Az ügyfél a (bírósági és) hatósági eljárások egyik szükségképpeni résztvevője, a hatósági eljárások egyik oldalán minden esetben az ügyfél áll. Az ügyfél elsősorban közigazgatási jogban alkalmazott fogalom, melyet korábban a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény, ma az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény határoz meg. Eszerint ügyfél „az a természetes vagy jogi személy, egyéb szervezet, akinek (amelynek) jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti, akire (amelyre) nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz, vagy akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak.”

A fogalomból következően a közigazgatási eljárások alanya ügyféli oldalon nem csak természetes személy, de jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet is lehet, amennyiben a hatósági eljárással érintett. (Jogát vagy jogos érdekét közvetlenül érinti, a hatósági nyilvántartás rá nézve adatot tartalmaz, vagy hatósági ellenőrzés alá vonták.)

Ahhoz, hogy az ügyfél a hatósági eljárásban eljárhasson (jognyilatkozatot tegyen, jogokat és kötelességeket szerezzen), úgynevezett eljárási képességgel kell rendelkeznie, mely eljárási képesség a polgári jogi cselekvőképességhez igazodik, vagyis természetes személy ügyfél akkor rendelkezik a hatósági eljárásban eljárási képességgel, ha az eljárás tárgyára tekintettel cselekvőképes, míg jogi személy, vagy egyéb szervezet esetén a nyilvántartásba vétellel teljesül az eljárási képesség feltétele.

A polgári törvénykönyv cselekvőképesség szempontjából megkülönbözteti a cselekvőképes, korlátozottan cselekvőképes és cselekvőképtelen fogalmakat. Nagykorú személy cselekvőképességét bíróság, jogerős ítéletben korlátozhatja. A cselekvőképesség másik befolyásoló tényezője az életkor. E szerint kiskorú az, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be és az a kiskorú, aki tizennegyedik életévét nem töltötte be cselekvőképtelen, míg aki tizennegyedik életévét már betöltötte és tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, korlátozottan cselekvőképes.

Az ügyfél a hatósági eljárásban bármikor nyilatkozatot, illetve észrevételt tehet, továbbá a hatóságot az ügyféllel szemben kötelezettségek terhelik. E szerint a hatóságnak kötelessége biztosítania, hogy az ügyfél jogait és kötelezettségeit megismerje, illetve kötelessége előmozdítania az ügyfél jogainak gyakorlását, melynek egy kiegészítő szabálya a közigazgatási eljárásban, hogy az ügyfél jóhiszeműségét vélelmezni („feltételezni”) kell. Ennek ellenkezője, vagyis a rosszhiszeműség bizonyítása a hatóságot terheli.

A hatósági eljárásban az ügyfél képviselő útján is részt vehet, kivéve, ha törvény külön rendelkezése nem írja elő az ügyfél személyes eljárását, mely esetekben a képviselet nem megengedett. (Jogi személy esetén a jogi személy törvényes képviselőjének eljárását személyes eljárásnak kell tekinteni.) Képviselőként az ügyfél helyett eljárhat törvényes képviselője (kiskorú esetén főszabály szerint szülő vagy gyám, jogi személy esetén a képviseletre jogosult személy, általában a vezető tisztségviselő), illetve lehetőség van a meghatalmazáson alapuló képviseletre (meghatalmazás alapján).

Amennyiben a közigazgatási eljárás során az ügyfél az eljárásból kiesik (természetes személy ügyfél halála esetén, míg jogi személy ügyfél megszűnése, átalakulása esetén), ha az ügy személyes jellege, vagy a kötelezettség tartalma nem zárja ki, a kieső ügyfél helyét az eljárásban a polgári jogi szabályok szerinti jogutódja veszi át. Tulajdoni és birtokviszonyokat, dologi jogi ügyeket érintő eljárások esetén a kieső ügyfél helyébe az érintett dologi jog új jogosultja lép.

FORRÁSOK

2016. évi CL. törvény – az általános közigazgatási rendtartásról, 5. – 6. §§, 10. - 11. §§, 13. §

2013. évi V. törvény – a polgári törvénykönyvről, második könyv, második rész („A cselekvőképesség”)