Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék

Tematika
A fizikai mennyiségek és a fizikai mennyiségek mérése. Az erő. Erőterek: gravitációs tér, elektrosztatikus tér, elektromágneses tér.
Egyenes vonalú mozgások. Körmozgás. Harmonikus rezgés. Rezgések összetevése és felbontása. Fourier-tétel. Forgó mozgás. Tehetetlenségi nyomaték. Impulzusnyomaték. Pörgettyű. Mechanikai jelenségek mozgó vonatkoztatási rendszerben. Gyorsuló koordinátarendszerek. A relativitás elv alapjai. A munka, a teljesítmény. Az energia. Az energia megmaradás elve. Az elektromos és mágneses tér energiája. A sugárzási energia.
Az energia terjedése. Speciális rezgésfolyamatok. Hullámok. Doppler-effektus. Állóhullámok, sajátrezgések. Interferencia. Visszaverődés és törés. Elhajlási jelenségek. Optikai rács. Két- és háromdimenziós rácsok.
Deformálható testek mechanikája. Rugalmas és rugalmatlan alakváltozások. A gázok. Kinetikai modell.
Sebességeloszlás. Ütközési szám, szabad úthossz. Nyomás és sűrűségeloszlás. Folyadékok nyomása. Felületi jelenségek. Folyadékok és gázok áramlása. Ideális és reális közegek.
A testek elektromos tulajdonságai. Vezetők és félvezetők. Sávszerkezet. Polarizálhatóság. Elektromos áram fémekben, félvezetőkben, elektrolitokban és gázokban. Határfelületi jelenségek: téremisszió, termikus emisszió, fotoemisszió. Kontaktpotenciál. A p-n átmenetek. Termoeffektus. Peltier-effektus. Dióda, tranzisztor. Egyszerű alkalmazások.
Az anyagok mágneses tulajdonságai: dia- és paramágneses anyagok, ferromágnesség. Az indukció. Kölcsönös és önindukció. Váltakozó áramú körök. Feszültség és áramrezonancia. Csillapodó elektromágneses rezgések. Szabad rezgések. Kényszerrezgések. Nagyfrekvenciájú rezgések. Az elektromágneses hullámok terjedése.
Diszperzió, abszorpció, reflexió és szórás. Polarizátorok. Kettőstörés. Interferenciajelenségek poláros fényben. Gömbtükrök. Lencsék leképezési hibái. Nagyító, mikroszkóp, távcsövek. Hőmérsékleti sugárzás. Spontán és kényszerített emisszió. Lézerek.

Ajánlott irodalom

1. Dr. Farkas Éva: Kísérleti fizika vegyésze hallgatóknak JATE Press, 1992
2. Budó Ágoston: Kísérleti fizika I. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1970
3. Hevesi Imre: Elektromosságtan Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998
4. Budó Ágoston, Mártai Tibor: Kísérleti fizika III. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1977

Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék

Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék

Tematika
A fizikai mennyiségek és a fizikai mennyiségek mérése. Az erő. Erőterek: gravitációs tér, elektrosztatikus tér, elektromágneses tér.
Egyenes vonalú mozgások. Körmozgás. Harmonikus rezgés. Rezgések összetevése és felbontása. Fourier-tétel. Forgó mozgás. Tehetetlenségi nyomaték. Impulzusnyomaték. Pörgettyű. Mechanikai jelenségek mozgó vonatkoztatási rendszerben. Gyorsuló koordinátarendszerek. A relativitás elv alapjai. A munka, a teljesítmény. Az energia. Az energia megmaradás elve. Az elektromos és mágneses tér energiája. A sugárzási energia.
Az energia terjedése. Speciális rezgésfolyamatok. Hullámok. Doppler-effektus. Állóhullámok, sajátrezgések. Interferencia. Visszaverődés és törés. Elhajlási jelenségek. Optikai rács. Két- és háromdimenziós rácsok.
Deformálható testek mechanikája. Rugalmas és rugalmatlan alakváltozások. A gázok. Kinetikai modell.
Sebességeloszlás. Ütközési szám, szabad úthossz. Nyomás és sűrűségeloszlás. Folyadékok nyomása. Felületi jelenségek. Folyadékok és gázok áramlása. Ideális és reális közegek.
A testek elektromos tulajdonságai. Vezetők és félvezetők. Sávszerkezet. Polarizálhatóság. Elektromos áram fémekben, félvezetőkben, elektrolitokban és gázokban. Határfelületi jelenségek: téremisszió, termikus emisszió, fotoemisszió. Kontaktpotenciál. A p-n átmenetek. Termoeffektus. Peltier-effektus. Dióda, tranzisztor. Egyszerű alkalmazások.
Az anyagok mágneses tulajdonságai: dia- és paramágneses anyagok, ferromágnesség. Az indukció. Kölcsönös és önindukció. Váltakozó áramú körök. Feszültség és áramrezonancia. Csillapodó elektromágneses rezgések. Szabad rezgések. Kényszerrezgések. Nagyfrekvenciájú rezgések. Az elektromágneses hullámok terjedése.
Diszperzió, abszorpció, reflexió és szórás. Polarizátorok. Kettőstörés. Interferenciajelenségek poláros fényben. Gömbtükrök. Lencsék leképezési hibái. Nagyító, mikroszkóp, távcsövek. Hőmérsékleti sugárzás. Spontán és kényszerített emisszió. Lézerek.

Ajánlott irodalom

1. Dr. Farkas Éva: Kísérleti fizika vegyész hallgatóknak JATE Press, 1992
2. Budó Ágoston: Kísérleti fizika I. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1970
3. Hevesi Imre: Elektromosságtan Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998
4. Budó Ágoston, Mártai Tibor: Kísérleti fizika III. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1977

Fizikus Tanszékcsoport

Tematika
Vektormennyiségek és vektori műveletek.
Az anyagi pont kinemetikája és dinamikája.
Az anyagi rengszerek mechanikájának alaptételei.
Merev testek kinematikája és sztatikája.
Rezgések és hullámmozgás.
A termodinamika főtételei.
Halmazállapotváltozások.
Az elektromos töltés; ve.zetők és dielektrikumok elektromos térben
Elektromos áram szilárdtestekben, folyadékokban és gázokban.
A stacionárius áram és az időben állandó mágneses tér.
Az elektromágneses tér; elekromágneses rezgések és hullámok.
A fény terjedése és természete.
A geometriai és fizikai optika alapjai.
Az atomfizika klasszikus alapjai; a magfizika elemei.

Ajánlott irodalom

1. Budó Á.: Kísérleti Fizika I., Tankönyvkiadó, Budapest
2. Budó Á.: Kísérleti Fizika II., Tankönyvkiadó, Budapest
3. Budó Á. - Mátrai T.: Kísérleti Fizika III., Tankönyvkiadó, Budapest
4. Holics L.: Fizika 1-2. kötet, Műszaki Könyvkiadó, Budapest
5. Hevesi I.: Elektromosságtan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
6. Hevesi I.: Demonstrációs kísérletek elektromosságtanból (jegyzet), JATE Kiadó, Szeged

Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék

Tematika
A gyakorlat célja: A kísérleti fizika című előadáshoz kapcsolódó fontosabb mérési kísérletek és gyakorlatok megismerése, elvégzése, a kapott eredmények kiértékelésének és értelmezésének begyakorlása.
Mechanika: A Young-féle modulus meghatározása megnyúlás méréséből.
Optika: Hőtágulási együttható mérése a Newton-féle gyűrűk segítségével. Hullámoptikai kísérletek He-Ne lézerrel. Spektroszkópiai mérések. Mérések mikroszkóppal. Hullámhosszmérés optikai ráccsal és prizmás spektroszkóppal.
Elektromosságtan: Termoelektromos erő mérése. Félvezető diódák vizsgálata. Szilárd testek szuszceptibilitása. Hall-effektus. Differenciáló és integráló áramkörök vizsgálata. Mérések oszcilloszkóppal. Elektron fajlagos töltésének meghatározása. Elektromágneses hullámok terjedése hullámvezetőkben. Fotocella karakterisztikájának kimérése.

Informatikai Tanszékcsoport

Informatikai Tanszékcsoport

Kémiai Tanszékcsoport

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, kémiatanár, kémiatanár kiegészítő, klinikai kémikus, vegyész fizikus laboratóriumi operátor

TEMATIKA

 Az alábbi témákkal kapcsolatos számítások: A mértékegységek nemzetközi rendszere (SI-egységek).
Gázállapot: gáztörvények, Dalton-törvény, kinetikus gázelmélet.
Elegyek, oldatok összetétele.
Sztöchiometria. Redoxi reakciók. Relatív atomtömeg és relatív molekulatömeg.
A kémiai folyamatokat kísérő hőváltozások.
Homogén egyensúlyok: gyenge elektrolitok és sók oldataiban beálló egyensúlyok.
Pufferoldatok. Heterogén gáz- és elektrolit egyensúlyok.
Reakciókinetika: reakciósebesség, I. rendű reakciók, a reakciósebesség hőmérsékletfüggése.
Elektrokémia: elektrolitok áramvezetése, galváncellák, elektrolízis.

Irodalom:
1. Dr. Rauscher Ádám: Általános Kémia Példatár, JATEPress, Szeged, 1999

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kieg. kémiatanár, vegyész-fizikus lab. operátor

Tematika:

Sav–bázis egyensúlyi számítások:
Sav–bázis titrálási görbék pontjainak számítása egyértékű savak és bázisok esetében. Indikátorhiba számolása. Többértékű savak és bázisok ízes oldatainak pH-ja.
A különböző protonált részecskék koncentrációinak számítása a pH függvényében.

