Magyarország Alaptörérvénye XXIX. cikkének rendelkezése alapján a Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők. Az Alaptörvény szerint minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez. Az Alaptörvény rendelkezése szerint továbbá a Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz, valamint a nemzetiségek helyi és országos önkormányzatokat is létrehozhatnak.

A nemzetiség és a nemzetiséghez tartozás fogalmát az Alaptörvény nem határozza meg, azt sarkalatos törvény hatókörébe utalja. Ez alapján, a nemzetiségek jogairól szóló törvény fogalommeghatározása szerint nemzetiségnek tekintünk minden olyan, Magyarország területén legalább egy évszázada honos népcsoportot, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, a lakosság többi részétől saját nyelve, kultúrája és hagyományai különböztetik meg és egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul.

A törvény rendelkezései alapján a nemzetiséghez tartozás önkéntes kinyilvánításon alapul: nemzetiségez tartozik az a Magyarországon lakóhellyel rendelkező személy, aki magát valamely nemzetiséghez tartozónak tekinti és ezen nemzetiséghez tartozását a megfelelő módon kinyilvánítja. Jelenleg a törvény 13 nemzetiséget ismer el azzal a lehetőséggel, hogy a jövőben a lista bővülhet. E szerint Magyarországon élő kisebbség a bolgár, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a roma, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán.

A nemzetiséghez tartozás olyan alapvető emberi jog, amely egyéneket és közösségeket egyaránt megillet. Azonban mind az egyéni, mind a közösségi jogvédelmet tekintve az általános alapvető jogok közül a nemzetiségek esetében kiemelt jelentőséggel bír a jogegyenlőség és diszkrimináció tilalma. (Így különösen a nemzetiséghez való tartozás miatt tilos az egyenlő bánásmód követelményének bárminemű megsértése.) A nemzetiségeket és azok tagjait sajátos egyéni és közösségi jogok is megilletik identitásuk megőrzése, közösségeik fennmaradása érdekében. A nemzetiségek ezen jogai olyan külön jogok, melyeknek biztosítása a kisebbség sérülékenysége, a többséggel szembeni kiszolgáltatott helyzete miatt szükséges, s mely jogokra a többséghez tartozóknak nincs szükségük.

A nemzetiségek jogairól szóló törvény általános jellegű rendelkezése szerint minden nemzetiség jogosult arra, hogy nemzetiségi közösségként létezzen és fennmaradjon. Ezen kívül minden nemzetiségi közösségnek és nemzetiséghez tartozó személynek joga van a szülőföldjén való zavartalan boldoguláshoz, a saját, a szülők, ősök születési vagy lakhelyének kultúrájához, hagyományaihoz való kötődés szabadságához és oltalmához; az óhazával való zavartalan kapcsolattartáshoz. A nemzetiséghez tartozó személynek joga van az óhaza állami és közösségi intézményeivel, mind a más országokban élő nemzetiségekkel való kapcsolattartásra is.

A fentieken túl a nemzetiségi jogokat aszerint csoportosíthatjuk, hogy azok a nemzetiség körébe tartozó egyént, vagy a teljes közösséget illetik meg. E szerint megkülönböztetünk egyéni és kollektív nemzetiségi jogokat.

A nemzetiségekről szóló törvény szerint az egyéni jogok körébe soroljuk a nemzetiségi önazonosság szabad megvallását, őrzését vagy elhagyását. Amennyiben az egyén önmagát a nemzetiséghez tartozónak tekinti, úgy a nemzetiséghez tartozó személy joga, hogy nemzetiséghez tartozását önkéntesen és névtelenül megvallhassa. Ezen kívül joga van anyanyelvének szabad használatához szóban és írásban, történelmének, kultúrájának, hagyományainak megismeréséhez, ápolásához, gyarapításához és továbbadásához; megtanulni anyanyelvét, részt venni anyanyelvű köznevelésben, oktatásban és művelődésben, valamint oktatási esélyegyenlőséghez és kulturális szolgáltatásokhoz. A nemzetiséghez tartozó személyeknek joguk van a családra vonatkozó nemzetiségi hagyományok tiszteletben tartására, családi kapcsolataik ápolására, családi ünnepeiknek anyanyelven történő megtartására és az ezekhez kapcsolódó, vallási közösség által végzett szertartások anyanyelven való lebonyolítására.

A nemzetiséghez tartozó személynek joga továbbá, hogy anyanyelvén használja a családi és utónevét, és joga van családi és utónevének hivatalos elismeréséhez, saját és gyermeke utónevének saját nemzetiségének megfelelő megválasztásához és nemzetisége nyelvének szabályai szerinti anyakönyveztetéséhez. Végül a nemzetiséghez tartozó személynek joga van a nemzetiségi szervezetek létesítésénél választójog gyakorlására.

A nemzetiségeket megillető kollektív – vagyis az egész nemzetiséget, mint közösséget megillető – jogok körébe tartozik az önazonosság megőrzése, ápolása, erősítése és átörökítése, történelmi hagyományaik, nyelvük megőrzése és fejlesztése, tárgyi és szellemi kultúrájuk ápolása és gyarapítása. A nemzetiségeknek a közösségi névhasználathoz fűződő jogaik gyakorlása során joguk van a történelmileg kialakult helységnevek, utcanevek és egyéb, a közösség számára szánt földrajzi megjelölések használatához, intézmények létrehozásához és működtetéséhez, nemzetiséghez tartozók óvodai neveléséhez, általános iskolai neveléséhez-oktatásához, nemzetiségi kollégiumi ellátásához, gimnáziumi, szakközépiskolai, szakiskolai neveléséhez-oktatásához.

Ezen kívül a nemzetiségek jogairól szóló törvény szerint Magyarország biztosítja a nemzetiségi közösségeknek rendezvényeik és ünnepeik zavartalan megtartásához, építészeti, kulturális, kegyeleti és vallási emlékeik, hagyományaik megőrzéséhez, ápolásához és átörökítéséhez, jelképeik használatához fűződő jogait.

A nemzetiségi szervezeteket megilleti a széles körű és közvetlen nemzetközi kapcsolatok kiépítésének és fenntartásának a joga, valamint a nemzetiségeket kollektív jogként megilleti a helyi és nemzetiségi önkormányzatok létrehozásának és működtetésének joga (települési, megyei, fővárosi, országos, és fővárosi kerületi szinten is), illetve a részvétel az Országgyűlés munkájában.

A Magyarországon élő nemzetiségek védelmében, a nemzetiségi jogok garantálásának biztosításának ellenőrzése céljából a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét az alapvető jogok biztosának állandó helyettese látja el.

FORRÁSOK

Magyarország Alaptörvénye, XXIX. cikk

2011. évi CLXXIX. Törvény a nemzetiségek jogairól, 1.§, 3-21. §§

Trócsányi László, Schanda Balázs (szerk.): Bevezetés az Alkotmányjogba (ötödik, átdolgozott kiadás), HVG Orac, Budapest, 2016, 111-115. o.