Aki még soha nem járt Baján, az is nehezen tévesztheti el a III. Béla épületét. Nemcsak az előtte magasodó királyszobor tereli útba a kíváncsiskodót, hanem a környéket belengő, a kövekbe ivódott diákatmoszféra is. Az épület olyan, mint amilyennek egy iskolamatuzsálemnek lennie kell: méltóságteljes, patinás, sok-sok tanévben megkopott.
Csoda-e, ha egy ilyen intézmény a kiváló felvételiarányai mellett a szellemiségére a legbüszkébb. Bélásnak lenni nem akármi. Mint azt lapunknak Polgár László, a gimnázium igazgatója elmondta, tudatosan fejlesztik a diákokban az „egészséges bélás öntudatot”. Bár gólyabált, iskolanapot, szalagavatót és évzárót szinte minden intézményben rendeznek, a gimnázium mégis lélekkel tudja megtölteni ezeket a lassan kiüresedő, kötelességszámba menő rendezvényeket.
Ahogy egy Bajáról elvándorolt, volt bélás tanár írta nemrég egy pedagógiai folyóiratban: a III. Béla azon kevés gimnáziumok közé tartozik, ahol ballagáskor, a zászlóátadás alatt sírni nem szégyen.
Tudatosan fejlesztik a bélás öntudatot. Fotó: Segesvári Csaba
Persze a szeretetet nem adják ingyen a gyerekek, azért bizony sokat kell dolgozni. Több olyan rendezvény van, ami elősegíti, hogy a diákok a magukénak érezzék az iskolát. Egyik a gólyabál, melynek keretében a tizenkettedikesek készítenek műsort a többieknek. Összegyűlnek egy teremben a végzős osztályok, először csak nézik egymást, vagy van ötletük, vagy nincs, de ahogy jön a határidő, szinte megtáltosodnak, és az együttműködésnek gyönyörű példája alakul ki közöttük. Látni kellene az arcukat, amikor egy jól sikerült előadás után elégedetten körültekintenek. „Ezt is sikerült megoldanunk!” – büszkélkedett Polgár László.
Persze a tanárok és diákok jó kapcsolata mit sem ér a harmadik oszlop, a szülők támogatása nélkül. Erre is akadnak szép példák. Az épület felújítására, karbantartására olyan minimális összeg áll az iskola rendelkezésére, hogy a szülők segítsége nélkül nem is lehetne megoldani az infrastrukturális gondokat. Tavaly a szülők újítottak fel egy egész tantermet, a vakolástól a parkettacsiszolásig mindent ők végeztek, sőt a szülők alakítottak ki egy új tanári mosdót is, mivel az intézmény költségvetésébe nem fért volna bele a majd egymillió forintos kiadás.
Az anyagi nehézségek azonban nem mehetnek az oktatás rovására. Sikerült elérniük önkormányzati támogatással, hogy a hatéves képzésben hetedik és nyolcadik osztályban a fizikát és a kémiát csoportbontásban tanítsák. A kisebb létszámú csoportokban tapasztalhatják meg igazán a diákok a kísérletezés örömét, a természettudományok gyakorlati tanulásának az előnyeit. Nem véletlen tehát, hogy a gimnáziumban végzettek jelentős része természettudományos területre felvételizik, mégpedig nem is sikertelenül. A végzett diákok kilencven százaléka jutott be valamelyik egyetemre, hetven százalékukat pedig az első vagy a második helyre vették fel. Az első hely pedig igen gyakran Szegedet, leggyakrabban a szegedi TTK-t jelenti, ahol több bélás diák is átlendült már a katedra túloldalára. Ők ma az SZTE hírnevét öregbítik.
Csécsi László