Csapadékképződéssel kapcsolatos számítások:
A csapadékot alkotó ionok feleslegének hatása az oldhatóságra, a telített oldat koncentrációjára. Titrálási görbe szerkesztése argentometriás titrálás esetén. Indikátorhiba számítása. A pH szerepe a csapadékképződésben.

Komplexképződéssel kapcsolatos számítások:
A stabilitási állandó és a látszólagos stabilitási állandó analitikai alkalmazása. Egyensúlyi koncentráció számolása egymagvú komplexek esetében. Komplexometriás titrálási görbe szerkesztése.

Redoxititrálásokkal kapcsolatos számítások:
Redoxipotenciál-értékek számolása különböző redoxirendszerekben.
Az ekvivalenciapont potenciáljának számolása. Redoxititrálási görbék szerkesztése.

Ajánlott irodalom:
Farkas E., Fábián I., Kiss T., Várnagy K.: Általános és analitikai kémiai példatár,
Kossuth Egyetemi Kiadó, 1998.

Kémiai Tanszékcsoport

Kémiai Tanszékcsoport

Kémiai Tanszékcsoport

vegyész (K), klinikai kémikus(K)

Szerves Kémiai Tanszék

vegyész (K), klinikai kémikus kötelező (K)

Tematika
A kvantumelmélet néhány egyszeru alkalmazása. Haladó mozgás, az egydimenziós dobozba zárt részecske. A harmonikus oszcillátor néhány jellemzője. Gömbi mozgás és háromdimenziós forgás: energiaszintek, impulzusmomentum, iránykvantálás, vektormodell. A spin. A hidrogénszeru atomok energiaszintjei és hullámfüggvényei, az atomi pályák. Spin-pálya csatolás. Többelektronos atomok. Atomipálya-közelí tés, elektronkonfiguráció, ?Aufbau? elv, Pauli elv, Hund-szabály, szingulett és triplett állapotok. Eredő spin-, ill. pályaimpulzus momentum, a teljes impulzusmomentum. Clebsch-Gordan szabály.
A molekulák kvantummechanikai leírása. A vegyértékkötés elmélet alapjai és csődje. A molekulapálya elmélet alapjai. A H2+ molekulaion LCAO-MO modellje. A ?-, a ?- és a ?-kötések, erősítő, gyengítő interferencia, kötő és lazító pályák. A második Periódus kétatomos molekuláinak termdiagramjai, a felépülési elv, Pauli-féle kizárási elv, Hund szabály kiterjesztése molekulákra. A szekuláris egyenletrendszer általános alakja, a Hückel-féle közelítés és alkalmazása.
A spektroszkópiák általános elvi alapjai. A színkép általános definíciója, a színképek alapvető Típusai (abszorpciós, emissziós, reflexiós, Raman). Az Einstein-féle átmeneti valószí nu ségek, az átmeneti momentum és a kiválasztási szabályok. Az állapotok betöltöttsége termikus egyensúly esetén, a Boltzmann-eloszlás. Az abszorpciós színképsáv jellemzői (hely, intenzitás, szélesség), ezek függése a kísérleti körülményektől, Lambert-Beer törvény. A diszperziós és az interferometrikus mérési elv összehasonlí tása.
Forgási spektroszkópia. A kétatomos molekulák forgási elnyelési és Raman színképe a merev rotátor modell alapján.
Rezgési spektroszkópia. A kétatomos molekulák rezgési elnyelési és Raman színképe a harmonikus oszcillátor modell alapján. A kétatomos molekula rezgési-forgási elnyelési és Raman színképe. A rezgések anharmonikus jellege és ennek következményei. Többatomos molekulák rezgései, descartes-i és belső koordináták, normálrezgések, csoportfrekvenciák.
Elektronszí nképek. Az elektron-rezgési-forgási színképek fő Típusai, a Frank-Condon elv. Fluoreszcencia, foszforeszcencia, predisszociáció. A fotoelektron spektroszkópiák alapja, a Koopmans-elv. A kiroptikai jelenségekre alapozott spektroszkópiák és alkalmazásaik.
Az anyagi rendszerek mágneses térben. Diamágneses és paramágneses szuszceptibilitás, indukált és permanens mágneses momentum. A mágneses szuszceptibilitás hőmérséklet-függése.
Elektronspinrezonancia spektroszkópia. A g- és a hiperfinomcsatolás. McConnell egyenletek.
A mágneses magrezonancia spektroszkópia. Larmor-precesszió, NMR-átmenet, relaxációs folyamatok. Kémiai eltolódás, spin-spin felhasadás. Cserefolyamatok hatása az NMR-spektrumra.
Diffrakciós módszerek. Interferencia rácson. A röntgen-, az elektron- és a neutrondiffrakció alkalmazási lehetőségei.
Az anyagi rendszerek (állandó és váltakozó) elektromos térben. Moláris polarizáció és moláris refrakció. Dipólusmomentum, másodlagos kötőerők.

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész (K), klinikai kémikus kötelező (K)

Tematika

A tantárgy oktatásának célja: az előadáson tanultak elmélyítése.
Tantárgyi program:
Rezgési-forgási szí nképek értelmezése, kétatomos molekula kötéshosszának meghatározása. Festékek elektronszí nképének fölvétele és értelmezése a "dobozba zárt részecske"-modell alapján. Kétatomos molekula disszociációs energiájának meghatározása az elektronszí nkép értékelésével. Szabadgyökök és átmenetifém-komplexek ESR-spektrumának közelí tő és számí tógépes értékelése. Szabadgyökök elektronszerkezetének jellemzése ESR-spektrumuk elemzése és Hückel-módszerrel végzett számí tások alapján. Elsőrendben felhasadt NMR-szí nképek értelmezése. Számí tások Hückel és Extended Hückel MO-módszerekkel.

Ajánlott irodalom

1. P. W. Atkins : Fizikai kémia II. kötet
2. Peintler Gábor szerk.: Fizikai-kémiai laboratóriumi gyakorlatok
3. Peintler Gábor szerk.: Haladó fizikai-kémiai laboratóriumi gyakorlatok

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kieg. kémiatanár
Helyettesítő tárgy (Mm1207 | M255e+g | M239E* | Mt2221)

Tematika:

Valós számfogalom felépítése. Műveletek a komplex számkörben. Műveletek vektorokkal, vektorterek.
A határérték fogalma, műveletek konvergens sorozatokkal. A határérték és az egyenlőtlenség kapcsolata, konvergencia-kritériumok. Nevezetes sorozatok, az e szám bevezetése.
Függvények folytonosságának definíciója, a szakadások fajai. Zárt intervallumon folytonos függvények tulajdonságai. Az inverz függvény definíciója és tulajdonságai. A hatvány függvény definíciója és tulajdonságai Az exponenciális függvény definíciója és tulajdonságai. A logaritmus függvény definíciója és tulajdonságai. A sin x függvény definíciója és tulajdonságai. A cos x függvény definíciója és tulajdonságai. A tg x és ctg x definíciója függvények és tulajdonságaik. A ciklometrikus függvények definíciója és tulajdonságaik.
A differenciálhányados definíciója, a műveletek és a differenciálás kapcsolata. A differenciálszámítás középérték tételei. A L'Hospital-szabály. A lokális szélsőérték, a növekedés és fogyás feltételei. Az inflexiós pont, a konvexitás és konkávitás feltételei. A függvényvizsgálat általános menete. A Taylor-polinom és maradéktagjai. Komplex tagú sorok.
A határozott integrál definíciója és tulajdonságai. A parciális integrálás módszere. A helyettesítéssel történő integrálás módszere. Racionális törtfüggvények integrálása elemi törtekre bontással.
típusú integrálok., dx és dx típusú integrálok.
dx típusú integrálok., dx típusú integrálok.
dx típusú integrálok.
Az imprópriusz integrálok definíciója és kiszámításuk. Mutasson be példákat az integrálszámítás geometriai alkalmazására. Közelítő integrálás

Ajánlott irodalom:
1. Huhn Péter: Matematika vegyészeknek I.–II. JATE Kiadó Szeged 1990.
2. Leindler László: Analízis, JATE Kiadó, Szeged
3. Dancs István (szerk): Bevezetés a matematikai analízisbe, Aula Kiadó
4. További matematikai analízis jegyzetek és tankönyvek.

