infoblokk_kedv_final_felso_RGB_ESZA_1
2024. június 25., kedd
Szegedi Tudományegyetem

Szegedi Tudományegyetem


Közérthetőségi Szócikk Adatbázis

Oktatáshoz való jog


Hazánk biztosítja a tudományos kutatási és művészeti alkotás szabadságát, valamint a tanulás és tanítás szabadságát, a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében. Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia, illetve a Magyar Művészeti Akadémia tudományos és művészeti szabadságát, továbbá kinyilvánítja, hogy a felsőoktatási intézmények a kutatás és tanítás tartalmát és módszereit illetően önállóak. Minden állampolgárnak joga van a művelődéshez. Ezen jog széleskörű megvalósulása, biztosítása érdekében Magyarország biztosítja az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőoktatást. Az állam törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatással is biztosítja a művelődéshez való jog legkiterjedtebb érvényesülését.

 

A művelődéshez való jogba az oktatási jogon kívül szélesebb értelemben egyéb területek is beletartoznak például közgyűjtemények (könyvtár, múzeum, levéltár) igazgatása, kulturális igazgatás, műemlékvédelem. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának (EJENY), illetve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (GSZKNE) struktúrája a művelődési, nevelési jog kapcsán megegyezik az Alaptörvényben foglaltakkal, az Alaptörvényünk ezen nemzetközi jogi dokumentumok szabályozását vette át.

Az EJENY 26. cikke értelmében mindenkinek joga van a neveléshez. A nevelésnek legalább az elemi és alapvető oktatást illetően ingyenesnek és kötelezőnek kell lennie, míg a felsőbb tanulmányokba mindenki az érdeméhez képest csatlakozhat be.

A GSZKNE kimondja, hogy „az iskolai nevelésnek az emberi személyiség és az emberi méltóság érzetének teljes kifejlesztésére, az emberi jogok és alapvető szabadságok iránti tisztelet megerősítésére kell irányulnia”, így tehát rendkívül fontos a művelődéshez való jog legszélesebb körben való biztosítása. A GSZKNE külön kiemeli, hogy „az iskolai hálózat fejlesztését minden szinten tevékenyen elő kell mozdítani, megfelelő ösztöndíjrendszert kell kialakítani és a tanszemélyzet anyagi életfeltételeit állandóan javítani kell”. Vagyis nem elegendő az oktatáshoz való jogot jogszabályok által elméleti szinten biztosítani, hanem szükséges, hogy ennek megvalósulásához mind az anyagi, mind a technikai feltételeket rendelkezésre bocsássák az államok.

A Gyermekek jogairól szóló Egyezmény(továbbiakban: Egyezmény) külön kiemeli, hogy a részes államoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy a lemorzsolódást csökkentsék és a rendszeres iskolába járást előmozdítsák. Az Egyezmény külön nevesíti azon célokat, amelyekre a gyermekek oktatásának irányulnia kell, így például segíteni a gyermek személyiségének kibontakoztatását, a gyermek tehetségeinek és képességinek fejlesztését, tudatosítani a gyermekben az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletbe tartását stb.

 

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. (továbbiakban: köznevelési tv.) törvény foglalkozik részletesebben a tankötelezettséggel, amely a gyermek és a szülő számára egyszerre jogosultság és kötelezettség. A köznevelési törvény célja egy olyan köznevelési rendszer megalkotása, amely fejleszti a gyermekek képességeit, bővíti ismereteiket, önálló életvitelre képes erkölcsös embereket, felelős állampolgárokat nevel.

A gyermek tankötelezettsége 6 éves korától 16 éves koráig tart, sajátos nevelési igényű gyermekek esetén ezt a 23. életév betöltéséig hosszabbította meg a jogalkotó. A tankötelezettséget a gyermek iskolába járással, vagy magántanulóként teljesítheti.

