Az árdrágító visszaélésekről szóló 1916: IX. tc. dogmatikai elemzése a Budapesti Királyi Törvényszék gyakorlata alapján (1916-1918) című dolgozatával I. helyen végzett az Országos Tudományos Diákköri Konferencián és elnyerte a Pro Scientia Aranyérmesek Társaságának különdíját Varga Benedek, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar negyedéves joghallgatója. Benedek témavezetője Prof. Dr. Homoki-Nagy Mária, az SZTE ÁJTK Magyar Jogtörténeti Tanszék vezetője, egyetemi tanár és Dr. habil. Varga Norbert, egyetemi docens volt.
Az árdrágító visszaélésekről szóló 1916: IX. tc. jogtörténeti vizsgálatának aktualitást kölcsönöz, hogy a kurrens büntetőjogi irodalomban megjelent a cselekmény rekriminalizációjának igénye. Dolgozatomban elsőként bemutattam, hogy milyen politikai és gazdasági körülmények vezettek a törvény megalkotásához, majd a kriminalizációval elérni kívánt célkitűzést azonosítottam be.
Ezt követte a tényállások dogmatikai elemzése, majd arra a kérdésre kerestem a választ, hogy a Budapesti Királyi Törvényszék gyakorlatában kimutatható-e a jogszabály teleologikus értelmezése azon tényállási elemek tekintetében, melyek 1916-ig ismeretlenek voltak a büntetőjog területén. Primer források vonatkozásában áttekintettem a Budapesti Királyi Törvényszék 1916-1918 közötti, Budapest Főváros Levéltára VII. 5. c. törzsszám alatt őrzött iratanyagát, a Budapesti Királyi Ítélőtábla releváns határozatait, valamint országgyűlési naplókat. A szekunder forrásokat illetően egyrészt szükség volt a köztörténeti és gazdaságtörténeti irodalom feldolgozására, másrészt a dogmatikai elemzés nem csak a 20. századi büntetőjogi szakirodalom áttekintését igényelte, de kereskedelmi jogi művek felhasználását is. Kutatásom során az országgyűlési naplók és a büntetőjogi szakirodalom alapján sikerült levonnom azt a következtetést, hogy a jogalkotó az árdrágító visszaélések büntetendővé nyilvánításával a közellátást kívánta védelemben részesíteni azonban figyelemmel volt arra, hogy a kriminalizáció ne akadályozza a tisztességes kereskedelmet.
A törvényszéki iratok szisztematikus feldolgozását követően bebizonyosodott, hogy a korábban ismeretlen tényállási elemek interpretálása során a bíróság teleologikus értelmezést alkalmazott, kiváltképp a hivatásszerűség esetén. A releváns ítélőtáblai határozatok alapján viszont az is kimutatható volt, hogy a hatósági engedélyezési rendszer késleltetett kialakítása tévedés címén való felmentések sorozatához vezetett 1916-1917 között. A törvényszéki gyakorlat nem volt egységes az árdrágító közvetítés elkövetési magatartása, a közvetítéssel foglalkozás megítélése kapcsán, viszont az ítélőtábla teleologikus értelmezéssel feloldotta a problémát és kimondta, hogy az ellenérték nélküli közvetítés alkalmatlan árdrágulás előidézésére. Az 1916. évi IX. tc. nem csak a gazdasági büntetőjog fejlődéstörténetében számít mérföldkőnek, de rendelkezéseinek pontos ismerete adalékul szolgálhat az árdrágítás esetleges rekriminalizációja során is.
– Hogyan érezted magad a versenyen, hogyan vélekedsz az ott elért eredményedről?
– Nem hazudok, ha azt mondom, hogy a 36. OTDK egyike az egyetemi évek alatt szerzett legszebb emléknek, szakmai és közösségi szempontból egyaránt. Maradandó egyfelől azért, mert a megmérettetés során több hasonló gondolkodású versenyzővel ismerkedhettem meg, másfelől pedig azért, mert olyan szakmai tanácsokat kaptam a bírálóktól, melyek kijelölték kutatási témám későbbi nyomvonalait. A versenyen elért eredményt több mint egy éves aktív kutatómunka gyümölcsének értékelem. Ezúton is szeretném megköszönni a témavezetői tevékenységet konzulenseimnek; Prof. Dr. Homoki-Nagy Máriának és Dr. Varga Norbertnek, akik nélkül nem jöhetett volna össze ez az eredmény.
– Milyen nehézségekbe ütköztél a dolgozat megírása során, mennyi időbe telt, még felgöngyölítetted a témát?
– Jogtörténeti téma révén a kutatás legnehezebb, de egyben legizgalmasabb részét a levéltári iratanyagok megtalálása és rendszerezése jelentette. A vonatkozó bírósági döntések feltárásához három különböző levéltáron keresztül vezetett az utam, mire Budapest Főváros Levéltárában megtaláltam a releváns jogi dokumentumokat. Ebből fakadóan több mint egy évbe telt a forrásanyagok összegyűjtése, amihez hozzájárult az is, hogy a témához kapcsolódó szakirodalom jelentős része csak az Országgyűlési Könyvtárban kutatható, így rendszeresen a fővárosba kellett utaznom.
– Mit gondolsz, mitől innovatív, újszerű az a téma, amit feldolgoztál?
– A kutatási témám újszerűsége abban ragadható meg, hogy hatályos jogi kérdésre reflektál jogtörténeti érveléssel. A hatósági árszabályozással összefüggésben a kurrens büntetőjogi irodalomban megjelent az árdrágítás rekriminalizálásának kérdése, így kutatásom nem csak a jogtörténeti diszciplína, de a hatályos büntetőjog-tudomány számára is adalékul szolgálhat. Fontosnak tartom, hogy egy jogalkotói lépésnél – legyen az büntetőjoggal vagy más jogággal kapcsolatos törvényhozói aktus – figyelemmel legyünk egy jogrendszer belső fejlődésére, hiszen annak ismeretében látható igazán, hogy egy jogi probléma nem is annyira új keletű, mint azt elsőre gondolnánk.
– Tanulmányaid befejezése után szeretnél tudományos pályára lépni?
– Igen, a diploma megszerzését követően PhD. képzés keretei között szeretném folytatni tanulmányaimat.
Pósa Tamara
Fotó: Molnár Dóra