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

Tematika:

Teljes indukciós feladatok.
Egyenlőtlenségek és egyenletek megoldása.
Műveletek a komplex számkörben.
Műveletek vektorokkal.
Számsorozatok határértékének kiszámítása.
Egyváltozós függvények határértéke,
Egyváltozós függvények differenciálhányadosa.
A differenciálhányados alkalmazásai: határérték-számítás, Taylor-polinomok, függvényelemzés.
Határozott integrálok kiszámítása definíció alapján
Newton-Leibniz formula alkalmazása.
Primitív függvény meghatározása helyettesítéssel
Primitív függvény meghatározása parciális integrálás módszerével.
Integrálás elemi törtekre bontással.
Racionális függvények integrálására vezető helyettesítések.
Imprópriusz integrálok kiszámítása.
Alkalmazások: terület, ívhosszúság, térfogat, felszín meghatározása

Ajánlott irodalom:
1. Bárczy Barnabás: Differenciálszámítás, Műszaki Kiadó Budapest
2. Bárczy Barnabás: Integrálszámítás, Műszaki Kiadó Budapest
3. Labádi Imre – Sipos Pál: Matematikai feladatgyűjtemény I. JATEPress Szeged, 1991.
4. Eliot, Mendelson: Matematikai példatár, Panem - Mc Graw Hill Kiadó
5. B. P. Gyemidovics: Matematikai analízis Feladatgyűjtemény, Tankönyvkiadó
vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kieg. kémiatanár
Helyettesítő tárgy (Mm1208 | M-1206)

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

Tematika:

Többváltozós függvények definíciója és folytonosságuk.
A parciális és irány szerinti differenciálhányados definíciója és tulajdonságaik.
A gradiens vektor és tulajdonságai.
Vegyes második differenciálhányadosok tulajdonságai.
Implicit függvény létezésének feltétele és tulajdonságai.
A differenciál, többváltozós függvények differenciálhatósága.
Többváltozós összetett függvények differenciálása.
Többváltozós Taylor-polinom. Többváltozós függvények szélsőértéke, feltételes szélsőértéke.
Tartományi integrálok definíciója, tulajdonságaik és kiszámításuk.
Koordináta-transzformációk.
Ívhosszúság szerinti vonal integrál definíciója, tulajdonságai és kiszámítása.
Koordináta szerinti vonal integrál definíciója, tulajdonságai és kiszámítása.
Vonalintegrál konzervatív erőtérben.
A felszín definíciója és kiszámítása.
Felületi integrálok definíciója, tulajdonságaik és kiszámításuk.
Integrál átalakítási tételek.
Gradiens, divergencia, rotáció definíciója és fizikai tartalmuk.
Közönséges elsőrendű differenciálegyenletek megoldása a változók szétválasztásával.
Lineáris elsőrendű differenciálegyenletek megoldása.
Egzakt differenciálegyenletek megoldása, multiplikátor módszer.
Közelítő módszerek elsőrendű differenciálegyenletek megoldására.
Állandó együtthatójú másodrendű homogén lineáris differenciálegyenlet megoldása.
Állandó együtthatójú másodrendű inhomogén lineáris differenciálegyenlet partikuláris megoldásának megkeresése szisztematikus próbálgatással.
Ajánlott irodalom:
1. Huhn Péter: Matematika vegyészeknek I.–II., JATE Kiadó, Szeged 1990.
2. Leindler László : Analízis. JATE Kiadó, Szeged
3. További matematikai analízis jegyzetek és tankönyvek.
vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kieg. kémiatanár
Helyettesítő tárgy (Mm2205 | Mt3209 | M257e+g | M241E* )

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kieg. kémiatanár
Helyettesítő tárgy (Mm2206 | Mt3210)

Tematika:

Többváltozós függvények határértéke, folytonossága.
Parciális, totális és irány szerinti differenciálhányados.
Többváltozós függvények Taylor-polinomja és szélsőértékei.
Többváltozós függvények integrálása.
Vonalintegrálok kiszámítása.
Potenciálfüggvények meghatározása.
Felületi integrálok kiszámítása.
Gradiens, divergencia, rotáció kiszámítása és alkalmazása.
Differenciálegyenletek partikuláris és általános megoldásának megkeresése.
Elsőrendű lineáris és egzakt differenciálegyenletek megoldása.
Numerikus eljárások.
Másodrendű lineáris differenciálegyenletek megoldása.
Fizikai és kémiai alkalmazások.

Ajánlott irodalom:
1. Eliot Mendelson: Matematikai példatár, Panem - Mc Graw Hill Kiadó
2. B. P. Gyemidovics: Matematikai analízis. Feladatgyűjtemény, Tankönyvkiadó

Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet

Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet

Orvosi Biológiai Intézet

Klinikai Mikrobiológiai Diagnosztikai Intézet

Orvosi Biológiai Intézet

Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

Élettani Intézet

Élettani Intézet

Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

Élettani Intézet

Élettani Intézet

Kórélettani Intézet

Biokémiai Intézet

Pathológiai Intézet

Pathológiai Intézet

Pszichiátriai Klinika

Pszichiátriai Klinika

II.sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ

II.sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ

Nukleáris Medicina Intézet

Nukleáris Medicina Intézet

Pathológiai Intézet

Biokémiai Intézet

Biokémiai Intézet

Biokémiai Intézet

Biokémiai Intézet

Biokémiai Intézet

Biokémiai Intézet

Biokémiai Intézet

Gyógyszerhatástani és Biofarmaciai Intézet

Gyógyszerhatástani és Biofarmaciai Intézet

Biokémiai Intézet

Biokémiai Intézet

Biokémiai Intézet

Biokémiai Intézet

Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika

Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék

klinikai kémikus, vegyész-fizikus laboratóriumi operátor

Tematika:

Mechanikai műveletek: keverés teljesítményszükségletének meghatározása, a keverés optimalizálása; aprítás golyósmalomban, az apritási hatásfok meghatározása; a szűrés jellemző paramétereinek meghatározása;
Termikus műveletek: hőátadó és hőcserélő berendezések vizsgálata, jellemzése. Fluidizációs berendezések hidrodinamikai és termikus paramétereinek meghatározása..
Diffúziós elválasztási műveletek kivitelezése. Gőz-folyadék egyensúlyok meghatározása ideális és nemideális elegyek esetén, szakaszos és folyamatos rektifikáló berendezés jellemző paramétereinek meghatározása. Abszorpció: gáz-folyadék átadási felület kémiai meghatározása üres és töltetes habreaktorban. Állóágyas adszorpciós berendezés jellemzése. Folyamatos ellenáramú extrakciós berendezések működésének tanulmányozása;
Kémiai reaktorok: szakaszos és folyamatos reaktorok (üstreaktorok, folyamatos jól kevert tankreaktor és reaktorkaszkád, csőreaktorok, valamint állóágyas katalitikus reaktorok) működésének vizsgálata. Tartózkodási idő eloszlás meghatározása.
Vízminőségvizsgálatok, vízlágyítás ioncserével, az ioncserélő oszlopok jellemző paramétereinek meghatározása;
Motorhajtóanyagok és kenőolajok szabványos vizsgálata, biodízel előállítása és szabványos vizsgálata.

Ajánlott irodalom:
1. Halász J. (szerk.): Kémiai technológia gyakorlatok (egyetemi jegyzet)
JATEPress, Szeged, 1999

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár

Tematika:
A szervetlen kémia tárgya. Az elemek földi és kozmikus előfordulása, gyakorisága. Az elemek és vegyületek előállításának általános módszerei. Periodicitás, periodikus sajátságok. A periódusos rendszer és a rendszerező elv történeti fejlődése.
A hidrogén és izotópjai. Az orto- és parahidrogén. A hidrogén kémiai reakciói. A hidridek csoportosítása és tulajdonságaik. A Grimm-féle hidrideltolódási szabály és alkalmazása. Az atom- és a hidrogénbomba működése. A nemesgázok és vegyületeik tulajdonságai. Az oktettexpanzió. A halogéncsoport elemeinek általános tulajdonságai. Kémiai reakciói. A halogének hidridjei, oxidjai, oxosavai, sói. Az interhalogenidek, és a pszeudohalogenidek. A halogenidek és halogenátok analitikája.
Az oxigén és módosulatai (triplett, szingulett, ózon) és reakcióik. Oxigénhordozó komplexek. A víz tulajdonságai, a vízkeménység, a vízlágyítás. A hidrogén-peroxid és a peroxogyökök kémiája. Az oxidok és csoportosításuk. A hidroxidok és csoportosításuk. A kén és tulajdonságai, allotrop módosulatai, olvadása, hidridje, oxidjai, oxosavai, a peroxokénsavak. A szulfidok tulajdonságai és analitikai jelentősége. A szulfátok. A szelén, a tellúr és a polónium tulajdonságai és vegyületeik. A fénymásolás.
A nitrogéncsoport elemeinek általános tulajdonságai. A nitrogén tulajdonságai. A nitridek csoportosítása, hidridjei, oxidjai, oxosavai és ezek sói. A műtrágyák. A nitrogén körforgása. A foszfor tulajdonságai. A foszfor hidridjei, oxidjai, oxosavaik és ezek sói. A foszforhalogenidek tulajdonságai. A foszfor körforgása, a foszfortartalmú műtrágyák. A gyufa. Az arzén, az antimon és a bizmut tulajdonságai. Hidridjeik, oxidjaik, szulfidjaik, oxisavaik. Az –il (bizmutil stb.)-kationok képződése.
A széncsoport elemeinek általános jellemzése. A szén és allotrop módosulatai (grafit, gyémánt, fullerének). Izotópjai és alkalmazásaik. Az ásványi és mesterséges szenek. A szénhidrogének, a szén halogénvegyületei, a freonok, szulfidja, oxidjai, a szénsav. A szilícium és vegyületei. A szilikátok, a zeolitok, az ioncserélés folyamata. A kvarc. A szilánok és a halogenidek. A kovasav. Üvegképződés. Az építőanyag-ipar. A számítógép működése.
A germánium, az ón és az ólom tulajdonságai és vegyületeik. Az akkumulátor működése. A bór és vegyületei, oxidok, savak, boránok, elektronhiányos vegyületek stb. Az alumínium tulajdonságai. Vegyületei. A timsók. A gallium az indium és a tallium kémiája.
Az előadásban mindenütt kiemeljük az illető elem és vegyületei előfordulását, előállítását és felhasználását is.

Ajánlott irodalom:
1. Greenwood-Earnshow: Az elemek kémiája. Nemzeti Tankönyvkiadó 1999.
2. Csányi László-Császár-József: A szervetlen kémia alapjai. 2. Kiadás, JATEPress, Szeged, 1997.
3. Lengyel Béla-Proszt János-Szarvas Pál: Általános és szervetlen kémia. 5. Kiadás, Tankönykiadó.

