2024. május 2., csütörtök

logo_zold


BCN_ESO_badge


mamma


facebook-mammamia

17. eset: Élet végbélrák diagnózisa, kezelése után


A következő eset jól illusztrálja, hogy a daganatos betegeknek még kedvező prognózis és sikeres terápia esetén is meg kell küzdeniük az életminőségükben bekövetkezett változásokkal.

A férfi beteget rectum tumorral műtötték, és az adjuváns kemoterápiás kezelés alatt javasoltak számára pszichológiai konzultációt. A nővérek arról számoltak be a pszichológusnak, hogy a beteg levert, feszült, néha ellenséges is a gyógyító teammel szemben. Először nem is igazán fogadta el a pszichológiai segítséget.

A diagnózis előtt a páciens nagyon mozgalmas és dolgos életet tudhatott magáénak. Két állása volt, amelyeket imádott, mert változatosságot, új tapasztalatokat és érdekes társas kapcsolatokat nyújtottak számára. Munkája mellett aktív társasági életet élt. Szerette a finom fűszeres ételeket, a jó borokat és a vidám beszélgetéseket.

Ezt az életvitelt szakította meg a diagnózis és a műtét. A betegnek mind szakmai mind magánélete mobilitást kívánt, amelyet a műtét után adódó széklettartási problémák hátráltattak. Pelenkákat kellett hordania, és fehérneműjét naponta többször cserélnie – ahogy ő mondta – akár egy csecsemőnek. Nagyon gyakran inkább otthon maradt, mintsem, hogy szembenézzen a kényelmetlen, frusztráló és megalázó körülményekkel. Nagyon szigorú diétát kellett követnie, így többé már nem élvezhette kedvenc ételeit és italait. Lépésről lépésre elszigetelődött, elmaradozott az összejövetelekről, és legtöbb barátját is elveszítette.

A pszichológiai konzultációk során megértette, hogy nem feltétlenül kell mindent feladnia előző életéből. Ehelyett inkább újra kellene szerveznie azt. Először is lassított munkájában. A kemoterápia után csak részmunkaidős állást vállalt. A pelenkákkal és a pót-alsó neműekkel is megbarátkozott. A betegség lehetőséget adott számára, hogy felismerhesse az igazán értékes embereket az életében: feleségét és gyermekeit. Néhányan a legjobb barátai közül szintén kitartottak mellette, így társasági életét is tovább folytathatta. Számukra nem volt nagy ügy, amikor az étkezés kellős közepén el kellett tűnnie, hogy lecserélje pelenkáját. A páciens még azt is megengedhette magának, hogy élvezze a borokat, habár soha nem ivott alkalmanként 1 dl-nél többet.

Összeállította: Dr. Hamvai Csaba