Kutató a Szegedi Biológiai Központban és az Amerikai Egyesült Államokban

„… Bárhol dolgoztam, igyekeztem a munkámra koncentrálni, mert azt tudtam kontrollálni…”

Az MTA ösztöndíjasaként az élettudományok hazai fellegvárának számító Szegedi Biológiai Központ (SZBK) lett Karikó Katalin első munkahelye.

Csatlakozott olyan ifjú kutatókhoz – Kondorosi Évához és Duda Ernőhöz –, akik már a 70-es évek végén megpróbáltak DNS-t, azaz nukleinsavat bejuttatni emlős sejtekbe. „Számomra ez akkor fantasztikusnak hangzott!” – emlékezett lelkesedésére Karikó Katalin. „Megmondom őszintén, hogy csak most, később jöttem rá, hogy mennyire élen jártak, s mennyire megelőzték korukat” az SZBK kutatói. „A DNS-ről elkészült az RNS, arról a fehérje jelenlétét mutattuk ki” – villantotta föl az 1985-ös közös publikáció jelentőségét. „Kiderült, ami a mai napig igaz: a nukleinsavak alkalmazásában a legfontosabb, hogy hogyan csomagoljuk be” – összegezte az egykori szegedi munka tanulságát.

A kutatói műhely, amelyhez csatlakozott, a tudományág világszínvonalát képviselte, ám 1985-ben megszűnt.

Munkavállalási lehetőséggel, a családjával együtt érkezett az Amerikai Egyesült Államokba. 1985-től a philadelphiai Temple Egyetemen módosított nukleozidokkal kísérletezett. Három évvel később Washingtonban interferonokkal dolgozott.
1989-től az University of Pennsylvania munkatársa. Minden nehézség ellenére kitartott tudományos érdeklődésének fő tárgya, a biológiai információ üzenethordozójának, az mRNS vizsgálata mellett. Ugyanakkor bekapcsolódott a klinikai oktatási feladatokba is.

Az RNS mediálta immun aktiváció vizsgálata során úttörő jelentőségű felismerése volt, hogy a nukleozid módosítások elnyomják az RNS immunogenitását. A National Institutes of Health támogatásával kutatócsoportja makákókon demonstrálta a nukleozid módosított mRNS alkalmasságát fehérjepótlásra, ezzel utat nyitva új típusú terápiáknak. Az új technológiára több rendkívüli jelentőségű, számos országban megadott szabadalmat alapítottak, melyeknek feltalálója.

A Pennsylvaniai Egyetemen 1997-ben kezdett el dolgozni Drew Weissmannal. Tudományos felfedezésük 2005-ben mérföldkőnek számított a kutatásban. Publikációjuk rámutatott, hogyan lehet az mRNS-t gyulladás kiváltása nélkül módosítani, és terápiás célokra felhasználni. Emellett hatékony stratégiát dolgoztak ki az mRNS-nek a szervezetbe juttatására, hogy az elérje a megfelelő célpontot.

*

A Karikó-Weissman kutatócsoport egyengette az utat az életmentő vakcinák létrehozásához, amikor 2020-ban a COVID-19 járvány kiterjedt az egész világra. Az mRNS-alapú vakcinát közel 200 országban alkalmazzák.

A két kutató együttműködésének elismeréseként több kitüntetést – például Rosenstiel-, Horwitz-, a Lasker-díj és a Breakthrough Prize Life Sciences – közösen nyertek el.

További információért, kérjük, látogasson el az alábbi oldalakra:
https://mediateka.ek.szte.hu/exhibits/show/kariko_katalin_szte/szbk
https://mediateka.ek.szte.hu/exhibits/show/kariko_katalin_szte/amerika