infoblokk_kedv_final_felso_RGB_ESZA_1
2024. november 3., vasárnap
Szegedi Tudományegyetem

Szegedi Tudományegyetem


Közérthetőségi Szócikk Adatbázis

Alkotmány


Az alkotmány általános értelemben valamely társadalmi közösség belső szervezeti és működési rendjét meghatározó szabályok összessége. Tágabb értelemben az alkotmányon azokat az írásba foglalt vagy állami szervek gyakorlatából eredő szabályokat értik, amelyek alapvetően rendezik az állami szervek létrehozását, működését és egymáshoz való viszonyát. Szűkebb értelemben az alkotmány az állami-közhatalom berendezkedés alapkérdéseinek olyan szabályozása, amely biztosítékokat foglal magába arra, hogy az állami-közhatalmi szervek létrehozására és működésére az állampolgárok meghatározó befolyást gyakorolhassanak és egyben arra, hogy az állampolgároknak az alkotmányban rögzített jogai a közhatalom visszaéléseivel szemben kellő védelemben részesüljenek. (Lamn, 2009)

 

Az alkotmány szuverén közösségek vagy egyes állampolgárok közötti többoldalú szerződésként is felfogható.

 

Az alkotmány ugyanakkor közkeletű fogalma szerint felfogható ún. különleges törvényként is. Alaptörvényünk Alapvetésének T) cikke szerint általánosan kötelező magatartási szabály az Alaptörvény vagy jogszabály állapíthat meg, a törvényt pedig már a jogszabályok között sorolja fel. Ilyenformán tehát az Alaptörvény is egyfajta „különleges törvény”. Olyan Alaptörvényt jelent, amelyben az állam önmagát korlátozva biztosítja polgárai számára az alapvető jogokat, megszabja a hatalom gyakorlásának törvényes kereteit és szervezetét.

 

Az alkotmány lehet írott vagy íratlan.

Írott vagy más néven chartális alkotmány alatt azt értjük, hogy az alkotmányozó hatalom az alapvető jelentőségű alkotmányjogi szabályokat egy, a jogrendszer csúcsán elhelyezkedő alaptörvényben (chartában) kodifikálja. Chartális alkotmányról akkor beszélünk, amikor egy adott ország meghatározó jelentőségű, lényeges alkotmányjogi szabályait a többi törvénytől elnevezésében és megalkotási módjában is megkülönböztetett törvény, a jogforrási rendszer csúcsán álló, önmagát alkotmánynak (alkotmánytörvénynek) nevező alaptörvény foglalja magában.

Ezzel szemben a történeti alkotmánynak azt az alkotmányt nevezzük, amely egy adott ország történelmi fejlődése során folyamatosan jön létre, létezik és alakul, úgy, hogy az alkotmányt alkotó alkotmányjogi szabályokat a történelmi fejlődés folyamán megszülető, egymást felváltó, kiegészítő, módosító törvények, más alkotmányjogi jellegű jogszabályok, illetve a szokásjog szabályrendszere foglalják magukban. A történeti alkotmány jellemzői közé sorolható, hogy a történeti fejlődés során folyamatosan jött létre, létezik és alakul. Az alkotmányt alkotó törvények és más alkotmányjogi jellegű jogszabályok viszonyát folyamatos változás, módosulás jellemzi, illetve a történeti alkotmány szabályrendszerében a szokásjog szerepe általában lényegesen nagyobb, mint a chartális alkotmány esetén.

 

A demokratikus alkotmányok alapvető funkciói:

Legitimációs funkció: legalizálja a politikai rendszert és az állami főhatalmat.

Deklaratív funkció: jogilag megfogalmazza a társadalom gazdasági és politikai berendezkedésének alapintézményeit.

Védelmi funkció: védi a társadalmi rendet, a tulajdon és a vállalkozás szabadságát, a politikai intézményeket.

Alapjogok biztosítása: megállapítja az állampolgárok gazdasági, szociális, kulturális jogait, politikai és szabadságjogait, azok korlátait és jogi biztosítékait

Kormányforma: szabályozza a kormányzás szervezetét, a kormányzati szervek feladatait, hatáskörét és felelősségét.

