A védelemhez való jog az igazságszolgáltatás alapelvein belül egy speciális, kifejezetten a büntető ügyekre vonatkozó alapelv. A védelemhez való jog értelmében a büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem, valamint a védőválasztás joga. Ez alapján a terhelt az eljárás alatt személyesen védekezhet, de dönthet úgy, hogy a védelem ellátására védő közreműködését veszi igénybe.
A büntetőeljárási törvény meghatározza azokat az eseteket, amelyeknél kötelező a védő részvétele. Ilyen esetkör többek között, amikor a törvény öt évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés büntetés kiszabását helyezi kilátásba, ha a büntetőeljárás terheltje hallássérült, siketvak, vak, beszédfogyatékos, vagy más okból képtelen a kommunikációra, valamint akkor is, ha kóros elmeállapotú. Kötelező a védő jelenléte abban az esetben, ha a terhelt nem ismeri a magyar nyelvet, vagy egyéb okból nem képes személyesen védekezni.
A védelemhez való jog alapján a terhelt meghatalmazhat védőt, de ha erre nincs lehetősége, vagy nem kíván meghatalmazni védőt, akkor indítványozhatja a védő kirendelését.
A büntetőeljárás során a védő köteles a terhelttel késedelem nélkül felvenni a kapcsolatot és köteles arra, hogy minden törvényes védekezési eszközt felhasználjon a terhelt érdekében. Az eljárás során a védő jogai gyakorlásával és kötelezettségeinek teljesítése során nem akadályozhatja a büntetőeljárás ésszerű időn belüli lefolytatását.
Bár a védelemhez való jog speciálisan a büntetőeljárásokra vonatkozó garancia, a jog kiterjesztő értelmezésével a büntetőeljáráson kívüli más eljárásban a résztvevők jogaik érvényesítése érdekében képviselőt bízhat meg.
FORRÁSOK
Magyarország Alaptörvénye, Trócsányi László – Schanda Balázs: Bevezetés az alkotmányjogba, HVG-ORAC, 2016.