Megrendülten tudatjuk, hogy Prof. Dr. Nagy Ferenc, büntetőjogász életének 73. évében elhunyt.

A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara és Bűnügyi Tudományok Intézete mély fájdalommal tudatja, hogy Prof. Dr. Nagy Ferenc büntetőjogász, az MTA doktora, professor emeritus, karunk egykori dékánja, a Büntetőjogi és Büntető Eljárásjogi Tanszék korábbi tanszékvezetője, sokunk tanára és szeretett pályatársunk 2020. május 8-án, életének 73. évében eltávozott közülünk.

Nagy Ferenc Professzor Urat az SZTE jogi kara és a Szegedi Tudományegyetem saját halottjának tekinti. Búcsúztatásáról később adunk tájékoztatást.

Nachruf

Búcsúzás a gyászszertartáson

Nekrológ

Fájó szívvel búcsúzunk Nagy Ferenc professzortól, akadémiai doktortól, a jogi kar egykori dékánjától, megannyi jogásznemzedék tanárától, kollégától, aki 2020. május 8-án, délután, életének 73. évében családi körben, méltósággal viselt betegségben elhunyt.

Professzorkollégánk átlépte a földi élet határait és átadta helyét az emlékezésnek. Tudtuk, keserves napoknak kell következniük a lesújtó hír után, s jöttek is ránk, fullasztón, nem kímélve sem közeli, sem távoli ismerősöket, igaz barátokat, kollégákat és tiszteletet örökké érző volt tanítványokat.

Eltávozott közülünk egy Humanista, egy Tudós és egy Mester. Elment a szeretett társ, barát, kolléga, az elismert kutató, a kimagaslóan sikeres tanár. Díjai, kitüntető címei ugyanúgy hosszan sorolhatóak, mint munkái és az azokról szóló méltatások. Nagy Ferenc munkásságát a tudományos közélet és magánélet harmonikus szimbiózisa, a tudományos szakterület szakadatlanul építkező művelése és erkölcsi felelősségvállalás jellemezte a racionális és optimális megoldások keresésében és védelmében.

Mesterünk már joghallgató korában a büntetőjog felé fordult, ez az érdeklődés részben meghatározta későbbi kutatói irányultságát, amely a büntetőjogi szankciórendszert vette célkeresztbe. Beérett kutatóként és oktatóként azonban az anyagi büntetőjogász továbblépett: az érdekelte, hogy a külországokból átvett modellek és az íróasztalok mögött kimódolt megoldások miként érvényesülnek a valóságban, erről már a büntetések végrehajtása területén tájékozódhatott. Erre a lépésre csupán kevesek merészkedtek. Emberközpontúsága, amely a tudományos gondolkodással párosult, kiemelkedővé tette munkásságát már a zárkózottabb 70-es években is, de különösen a 80-as évek második felében. Nagy Ferenc az elsők egyike volt, aki humanista tudósként segítette elő a belső és külső vasfüggöny lebontását: az 1990-ben megjelent, öt európai állam büntetés-végrehajtásának szabályozását és valóságát bemutató munkája olyan volt a büntetés-végrehajtási jog számára, mint a berlini fal lebontása.

Nagy Ferenc termékeny tudós volt, több száz magas tudományos értékkel bíró közleményt jelentetett meg élete során. Az anyagi büntetőjog dogmatikai kutatásában, rendszerező tevékenységében, új elméleti megoldások kidolgozásában nem ismert megalkuvást, dogmatikai munkáit – bizton állítható – hazánk minden büntetőjogásza forgatja. Szakmai kiválósága és elkötelezettsége miatt kodifikációs szerepet is vállalt, mindemellett állandó kritikusa és tudósi ostora volt a rendszerváltást követő kriminálpolitikai és így jogszabálymódosítási hullámoknak. Szókimondása és bátorsága példaértékű volt, elvi következetességgel védte korunk büntetőjogi eszmei alapelveit, nem hódolt be a politikai divathullámoknak, biztos orientációs pontja, világítótornya volt a racionális, túlzásoktól mentes gondolkodásnak. Hiányát és így az óriási veszteséget konferenciákon és szakmai találkozókon mindannyian sokáig fogjuk még érezni.

Mesterünk tanári pályája a kezdetektől fogva Szegedhez, a Szegedi Tudományegyetemhez – illetve jogelődjéhez, a József Attila Tudományegyetemhez kötődött. A felsőoktatás és szegedi anyaintézménye melletti elköteleződése példás, munkásságát kizárólag a felsőoktatásnak és a jogtudománynak szentelte, a tanítás és kutatás mellett dékáni és tanszékvezetői megbízatása is volt. Neve mára elválaszthatatlanul összeforrt a „szegedi büntetőjogi iskolával”, neves elődeinek nyomdokain építette fel az ország ma legkiválóbb büntetőjog-tudományi és –oktatási műhelyét, ahol egyetlen intézet keretében, szoros együttműködésben munkálkodunk a bűnügyi tudományok széles körében. Nagy Ferenc tanított bennünket a tudomány művelésére, a tudományos iskola vonzerejének növelésére, az elődök tiszteletére: ha tudjuk, honnan jövünk, akkor tudjuk, hova tartozunk és így remélhettük, jövőnk is méltó lesz nagynevű elődeinkhez. Tudjuk és érezzük, e tanítás az egyik legfontosabb mind közül – ez a műhely örökség. Őrizzük és jól bánunk majd vele.

Nagy Ferenc iskolateremtő mestertanár volt, aki jogászgenerációk sokaságát, hallgatók tízezreit oktatta a jogrendszer legabsztraktabb területére, a büntetőjogra. Tudjuk, professzorunk népszerű volt a hallgatók körében, s e népszerűségét nem a könnyű vizsgával szerezte, hanem – különösen – az angolszász jogi kultúrát fricskázó humorával, áradó mélybaritonjával és követhető, mégis kiváló elemző előadásaival. Mi több, Nagy Ferenc soha nem félt síkraszállni a büntetőjog komoly követelményeket támasztó oktatásának fenntartásáért sem. Előadásaiban a humanista tudós és a tanár egyaránt jelen volt – megszámlálhatatlanul sokan vannak, akik miatta választották később hivatásuknak a büntetőjoggal foglalatoskodás valamely területét.

Nagy Ferenc 48 évig állt a katedrán, az ő katedrája most már üres, elment hát a mester.

Emlékezünk, ám hiányát örökké érezni fogjuk.

Nyugodjék békében.

Karsai Krisztina