Szeged története:
Szeged az Alföld egyik legjelentősebb városa. A település a Maros folyó tiszai torkolatánál fekszik, első említése 1138-ra tehető, Cegedi néven, de az évszázadok során több változatban is feltűnik. A név eredetére két elmélet van: az egyik szerint szöget, a másik szerint szigetet jelent.
Szeged a középkorban Magyarország egyik legtekintélyesebb városa volt. Gazdagságát a tiszai hajózásból, sóhordásból, állattenyésztésből és bortermelésből szerezte. A török megszállás idején Szeged a szultánnak adózott közvetlenül, ami védettséget biztosított számára, ezért a környező településekről sokan költöztek a városba.
A török kiűzése után a város a kincstár irányítása alá került, ezért osztrák minta alapján szervezték újra a közigazgatást. 1712-ben Szeged visszakapta a szabad királyi városi rangot. A 18. században a város fejlődésnek indult, megkezdődött lakói körében is a polgárosodás. 1719-ben Szeged megkapta a polgárai feletti bíráskodás jogát. Igazságszolgáltatásának egyik leghírhedtebb esete az 1728-as boszorkányper volt.
Szeged a középkorban három fő városrészből állt: a vár és a körülötte fekvő Palánk rész, Alsó- és Felsőváros. A várban számos lakóház állt, amelyeket magyar, szerb és dalmata határőrök laktak. Alsóváros lakossága halászokból és állattenyésztőkből állt, akik ragaszkodtak hagyományaikhoz és nem keveredtek más városrészek lakóival. Ezzel szemben a Palánkba újonnan betelpülni vágyókat – mint a német iparosok vagy a felvidéki magyarság - könnyen befogadták az őslakos szegediek. A 18. században Rókus néven új városrész jött létre, ahol a szegények, céhen kívüliek és kétkezi munkások találtak otthonra.
A Tisza szabályozása nagy változást hozott a városnak: 1879. március 12-én a folyó megáradt és elöntötte a várost. A nagy pusztítás híre az egész világot megrázta; az újjáépítés Ferenc József császár személyes támogatásával indult el, a város új arculatot kapott, széles sugárutakkal és elegáns épületekkel: Párizs mintájára körutas-sugárutas szerkezetben. A városon körbefutó "nagy körút" egyes szakaszai az újjáépítéshez adománnyal hozzájáruló országok fővárosai után kapták nevüket (pl. Bécsi körút, Londoni körút, Temesvári körút). A "kis körút" az újjáépítést koordináló miniszter, Tisza Lajos nevét viseli.
Szeged nevezetességei:
Szeged bővelkedik látványosságokban. Ide tartozik az épített örökség, amelynek jellegzetessége - az árvíz utáni újjáépítés következményeként - a tervezett, egységes városkép. Ennek szembetűnő elemei az impozáns polgári házak, melyek miatt Szeged a "palotás város" jelzőt is magáénak tudhatja. Szintén az árvíz után született Szeged egyik jelképe, a Fogadalmi templom a körülötte lévő Dóm térrel, vagy a Baumhorn Lipót által tervezett Új zsinagóga, amely Magyarország második, Európa negyedik legnagyobb zsinagógája. A vasútállomástól sétatávra pedig az Alsóvárosi Havas Boldogasszony Templom és Ferences kolostor több mint 500 éves épülete várja a Szegedre érkezőket.
A szabadidő eltöltésére számos lehetőség kínálkozik. A városban több kiállítóhely és galéria található, a legnagyobb közülük a Móra Ferenc Múzeum, de az alsóvárosi népélet megismerése szempontjából fontos színtér az Alsóvárosi Napsugaras Tájház is. A városon keresztül folyó Tisza sok sportolási lehetőséget és szabadidős programot nyújt, továbbá Szeged gazdag felszín alatti vizekben, amely a termálfürdő-kultúrában ölt testet. A belvárosi Anna-fürdő több mint 100 éves műemléki épülete a belvárosban biztosít pihenési, felüdülési lehetőséget; a bejáratától néhány méterre található Anna-kút artézi vize pedig számos belgyógyászati betegség és mozgásszervi panasz enyhítését szolgálja. A város határában kapott otthont a Szegedi Vadaspark, ahol veszélyeztetett állatfajok, mint pl. a fossza vagy a ködfoltos párduc is megtalálhatók.
Az év folyamán több fesztivált is rendeznek a városban, mint például az ország legnagyobb borfesztiválja májusban, vagy a Szegedi Szabadtéri Játékok a nyári időszakban. Említésre méltó még Szeged gasztronómiája, a szegedi halászlé, paprika vagy a Pick szalámi.
