínzás, az embertelen, a megalázó bánásmód vagy büntetés tilalma.

 

A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt elveszti a személyi szabadságát, köteles eltűrni a végrehajtás tényéből eredően egyes alapvető jogainak és a jogszabályok által biztosított egyéb jogosultságainak szünetelését, korlátozását, módosulását.

 

A szabadságvesztés büntetés természetéből adódóan vannak a végrehajtás alatt szünetelő jogok, például szabad mozgáshoz, a tartózkodási hely szabad megválasztásához, a békés gyülekezéshez, a sztrájkhoz és a szabad orvosválasztáshoz való jog.

A szabadságvesztés végrehajtása alatt korlátozott vagy módosuló jogok, ilyen például, a munkához és foglalkozása szabad megválasztásához való joga és a vállalkozáshoz való joga, művelődéshez való joga, illetve a tanulás és a tanítás szabadsága, kegyeleti joga, tulajdonhoz való joga stb.

 

Az elítélti jogok - ún. „rab jogok”

Ezen túl – jogfosztottságuknál fogva – az elítéltek nincsenek abban a helyzetben, hogy a létfenntartáshoz szükséges legalapvetőbb körülményeikről gondoskodjanak. Ennek a helyzetnek a feloldását – elsősorban az elhelyezés, élelmezés, kapcsolattartás szabályain keresztül – a büntetés-végrehajtási jogviszonyból származó ún. „elítélti jogok” teszik lehetővé, melyek azért illetik meg az elítéltet, mert a szabadságvesztés büntetés alanya.

Az elítélt jogosul a megfelelő higiéniai környezetben való elhelyezésére, megfelelő élelmezésére és ruháztatásra. Joga van a hozzátartozóival, illetve az általa megjelölt és a büntetés-végrehajtási intézet által engedélyezett személlyel kapcsolatot tartani. Szintén joga van az általános iskolai, középfokú, valamint felsőfokú tanulmányok megkezdésére, illetve folytatására. Emellett lehetősége van az önképzésre, sajtótermékek megrendelésére, a börtön művelődési és sportolási lehetőségének igénybevételére.

 

FORRÁSOK

Magyarország Alaptörvénye IV. cikk, I. cikk

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről – 35-36., 42-43

Nagy Ferenc: Nagy Ferenc: Anyagi Büntetőjog – Általános rész II. – Iurisperitus Bt. Szeged, 2014.