Az örökbefogadás célja, a kiskorú gyermek (18 év alatti) családban való nevelkedésének a biztosítása olyan esetekben, amikor a vérszerinti szülei a gyermek nevelésére nem képesek. Maga az örökbefogadás egyenes ági rokoni kapcsolatot létesít, a vérségi leszármazáshoz hasonlóan. Az örökbefogadással az örökbefogadott gyermek az örökbefogadó szülőjével, illetve annak teljes rokonságával rokoni kapcsolatba kerül.
A gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Annak érdekében, hogy az állam ezen kötelezettségének a családból kiemelt gyermek számára is eleget tudjon tenni, ezért törvényi szinten lehetőséget teremt az örökbefogadásra, mint családi környezetet pótló intézményre (családban nevelkedés).
Az örökbefogadást a gyámhatóság engedélyezi. Ez azonban nem jelenti azt, hogyha az örökbefogadás törvényi feltételei fennállnak, akkor automatikusan engedélyezi az örökbefogadást. Az örökbefogadásnak a kiskorú érdekében kell történnie, vagyis nem az örökbe fogadni szándékozók által megadott, gyermekre vonatkozó elképzelések, igények (pl: hajszín, szemszín, életkor), alapján keresnek gyermeket, hanem a gyermek számára keresnek alkalmas örökbe fogadni szándékozó szülőt. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy örökbefogadás során a házasságban élőket előnyben részesítik az egyedülállókkal szemben, mégpedig azon az alapon, hogy a házaspárok tartósabb családi környezetet tudnak a kiskorú gyermek számára biztosítani, mint az egyedülállók. Amennyiben házasságban élők közül, csak az egyik fél kíván örökbe fogadni, akkor a házastársától szükséges egy örökbefogadáshoz hozzájáruló nyilatkozat, hiszen a gyermeket a közös háztartásban fogják a továbbiakban közösen nevelni. Azonban az örökbefogadott gyermeknek rokoni kapcsolata csak az örökbefogadó házastárssal jön létre.
Ahhoz, hogy az örökbefogadást engedélyezze a gyámhatóság, szükség van a gyermek törvényes képviselőjének (szülő vagy gyám) hozzájárulására, illetve, amennyiben az örökbefogadott gyermek, 14. életévét betöltötte, akkor az ő beleegyezésére is. Amennyiben 14. év alatti gyermek, akkor véleményét megfelelő súllyal kell figyelembe vennie a gyámhatóságnak.
Ahhoz, hogy valaki örökbe fogadhasson, számos feltételnek kell megfelelnie:
(1)25. életévét betöltette;
(2)cselekvőképes (ügyeinek viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezik);
(3)a gyermeknél minimum 16, maximum 45 évvel idősebb;
(4)személyisége és körülményei (életmódja, lakhatása stb.) alapján alkalmas örökbefogadásra. Az alkalmasságot a gyámhatóság állapítja meg egy megelőző eljárás és örökbefogadásra felkészítő képzés lefolytatását követően.
Amennyiben valaki rokonának vagy házastársának gyermekét fogadja örökbe, akkor a korkülönbségekre előírtak alkalmazásától el lehet tekinteni.
Az örökbefogadás előtti eljárást az örökbe fogadni szándékozó személy(ek) lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes gyermekvédelmi szakszolgálat készíti elő. A szakszolgálat győződik meg az örökbe fogadni szándékozó személy lakhatási és személyi körülményeiről. Ha az alkalmasságra tesz javaslatot a szakszolgálat, akkor a szükséges iratokat megküldi a gyámhatóságnak, amely jogerős határozattal megállapítja az alkalmasságot, majd ezt követően az örökbe fogadni szándékozó személyt felveszik az örökbefogadási nyilvántartásba és az adatai elérhetőek lesznek az országos örökbefogadást elősegítő szervek számára. Az alkalmasságra vonatkozó határozat 3 évig hatályos, ha az örökbe fogadni szándékozó életkörülményeiben jelentős változás nem következett be, akkor további egy évvel meghosszabbítható. Így lényegében négy éve van az örökbe fogadni szándékozó(k)nak arra, hogy egy gyermek szülei lehessenek.
Az örökbefogadásnak két típusa van, a nyílt és a titkos örökbefogadás.
Nyílt örökbefogadás: a vérszerinti szülő, egy általa ismert örökbefogadó tekintetében járul hozzá az örökbefogadáshoz. Amennyiben a szülő a hozzájárulását megadta, de később rájön, hogy a gyermeket mégis szeretné ő, vagy egy hozzátartozója nevelni, akkor a szülő a gyermek hathetes koráig visszavonhatja a hozzájárulását.
Titkos örökbefogadásra akkor kerül sor, ha a szülő úgy járul hozzá az örökbefogadáshoz, hogy nem ismeri az örökbefogadó szülőt, vagy ha a szülő hozzájárulására nincs szükség. A Polgári Törvénykönyv taxatíve (tételesen) felsorolja azon esetek körét, amikor a szülő hozzájárulására nincs szükség. Ilyen körülmény például, amikor a szülő ismeretlen, vagy ismeretlen helyen tartózkodik és a felkutatására tett intézkedések nem vezetnek eredményre – erre leggyakrabban az apa esetén kerül sor – vagy a bíróság a szülői felügyeleti jogát jogerős ítéletben megszüntette, vagy aki a gyermekét inkubátorban helyezte el azzal a szándékkal, hogy más nevelje fel.
