infoblokk_kedv_final_felso_RGB_ESZA_1
2024. október 4., péntek
Szegedi Tudományegyetem

Szegedi Tudományegyetem


Közérthetőségi Szócikk Adatbázis

Diszkrimináció


Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése rögzíti, hogy hazánkban az alapvető jogok mindenki részére biztosítottak, ezt nem befolyásolhatja a faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, származás, vagyoni helyzet vagy egyéb tulajdonság. A különbségtétel sérti a minden személyt egyenlő mértékben megillető emberi méltóságot. Az egyenlő bánásmód az azonos helyzetben lévők azonos módon történő elbírálását, míg a diszkrimináció az azonos helyzetben lévők eltérő kezelését jelenti. Ha az eltérő kezelés oka az esélyegyenlőség megteremtése, ezt pozitív diszkriminációnak nevezzük, vagy hátrányos megkülönböztetés a diszkrimináció.

 

A diszkrimináció típusai a következők:

(1) Közvetlen hátrányos megkülönböztetés: erről akkor beszélhetünk, ha egy adott személyt vagy csoportot, valamilyen vele összehasonlítható helyzetben lévő személlyel vagy csoporttal szemben, egy vagy több védett tulajdonsága miatt kedvezőtlenebb bánásmód ér.

E védett tulajdonság lehet:

*neme, pl., ha azonos munkakörben női alkalmazott kevesebb munkabérért dolgozik, mint férfi kollégái;

*faji hovatartozása, bőrszíne, pl., ha közel-keleti származása miatt sötétebb bőrszínnel rendelkezik egy személy és erre tekintettel nem engedik be egy mindenki által látogatható, nyilvános rendezvényre;

*anyanyelve, nemzetisége, nemzetiséghez való tartozása, pl., ha a vasútállomáson a vonatra várakozó emberek közül egyedül egy roma származású személy jegyét ellenőrzi a kalauz már a peronon, míg a nem roma többi utas jegyellenőrzését csak a vonaton kezdi el;

*politikai vagy más véleménye, pl., ha nyilvános, ellenzéki politikai állásfoglalása után, az önkormányzati választásokat követően, nem engedélyezik számára az önkormányzati;

*életkor, pl., ha a munkáltató az adott évben nyugdíjba készülő alkalmazottjának nem biztosítja a mindenki más által megkapott munkabéremelést.

(2) Közvetett hátrányos megkülönböztetés: ebben az esetben úgy éri hátrány emberek csoportját, hogy egy védett tulajdonságuk kapcsán nem valósul meg velük szemben a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, de mégis hátrányosabb elbánásban részesülnek, pl. látássérült emberek számára nem akadálymentes webáruház működtetése.

(3) Zaklatás: az emberi méltóságot sértő, bántó, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, ami az adott személynek egy védett tulajdonságával kapcsolatos és célja a sértettel szembeni megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. Pl. fogyatékos gyermek bántása betegsége miatt az iskolában vagy a munkáltatónak a női alkalmazottal szembeni megalázó, bántó viselkedése a terhesség bejelentése után.

(4) Megtorlás: amennyiben valakivel szemben nem érvényesül az egyenlő bánásmód elve, hanem valamilyen hátrányos megkülönböztetés éri és ez ellen kifogást is emel, majd ennek hatására és az üggyel összefüggésben valamilyen további jogsérelem, fenyegetés éri vagy őt vagy az eljárásában közreműködő egyéb személyt. Pl., ha egy állampolgár azért nem kap az önkormányzattól munkát, mert előzőleg vizsgálatot kértek a település közmunka-leosztásával kapcsolatosan.

(5) Jogellenes elkülönítés: ha egy védett tulajdonság miatt egy személyt vagy csoportot ésszerű indok nélkül elkülönítenek a velük összehasonlítható helyzetben lévő embertől vagy csoporttól. Pl., ha iskolai napközis csoportok kialakítása során, külön csoportba sorolják a roma és a nem roma származású gyerekeket.

 

Az Alaptörvény XV. cikkének (4) és (5) bekezdése fogalmazza meg a „pozitív diszkriminációt”, amely alapján a családokat, gyermekeket, nőket, időseket és fogyatékkal élőket külön intézkedéssel védi a jogalkotó, emellett segíti az esélyegyenlőséget és a társadalmi felzárkózást is. Az egyenlő bánásmódról szóló törvény alapján sem számít hátrányos megkülönböztetésnek a többségre nézve, ha egy társadalmi csoport esélyegyenlőtlenségének felszámolása céljából előnyösebb elbánásban részesül. Tehát a diszkrimináció tilalma nem abszolút, hanem e hátrányos helyzet kiküszöbölésének céljával el lehet tőle térni. Ennek legismertebb példája a női nem biológiai adottságaira, valamint az anyaságra tekintettel kialakított, férfiakénál alacsonyabb nyugdíjkorhatár.

 

FORRÁSOK

Kiss Barnabás: A jog egyenlősége – Az egyenlőség joga. Szegedi Egyetemi Kiadó, 2006, Szeged

Magyarország Alaptörvénye

2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról, 10-11. §,

61/1992. (XI. 20.) AB határozat

7/1998. (III. 18.) AB határozat

28/2000. (IX. 8.) AB határozat

EBH/577/2013

EBH/30/2014

EBH/29/2017

EBH/224/2015

EBH/39/2017

EBH/111/2017

EBH/778/2012

EBH/805/2011

EBH/1714/2008