"Mikor már el kellett volna kezdeni a munkát, még órákat forgolódom az ágyban, cserébe aztán hajnali 3-ig dolgozom."

"Monoton, szükségtelen munkát végzek, aminek nincs társadalmi haszna."

"Fáraszt az ügyfelekkel való nehézkes kommunikáció."

"Nem tudok nemet mondani, de folyton kimerült vagyok."

"Alig jut időm magamra és a barátaimra, de bűntudatom van, ha nem dolgozom."

Többek között ilyen mondatok hangzanak el sok 20-25 év közötti fiatal szájából, a kutatások pedig egyértelművé tették, hogy nincs még egy korosztály, akik közül annyian kiégtek volna, mint a Z generációban. A helyzetet pedig még tovább súlyosbította a pandémia, ugyanis míg a többi korcsoportnak 73 százaléka panaszkodott a covid alatti fáradtságra, a Z generáció tagjainak 80 százaléka küzd azóta még erősebb motiválatlansággal.

Sosem volt még ekkora a nyomás

Kim Hollingdale, a kaliforniai Pepperdine Egyetem pszichológusprofesszora szerint a Z generáció küzd a legtöbb és legnehezebb típusú stresszel az összes korosztály közül. Őket érinti leginkább a munkahelyi elnyomás, az anyagi bizonytalanság, a túlhajtottság, és ők képesek a legkevésbé határaik kijelölésére és a nemet mondásra. Mivel még pályájuk elején járnak, úgy érzik, többet kell bizonyítaniuk az anyagi biztonság és az elismerés eléréséért, éppen ezért erőn felül teljesítenek, és a pihenés idejét is újabb feladatok elvégzésére szánják inkább.

Hollingdale szerint a Z generáció sokkal többet stresszel az anyagiakon is, mint mások: a kutatások alapján az Y generáció 41 százaléka, míg a Z generációsok 46 százaléka küzd konstans egzisztenciális szorongással. Természetesen más korosztályoknak is keresztül kellett mennie a pályakezdő időszak nehézségein, ám Hollingdale szerint a probléma sokkal akutabb 2022-ben, mint korábban bármikor.

„Sokkal gyorsabban megy fel a mindennapi élet ára, mint a fizetés”

− mondja el, hozzátéve: 1960 és 2017 között 121 százalékkal nőttek kiadásaink, míg a bevétel mindösszesen 29 százalékkal emelkedett. Hollingdale szerint a Z generációs fiatalok nagy része kénytelen plusz munkát vállalni, és ez csak tovább növeli a kiégés esélyét. Szintén súlyosbítja a problémát, hogy a pihenés minősége is változott. Miután letudták a munkát − ami természetesen számítógép előtt zajlott − , a pihenéshez is Netflixet, sorozatokat választanak, így gyakorlatilag a nap nagy részét képernyő előtt töltik. Egy átlagos fiatal körülbelül 4,5 órát tölt a közösségi médiában, ami még nehezebbé teszi a minőségi kikapcsolódást, mivel a sorozatnézés közben is érkeznek a munkahelyi e-mailek és értesítések.

„Ha folyton a telefonodon lógsz, sokkal nagyobb eséllyel válaszolsz a munkahelyi üzenetekre és emailekre is, mintha a családoddal vacsoráznál”

− mondja el Hollingdale. Arról nem is beszélve, hogy egyre többen dolgoznak nemzetközi cégeknél, különböző időzónában élő kliensekkel, így megeshet, hogy egy meetinget csak este 10-re, vagy még későbbre tudnak időzíteni. Ez a bioritmus, a pihenési idő, a magánélet teljes felborulását eredményezheti, pláne, ha a munkavállaló bizonyítani szeretne főnökei előtt, és fél, hogy a határai kijelölése miatt lustának tűnik majd.

A jól ismert stresszfaktorok mellett a Z generáció tagjai olyan kihívásokkal is szembesültek, amiről nincs tapasztalata az idősebb korosztálynak sem. Hiszen közülük többen − lévén 20-25 évesek − a pandémia időszakában kezdték meg első munkaviszonyukat, így kapásból távmunkában vagy hibrid munkában töltötték az onboarding folyamatát, ami miatt a beilleszkedés is nehézségekbe ütközött.

Oké, de akkor hogy segíthetünk?

Két kulcsszó: tudatosság és kommunikáció. Míg a gazdasági recesszió megállítása aligha múlik az egyénen, az őszinte, tabumentes beszélgetés mindenki számára elérhető − pláne, ha a munkahelyeken is biztonságos, elfogadó környezet alakul ki. Hollingdale bizakodóan tekint a jövőbe: a felismerés, hogy ilyen nagy számban érinti a fiatal munkaerőt a kiégés jelensége, arra motiválhatja a cégeket, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a munka megtervezésére. Ehhez Hollingdale és a Forbes néhány egyszerű tippet ajánl:

Ahogy egy korábbi cikkünkben is olvashattátok, továbbra is dilemmát okoz a munkaadók számára, hogy hány irodában töltendő napra kötelezzék kollégáikat. Bár a legtöbben a 2 otthon töltött, és 3 bent töltött nap mellett voksolnak, a legjobbnak az ígérkezik, ha a döntésben figyelembe veszik a személyes tényezőket is. Míg valaki számára depresszív és túlzottan magányos a home-office, másnak lehet, hogy épp az irodai légkör okoz szorongást.

• Kommunikáció a köbön. A munka folyamatos utánkövetése, a kollégák elégedettségének felmérése is sokat segíthet a helyzetben. Ez megoldható időszakos kérdőívekkel, valamint két-három havonta történő, személyes megbeszélésekkel is, ahol a munkaadó tájékozódhat a munkavállalók hogylétéről.

• Folyamatos visszajelzés. Sok munkavállaló panaszkodik munkahelyi bizonytalanságra, imposztor-szindrómára vagy épp tisztázatlan elvárosokra. Éppen ezért fontos, hogy a munkaadó egyértelműen és nyíltan kommunikálja elvárásait, ugyanakkor meghallgassa a kollégák igényeit, javaslatait is. Pro tipp: a pozitív visszajelzés ugyanolyan fontos, mint a negatívumok átbeszélése!

• Rengeteg múlik az irodai környezeten. A szakemberek véleménye szerint a legfontosabb, hogy kellő napfény jusson az irodába, és hogy a munkavállalók akkor is megtalálják a helyüket, ha nagyobb közösségi életet élnének, és akkor is, ha a többiektől elvonulva, csendben és fókuszáltan dolgoznának. Erről hosszabban ebben a cikkünkben olvashatsz.

• Ha indokolt, érdemes bevonni a cég életébe egy facilitátort vagy coachot, aki csapatépítőkkel, tréningekkel támogatja a közös munkát, és segíti át a csapatot az elakadások kezelésében vagy a motiváció felébresztésében.

• A munka és a magánélet közti egyensúly megtartása elengedhetetlen. A munkaadók ebben úgy tudják leginkább támogatni kollégáikat, ha kizárólag a munkaidőben keresik őket, ha csak az arra kijelölt platformokon kommunikálnak, és ha tiszteletben tartják a kivett szabadnapokat. Erről ebben a cikkünkben olvashatsz bővebben.