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár

Sikeres zárthelyi dolgozatok (min. átlag: 2,00.)

Tematika:
A gyakorlat célja a szervetlen kémiai anyagismeret megszerzése a nemfémes elemek körében:
A gyakorlat heti 1 szemináriumi jellegű óra keretében, közvetlenül a K023 Nemfémes elemek kémiája laboratórium aktuális feladatainak elvégzése után kerül megtartásra.
A gyakorlat célja a laboratórium elvégzésekor tapasztalt fizikai és kémiai sajátságok értelmezése. Ennek során különös figyelmet fordítunk:
(i) az elméleti előadásokon tárgyalt összefüggések, törvényszerűségek gyakorlati alkalmazására
(ii) az egyes vegyületcsoportok sajátságainak összehasonlító tárgyalására
(iii) a szervetlen kémia elsajátításához nélkülözhetetlen alapfogalmak ill. kiegészítő ismeretek (pl. szervetlen kémiai reakciók felírásának) készségszintre fejlesztésére.
A gyakorlat részletes tematikája megegyezik a kapcsolódó K023 Nemfémes elemek kémiája laboratórium-nál leírtakkal. Az elsajátított anyag számonkérése 2-3 db. 45 perces dolgozat formájában történik.

Ajánlott irodalom:
1. Gajda Tamás-Gyurcsik Béla: Szervetlen kémiai kísérletek, JATEPress, 2003.
2. Greenwood-Earnshow: Az elemek kémiája. Nemzeti Tankönyvkiadó 1999.

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár
Sikeres zárthelyi dolgozatok ill. kísérleti munka (min. átlag: 2,00.)

Tematika:
A gyakorlat célja a szervetlen kémiai anyagismeret megszerzése a nemfémes elemek körében:
A hidrogén előállítása, fizikai (diffúzió, hővezetőképesség) és kémiai sajátságai ('H' és H2 redukáló tulajdonsága, durranógáz-reakció) és vegyületei (hidridek).
Halogéncsoport: A halogének előállítása, fizikai és kémiai sajátságai (reakciók hidrogénnel, vízzel, fémekkel, redoxireakciók). Interhalogének. A halogének biner vegyületei (hidrogén-halogenidek előállítása, a halogenidek redoxi- csapadék- ill. komplexképző reakciói). A halogének oxidjai, oxosavai és azok sói (hipohalogenitek, halogenátok, perhalogenátok).
Oxigéncsoport: Az oxigén és ózon előállítása és reakciói. A peroxidok (redoxi-, sav-bázis ill. komplexképző reakciók). Az oxidok (a víz mint ligandum, vizes oldatok pH-ja, reakciók vízzel). A kén (allotrop módosulatok, reakció fémekkel és klórral). A kén biner vegyületei (hidrogén-szulfid előállítása, égése, reakciója fémionokkal, redoxireakciói, poliszulfidok; kén-dioxid és reakciói). A kén oxosavai és azok sói (kénessav, kénsav, tiokénsav, peroxo-mono-, és dikénsav; redoxi-, csapadékos- és komplexképző reakciók). A szelén és vegyületei (allotrop módosulatok, a szelenitek és szelenátok kémiai sajátságai).
Nitrogéncsoport: A nitrogén előállítása, biner vegyületei (ammónia előállítása, cseppfolyósítása, ammóniaoldat reakciója fémionokkal; nitrogén oxidok (N2O, NO, N2O3 és NO2) előállítása és tulajdonságai). A salétromossav, salétromsav és sóik redoxi- és komplexképző sajátságai. A foszfor (allotrop módosulatok, Mitscherlich-próba). A foszfor oxidjai (előállítás, P4O10 reakciója vízzel). A foszfor oxosavai és azok sói. (foszforsav, foszforsavak redoxi-, csapadék- és komplexképző reakciói, foszfortartalmú heteropolimetallátok). Az arzén, antimon, bizmut (arzén előállítása, az elemek oldódása savakban). Az MIII ill. MV oxidációs állapotok vizes oldatokban, az M2O3 oxidok, az MIII- és MV-vegyületek reakciója lúgokkal, kénhidrogénnel, egyéb csapadék- ill. komplexképződési reakciói.
Széncsoport: A szén fizikai és kémiai sajátságai (adszorpció, redukáló képesség), biner vegyületei (CO és CO2 előállítása és tulajdonságai, a szárazjég). A pszeudohalogének (sav-bázis jelleg, csapadék ill. komplexképződés, redoxireakciók). A szilícium előállítása. SiO2 oldhatósága és hőtágulása, a szilikátok kémiai sajátságai.
A gyakorlatok elején 15 perces dolgozat formájában történik a gyakorlatra való felkészültség számonkérése. A félév során 4 alkalommal ismeretlen iontartalmú oldatok azonosítására, ill. 2 db. kisebb szerelési munkát is igénylő preparatív feladat egyéni elvégzésére is sor kerül.
Ajánlott irodalom:
1. Gajda Tamás-Gyurcsik Béla: Szervetlen kémiai kísérletek, JATEPress, 2003.
2. Barcza Lajos-Buvári Ágnes: A minőségi kémiai analízis alapjai, Medicina Könyvkiadó, 1997.
3. Lengyel Béla: Általános és szervetlen kémiai praktikum, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1990.

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kieg. kémiatanár

Tematika:
A fémes elemekre vonatkozó anyagismereti alapok elsajátítása, az elemek és fontosabb vegyületeik előfordulásának, tulajdonságainak és gyakorlati jelentőségüknek megismerése.
A fémek általános jellemzése, fizikai és kémiai tulajdonságaik. A fémek sávelmélete. A fémek előfordulása, legfontosabb ásványok, ércek. A fémek előállításának általános módjai. A fémek felhasználása: általános elvek és speciális lehetőségek. A fémes kötés, fémrácstípusok, ötvözetek. Komplex vegyületek, képződésük, stabilitásuk. A komplexképződési egyensúlyt befolyásoló tényezők. A koordinatív kötés. Koordinációs szám és térszerkezet. Izoméria a komplexek körében. A komplexek spektrális és mágneses sajátságai. A kristálytér- és a ligandumtér-elmélet alapjai.
Az átmenetifémek vizes oldatainak kémiája. Átmenetifém-hidridek, -halogenidek és pszeudohalogenidek. Átmenetifém-oxidok és -hidroxidok. Hidroxo- és aminkomplexek. Átmenetifém-cianidok és -karbonilok. Klaszterek. Az átmenetifémek általános jellemzése.
Az alkálifémek általános és részletes jellemzése. Az alkálifémek legfontosabb vegyületei. Rosszul oldódó alkálifém-vegyületek. Az alkáliföldfémek általános és részletes jellemzése. A legfontosabb alkáliföldfém-vegyületek. Az alkálifémek és -földfémek lángfestése.
A titán, a cirkónium, a hafnium és vegyületeik. A vanádium, a nióbium, a tantál és vegyületeik. A króm, a molibdén, a volfrám és vegyületeik. Izopolisavak és heteropolisavak, és analitikai jelentőségük. A mangán, a technécium, a rénium és vegyületeik. A vas és vegyületei. A kobalt, a nikkel és vegyületeik. A platinafémek és vegyületeik. A réz, az ezüst, az arany és vegyületeik. A cink, a kadmium, a higany és vegyületeik.
A lantanoidák és vegyületeik. Az aktinoidák és vegyületeik. A transzaktinoidák. Az atomenergia hasznosítása.
Az elemorganikus vegyületek legismertebb képviselői, a fémionok biológiai hatásai.

Ajánlott irodalom:
1. Greenwood-Earnshow: Chemistry of the Elements, Second Edition, Butterworth-Heinemann, Oxford, 1997. Magyar fordítása: Az elemek kémiája, Nemzeti Tankönykiadó, 1999.
2. Csányi László-Császár József: A szervetlen kémia alapjai, 2. kiadás, JATE Press, Szeged, 1997.
3. Shriver-Atkins-Langford: Inorganic Chemsitry, Second Edition, Oxford University Press, Oxford, 1994.
4. Lengyel Béla-Proszt János-Szarvas Pál: Általános és szervetlen kémia, 5. kiadás, Tankönyvkiadó.

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kieg. kémiatanár

Tematika:
A gyakorlat heti 1 szemináriumi jellegű óra keretében, közvetlenül a K026 Fémes elemek kémiája laboratórium aktuális feladatainak elvégzése után kerül megtartásra.
A gyakorlat célja a laboratórium elvégzésekor tapasztalt fizikai és kémiai sajátságok értelmezése. Ennek során különös figyelmet fordítunk:
(i) az elméleti előadásokon tárgyalt összefüggések, törvényszerűségek gyakorlati alkalmazására
(ii) az egyes vegyületcsoportok sajátságainak összehasonlító tárgyalására
(iii) a szervetlen kémia elsajátításához nélkülözhetetlen alapfogalmak ill. kiegészítő ismeretek (pl. szervetlen kémiai reakciók felírásának) készségszintre fejlesztésére.
A gyakorlat részletes tematikája megegyezik a kapcsolódó K026 Fémes elemek kémiája laboratórium-nál leírtakkal. Az elsajátított anyag számonkérése 2 db. 45 perces dolgozat formájában történik.

