2023. október 27-én az Országos Neveléstudományi Konferencián „A hódmezővásárhelyi alapfokú agrárszakoktatás kezdetei: Kisjátzi Szeles János és a Királyi Magyar Földművesiskola” címmel tartott poszter-előadást Dr. habil. Albert Gábor, az SZTE Mezőgazdasági Kar Fekete Gyula Intézménytörténeti Kutatási Program szakmai vezetője.

A Köztelek 1903. július 29-i számában a KIS HIRDETÉSEK rovatban az alábbi Hirdetményt olvashatjuk: A hódmezővásárhelyi m. kir. földmívesiskolát augusztus hó végén több, részben nős, részben katonai kötelezettségüknek eleget tett növendék végezi, kiknek mindegyike nagyobb uradalmakban mint munkafelügyelők, munkavezetők, béresgazdák, kisebb gazdaságokban önálló hatáskörrel felruházott botos ispánok, gazdák kitűnően alkalmazhatók. Mindannyian a mezőgazdaság és kertészet minden ágában úgy elméletileg, valamint gyakorlatilag bő kiképzést nyertek, munkához edzettek. Őket igénybe venni szándékozók forduljanak bizalommal az iskola igazgatóságához, aki kötelességének fogja tartani, csak jó erőket ajánlani. Állásba szeptember 1-je előtt egy növendék sem léphet. Igazgatóság.”

Az Igazgatóság által közzétett hirdetmény sok mindenről árulkodik. Egyrészt arról, hogy Kisjátzi Szeles János, az intézmény első igazgatója kellő figyelmet fordított arra, hogy végzett diákjai minél előbb munkába álljanak. Rendszeresen adott fel ilyen tartalmú hirdetményt. Másrészt arról, hogy a földművesiskolában (régiesen földmívesiskolában) az elméleti felkészítés mellett a gyakorlatra is igen nagy figyelmet fordítottak – hangsúlyozta előadásában a Mezőgazdasági Kar tudományos főmunkatársa, aki Kisjátzi Szeles János 1899-ben megjelent munkájára hivatkozva röviden beszélt a földművesiskolára vonatkozó főbb adatokról is. Így például arról, hogy a tan-és tiszti személyzet tagjaihoz nemcsak okleveles gazda, de kertész és okleveles néptanító is tartozott.

Dr. habil. Albert Gábor kitért az elméleti tárgyak bemutatására és röviden ismertette néhány stúdium tananyagtartalmát is. Felhívta a figyelmet arra, hogy az agrárium változásaira és kihívásaira az iskola tanszemélyzete minden esetben igyekezett reflektálni. Kisjátzi Szeles János – aki Magyaróvárott okleveles gazdaként végzett – az általános és részletes növénytermelés mellett az általános és különleges állattenyésztést oktatta a növendékeknek. A szarvasmarha tenyésztés tanításánál Kisjátzi Szeles János kitért a termék értékesítésére, a tej, vaj, túró és sajtkészítés fontosságára is. Nem véletlenül, hiszen az 1880-as, 1890-es években végbemenő fajtaváltás, a tejelő szarvasmarhák tenyésztésének előtérbe kerülése a tejgazdasági ismeretek tanítását is megkövetelte. A „Kertészet, szőlőművelés és gazdasági ültetvények létesítése” stúdium keretében pedig a diákok a filoxéra veszedelméről és az ellene való védekezés módjáról is tanulhattak.

A Vásárhely és Vidéke korabeli lap rendszeresen tájékoztatott az iskolában folyó munkáról – tájékoztatta a hallgatóságot az előadó.

1901-ben a földművelési tárca téli gazdasági tanfolyamot hirdetett a hódmezővásárhelyi földmívesiskolában azért, hogy a gazdák az okszerű gazdálkodásról kellő ismereteket kapjanak és a tél idejére hasznos foglalkozást (kosárfonást, kisebb bognármunkákat) is elsajátítsanak. 1902. júliusában pedig az agrártárca négyhetes nyári tanfolyamot hirdetett néptanítók számára a földmívesiskolákban. Hódmezővásárhelyen 18 néptanító kapott felkészítést arra, hogy a gazdasági ismétlőiskolákban az okszerű gazdálkodásról helyes tanácsokat adjanak diákjaiknak.

Kisjátzi Szeles Jánosról is egyre többet tudunk – hangsúlyozta Dr. habil. Albert Gábor. A helyi újság többször közölt híreket az igazgatóról, aki maga is sokszor tudósított a lap hasábjain. Az igazgató aktív közéleti tevékenységet folytatott: 1901-ben a helybéli gazdasági egyesület szőlőbíráló bizottsági elnöki feladatát látta el, de szeretett vadászni, kútvölgyi vadászterületén rendszeresen rendezett vadászatot.