2023. február 1., szerda
Szegedi Tudományegyetem

Szegedi Tudományegyetem


Közérthetőségi Szócikk Adatbázis

Szabadság korlátozása


A szabadság korlátozása az egyén szabadságának megvonását jelenti.

 

Magyarország Alaptörvénye, nemzetközi dokumentumokhoz, mint az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez hasonlóan garantálja miden embernek a jogot a szabadsághoz és személyi biztonsághoz, valamint rögzíti alkotmányos garanciaként, hogy senki sem fosztható meg szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okból és törvényben meghatározott eljárás alapján.

 

A szabadság korlátozására leggyakrabban a büntetőeljárást megelőzően vagy a büntető ügyekben kerül sor, ún. kényszerintézkedés elrendelésével. A kényszerintézkedések olyan kényszer tartalmú eljárási cselekmények, amelyeket a büntetőügyekben eljáró hatóságok alkalmaznak a büntetőeljárás sikeres lefolytatása, valamint a bizonyítás teljessége és a felelősségre vonáshoz szükséges adatok feltárása érdekében.

A leggyakoribb módja a szabadság korlátozásának az őrizetbe vétel és a letartóztatás, ami a habeas corpus magyar intézménye. Ennek szabályait a büntető eljárási törvény határozza meg és differenciálja akként, hogy van őrizet, távoltartás, bűnügyi felügyelet, letartóztatás, előzetes kényszergyógykezelés [Be. 272. § (2) bekezdés]. A kényszerintézkedés elrendelése és végrehajtása során mindig törekedni kell arra, hogy annak alkalmazása az érintett alapvető jogainak a korlátozását csak a legszükségesebb mértékben és ideig eredményezze. Elrendelni csak törvényben meghatározott célból lehetséges, például: a terhelt jelenlétének biztosítása érdekében, a bizonyítás megnehezítése vagy meghiúsításának megakadályozása érdekében vagy a bűnismétlés lehetőségének megakadályozása érdekében. A büntetőeljárási törvény külön rendelkezik arról, hogy a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedést azonnal meg kell szüntetni, ha annak elrendelésének oka, feltétele megszűnt, ezzel is biztosítva az érintettnek, hogy továbbiakban ne sérüljön a szabad mozgáshoz való alapvető joga.

 

A törvénytelen, illetve alaptalan fogva tartás szabályait az Alkotmánybíróság is vizsgálta és megállapította, hogy a személyes szabadságot érintő korlátozásoknak meg kell felelniük a szükségességi-arányossági tesztnek. A testület megerősítette, hogy az állami büntető igény érvényesítése érdekében, a társadalom védelme, a közérdek szempontjából alkotmányosan is szükséges és indokolt annak lehetővé tétele, hogy az állam a bűncselekmény alapos gyanújával terhelt személyt szabadságától időlegesen megfossza a büntetőjogi felelősségre vonás meghiúsításának megakadályozása érdekében. A személyes szabadságnak a jogerős ítélet előtti megvonására, a letartóztatásra azonban csak akkor kerülhet sor, ha céljai – a büntető igény érvényesítése érdekében a terhelt jelenlétének, illetve az eljárás sikerének biztosítása – más eszközökkel nem valósíthatók meg. Mivel azonban az előzetes letartóztatás nem büntetés, így az ártatlanság vélelmét is érvényesíteni kell. [26/1999. (IX. 18.) AB határozat]

 

FORRÁSOK

2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről 38. §, 117. §, 216/A. §

1994. évi XXXIV. törvény – a rendőrségről

2010. évi CXXII. törvény – a Nemzeti Adó-és Vámhivatalról