Ez a státusz, cím jelentős történeti múltra tekint vissza. A megyei jogú város a törvényhatósági jogú városok jogutódja. A címet a 1990. évi LXV. a helyi önkormányzatokról szóló törvény alapján, kérésre lehetett megszerezni. Azok a városok kaphatták meg, amelyek lakosságszáma meghaladta az 50 ezer főt, majd néhány évre bővítették a jogosultak körét és 50 ezer fő alatti városok is megkaphatták. A megyei városok száma 2006-ra elérte a 23-at, ezek a 18 megyeszékely, továbbá Dunaújváros, Érd, Hódmezővásárhely, Nagykanizsa és Sopron.

Ma a megyei jogú városok a megyeszékhely-városok és azok a városok, amelyek 2012. december 31. napján megyei jogú városi jogállással rendelkeztek (Dunaújváros, Érd, Hódmezővásárhely, Nagykanizsa és Sopron). Más város megyei jogú várossá nyilvánítására akkor kerülhet sor, ha az Országgyűlés megváltoztatja a megye székhelyét, egyébként megyei jogú várossá nyilvánításra már nincs lehetőség.

A megyei jogú város települési önkormányzat, amely azokat a közszolgáltatásokat is biztosítja, amelyek saját területén túl a megye egészére vagy nagy részére kiterjednek. Vagyis abban különböznek a többi várostól, hogy megyei szintű közszolgáltatásokat (kórház, oktatás, könyvtár stb.) is biztosítanak a város területén. A státusznak a szabályozása, fenntartása egyrészt a nagyobb városok igényei, másrészt az ott és a környéken élő lakossággal kapcsolatos feladatok miatt indokolt.

A megyei jogú város képviselő-testülete a közgyűlés. Azon túl, hogy biztosítja a megye egészére, illetve nagy részére kiterjedő közszolgáltatásokat, a területén ellátja a megyei önkormányzat feladat- és hatásköreit is. A megyei jogú városokban több aljegyző is kinevezhető. A megyei önkormányzati képviselőket a választópolgárok megyei listán választják. Ezen választások tekintetében minden megye egy választókerületet képez, amelynek viszont a megyei jogú város nem része.

FORRÁSOK

2011. évi CLXXXIX. törvény Magyarország helyi önkormányzatairól - 21. §, 82. § (1)