Fogva tartás nem más, mint a személyes szabadság átmeneti vagy tartós elvonása.
A személyi szabadsághoz és a személyi biztonsághoz minden embernek joga van, amelyet az Alaptörvény deklarál. [IV. cikk (1) bekezdés] A fogva tartás a fent említett szabadsághoz való jogot korlátozza, vonja el azzal, hogy a fogva tartott személy, a külvilágtól elzárva, erre a célra létesített büntetésvégrehajtási intézetben köteles tartózkodni. Ahhoz, hogy egy személyt alkotmányos alapjogában korlátozzanak a szükségesség és arányosság követelményének kell megfelelni. Vagyis az alapjog korlátozásának oka más alapjog érvényre jutása vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében kerülhet sor, és kizárólag a szükséges mértékben és az elérni kívánt céllal arányosan lehetséges. [Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés]
A fogva tartási körülmények elsődlegesen a nemzetközi jogban kerültek szabályozásra, egyfajta sztenderd követelményeket felállítva, amelyet az egyes államok saját jogrendszerükbe implementálnak, ültetnek át. A fogvartáshoz kapcsolódó alapelveket is tartalmaz az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya. A fogva tartás vonatkozásában a 3. cikk a releváns, ez tartalmazza a kínzás, embertelen és megalázó büntetés vagy bánásmód tilalmát. Ezt a rendelkezést Magyarország Alaptörvényének III. cikk (1) bekezdésében akként rögzítette az alkotmányozó, hogy senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, valamint szolgaságban tartani.
Ugyanakkor a fogvatartottaknak kötelezően biztosítandó személyes mozgástérre nincs egységes szabályozás, de irányadó az Európa Tanács által elfogadott Európai Börtönszabályok. Emellett jelentős a Kínzás és az Embertelen vagy Megalázó Bánásmódot vagy Büntetést Megelőzni Hivatott Bizottság (CPT).
Ugyanakkor az Európai Unióban a büntetés-végrehajtási rendszerek jogi szabályozása tagállami hatáskörbe tartozik, ami azt jelenti, hogy minden tagállam maga szabályozza a kérdést saját országában. Magyarországon a Büntetésvégrehajtási kódex mellett miniszteri rendeletben szabályozzák a fogva tartásra vonatkozó szabályokat.
A fogva tartás megvalósulhat jogerős marasztaló ítélet alapján, szabadságvesztés formájában vagy a büntetőeljárás során személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés elrendelése révén. Az utóbbit a büntetőeljárásról szóló törvény szabályozza és differenciálja akként, hogy van őrizet, távoltartás, bűnügyi felügyelet, letartóztatás, előzetes kényszergyógykezelés [Be. 272. (2) bekezdés]. A kényszerintézkedés elrendelése és végrehajtása során mindig törekedni kell arra, hogy annak alkalmazása az érintett alapvető jogainak a korlátozását csak a legszükségesebb mértékben és ideig eredményezze. Elrendelni csak törvényben meghatározott célból lehetséges, például: a terhelt jelenlétének biztosítása érdekében, a bizonyítás megnehezítése vagy meghiúsításának megakadályozása érdekében vagy a bűnismétlés lehetőségének megakadályozása érdekében. A büntetőeljárási törvény külön rendelkezik arról, hogy a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedést azonnal meg kell szüntetni, ha annak elrendelésének oka, feltétele megszűnt, ezzel is biztosítva az érintettnek, hogy továbbiakban ne sérüljön a szabad mozgáshoz való alapvető joga.
Az eljárás alatt fogva tartott terheltnek joga van saját ruháját viselni, a letétben lévő pénzből meghatározott összeget a személyes szükségleteire fordíthat, hozzátartozóival és más személyekkel levelezhet és havonta egyszer fogadhat látogatót, kaphat csomagot, valamint a büntetés-végrehajtási intézetben rendelkezésre álló oktatási, művelődési és sportolási lehetőséget igénybe veheti.
Jogellenes fogva tartásról abban az esetben beszélhetünk, ha valakinek a szabadságát alaptalanul vagy törvénybe ütköző módon vonták el. Ennek tilalmát az Alaptörvény is rögzíti, miszerint akinek szabadságát alaptalanul vagy törvénysértően korlátozták, kárának megtérítésére jogosult. A jogellenes fogvatartás a Büntető Törvénykönyv, mint bűncselekményt nevesít, amelynek tettese kizárólag hivatalos személy lehet (speciális bűncselekmény). Ilyen például, ha a hivatalos személy valakit jogellenesen elfog, őrizetbe vesz, letartóztat vagy őrizet alatt tartja.
FORRÁSOK
ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezség Okmánya
Magyarország Alaptörvénye
2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről
2013. évi CCXL. törvény a büntetések, intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról
16/2014. (XII.19.) IM rendelet
2017 évi XC. törvény a büntetőeljárásról