Autonómia: biztosítja a helyi és területi önkormányzatok önállóságát, a helyi közösségek működését.

Közigazgatás: megállapítja a közigazgatásfunkcióját, a szervezetét és a törvényességi felügyeletét.

Igazságszolgáltatás: szabályozza a bírósági szervezet felépítését, garantálja a bírói függetlenséget és megállapítja törvényesség érvényesülésének biztosítékait.

Az alkotmányosság védelme: deklarálja az alkotmány megtartásának jogi biztosítékait.

Szuverenitás: megerősíti a nemzetközi jogi szerződések és az államok közötti együttműködés alapelveinek tiszteletben tartását, kinyilvánítja az államterület sérthetetlenségét és rendelkezik a felségjelvényekről.

 

Az alkotmány tárgya az állam-egyén viszonya, az alapvető társadalmi-gazdasági viszonyok, a politikai rendszer, az államhatalom szabályozása. Az alkotmány szabályozási tárgyai között szerepel: az alkotmányos alapelvek, alapintézmények, a politikai közösség és az állam önmeghatározása, a jogrendszer alapjai és a jogforrások, az államszervezeti jog, valamint az alapjogok és az alkotmányi eljárásjog (Chronowski, 2017)

 

Az alkotmány elfogadásának egyik lehetséges módja az alkotmányozó nemzetgyűlés által történő alkotmányozás, amely tipikusan forradalmat vagy nagy változást hozó fordulatot követően kerül sor (pl. Franciaország, 1789). Sokkal gyakoribb a törvényhozó hatalom útján történő alkotmányozás. A parlament a rendes törvényhozási szabályoktól szigorúbb eljárási rend keretében alkotmányozhat. Általában speciális többség szükséges az alkotmány elfogadásához (2/3, 3/5). Előfordulhat az is, hogy az alkotmány elfogadását népszavazáshoz kötik, amely kapcsolódhat a parlament útján történő alkotmány elfogadásának utólagos megerősítéséhez, de lehetséges, hogy kizárólag csak népszavazás útján történjék az alkotmány elfogadása. (Trócsányi-Schanda, 2016)

Az alkotmányozás szűkebb értelemben az az eljárás, amellyel az alkotmányt megalkotják, tágabb értelemben részét képezi az az eljárás is, amely szerint azt módosítják, illetve kiegészítik. Az alkotmány módosítása általában azon szabályok keretei között lehetséges, mint az alkotmány elfogadása. A megváltoztathatóság szempontjából beszélhetünk stabil (merev) alkotmányról, amelynek sajátos konszenzusképző eljárások és tartalmi korlátok nehezítik a módosítását. Valamint rugalmas (könnyen változtatható) alkotmány, amelynek módosításának nincs erőteljes korlátja (történeti alkotmány) vagy az eljárási korlát paktumalkotmányozással (politikai alkukkal) megkerülhető.

 

Magyarországnak hosszú időn át íratlan, történeti alkotmánya volt, egészen 1949-ig, az első írott alkotmánynak az 1949-évi XX. Törvényt tekintjük. Ezt váltotta fel a 2011. április 25-én elfogadott Alaptörvény, amely elfogadása óta hat módosítást élt meg, így az Alaptörvény hatodik módosítása van jelenleg hatályban és határozza meg alapjaiban Magyarország alkotmányos berendezkedését.

 

FORRÁSOK

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) egységes szerkezetbe foglalt változata (2012. október 26.) 2. cikk

Magyarország Alaptörvénye – 2011. április 25. A)-C) cikk, R-T) cikk, 24. cikk (1) bekezdés, 28. cikk

45/2012. (XII.29.) AB határozat indokolás [38]-[51], [76]-[79], [84], [111]

13/2013. (VI.17) AB határozat indokolás [28]-[34]

Kiss Barnabás (2016) Alkotmányjogi alapismeretek Szeged, Iurisperitus Kiadó, ISBN 978 615 5411 43 4

Lamm Vanda (2009) Jogi Lexikon Budapest, CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., ISBN 978 963 295 039 6

Trócsányi-Schanda (2016) Bevezetés az alkotmányjogba Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., ISBN 978 963 258 282 5