A mindennapi stressz és az állandó rohanás következtében hajlamosak vagyunk megfeledkezni annak fontosságáról, hogy rendszeresen megálljunk és szünetet tartsunk. Mára már több kutatás is kimutatta, hogy produktivitásunk nagyban függ attól, milyen gyakran és mennyi időre állunk fel az íróasztaltól. Mit tanulhatunk a szünetek fontosságáról a nemzetközileg elismert amerikai terapeutától, Ernest Lawrence Rossitól?

Lawrence Rossi amerikai terapeuta a The 20-Minute Break, azaz A 20 perces szünet című könyvében a napot másfélórás aktivitási és ezt követő húszperces pihenési szakaszok váltakozásaként határozta meg. A terapeuta a pszichobiológia úttörőjeként azt vizsgálta, hogyan ismerhetjük fel természetes ritmusunkat, hogy elkerüljük a negatív stresszt, és megtanuljuk, hogyan maximalizáljuk a teljesítményünket. A könyvben számos egyszerű módszerről olvashatunk, amelyekkel felismerhetjük azokat a csendes időszakokat, amikor a testünk arra hív minket, hogy megpihenjünk. Mindez lehetőséget ad számunkra, hogy megtehessük azokat az igazán feltöltő dolgokat, amelyekre mindannyiunknak szüksége van az egészséges és hatékony élethez.

Az ultradián ritmus jelentése

Rossi az aktivitási és pihenési szakaszok összességét ultradián ritmusnak nevezi, amely 24 órán belül számos alkalommal lejátszódó ciklust jelent. A húszperces pihenés az ultradián ritmus legfontosabb eleme. Ez az az idő, amikor szervezetünk befelé figyel, és energiát gyűjt a következő aktív szakaszra. Ezután következhet újabb másfél-két órán keresztül a koncentrált és hatékony munkavégzés.

Miért fontos figyelnünk testünk jelzéseire?

A terapeuta arra hívja fel a figyelmünket, hogy amennyiben nem követjük ezt a ritmust, jó úton haladunk az „ultradián stressz szindróma” felé. A szindróma tünetei közé tartozik a kimerültség, valamint hogy elveszítjük a szellemi koncentrációnkat. Ezenkívül hajlamosak leszünk hibázni és ingerlékenyebbé válunk. Ha továbbra sem vesszük figyelembe a szünet szükségességét, akkor egyre több és több stressz ér minket, egészen addig, amíg ténylegesen megbetegszünk.

És ha nincs rá időnk?

Sokan azt mondják, nincs lehetőségük másfél-két óránként húsz percre abbahagyni a munkát. Rossi könyvében azt írja, hogy lehetőségünk van másképp is regenerálódni. Ma, amikor számos munkahelyen az az elvárás, hogy mindig elérhetőek legyünk, különösen nehéz lehet beiktatni húsz percnyi pihenést. Mit tehetünk ilyenkor? Csak azért, mert nem tudunk minden alkalommal húsz percre megállni, nem kell lemondanunk a szünetet követő pozitív testi-lelki hatásokról. A terapeuta szerint egy mini ultradián szünet, azaz három-öt perc is elengedő lehet az energiánk visszanyerésére. Rossi könyvében kiemeli:

„A koncentrált munkát megszakító bármiféle szünet már pihentető és felfrissítő hatással van ránk.”

Testünk több módon is jelzi, amikor eljött a pihenés ideje. Figyelmeztethet minket például, ha ásítunk, elálmosodunk, önkéntelenül sóhajtunk, korog a gyomrunk vagy ha szükségesnek érezzük a mosdó használatát.

Így pihenj meg napközben

Amikor szünetet tartunk, ne a telefonunk képernyőjét nézzük és a közösségi médiát görgessük, ugyanis ez még inkább növelheti a stressz-szintünket. A legjobb, ha intuitív módon engedjük, hogy azt tegyük, amire testünknek leginkább szüksége van. Végezzünk nyújtó-, illetve légzőgyakorlatokat, sétáljunk egy kicsit, vagy ha megtehetjük, üljünk ki a parkba és szemléljük a természetet.

A legfontosabb, hogy bátran kísérletezzünk a szünetek gyakoriságával és hosszával. Engedjünk testünk valódi szükségleteinek, hogy összhangba kerülhessünk saját ritmusunkkal.

Ha megtaláltuk a számunkra leginkább megfelelő módszert, rendszeresen emlékeztessük magunkat a megállás szükségességére. Ezt megtehetjük a telefonunkon emlékeztető beállításával, de akár ki is ragaszthatunk egy erre figyelmeztető cetlit is az íróasztalunk fölé. Ultradián ritmusunk tiszteletben tartásával nagyobb tudatosságot, elégedettséget és kevesebb stresszt tapasztalhatunk meg életünkben.

Forrás: https://mindsetpszichologia.hu/tobb-szunettel-a-hatekonysagert