Szegedi Tudományegyetem Sportközpont

SZTE 100 – RUZSIK VIVIEN: Személy szerint bizonyítani akartam: az, hogy bölcsészetet hallgatok - sőt filozófiát -, még nem zárja ki a sportos életmódot

Az SZTE 100 kihívás teljesítői között akadtak, akik kiemelkedtek a többiek közül vagy a megtett kilométerek száma, vagy a közösségi aktivitásuk miatt. Őket mutatjuk be sorozatunkban. Ruzsik Vivien szabad bölcsészetet tanul az SZTE Bölcsészettudományi karán. Szívesen vesz részt szervezett, sportos megmozdulásokon. Számára is plusz lökést adott a kihívás, amely során a többeket is arra inspirálta, hogy mozogjanak és osszák meg élményeiket is.

Milyen kezdeményezésnek tartod, hogy egy egyetem szervezzen az SZTE 100-hoz hasonló programokat?

- Nagyon jó kezdeményezésnek! Úgy gondolom nem csak akkor szükségesek az efféle motiváló programok, amikor pandémia van. Persze jelen helyzetben sokaknak ez adta meg a kezdőlöketet ahhoz, hogy igenis kimozduljon és megcsinálja. Sokakon azt éreztem, még ha nem is csatlakozott akkora vehemenciával a kihíváshoz, már az adott neki egy „turbót” a mindennapok kihívásaira, hogy látta mások lelkesedését.

Milyen pluszt adhat ha a saját „iskola”/alma mater/egyetem szervezi a kihívást, hatással lehet az iskolai kapcsolatokra, közösségre is?

- Az egyetemi karok eléggé el vannak szeparálva egymástól. Pontosabban a bölcsészek általában teljesen más térben mozognak, mint a természettudományos karok hallgatói. Holott nyilvánvaló: a könyvmolyok között is vannak, akiknek az életük része a sport. Az iskolai szervezés által ezek a közös pontok felerősödnek, így talán már nem fogják egymást „ufóknak” nézni a különböző karok hallgatói.

Mennyiben segített az SZTE 100 ahhoz, hogy elindulj a kitűzött célod felé?

- Egyébként is elég határozott terveim voltak a futással, de az a fajta vagyok, akinek folyamatos motiválásra és pozitív visszajelzésre van szüksége. Sosem voltam különösebben ügyes, ha sportolásról volt szó – őszintén: rettenetesen béna gyerek voltam. Az elért eredményeimet gyakran magam sem hiszem el vagy azonnal a következő szinten matekozom. Áprilisban az volt a tervem, hogy a heti átlag távomat 40 km-re növelem. Nagyon bizonytalan voltam, úgy éreztem megrekedtem egy szinten. A kihívás átlendített ezen a holtponton. De, nem csupán saját magam okán csináltam: azt láttam a bölcsészeket is motiválom ezzel, volt, aki az eredményeimet látva csatlakozott a kihíváshoz. Ez volt a legnagyobb örömöm az egész kihívás során.

Mennyire motivált, hogy egy közösség tagjaként, másokkal együtt, az ő teljesítményüket is látva teljesítheted a kihívást?

- A futók közössége egyébként is egy nagy család. Legalábbis én ezt érzem. Ha egy közösség tagjaként sportolsz, egymást húzzátok. Ha nincs kedved elindulni, de látod, hogy a másik megy, lehet, rászánod magad a mozgásra. Ha kijelentetted a sporttársadnak: ma lefutsz 10 kilométert, az bizony teljesítve lesz, ha az utolsó pár száz métert csigatempóban is teszed meg.

Milyen pluszt jelentett az SZTE 100 ahhoz képest, mintha „csak simán” teljesítetted volna a kilométereket?

- Személy szerint bizonyítani akartam: az, hogy bölcsészetet hallgatok - sőt filozófiát -, még nem zárja ki a sportos életmódot. Főképp nem magam miatt akartam a 100 km-t elsők között teljesíteni: őszintén, így hogy egyébként is terveztem a heti adagomat növelni, ez a 100 km nem volt lehetetlen cél. Pláne úgy, hogy engem egy kis eső vagy szél nem igazán rettent el a futástól. Januárban a funkcionális edzéseket is csak a szabad téren tudtuk csinálni az edzőmmel – ami azt jelentette, hogy tűrni kellett mindenféle időjárási kellemetlenséget. Tehát, csak az volt kérdéses, mikorra lesz meg a cél. Kicsit megtoltam és két héten belül meg is volt a táv.

Kaptál inspirációt mások feltöltéseiből? Ha igen, milyeneket? Volt interakció a többiekkel?

- Őszintén örülök mások sikerének! A Coospace felületén eleinte kevés visszajelzést láttam az elért eredményekről. Bátorkodtam is megjegyezni: nagyon szeretném látni a futás/bringázás/túrázás utáni boldog, elégedett mosolyokat. Mikor nem egyedül, hanem az edzőmmel készülök, egymást inspiráljuk oda-vissza. A csoporttagok között is ezt éreztem, amikor már beindultak az élménybeszámolók: volt aki megjegyezte, az eredményeket látva döntötte meg az egyéni rekordját, akár táv, akár tempó tekintetében. Kell ennél több?

Esetleg valakivel megismerkedtél/felvetted a kapcsolatot az SZTE 100 kapcsán?

- Csupán egy-két emberrel, sajnos futólag. Nagyon közbeszólt a vizsgaidőszak illetve nagyon magas célokat tűztem ki magam elé sportolás tekintetében is. Maximalista vagyok, ha valamit a fejembe veszek azt meg is csinálom. Az energiáim totális kimaxolása mellett nem nagyon tudtam érdemben megismerni senkit. De, nagyon remélem a nyár folyamán a különböző egyetemi rendezvények vagy akár az egyetemtől független futamok alkalmával lesz lehetőségem szorosabb baráti kapcsolatok kialakítására.

SZTEinfo - Lévai Ferenc