Abban az esetben, ha a gyermek belföldön való örökbefogadása nem vezetett eredményre, akkor nyílik lehetőség a nemzetközi örökbefogadásra. Az eddigi tapasztalatok alapján elsősorban tartósan beteg, vagy fogyatékkal élő gyermekeket fogadnak örökbe elsősorban Benelux államokból, skandináv országokból érkezők, mégpedig azért, mert ezen országokban biztosított szociális ellátások sokkal kedvezőbbek, mint hazánkban, így a családok számára nem jelent nagy terhet például gyermek mellé gondozó, segítő felvétele.
Az örökbefogadási kérelem előterjesztése, illetve az érdekeltek hozzájárulása után az örökbe fogadni szándékozó a gyermeket legalább egy hónapig saját háztartásában gondozza. Abban az esetben, ha valaki a házastársának gyermekét fogadja örökbe, vagy a vérszerinti szülő hozzájárulásával már legalább egy éve a saját háztartásában gondozza a gyermeket, illetve, ha az a gyermekvédelmi nevelőszülőfogadja örökbe a gyermeket, aki már legalább egy éve gondoskodik róla, akkor a gondozási időtől el lehet tekinteni. A gondozási hónap egyfajta „próbának” tekinthető, mielőtt az örökbefogadás érvényessé válna. Amennyiben az érintettek azt tapasztalják, hogy az örökbefogadás nem szolgálja a gyermek érdekét, nem alakult ki kapcsolat a gyermek és az örökbe fogadni szándékozók között, akkor nem jön létre az örökbefogadás.
Az örökbefogadás engedélyezéséről a gyámhatóság dönt főszabály szerint a gondozási idő leteltét követően. A család kezét viszont nem „engedik el” az örökbefogadás megtörténtét követően, hanem a területileg illetékes szakszolgálat tartja a kapcsolatot a családdal, személyesen is találkoznak, annak érdekében, hogy figyelemmel kísérjék a gyermek sorsát, családba való beilleszkedését, továbbá a felmerülő nehézségek, problémák megoldásában segítség az örökbefogadókat. Ezt nevezzük utánkövetésnek, amely maximum 5 évig tarthat.
Az örökbefogadást követően az örökbefogadott főszabály szerin az örökbefogadó családnevét vagy házassági nevét viseli. A közös névvel is kifejezésre juttatják a család egységét. A gyermek érdekében azonban a gyámhatóság engedélyezheti a gyermek eddig használt családnevének a megtartását, hiszen az ember önazonosságának része a neve, így például 12 éves korú gyermeknél nem feltétlenül célszerű a családnevének a megváltoztatása.
Az örökbefogadott gyermeknek joga van ahhoz, hogy megismerje élettörténetét, vérségi származását. Éppen ezért a gyermek törvényes képviselője hozzájárulása nélkül felvilágosítást kérhet a gyámhatóságtól arra nézve, hogy őt örökbe fogadták-e és ha igen, akkor élnek-e vérszerinti szülei, van-e testvére. A vérszerinti szülők, illetve a testvér adatai viszont csak akkor adhatók meg a gyermeknek, ha a 14. életévét betöltötte és az érintettek ehhez előzetesen hozzájárulnak. Abban az esetben sem lehet a vérszerinti szülők adatait megadni a gyermeknek, ha ez a gyermek érdekével ellentétes, például akkor, ha a szülő szülői felügyeleti jogát azért szüntették meg, mert a gyermeket súlyosan veszélyeztette, kiskorút bántalmazta stb. Ugyanakkor esetleges örökletes betegségek lehetőségének kapcsán lehetőség van arra, hogy a vérszerinti szülők egészségügyi adatairól a gyámhatóság tájékoztatást adjon, ezzel is segítve a család felkészülését egy esetleges egészségügyi problémára.
Lehetőség van az örökbefogadás felbontására is, amennyiben a célját már nem tudja betölteni. A felbontásnak két típusát különböztetjük meg, annak fényében, hogy a felek közösen kérik-e, vagy az egyik fél kéri csak. Amennyiben közösen kérik a felbontást, azonban az örökbefogadott még kiskorú, akkor a gyámhatóság csak a kiskorú érdekében bonthatja fel és az eljárás során – amennyiben lehetőség van rá – meg kell hallgatni a vérszerinti szülőket. Mindez azt jelenti, hogyha az örökbefogadók azért szeretnék felbontani az örökbefogadást, mert a gyermek például kamaszkorú és problémák vannak vele, ami nekik nem tetszik, akkor a gyámhatóság megpróbál segíteni a családnak a problémák kezelésében és nem egyből indítja meg a felbontási eljárást. A másik eset, amikor valamelyik fél egyoldalúan kéri a felbontást, mert vagy az örökbefogadott, vagy az örökbefogadó olyan magatartást tanúsít, amely a másik fél számára elviselhetetlen, például az örökbefogadó iszákos életmódja miatt napokra eltűnik. Ha a gyermek még kiskorú, akkor az ő érdekében a gyámhatóság indít pert.
Fontos tudni, hogy kölcsönös kérelem esetén a gyámhatóság, míg egyoldalú kérelem esetén a bíróság bontja fel az örökbefogadást. Az örökbefogadás felbontásával a vérszerinti szülők szülői felügyeleti jogai és kötelezettségei ugyan nem élednek fel, de a vérségi leszármazáson alapuló joghatások igen, például az öröklés.
Az örökbefogadó halála után is lehetőség van az örökbefogadás felbontására, abban az esetben, ha az örökbefogadott a leszármazáson alapuló jogállását szeretné visszaszerezni.
FORRÁSOK
Alaptörvény XVI. cikk
2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről 4:119.-4:144. §
Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez
149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról 37-48. §
