Bolíviának kilenc tartománya van, adminisztrációs fővárosa pedig La Paz, mely 2 milliós lakosával a legnagyobb városnak számít. Úgy 70 km-re La Paztól fekszik Tiwanaku, mely Dél-Amerika egyik legjelentősebb preinka kultúráját őrzi.
 |
Szabó Henriette dél-amerikai kultúrákról beszélt. Fotó: Segesvári Csaba
|
Tiwanaku virágkorát Kr. e. 300 és Kr. sz. 300 között élte, majd 1000-1100 körül indult hanyatlásnak. Építkezésére jellemző a lépcsős, többszintes templomok megjelenése, de nemcsak fölfelé, hanem lefelé is megmutatkozik ez a tagolás, ami azt mutatja, hogy a lakosai a világot is szintekre tagolták.
A Tiwanaku-kultúrát az Inka Birodalom térhódítása és elterjedése követi. Az indián népcsoportokat a földrajzi tagoláshoz hasonlóan két nagy részre lehet osztani: az andoki és síkvidéki részre.
Az andoki, vagyis hegyvidéki népek közül két nagy csoport emelkedik ki az Aymara 1 200 000 és a Quechua törzs 1 300 000 lakosával. Híresek szőtteseik, melyek nemcsak színpompásak, hanem értékük is nagyon magas. A rajtuk megjelenő motívumoknak kultikus jelentésük van. A színek elhelyezkedése és a csíkok mérete pedig megmutatja, melyik népcsoporthoz tartoznak.
Életükben fontos szerepet kap a földművelés, ezen belül is a gabona- és burgonyafélék termesztése. Ma már csak negyven-ötvenféle burgonyát termelnek, de régebben a termesztett burgonyafélék száma elérte a 400-at! Ahol a hegyvidéken termeltek, ott teraszos művelés volt megfigyelhető, amit azzal magyaráztak, hogy biztosan az erózió ellen védekeznek, ugyanakkor a valódi ok nagyobb terményátlag volt. A tradíciók megőrzése az Aymara és a Quechua csoport számára is fontos a városokban éppúgy, mint a kisebb településeken. S az áldozat sem maradhat el Pachamamának (a földistennőnek), hiszen minden állami esemény ezzel kezdődik. Szinte bármi megfelel áldozatnak a víztől egészen a Coca Coláig.
Az egyik legrégebbi népcsoport az andoki részen az Uru-Chipaya. Nevük is mutatja, nem egyértelmű, hogy egy vagy két csoportról van-e szó. Jellemzőjük az apróra befonott haj és az egyszínű szőttesek.
A hegyvidéki nagyobb létszámú csoportok mellett 32 síkvidéki népcsoport tartanak számon. Hasonlóan a földrajzi tagoláshoz a népcsoportok is három nagy részre tagolódnak, az amazóniai, a középső és a déli területekre.
Az amazóniai rész kevésbé művelhető, ezért az itt élő népcsoportoknak (mint például a Tacanak) nagy területre van szükségük. Esőzés idején a magasabb szinteken található szigetekre települnek, és ezeket a területeket művelik. Ellentétben az elképzelésekkel nem a vadászat, hanem a növénytermesztés a jellemző.
A síkvidék középső része Chiquitania, amelynek lakosai a Chiquitos népcsoport, akik száma 50-60 000-re tehető. Ez a terület egy nagy jezsuita missziós központ volt, melynek hatása még ma is érezhető, hiszen évente megrendezik a barokk fesztivált, ahol a terület híres együttese is fellép ötvözve az indián és barokk zenét.
A déli területeken is több indián csoport él, akik közül a Guaraník a legnépesebb csoport, számuk 40-80 000 között mozog. Ezen a részen már zordabb az időjárás, mivel itt hideg, sivatagos a terület. Fára akasztott ágyakon alszanak, védekezve a különböző állatok, csúszómászók és a mérges rovarok ellen.
Nagyon eltérő körülmények között élnek, bár az elmúlt 15 év jelentős változást hozott az életükbe. Szinte minden kisebb településen van már telefon, TV, sőt még internet is. Ugyanakkor született egy javaslat azokra nézve is, akik inkább elzárva szeretnének élni, így akik nem akarnak a fehérekkel kapcsolatba lépni, azoknak – tiszteletben tartva akaratát – nem kell.
T. B.