Ajánlott irodalom:
1. Gajda Tamás-Gyurcsik Béla: Szervetlen kémiai kísérletek, JATEPress, 2003.
2. Greenwood-Earnshow: Az elemek kémiája. Nemzeti Tankönyvkiadó 1999.

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kieg. kémiatanár kötelező

Tematika:

A gyakorlat célja a szervetlen kémiai anyagismeret megszerzése a fémes elemek körében:
A széncsoport fémes elemei: Az ón és az ólom (az elemek előállítása és tulajdonságai). Az ón- ill. ólom-vegyületek kémiai sajátságai. Ólom(II)-klorid előállítása.
A bórcsoport: Az elemek tulajdonságai. Az alumínium és bór vegyületeinek előállítása és tulajdonságai. Bórsav előállítása.
Alkáli- és alkáliföldfémek: Az elemek tulajdonságai (lángfestés, redukáló sajátság, égés, amalgámok). Alkáli- és alkáliföldfém-vegyületek előállítása és tulajdonságai (nátrium-karbonát előállítása Solvay szerint, az alkáliföldfém-karbonátok hőbontása, a habarcs kötése, a klórmész. Az alkáli- és alkáliföldfémek csapadék- és komplexképződési reakciói.
A d-mező fémei: Az átmentifémek általános tulajdonságainak áttekintése. Az elemek előállítása (redukció szénnel, hidrogénnel, cementálás) és tulajdonságaik (átmenetifémek reakciója oxigénnel, átmenetifémek oldódása savakban ill. lúgokban). Példák az átmenetifémek vegyértékváltó tulajdonságára, az egyes oxidációs állapotok megjelenési formái vizes oldatokban. Az átmentifémionok hidrolízise, ill. reakciói nátrium-hidroxiddal és ammónia vizes oldatával. Az átmenetifémek szulfidjai. Peroxidok, peroxokomplexek. Az átmenetifémek (pszeudo-) halogenidvegyületei (F–, Cl–, I–, CN–, SCN–). Redoxireakciók jodid- ill. cianidionokkal: az alacsonyabb oxidációs állapot stabilizálása. Az átmenetifémek legmagasabb oxidációs állapotainak (V(V), Cr(VI), Mo(VI), W(VI), Mn(VI), Mn(VII)) oxovegyületei. Az oxidok előállítása és tulajdonságai, az oxoanionjaik előállítása. (Kálium-manganát(VI) előállítása.) Izo- és heteropolimetallátok. A (poli)oxoanionok redoxi- és csapadékos reakciói. Az átmenetifémionok egyéb reakciói (Fe(II)- ill. Fe(III)ionok reakciói (acetáttal, a berlini- ill. Turnbull-kék csapadék), a buirett-próba, cukrok ill. aldehidek kimutatása: a Fehling-reakció és az ezüsttükör-próba, az Ag(I)-komplexek stabilitásának összehasonlítása, az ezüst-halogenidek fényérzékenysége, szerves reagensek alkalmazása átmenetifémionok kimutatására (2,2'-bipiridil, dimetil-glioxim, ditizon).
A gyakorlatok elején 15 perces dolgozat formájában történik a gyakorlatra való felkészültség számonkérése. A félév során 3 alkalommal ismeretlen iontartalmú oldatok azonosítására, ill. 2 db. kisebb szerelési munkát is igénylő preparatív feladat egyéni elvégzésére is sor kerül.

Ajánlott irodalom:
1. Gajda Tamás-Gyurcsik Béla: Szervetlen kémiai kísérletek, JATEPress, 2003.
2. Barcza Lajos-Buvári Ágnes: A minőségi kémiai analízis alapjai, Medicina Könyvkiadó, 1997.
3. Lengyel Béla: Általános és szervetlen kémiai praktikum, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1990.

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kieg. kémiatanár

Tematika

Az analitikai kémiai módszerek helye a kémiában.
Oldategyensúlyi rendszerek általános kezelése és kvantitatív leírása. Sav-bázis, komplexképződési, csapadékképződési és redoxiegyensúlyok alkalmazása az analitikai kémiában, döntően a mennyiségi elemzésben.
Titrimetriás módszerek. A titrálási görbék: számításuk és az alakjukat befolyásoló tényezők. A térfogatos analízis mérőoldatai és végpontjelzési módszerei.
A neutralizációs analízis módszerei és gyakorlati alkalmazások: erős és gyenge savak és bázisok meghatározása, sav-bázis titrálások kémiai előkészítő reakcióval. Titrálások nemvizes oldatokban.
Komplexometria. A komplexek stabilitásáról, látszólagos stabilitási állandók és alkalmazásuk. A komplexometriás titrálások (közvetlen, visszaméréses és közvetett módszerek), a módszer szelektivitása.
A csapadékos titrálás. Argentometria.
Oxidimetriás módszerek: a permanganometria, a kromatometria, a cerimetria, a bromatometria és a jodometria elvi alapjai valamint a velük megoldható analitikai feladatok. Reduktometriás titrálások. Az analízis kinetikus módszerei.
A legfontosabb analitikai célú klasszikus elválasztási módszerek: fázisátalakulással és új fázis képződésével járó eljárások (csapadékok leválasztása, gázfejlődésen alapuló eljárások, zónaolvasztás), extrakciós módszerek. Tömeg szerinti elemzés.
A kromatográfiás elválasztás általános jellemzése, alapfogalmak, kromatogramok értelmezése, minőségi és mennyiségi elemzés. A gyakorlati megvalósítások lehetőségei. Gáz- és folyadékkromatográfia alapjai. Síkkromatográfiás módszerek.
Az analízis előkészítő műveletei: mintavétel, a minta oldása, oldhatatlan minták feltárása, mineralizálás.

Ajánlott irodalom

1. Burger Kálmán: Az analitikai kémia alapjai: kémiai és műszeres elemzés,
2. Semmelweis Kiadó, 1999 vagy ALLITER, 2002.
3. Pokol György–Sztatisz Janisz: Analitikai kémia I. Műegyetemi Kiadó, 1999.

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kieg.kémiatanár

Tematika
Térfogatos analízis: a mérőoldatok készítése és hatóértékük megállapítása minden esetben a hallgató egyéni feladata.
Argentometria: ezüst-nitrát-mérőoldat készítése és pontos koncentrációjának megállapítása kálium-klorid-mérőoldat segítségével Fajans-féle végpontjelzést alkalmazva, kloridion Mohr-szerinti meghatározása.
Neutralizációs titrálások: sósav- és lúgmérőoldat készítése és pontos koncentrációjuk megállapítása. Meghatározások: borkősav, nátrium-tioszulfát és kénsav-bórsav egymás mellett.
Komplexometria: EDTA-mérőoldat pontos koncentrációjának megállapítása ólom-nitrát-mérőoldat segítségével, réz(II)ion mérése, kalcium- és magnéziumion meghatározása egymás mellett.
Permanganometria: a mérőoldat pontos koncentrációjának meghatározása nátrium-oxalát bemérésével, hidrogé-peroxid és vas(III)meghatározása (Zimmermann-Reinhardt szerint).
Bromatometria: kálium-bromát-mérőoldat készítése, arzén(III) meghatározása Győry szerint, azofen meghatározása.
Jodometria: tioszulfát-mérőoldat pontos koncentrációjának meghatározása a kálium-bromát-mérőoldat alkalmazásával, fenolmeghatározás Koppeschaar-módszerrel, réz(II)ion mérése és a tiocianátion meghatározása Schulek-féle módszerrel.
Tömeg szerinti analízis: szulfátion meghatározása bárium-szulfátként, kalciumion meghatározása kalcium-oxalát-monohidrátként Winkler-módszerrel.
A félév során az elvégzett gyakorlatokhoz tartozó elméleti tudnivalókból és a témához kapcsolódó analitikai számításokból két 40 perces dolgozatot írnak.

