Az anyakönyv, olyan hatósági nyilvántartás, amely az ellenkező bizonyításig, illetve ennek alapján az anyakönyvi bejegyzés kiigazításáig közhitelűen tanúsítja a benne feljegyzett adatokat: a születéseket, házasságkötéseket és haláleseteket.

Az anyakönyvek vezetését eredetileg az egyházak végezték, és az egyházak tartották nyilván a kereszteléseket és a házasságkötéseket (felekezeti anyakönyvezés), ami egészen az 1139. évi lateráni zsinatig vezethető vissza; de csak a tridenti zsinat tette kötelezővé a keresztelést és az esketést végző egyháziak számára, hogy a megkereszteltekkel és a házasulókkal kapcsolatos különféle adatokat feljegyezzék.

Az egyházak által vezetett felekezeti anyakönyvek helyett az 1894. évi XXXIII. tc. vezette be Magyarországon az állami anyakönyvezést. Az anyakönyvbe csak az anyakönyvvezető, az anyakönyvi hivatal arra feljogosított tisztviselője teljesíthet bejegyzést. Anyakönyvet kell vezetni a születésekről, a házasságkötésekről, a bejegyzett élettársi kapcsolatokról és a halálesetekről. Az anyakönyvvezető jogosult – kérelemre – másolatot, illetve anyakönyvi kivonatot készíteni az anyakönyvről, továbbá közreműködni a házasságkötéseknél, illetve jogszabályi előírás alapján meghatározott szerveknek adatokat szolgáltatni.

A jelenlegi szabályozás szerint anyakönyv alatt mind az elektronikus, mind papír alapú anyakönyv értendő. Az elektronikus anyakönyv az anyakönyvi bejegyzéseket elektronikus formában tartalmazó központi nyilvántartás, amihez egyedi elektronikus anyakönyvi azonostó párosul, ami nem más, mint a nyilvántartó szerv által generált alfanumerikus azonosító, aminek a célja az elektronikus anyakönyvben kezelt adatoknak az érintett személyhez történő hozzárendelése.

Az anyakönyv az anyakönyvi eseményeket, vagyis a születéssel, a házassággal, a bejegyzett élettársi kapcsolattal és a halálesettel kapcsolatos adatokat és bekövetkezett változásokat tartalmazza.

Az anyakönyvbe adatot egy külön kormányrendeletben meghatározott képesítési feltételekkel rendelkező anyakönyvvezető vagy az anyakönyvi szerv kormánytisztviselője vagy állami tisztviselője jegyezhet be.

Az anyakönyvi eljárás magába foglalja

* a házasságkötési szándék bejelentésére irányuló eljárást,

*a házasságkötést, a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése iránti szándék bejelentésére irányuló eljárást,

* a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését,

*a névváltoztatási eljárást,

* a házassági névviselési forma módosítására irányuló eljárást és

*az anyakönyvi nyilvántartások rendszerének vezetését.

Az anyakönyvi eljárásban a bejegyzendő adatokat, illetve a házasság megkötésének, valamint a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének törvényes feltételeit közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal kell bizonyítani.

Speciális szabályok vonatkoznak az ún. hazai anyakönyvezésre, amely a magyar állampolgár külföldön történt anyakönyvi eseményéhez, valamint a nem magyar állampolgár anyakönyvi eseményeihez kapcsolódó adatoknak az anyakönyvbe történő bejegyzése, azok módosítása vagy törlése.

FORRÁSOK

2010. évi I. törvény az anyakönyvi eljárásról

2009. évi XXIX. törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatról