infoblokk_kedv_final_felso_RGB_ESZA_1
2024. március 29., péntek
Szegedi Tudományegyetem

Szegedi Tudományegyetem


Közérthetőségi Szócikk Adatbázis

Tartásdíj


Annak ellenére, hogy a tartásdíj leggyakoribb formája a gyermektartásdíj, mégis fontos tudni, hogy gyermekeken kívül egyéb tartásra jogosult személyek is léteznek. Így ennek fényében beszélhetünk kiskorú és nagykorú gyermek tartásáról, házastársi, illetve élettársi tartásról is.

 

Az első és legfontosabb kérdés annak rendezése, hogy ki jogosult tartásra, és kinek kell ezen kötelezettségnek eleget tennie. Tekintettel arra, hogy ez valamennyi tartási formánál eltérő, így röviden mindegyiket áttekintjük.

 

A rokontartástekintetében tartásra jogosult az a személy, aki önhibáján kívül nem képes önmagát eltartani és nincs tartásra kötelezhető házastársa, volt házastársa, vagy volt élettársa.

A rászorultság megállapítása során a bíróság valamennyi körülményt és tényezőt megvizsgál, így a tartásra jogosult jövedelmi és vagyoni helyzetét is. Vagyis önmagában az idős kor, nyugdíjas lét nem alapozza meg a jogosultságot.

Természetesen az érdemtelenség kérdését sem lehet figyelmen kívül hagyni. Így nem jogosult tartásra az a személy, aki a tartásra kötelezett személlyel vagy vele együtt élő hozzátartozójával szemben (pl.: házastárs, élettárs, gyermek) olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, vagy olyan életvitelt folytat, ami miatt a kötelezettől a tartás nem várható el. Például erőszakos magatartást tanúsít a tartásra kötelezettel vagy hozzátartozójával szemben, italozó, szerencsejátékozó életmódot folytat stb.

Tartási kötelezettség elsődlegesen egymással egyenesági rokonságban álló személyek között áll fenn. Így elsődlegesen a szülőnek a gyermekével és a gyermeknek a szülővel szemben. A leszármazás rendjében a tartásra jogosulthoz közelebb álló tartási kötelezettsége megelőzi a távolabbi rokonét. Így például amennyiben a nagymama a tartásra jogosult, akkor vele szemben elsődlegesen nem az unokájának, hanem a gyermekének van tartási kötelezettsége. Abban az esetben, ha egy sorban több tartásra kötelezett is van, akkor ők a vagyoni, jövedelmi viszonyaik arányában tesznek eleget e kötelezettségüknek. Maradva a példánál, ha a nagymamának több gyermeke van, akkor ők arányosan járulnak hozzá a nagymama tartásához. Ha az egyik testvér képtelen hozzájárulni a nagymama tartáshoz, akkor a másik testvér köteles ennek eleget tenni. A nagymama unokáinak tartási kötelezettsége csak abban az esetben „éled fel”, ha a nagymama gyermekei képtelenek tartási kötelezettségüknek eleget tenni.

Előfordulhat olyan eset is, hogy a tartásra kötelezett személynek több jogosultat kellene eltartania, azonban mindegyik tartására képtelen. Az ilyen esetek rendezésére a jogalkotók kitaláltak egy tartási sorrendet, amely az alábbi:

*a kiskorú gyermek a nagykorút,

*a gyermek a házastársat, a volt házastársat, volt élettársat,

* a házastárs, a volt házastárs és volt élettárs a szülőt,

*a szülők a többi rokont és

*a többi rokon közül a leszármazó a felmenőt, illetve a közelebbi rokon a távolabbit megelőzi.

Ezen sorrendtől a bíróság csak kivételes, méltányolható esetben térhet el.

Tartás kapcsán további sarkalatos pont a tartás mértékének és módjának a megállapítása. Ezekben a felek maguk is megállapodhatnak, amennyiben nem tudnak, a bíróság rendezi. Bíróság a tartás mértékét minden esetben úgy határozza meg, hogy az igazodjon a jogosult indokolt szükségleteihez (étkezés, gyógyszerek, ruházkodás stb.) és a kötelezett tartási teljesítőképességéhez is. A kötelezett teljesítőképessége tekintetében érvényesül az a szabály, hogy a vele szemben érvényesített összes tartási igény összege nem haladhatja meg a jövedelme 50%-át. Természetesen ennek oka az, hogy a kötelezettnek önmaga tartásáról is gondoskodnia kell, és általánosan érvényesülő szabály, hogy nem kötelezhető tartásra az a személy, aki önmaga tartását e kötelezettsége miatt nem tudná biztosítani.

A tartás módja tekintetében elsődlegesen érvényesül a pénzbeli forma, a tartásdíj, de a felek természetbeni tartásban is megállapodhatnak.