Ajánlott irodalom

1. Csikkelné, Dombi A., Jáky K., Nemesné: Mennyiségi analitikai kémiai gyakorlat,
2. JATEPress, Szeged, 1995.

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kieg kémiatanár

Tematika

Jelképzés - jelfeldolgozás
Kalibrálás. Analitikai teljesítőképesség, érzékenység, jel–zaj viszony, Fourier- transzformáció. Szelektivitás. Hiba, hibaszámítás alapjai.
Elektrokémiai analízis
Potenciometria: Nernst-egyenlet. Oldatcsatlakozás diffúziós potenciál. Potenciometriás elektródok Az elektródok szelektivitása. Direkt potenciometria. Potenciometriás titrálás. A végpont grafikus és numerikus kiértékelése. Voltammetria: Egyen és váltóáramú polarográfia. Polarográfiás lépcsők elemzése, elektródpotenciál-polarográfiás áram kapcsolata. Zavaró áramfajták Voltammetriás analitikai meghatározások.. Amperometriás titrálások. Amperometria. Biamperometria.
Coulombmetria alapelvek. Amperosztatikus és potenciosztatikus mérések. Direkt coulombmetria, teljesítőképessége, szelektivitása. Coulombmetriás titrálás. Reagenstermelés.
Vezetőképesség mérésen alapuló módszerek. Konduktometriás titrálás. Oszcillometria. Dielektrometria.
Spektrokémiai analízis
Atom- és molekulaszinképek. A fényelnyelés törvényszerűségei. Abszorpciós, emissziós és reflexiós módszerek.
Molekulaspektroszkópia. Infravörösspektrometria. Szerkezetvizsgálat - minőségi elemzés. Mennyiségi meghatározások. Raman-spektroszkópia.
Elektrongerjesztési molekula spektrofotometria. Kötő, lazító, nemkötő elektronpályák. Kromoforok. Auxokromhatás. Molekulák fényabszorpciója. Relaxációs mechanizmusok. Fluoreszcencia. Foszforeszcencia. Koncentrációmérés. Lambert-Beer-törvény és korlátai. Többkomponensű rendszerek fényelnyelése. Spektrofotometriás koncentrációmérés. Emissziós koncentrációmérés, fluorimetriásanalízis.
Atomspektroszkópia Atomizálás, gerjesztés, ionizáció. Emissziós módszerek. Optikai emissziós színképelemzés. Lángfotometria. ICP-spektroszkópia. Atomabszorpciós eljárás.
Mágneses módszerek
Mágneses magrezonancia spektroszkópia (NMR). A kémiai eltolódás, spin-spin csatolás. Többszörös rezonancia-módszerek. Paramágneses anyagok NMR-sajátságai, shift-reagensek. Kvalitatív és kvantitatív analitikai alkalmazások.
Elektronspinrezonancia-spektroszkópia. ESR-paraméterek. Az ESR-spektrumok szerkezete, finom szerkezete. A módszer analitikai kémiai alkalmazásai.
Tömegspektrometria. A tömegspektrométer felépítése: ionforrások, analizátorok. Minőségi analitikai információk: molekulatömeg meghatározások, fragmentáció és molekulaszerkezet. Mennyiségi analízis.
Egyéb módszerek
Termoanalitika. Termogravimetria (TG és DTG). Entalpimetria. (DTA). Kombinált termoanalitikai módszerek. Differenciál Scanning kalorimetia (DSC). Termometriás titrálás.
Radioanalitika. Radiokémiai bomlás. Aktivációs elemzés. Izotóphigításos módszer. Radiometriás titrálás.
Folyamatos és automatikus analízis
Mérési elvek. Szabályozástechnikai módszerek. Kombinált módszerek. Alkalmazások.

Ajánlott irodalom

1. Burger Kálmán: Az analitikai kémia alapjai: Kémiai és műszeres elemzés, Semmelweis Kiadó, Budapest, 1999 vagy ALLITER, Budapest 2002
2. Willard, H.H., Merritt, L.L.Jr.,Dean, J.A., Settle, F.A.Jr. Instumental Methods of Analysis
3. Wadsworth Publishing Company, Belmont, California, 1988

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus

Tematika
10 egyéni feladat elvégzése kötelező. Ezek kivitelezése számítógépes adatgyűjtés illetve részben automatikus berendezések alkalmazásával történik.
Elektroanalitikai módszerek alkalmazása szervetlen összetevők mérésére: coulombmetria, biamperometria, potenciometria.
Feladatok az lángatomabszorpciós spektrometria és fluoreszcencia spektrometria tárgyköréből. Gázkromatográfiás és nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiás módszerek alkalmazása homológ vegyületek mennyiségi és minőségi meghatározása céljából.
Csoportosan végzett vagy bemutató jellegű feladatok: induktív csatolású plazma optikai emissziós spektrometria, ionkromatográfia, pásztázó ultraibolya/látható spektrofotometria.

Ajánlott irodalom

1. Galbács G., Sipos P., Galbács Z.,: Műszeres analitikai gyakorlatok, JATEPress, Szeged 2003.

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus (kötelező)

Tematika

Oldategyensúlyi reakciók és mennyiségi analitikai alkalmazásuk. Oldategyensúlyi rendszerek általános kezelése és kvantitatív leírása. Sav-bázis, komplexképződési, csapadékképződési és redoxiegyensúlyok alkalmazása az analitikai kémiában, döntően a mennyiségi elemzésben. Titrimetriás módszerek. A titrálási görbék és számításuk, az alakjukat befolyásoló tényezők. Végpontjelzési módszerek.
Gyakorlati alkalmazások: erős és gyenge savak és bázisok meghatározása, sav-bázis titrálások kémiai előkészítő reakcióval. Komplexometriás titrálások. Argentometria. Oxidimetriás módszerek: permanganometria, kromatometria, cerimetria, bromatometria, jodometria. Reduktometriás titrálások. Az analízis kinetikus módszerei. A legfontosabb analitikai célú klasszikus elválasztási módszerek: fázisátalakulással és új fázis képződésével járó eljárások (tömeg szerinti elemzés, gázfejlődésen alapuló eljárások, zónaolvasztás), extrakciós módszerek. A kromatográfiás elválasztások elvi alapjai és gyakorlati megvalósításuk lehetőségei. Az analízis előkészítő műveletei.
Műszeres elemzés. Jelképzés-elfeldolgozás, kalibrálás. Elektrokémiai módszerek: Potenciometria (Nernst-egyenlet, diffúziós potenciál, elektródok működési mechanizmusa, elektroncsere- és ioncsere-egyensúlyon alapuló elektródok, molekula-szelektív-elektródok, az elektródok szelektivitása, Nikolsky-egyenlet. Direkt potenciometria és potenciometriás titrálások. Voltammetria (Egyenáramú polarográfia, Ilkovic -egyenlet, polarográfiás lépcsők, zavaró áramfajták, szerves molekulák polarográfiája, fémkomplex-képződés polarográfiás vizsgálata. Váltóáramú polarográfia, Tast-polarográfia, Impulzuspolarográfia, Ciklikus voltammetria. Amperometriás végpontjelzések). Coulombmetria (amperosztatikus és potenciosztatikus mérések. Direkt coulombmetria, coulombmetriás titrálás). Egyéb elektrolízisen alapuló analitikai módszerek (elektrogravimetria, elektrográfia, dúsítás elektrolízissel). Vezetőképesség-mérésen alapuló módszerek (egyenáramú és váltóáramú konduktometria,
oszcillometria. dielektrometria.
Spektrokémiai analízis (a fényelnyelés törvényszerűségei, abszorpciós, emissziós és reflexiós módszerek). Molekulaspektroszkópia (infravörös- és Raman-spektrometria, minőségi és menyiségi elemzés, rezonancia Raman-spektroszkópia). Spektrofotometria (az elektronok gerjesztésének és a molekularezgések gerjesztésének kapcsolata, relaxációs mechanizmusok, fluoreszcencia. Foszforeszcencia. a Lambert-Beer-törvény és korlátai. emissziós koncentrációmérés, fluorimetriás analízis).
Atomspektroszkópia (optikai emissziós színképelemzés, lángfotometria, ICP-spektroszkópia., atomabszorpciós eljárás). Optikai forgatóképesség (ORD) és cirkuláris dikroizmus (CD) mérések. Az analízis termikus módszerei (TG-, DTG-, DTA-görbék, Differenciál Scanning kalorimetia (DSC), termometriás titrálás). Radioanalitika (aktivációs elemzés, izotóphigításos módszer, radiometriás titrálás).
Mágneses rezonanciamódszerek (NMR- és ESR- spektroszkópia).
Tömegspektrometria (MS). Kombinált műszeres analitikai eljárások.
A megfelelő kromatográfiás módszer kiválasztásának szempontjai. A gáz- és folyadékkromatográfia alapjai és alkalmazási területei.

Ajánlott irodalom

1. Burger Kálmán: Az analitikai kémia alapjai: kémiai és műszeres elemzés, Semmelweis Kiadó, 1999 vagy ALLITER, Budapest 2002
2. Pokol György: Analitikai kémia I. BME Kiadó, 1999.

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész (KV), klinikai kémikus

Tematika

A tantárgy az élő szervezetekben lejátszódó fémion-biomolekula kölcsönhatások biokémiáját, biológiai, fiziológiai szerepét tárgyalja áttekintően, döntően az egyes fémioncsoportokat sorbavevő leíró jelleggel.
A létfontosságú elemek és biokémiai evolúciójuk. Koordinációs kémiai alapok és bioszervetlen kémiai vonatkozásaik. Fémion-biomolekula kölcsönhatások jellemzése.
Szerkezetvizsgáló módszerek a bioszervetlen kémiában. Az alkáli- és alkáliföldfémek bioszervetlen kémiája. Az alumínium, a szilícium, a szelén és a vanádium bioszervetlen kémiája.
Kismolekulák aktiválása, az O2 bioszervetlen kémiája.
Vastartalmú enzimek és metalloproteinek. A vas anyagcseréje. A réz bioszervetlen kémiája. A réz anyagcseréje. A cink biokémiája és anyagcseréje. Egyéb nyomelemek (Co, Mn, V, Ni, Cr, Mo) szerepe az élő szervezetben.
Toxikus fémionok (Cd, Hg) az élő szervezetekben és azok detoxifikálása.
Ligandumok és fémkomplexek a gyógyászatban, kelátterápia.

