A külföldiek jogállását alapvetően az emberi jogok nemzetközi védelmére vonatkozó állami kötelezettségek határozzák meg.

Sajátos jogi helyzetben vannak, hiszen egyszerre két állam felségjogának is alá vannak vetve. Egyrészről az állampolgárságuk szerinti állam felségjogának – ez az úgynevezett állampolgári hűség – másrészről pedig a tartózkodás helye szerinti állam felségjogának. A külföldieket azonban korlátozás nélkül illetik meg a különböző személyes szabadságjogok, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogok.

A hazai szabályozás alapján azt a természetes személyt, akinek Magyarországon nincs bejelentett lakóhelye, és személyazonosságának igazolására külföldi állam által kiállított érvényes úti okmányát használja fel, külföldinek kell tekinteni mindaddig, amíg magyar állampolgársága nem kerül igazolásra.

A szabályozás alapján külföldinek minősül a nem magyar állampolgár és a hontalan személy, vagyis az, akit saját törvényei szerint egyetlen állam sem ismer el állampolgárának.

Az emberi jogok fejlődésével a jogalanyok sajátosságai mentén újabb és újabb jogállások alakultak ki, mint például a huzamosan az adott állam területén élő külföldiek, rövidebb ideig az adott állam területén tartózkodó külföldiek, a gyakori utazók, az illegális belépők és tartózkodó külföldiek, valamint a tolerált idegenek, vagyis azok a külföldiek, akiket nem lehet kiutasítani.

A külföldiek jogaira, vagyis az adott állam állampolgárságával nem rendelkezők jogaira, kötelezettségeire vonatkozó szabályok összességét idegenjognak nevezzük. Az idegenjogba tartozik különösen a beutazásra, tartózkodásra és letelepedésre vonatkozó szabályozás. Alapvetően a külföldi kevesebb jogot élvez egy állampolgárnál. Ez a helyzet abból adódik, hogy egy másik állam területére való szabad belépés nem emberi jog, a nemzeti hatóságoknak diszkrecionális, vagyis saját mérlegelésen alapuló döntési hatásköre.

A külföldiek tekintetében az Alaptörvény XIV. cikke: a Magyarország területén tartózkodó külföldit csak törvényes határozat alapján lehet kiutasítani. Magyarország Alaptörvénye tiltja a csoportos kiutasítást és senki nem utasítható ki olyan államba, vagy nem adható ki olyan államnak, ahol az a veszély fenyegeti, hogy halálra ítélik, kínozzák vagy más embertelen bánásmódnak, büntetésnek vetik alá.

Mindenkinek, aki törvényesen tartózkodik Magyarországon azonban joga van a szabad mozgáshoz és tartózkodási helyének szabad megválasztásához és megilletik őket a különböző emberi jogok. Vannak azonban olyan jogok, amelyekből a külföldieket kizárnak, mert azok kifejezetten állampolgársághoz kötődő jogok.

FORRÁSOK

Magyarország Alaptörvénye

Trócsányi László – Schanda Balázs: Bevezetés az alkotmányjogba, HVG-ORAC, 2016.

2007. évi II. törvénya harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról

Tóth Judit Státusjogok, Lucidus Kiadó, 2004.