A köznevelési törvény külön nevesíti a tanulók kötelezettségeit és jogait. Ennek fényében például a tanuló köteles:

(1)részt venni a kötelező és választott foglalkozásokon,

(2)tanulmányi kötelezettségeinek eleget tenni,

(3)megtartani a tanórák és foglalkozások, valamint az iskolai és kollégiumi helységek használatának rendjét,

(4) házirendben foglaltakat betartani,

5.az oktatók, diáktársak emberi méltóságát, illetve jogaikat tiszteletben tartani stb.

A diákok jogai között nevesíti a jogalkotó pl. a diák

(1)megfelelő nevelésben és oktatásban részesülését,

(2)nemzetiségi hovatartozásának megfelelő nevelésben és oktatásban részesülését,

(3)iskolában a családi anyagi helyzetétől függően, törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén, kérelemre ingyenes vagy kedvezményes étkeztetésben, tanszer ellátásban részesülését,

(4)tájékoztassák a jogai gyakorlásához szükséges eljárásokról,

(5)szabadon véleményt nyilváníthasson például az oktató munkájáról, az iskola működéséről, tanulmányait érintő kérdésekről,

(6)kérheti átvételét másik intézménybe,

(7)az oktatási jogok biztosához fordulhat stb.

Sajátos nevelési igényű gyerekeknek, tanulóknak joga van ahhoz, hogy különleges bánásmód keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai (Pető-módszer, amelynek célja, hogy tanulni tanítson, vagyis a tanulási képességeket fejlessze) ellátásban részesüljön.

 

Míg a közoktatási intézmények alapvető feladata a nevelés és az oktatás, addig a felsőoktatás tekintetében az oktatás és a tudományos kutatás. Hazánk a felsőoktatási intézmények kapcsán az ingyenességet nem teszi alkotmányos követelménnyé, hanem a képességek szerinti hozzáférhetőséget vállalja. A nemzeti felsőoktatásról szóló törvény alapján a felsőoktatási intézmények tekintetében megkülönböztetünk magyar állami ösztöndíjjal (államilag támogatott), magyar állami részösztöndíjjal támogatott (részköltséges) és önköltséges képzéseket. A részköltséges hallgató esetén az állam a képzési költség felét viseli. Évente kerül megállapításra, hogy a felsőoktatási intézmények által indított szakok közül melyek lesznek állami (rész)ösztöndíjasok. A felsőoktatás egymásra épülő, felsőfokú végzettségi szintet biztosító képzési ciklusai az alábbiak: alapképzés, mesterképzés, doktori képzés. Az alap- és mesterképzés lehet osztott (bolognai rendszer), illetve lehet osztatlan (például orvosi, gyógyszerészeti, jogi képzés).

 

Miként a tanulók jogainál említésre került, joguk van oktatási biztoshoz fordulni. Az Oktatási Jogok Miniszteri Biztosának Hivatala (továbbiakban: hivatal) 1993 óta működik hazánkban. A hivatal tanulók, hallgatók (mivel a felsőoktatási intézményekre is kiterjed a tevékenysége), oktatók, pedagógusok, szülők, kutatók oktatással kapcsolatos jogaik érvényre juttatása érdekében jár el. A biztos hivatalból vagy kérelemre jár el. Kérelem esetén a sérelmezett intézkedésnek, vagy határozatnak egy éven belülinek kell lennie, és csak abban az esetben fogadja be a panaszt a hivatal, ha a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket (kivéve bírósági eljárás) az érintett személy kimerítette. A biztos a tevékenységéért az oktatásért felelős miniszternek tartozik felelősséggel. A biztos évente jelentést készíti a hozzá beérkező panaszokról, és az ezek tárgyában tett intézkedésekről.

 

Az oktatáshoz való jog számos más alapjoggal is szoros kapcsolatban áll, ilyen például a nyelvhasználathoz való jog, a vallás-és lelkiismereti szabadság, amely az iskolaválasztás szabadságában, illetve az oktatás világnézeti semlegességében ölt testet.

 

FORRÁSOK

Alaptörvény X-XI. cikk

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 26. cikk

Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 13. cikk

Gyermekek jogairól szóló Egyezmény 28-29. cikke

Nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 1. §, 45-47.§

Nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 3. §, 39. §, 46. §