Ajánlott irodalom

1. Kőrös Endre: Bioszervetlen kémia (Gondolat, 1980)
2. Gergely Pál-Erdődi Ferenc-Vereb György: Általános és bioszervetlen kémia (Semmelweis, 1992)
3. J.J.R. Frausto da Silva, R.J.P. Williams: The Biological Chemistry of the Elements (Clarendon Press, 1993)
4. W. Kaim, B. Schwederski: Bioinorganic Chemistry: Inorganic Elements in the Chemistry of Life, (Wiley, Wiley, Chichester, 1994)
5. J.A. Cowan: Inorganic Biochemistry, An Introduction (VCH, New Ytork, 1993)

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész (KV), klinikai kémikus (K)

Tematika

A kromatográfiás módszerek helye az analitikában, a kromatográfia felosztása, története.
Gázkromatográfia. Retenció a gázkromatográfiában. Sávszélesedés. Felbontást befolyásoló tényezők. Gázkromatográfiás készülék. Detektorok. Kolonnák. Hordozók. Megosztófolyadékok. Gáz–szilárd és gáz–folyadék kromatográfia.
Nagyhatékonyságú folyadékkromatográfia. Retenció a folyadék kromatográfiában, sávszélesedés, felbontás. A folyadékkromatográf felépítése. Szivattyúk. Detektorok. Normál és fordított fázisú folyadékkromatográfia. Állófázis. Mozgófázis. Oldószerek erősségének és polaritásának jellemzése. Gradienselúció. Szuperkritikus folyadékkromatográfia elmélete és gyakorlata.
Ionkromatográfia. Direkt és elnyomásos technikák. Gélkromatográfia. Gélek keletkezése és szerkezete. A géloszlopok felbontóképessége, szelektivitása. A gélkromatográfia módszerei.
Kapilláriselektroforézis. Kapilláriszóna-elektroforézis. Micelláris elektrokinetikus kromatográfia. Kapilláris gél-elektroforézis. Kapilláris izoelektromos fókuszálás.
Síkkromatográfiás módszerek: vékonyréteg, nagynyomású vékonyréteg kromatográfia.
A kromatogramok minőségi és mennyiségi értékelése. Mintaelőkészítés a kolonna előtti és utáni származékképzési módszerek. Kisérleti körülmények tervezése. Módszervalidálás.
Kapcsolt technikák: kromatográfhoz csatolt spektrométerek (tömeg-, infravörös, mágneses rezonancia).

Ajánlott irodalom

1. Balla József: A gázkromatográfia analitikai alkalmazásai, Abigél Bt. Kiadó, Budapest, 1997.
2. L.R. Snyder, J.J. Kirkland: Bevezetés az intenzív folyadékkromatográfiába, Műszaki Kiadó, 1979.
3. V.R. Meyer: Practical High Performance Liquid Chromatography, John Wiley and Sons Ltd. England,1994.

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész (KV), klinikai kémikus (K)

Tematika

Aminosavak vékonyréteg-kromatográfiás elválasztása és denzitometriás mennyiségi értékelése.
Levegőminta aromás szennyezőinek gázkromatográfiás meghatározása.
Vízminta növényvédőszer maradékának folyadékkromatográfiás meghatározása. Mintaelőkészítés.
Talajminta növényvédőszer maradékának folyadékkromatográfiás meghatározása. Mintaelőkészítés.
Kávé, tea, Coca-Cola koffein, teofillin és teobromin tartalmának meghatározása folyadékkromatográfiásan.
Szervetlen és szerves anionok ionkromatográfiás mérése.
Aminosav enantiomerek királis elválasztása kolonnaelőtti származékképzési módszerrel.
Tríciált vegyületek radiokromatográfiás mérése.

Ajánlott irodalom

1. Kromatográfiás gyakorlatok (leírás gyűjtemény)

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, kémiatanár, klinikai kémikus, vegyész fizikus laboratóriumi operátor

Tematika:
Az anyagi rendszerek és állapotuk leírása. Az anyag és anyagi rendszerek osztályozása. A kémiai összetétel törvényei. Avogadro törvénye, az anyagmennyiség fogalma. A sztöchiometria elemei. A vegyületek csoportosítása. A kémiai reakciók osztályozása. A nevezéktan elemei.
Halmazállapotok. Gázok. Tökéletes és reális gázok állapotegyenletei. A kinetikus gázelmélet. Folyadékok. Szilárd anyagok Oldatok, oldhatóság. Ideális oldatok. Híg oldatok törvényei.
Termokémiai alapfogalmak. Termokémiai egyenletek. A reakcióhő. Hess-tétele.
A reakciókinetika törvényei. Reakciósebesség. A sebességi törvény és a reakciórend. A hőmérséklet hatása a reakciósebességre. Katalízis.
Kémiai egyensúlyok. Homogén egyensúlyok. Elektrolitoldatok egyensúlyai. Gyenge elektrolitok disszociációs egyensúlya, a pH. Sav-bázis elméletek. Sók vizes oldataiban beálló egyensúlyok. Sav-bázis indikátorok. Pufferoldatok. Heterogén egyensúlyok.
Elektrokémia. Elektrolitoldatok vezetése, ionvándorlás, ionmozgékonyság. Galváncellák jellemzése. Az elektródok jellemzése. Elektrolízis. Faraday-törvényei.
Az atom felépítése. Általános törvényszerűségek. Az atomok szerkezetét bizonyító jelenségek, kísérletek. Természetes radioaktivitás. Az izotópok alkalmazása. Magreakciók, mesterséges radioaktivitás. A hidrogénatom színképe. Az atomok kvantumos energiafelvétele. Atommodellek, kvantumszámok. Többelektronos atomok szerkezete. Az elektronhéj kiépülésének törvény-szerűségei. Vonalas röntgenszínképek. Az elemek periódusos rendszere.
A kémiai kötés. Az ionos kötés jellemző tulajdonságai. Rácsenergia. A kovalens kötés. Hibridizáció. Inert elektronpárok. Oktett-expanzió. Koordinált kovalens kötés. Többszörös kötések. A kovalens kötés hullámmechanikai leírása. A fémes kötés. Átmenet a kötéstípusok között. Az elektronegativitás. A kötés-polaritás és a parciális töltés. Másodlagos kötőerők. A van der Waals-féle kötés. A hidrogén-híd kötés.
A molekulák sajátsága és szerkezete. A molekulák energiaviszonyai. Az anyag elektromos és mágneses sajátságai. Molekulageometria. A molekulák gerjesztése. Látható és ultraibolya-spektroszkópia. A fényelnyelés törvénye. Infravörös spektroszkópia.

Irodalom:
1. Dr. Csányi László - Dr. Rauscher Ádám: Általános Kémia. JATEPress 1999.

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, kémiatanár, klinikai kémikus, vegyész fizikus laboratóriumi operátor

TEMATIKA:

A gyakorlat célja, hogy a különböző felkészültségű hallgatók megismerjék a laboratóriumi munkát, elsajátítsák a kémiai kísérletezés alapvető előírásait, műveleteit.

Balesetvédelmi óvórendszabályok elsajátítása:
Védőeszközök (egyéni és általános);
Biztonsági adatlapok:
A laboratóriumi munka szabályainak ismertetése:
A laboratóriumban használatos eszközök megismerése:
Alapvető fizikai és kémiai jellemzők mérése:
Oldatkészítés: a készített oldat összetételének meghatározása sűrűségméréssel,
Egyszerű laboratóriumi műveletek elsajátítása, szublimáció, feltárás, szűrés, dekantálás,
Molekulatömeg meghatározása
A térfogatos elemzés alapjai: a pipetta és a büretta használata
Az anyagok kémiai, fizikai sajátságainak vizsgálata:
Kémiai reakciók kinetikája:
Elektrokémiai reakciók:
Az anyagszerkezet alapjai:

Javasolt irodalom: Általános kémiai laboratóriumi gyakorlatok JATEPress, Szeged, 1998

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, kémia tanár, klinikai kémikus, kémiatanár kiegészítő

