A büntetett előélet a  bíróság jogerős, marasztaló (bűnösséget megállapító) ítéletéhez fűzött büntetőjogon kívüli, hátrányos jogkövetkezmény. Az elítéléshez fűződő nem büntetőjogi következmény elsősorban az, hogy az elkövető már nem számít „büntetlen előéletűnek”, amely több foglalkozás betöltésének is feltétele (pl. személy- és vagyonőr, ügyvéd, köztisztviselő). Ezen kívül a jogszabályok bizonyos állások betöltéséhez a büntetlen előéleten túli szigorúbb követelményeket is támaszthatnak, még a mentesítés alá eső elítéléshez is hátrányos következményeket fűzhetnek (feddhetetlenség).

Az elítélésnek elsősorban büntetőjogi következményei vannak, amit a Büntetőtörvénykönyv határoz meg. A nem büntetőjogi következménynek számító büntetett előéletet pedig a bűnügyi nyilvántartásról szóló 2009. évi XLVII. törvény szabályozza.

A bíróság az ítélet jogerőre emelkedését követően adatlapok kitöltése mellett felkeresi a bűnügyi nyilvántartást vezető központi szervet valamely személy jogerős elítéléséről. A bűnügyi nyilvántartó szerv a bűnügyi nyilvántartásban szereplő adatok alapján, jogviszony létesítésére, fenntartására vagy egyéb, törvényben meghatározott feltételeknek való megfelelés igazolása az igazolás alanyának kérelmére állítja ki a hatósági erkölcsi bizonyítványt.

A bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény szerint a bűnügyi nyilvántartásban szereplő adatokat két, egymástól elkülönülő nyilvántartásba osztja szét. A bűnügyi nyilvántartásra és az ennél jóval szűkebb bűntettesek nyilvántartására.

A bűnügyi nyilvántartás az alábbi elemekből áll:

*bűntettesek nyilvántartása,

*kényszerintézkedés hatálya alatt állók nyilvántartása,

*büntetőeljárás hatálya alatt álló nyilvántartása,

* ujjnyomat és fénykép-nyilvántartás,

*DNS profilok nyilvántartása.

Az úgynevezett bűntettesek nyilvántartása csak azoknak a személyeknek az adatai szerepelnek, akiket a büntetőeljárás eredményeként a bíróság jogerősen elítélt és velük szemben végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki. Az erkölcsi bizonyítvány szempontjából a bűntettesek nyilvántartása a releváns, aki ebben szerepel nem kaphat erkölcsi bizonyítványt.

Mentesülés a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól:

A mentesítés azt jelenti, hogy a terhelt az elítéléshez kapcsolódó következmények alól mentesül, azaz az elítélésből eredő korlátozások megszűnnek.

Ha valamit jogerősen elítélnek, az nem jelenti, hogy erkölcsi bizonyítványt már többé nem kaphat. A mentesített személy olyan tartalmú hatósági erkölcsi bizonyítványt kap, hogy „a bűntettesek nyilvántartásában nem szerepel”. A mentesítés hatálya azonban nem az elítélésre visszamenőleg jön létre, hanem a jövőre nézve érvényesül, azért ennek folytán az elítélt a korábbi munkaviszonyát, tisztségét, vagy tagságát, az elítélés következményeként elveszített jogosítványát nem nyerheti vissza.

A Büntető Törvénykönyv a mentesítés három módjáról rendelkezik: törvényi mentesítés, bírósági mentesítés, kegyelmi mentesítés szabályairól.

A törvényi mentesítés esetén az elítélt erre irányuló kérelme nélkül, a törvény erejénél fogva mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Az életfogytig tartó szabadságvesztésre elítélt törvényi és bírósági mentesítésben sem részesülhet, kizárólag kegyelmi mentesítés folytán szabadulhat meg a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. (Btk. 100. §)

A bírósági mentesítés az elítéltet kérelmére akkor részesítheti mentesítésben, ha erre érdemes és a szándékos bűncselekmény miatt kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés kitöltésétől vagy végrehajthatóságának megszűnésétől számítva, a szabadságvesztés tartamához igazodó törvényi mentesítésre megállapított várakozási idő fele már eltelt. A büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli utólagos bírósági mentesítést az elítélt, illetőleg törvényes képviselője az alapügyben eljárt bíróságnál kérheti. Amennyiben a kérelmet az elítélt nyújtja be az illetékmentes, más kérelmező esetén a kérelem illetéke 5 0000 Ft. A bíróság a kérelem elbírálása előtt beszerzi az ügyész nyilatkozatát. Ha a mentesítés törvényi előfeltételei hiányoznak, a bíróság a kérelmet elutasítja, egyébként érdemben elbírálja.

A kegyelmi mentesítés szabályait részben az Alapörvény körvonalazza. Az Alaptörvény értelmében a kegyelmezés joga a köztársasági elnököt illeti meg, amely kiterjed az eljárási és végrehajtási kegyelemmre, valamint a kegyelem útján történő mentesítésre is. A kegyelmi mentesítést a köztársasági elnök korlátlanul gyakorolhatja és kegyelmi határozatának az indokolását sem kell adnia. A kegyelmi mentesítésben részesített személy a büntetőjogon kívüli hátrányos jogkövetkezmények szempontjából büntetlen előéletűnek tekintendő.

Az egyéni kegyelem iránti előterjesztés hivatalból, az arra jogosult hatóság kezdeményezésére vagy pedig kérelemre történik, azt az igazságügyért felelős miniszter teszi meg a köztársasági elnökhöz. A kegyelem irányulhat a büntetőeljárás megszüntetésére, a még végre nem hajtott büntetés, a próbára bocsátás, a jóvátételi munka és javítóintézeti nevelés elengedésére vagy mérséklésére, illetőleg a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre. A kegyelmi kérelmet a terhelt, a védő, a fiatalkorú törvényes képviselője, valamint a terhelt hozzátartozója nyújthat be. A kegyelmi kérelemnek a folyamatban lévő eljárásra nincs halasztó hatálya.

FORRÁSOK

Magyarország Alaptörvénye

2012. évi C. Törvény a Büntetőtörvénykönyvről 100. §, 101-102. §, 104. §

1990. évi XCIII. Törvény 54- 57. § (2) bek.