Abban az esetben, ha a kötelezett nem teljesít, akkor a jogosult a tartási követelését bírósági úton érvényesítheti. Hat hónapnál régebbi követelést csak akkor érvényesíthet visszamenőlegesen a jogosult, ha igazolja, hogy alapos ok miatt késlekedett. Három évnél régebbi követelést már bírói úton sem lehet érvényesíteni.

 

Gyermektartástekintetében – miként az fentebb is említésre került – a szülők bírnak tartási kötelezettséggel. Ugyanakkor sajnálatos módon előfordulhat, hogy a gyermeknek nincsenek szülei, akkor a távolabbi felmenők (nagyszülők, dédszülők) kötelesek a gyermek tartását biztosítani.

Gyermektartás esetén különbséget kell tenni kiskorú és nagykorú gyermek között. Kiskorú gyermek rászorultságát, amely a tartásra jogosultság feltétele, vélelmezni kell.

Különélő szülők esetén a gyermekkel együtt élő szülő a gyermek tartását természetben biztosítja (ruháztatás, étkeztetés stb.) míg a különélő szülő tartásdíjat fizet. A tartásdíj összege gyermekenként a kötelezett havi átlagos jövedelmének 15-25%-a szokott lenni. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a gyermek tekintetében valamilyen olyan rendkívüli kiadás szükséges, amelyet a tartásdíj nem fedez (pl.: társadalombiztosítás által nem fedezett egészségügyi beavatkozás), akkor ezt az összeget arányosan kell a szülőknek fedezniük.

Továbbtanuló nagykorú gyermek esetén a tartás akkor merül fel, ha a tanulmányainak indokolt időn belüli folytatása miatt rászorul a nagykorú gyermek. Tanulmánynak minősül egy szakképzettség, felsőfokú végzettség stb. megszerzése. A szülő nem köteles továbbtanuló nagykorú gyermekének tartására, ha a gyermek érdemtelen, ha a tanulmányi, vagy vizsgakötelezettségének önhibájából nem tesz eleget, vagy ha a nagykorú gyermekének tartásával a szülő a saját vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyezteti.

 

Testvértartás, a rokontartás azon esete, amikor a tartásra kötelezett nem egyenesági rokonságban áll a tartásra jogosulttal. Abban az esetben, ha a kiskorú testvérnek nincs olyan egyenesági rokona, aki tartására köteles lenne, akkor a nagykorú testvére lesz a tartásra kötelezett személy, feltéve, hogy ezzel saját, házastársa, élettársa, vagy tartásra szoruló egyenesági rokonának (gyermeke) tartását nem veszélyezteti.

 

Volt házastársi és volt élettársi tartás tekintetében fontos megjegyezni, hogy a kötelezett tartása addig áll fenn, míg a jogosult új házasságot nem köt, vagy új élettársi kapcsolatot nem létesít. Ugyanez a szabály vonatkozik a bejegyzett élettársak vonatkozásában is.

A házasság alatt a házastársak kötelesek egymást támogatni, ami magába foglalja a tartást is. A házastársi tartás mögötti elképzelés az, hogy a házastársak nem csak az életközösség fennállása alatt tartoznak egymásért felelősséggel, hanem annak megszűnését követően is.

Házastársi tartásra jogosult, aki a házassági életközösség megszűnése után magát önhibáján kívül nem képes eltartani. A rászorultság esetkörét maga a bírói gyakorlat alakította ki. Így például az, aki, valamilyen betegség miatt részlegesen vagy teljesen munkaképtelen, ami miatt állandó jövedelemmel sem rendelkezik. De rászorultságra példa lehet a tanulmányok befejezésének szükségessége is. Ha az életközösség egy évnél rövidebb ideig állt fenn és nincs közös gyermek a tartási időszak megegyezik az életközösség időtartamával. Bár ezen utóbbi szabály alól méltányolható helyzetben a bíróság eltérhet.

Élettársi tartásra jogosult az a személy, aki az életközösség megszűnése után magát önhibáján kívül nem képes eltartani, és az életközösség legalább egy évig fennállt és van közös kiskorú gyermek.

Amennyiben a volt házastárs a házassági életközösség megszűnését követő 5 év után válik rászorulttá, akkor méltányolható esetben a bíróság elrendelheti a házastársi tartást, míg élettársak esetén ez az időintervallum rövidebb. Ha az életközösség megszűnését követő 1 év után válik az érintett rászorulttá, akkor különös méltánylást érdemlő helyzetben rendeli el az élettársi tartást a bíróság.

 

FORRÁSOK

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:194-4:222. § 4:29-4:33. §, 4:86-4:91. §

Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez

https://jogaszvilag.hu/szakma/gondolatok-a-hazastarsi-tartasrol/