Az SZTE 100 kihívást nem csak hallgatók, hanem az egyetem oktatói, dolgozói, alumnijai is teljesíthették. Közöttük is akadtak, akik kiemelkedtek vagy a megtett kilométerek száma, vagy a közösségi aktivitásuk vagy más egyediségük miatt. Őket mutatjuk be sorozatunkban. Sebők Ágnes, az Idegennyelvi Kommunikációs Intézetet munkatársa, aki élete első érmét az SZTE 100-on szerezte.
Milyen szerepet játszik a sport az életében?
- Biológiai szükséglet, átlag napi fél órát sportolok. 34 évi oktatói múlttal még mindig lámpalázzal kezdem a féléveket, a futás vagy torna segít elengedni a nap során felhalmozott stresszt.
Milyen motivációt jelentett az SZTE 100?
- A versenyhelyzet mindig nagyobb teljesítményt hoz ki belőlem. Kezdetben nem éreztem igazságosnak, hogy a különböző korcsoportok egy kategóriában indulnak, de a későbbiekben talán ez még inkább arra sarkalt, hogy mindenképpen lefussam a távot.
- Mennyire figyelte a többiek teljesítményét és/vagy visszajelzéseit, posztjait?
Szinte minden héten átfutottam, elsősorban a kollégáim és ismerőseim posztjait kerestem, de néhány idegen ifjú titán rendkívüli teljesítménye is buzdított, menjek ki a Szabadság térre még 5. alkalommal is a héten futni, a „sokszor keveset” elvvel még befutó lehetek.
- Tudtak róla az egyetemi kollégái, hogy benevezett? Mit szóltak hozzá?
Igen, a program kezdete előtt kör-emaillel hívtam fel az SZTE 100-ra a kollégák figyelmét. Idén ketten csatlakoztak, Karácsony Csillával és Várhelyi Flóriánnal képviseltük az Idegennyelvi Kommunikációs Intézetet.
- Mennyire érzi hasznosnak az „egyetemi közösség” építésében az SZTE sportprogramjait (pl. SZTE 100)?
Jó kezdeményezésnek tartom, Covid-mentes időszakban még inkább lehetővé teszik ezek a programok az egyetemi polgárság összekovácsolódását. Így a virtuális térben talán kevésbé szólítottuk meg egymást, de egy-egy idegen lájkkal azért jeleztük egymásnak a másik elismerését.
- Úgy tudom, az érem is komoly szerepet játszott abban, hogy belevágott…?
Valóban. Gyerekkoromban nem sportoltam, érmet még sosem szereztem, a 6. X-hez közeledve ez nagy elismerés számomra. Szeretném, ha ez a program hagyománnyá válna, jövőre is szívesen benevezek, ha lesz lehetőség. A nyári hónapokban a szabadvízi úszással gyűjtöm tovább a kilométereket.