Tematika

Gázállapot, állapotegyenlet. A termodinamika nulladik főtétele. Tökéletes gázok és törvényszerűségeik. Reális gázok, kompresszibilitás, virál egyenlet. A megfelelő állapotok tétele. Kritikus jelenség, kritikus állapot. Van der Waals egyenlet, kritikus állandók, Boyle-hőmérséklet. Termodinamikai alapfogalmak (rendszer, környezet, folyamatok és csoportosításuk). Munka, hő, energia, a termodinamika I. főtétele. Az összenyomás és kiterjedés munkája. Irreverzibilis, reverzibilis, izoterm-irreverzibilis kiterjedés munkája. A gázképződés munkája izoterm-izochor, ill. izoterm-izobár körülmények között.
A belső energia, a hő és az entalpia kapcsolata, kalorimetria. Termokémia. Fizikai és kémiai folyamatok entalpiaváltozásai.Hess tétele. Az állandó térfogaton ill. nyomáson vett hőkapacitás. A reakcióentalpia hőmérsékletfüggése, Kirchoff törvény. Állapot- és útfüggvények, teljes és nem teljes differenciál. Tökéletes gáz izoterm kiterjesztése reverzibilis és irreverzibilis úton. A belső energia mint a térfogat és a hőmérséklet függvénye. Joule kísérlete. A belső energia hőmérsékleti koefficiense állandó nyomáson. Az entalpia mint a nyomás és hőmérséklet függvénye. Az entalpia hőmérséklet-függése állandó térfogaton. A Joule-Thomson hatás. Cv és Cp kapcsolata, összefüggésük reális és tökéletes gázokra. Tökéletes gáz adiabatikus kiterjedésének munkája irreverzibilis és reverzibilis esetre. Spontán változások iránya. A II. főtétel. Az entrópia és statisztikus definiciója. Az entrópia termodinamikai definiciója. A környezet és a rendszer entrópiaváltozása. A Clausius-féle egyenlőtlenség, spontán folyamatok (hűlés és kiterjedés) entrópia változása. Fázisátalakulások entrópiaváltozása, a Trouton-szabály. Entrópiaváltozás tökéletes gáz kiterjedése ill. a rendszer melegítése során. Az entrópia mérése, a Nernst-féle hőelmélet és a termodinamika III. főtétele. Hőerőgépek és hatásfokuk. A Carnot-ciklus. A hűtés energetikája. Adiabatikus demágnesezés. A Helmholtz- és a Gibbs- függvény bevezetése. Kapcsolatuk a maximális hasznos munkával. Az első és a második főtétel egyesítése. A belső energia térfogatfüggése, a termodinamikai állapot-egyenlet és alkalmazása tökéletes gázra. A Gibbs- függvény tulajdonságai a két főtétel egyesítése alapján. A Helmholtz-függvény mint a térfogat és a hőmérséklet függvénye. A Gibbs- függvény hőmérsékletfüggése, a Gibbs- Helmholtz egyenlet két alakja. A Helmholtz -függvény hőmérsékletfüggését leíró összefüggés két alakja. A Gibbs- függvény nyomásfüggése, tökéletes gázok kémiai potenciálja. Reális gázok kémiai potenciálja, a fugacitás és a nyomás kapcsolata. A Gibbs- függvény változása nyilt rendszerre, a kémiai potenciálok és a hasznos munka kapcsolata. A kémiai potenciál kapcsolata a belső energiával, az entalpiával és a szabadenergiával.
Fázisaátalakulások, fázisdiagramok. A víz, a CO2, a szén és a He fázisdiagramjának főbb tulajdonságai. A fázisstabilitás, a hőmérséklet hatása, külső nyomás hatására bekövetkező olvadás. Külső nyomás hatása a gőznyomásra.. A fázishatárok meredeksége, a Clapeyron-egyenlet, alkalmazása a szilárd-folyadék határfelületre. Folyadék-gőz határfelület, a Clausius-Clapeyron egyenlet. A szilárd-gáz határfelület, fázisátalakulások osztályozása. A folyadékfelület tulajdonságai, felületi feszültség, görbült felületek gőznyomása, kapilláris jelenség. Parciális moláris mennyiségek, a Gibbs- Duhem-egyenlet. Az elegyedési Gibbs- függvény, elegyedési entrópia és entalpia. Folyadékok kémiai potenciálja, ideális és ideálisan híg elegyek. Két folyadék elegyedése, a többletfüggvények. Kolligatív sajátságok értelmezése. Ozmózis. Forráspontemelkedés. Fagyáspontcsökkenés és oldhatóság. Illékony folyadékelegyek, a gőznyomásgörbe. A gőz összetétele, a gőznyomás és a gőz összetételének kapcsolata. Forráspont-diagramok, ideális elegyek desztillálása. Reális elegyek forráspont-diagramjai, nemelegyedő folyadékok desztillálása. Ideális és reális oldatok standard állapotai.
Fázisok, komponensek, szabadsági fokok. A fázistörvény, alkalmazása egykomponensű rendszerre. Kétkomponensű rendszerek, folyadék- folyadék fázisdiagramok. Korlátozottan elegyedő folyadékok desztillációja. Folyadék-szilárd fázisdiagramok, eutektikumok. Háromkomponensű rendszerek fázisdiagramja. Kémiai egyensúlyok általános feltétele, a reakció Gibbs- függvény. Tökéletes gázok kémiai egyensúlya és a reakcióhányados. Egy általános reakció egyensúlyi állandója, a termodinamikai és a gyakorlati egyensúlyi állandók kapcsolata. A nyomás hatása az egyensúlyra, a Le Chatelier-elv, az összetétel változása a nyomással. A hőmérséklet hatása az egyensúlyra, a van't Hoff-egyenlet. Az egyensúlyi állandó tetszőleges hőmérsékleten történő meghatározása, a Giauque-függvények.
Heterogén reakciók egyensúlyai, sav-bázis egyensúlyok a Brönsted-Lowry-elmélet alapján. A víz öndisszociációja és a pH, több-bázisú savak egyensúlyai. Pufferek és indikátorok. Sav-bázis tirálások. Ionok képződési függvényei és kölcsönhatásai oldatokban. Szolvatáció, ionaktivitás, aktivitási koefficiens. Elektrokémiai alapfogalmak, a cellareakció potenciálja és a reakció Gibbs- függvény kapcsolata. A Nernst-egyenlet. Elektródpotenciálok összetételfüggése, standard értéke. Első és másodfajú elektródok. A hidrogén elektród. A pH mérése, a potenciometrikus titrálás. Termodinamikai függvények elektrokémiai mérésekkel történő meghatározása.

Ajánlott irodalom

1. P.W. Atkins: Fizikai kémia I.

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, kémia tanár, klinikai kémikus, kémiatanár kiegészítő

Tematika

Az előadást követő témafeldolgozás és számítási feladatok megoldása.

Ajánlott irodalom

1. P.W. Atkins: Fizikai kémia I.

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, kémia tanár, klinikai kémikus, kémiatanár kiegészítő

Tematika

A gázok kinetikus elmélete. A nyomás számítása kinetikus gázelmélet alapján. A Maxwell-Boltzmann- és a Maxwell-féle sebességeloszlási egyenlet. A legvalószínűbb sebesség, az átlagsebesség és a sebességnégyzetek átlagának számítása. A gázmolekulák ütközése, ütközési gyakoriság, ütközési szám, közepes szabad úthossz fogalma és számítása.
Transzportjelenségek, effúzió, diffúzió, hővezetés, viszkozitás. Fick első törvénye.
Az ionok vándorlása elektromos, a molekulák vándorlása termodinamikai erőtérben. Gyenge és erős elektrolitok vezetése, fajlagos vezetés, moláris vezetés. Kohlrausch törvény, az Ostwald-féle hígítási törvény. Az ionmozgékonyság fogalma, kapcsolata az ionok vezetésével. A protonok vezetésének mechanizmusa. Az átviteli szám fogalma, meghatározási módszerei. A termodinamikai erő fogalma és alkalmazása. A Nernst-Einstein és a Stokes-Einstein egyenletek. Fick második törvénye.
A reakciók sebessége, a reakciókinetika kísérleti módszerei. Rendűség és molekularitás. Első-, másod-, és harmadrendű reakciók. A felezési idő fogalma és számítása. Egyszerű és összetett reakciók. Egyensúlyra vezető reakciók. Az Arrhenius-féle egyenlet. Az unimolekulás és bimolekulás elemi reakciók sebességi egyenletei. Konszekutív reakciók. A sebességmeghatározó lépés fogalma. A steady state közelítés és alkalmazása.
Láncreakciók, robbanások. Fotokémiai reakciók. A polimerizáció és a polikondenzáció. Homogén katalízis, autokatalízis, az autokatalízishez kapcsolódó kinetikai jelenségek. Frontreakciók, periodikus és aperiodikus oszcillációk. A kémiai oszcilláció Lotka-Volterra-féle mechanizmusa.
A reakciók molekuláris dinamikája. A gázfázisú bimolekulás reakciók ütközési elmélete. Szterikus faktor, reaktív hatáskeresztmetszet fogalma. Diffúziógátolt és energiagátolt kémiai reakciók oldatokban. Kinetikai sóhatás. A sebességi állandó értelmezése potenciális energiafelületek segítségével.
Folyamatok szilárd felületeken. Felületvizsgálati módszerek. Nagyvákuum-technika. A fiziszorpció és kemiszorpció folyamata. Langmuir izoterma. Heterogén katalízis. Az Eley-Rideal és Langmuir-Hinshelwood-féle mechanizmus. Példák a heterogén katalízisre.
Dinamikus elektrokémia. Csereáramsűrűség, túlfeszültség. A Butler-Volmer- és a Tafel- egyenletek, polarizáció. Az elektródfolyamatok kinetikája. A tüzelőanyag-elemek és az akkumulátorok működése. A korrózió elektrokémiai alapjai.

Ajánlott irodalom

1. P.W. Atkins: Fizikai kémia III., Tankönyvkiadó, Budapest.

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, kémia tanár, klinikai kémikus, kémiatanár kiegészítő

Tematika

A Fizikai Kémia 2. előadásokon tárgyalt anyag folyamatos nyomonkövetése, feldolgozása. A koncepcionálisan különösen nehéz fogalmak többoldalú megvilágítása. A tananyaghoz kapcsolódó példák megoldása. Az anyag egyes kiválasztott részeinek egy-egy hallgató által történő feldolgozása, ezek együttes diszkussziója és értékelése.
Az önállóan megoldandó példák, számítási és elméleti feladatok kijelölése, az elvégzett munka ellenőrzése és értékelése.

Ajánlott irodalom:

P.W. Atkins: Fizikai kémia III.

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kémiatanár kiegészítő

Tematika

A klasszikus fizika korlátai a mikrorészecskék világában. A kvantummechanika alapelvei. Fizikai mennyiségek és operátorok. Sajátérték-egyenlet, sajátértékek, sajátfüggvények. A Schrődinger egyenlet. A hullámfüggvény Born-féle értelmezése. Szuperpozíció és várható érték. A Heisenberg-féle bizonytalansági elv. Egyenes vonalú egyenletes mozgás leírása. Az egydimenziós dobozba zárt részecske: a sajátfüggvény meghatározása a peremfeltételek alapján. A harmonikus oszcillátor energiaszintjei és hullámfüggvényei. Körmozgás és kétdimenziós forgó mozgás. Gömbi mozgás és háromdimenziós forgás: energiaszintek, impulzusmomentum, iránykvantáltság, vektormodell. A spin. A hidrogénszerű atomok leírása. A többelektronos atomok szerkezete: az atomipálya-közelítés. Az árnyékolás és áthatolás jelensége és következményeik. Szingulett és triplett állapotok. Csatolási sémák. A teljes impulzusmomentum. Az MO elmélet feltételezései. A H2+ molekulaion elektronenergiáinak kiszámítása
LCAO módszerrel. A variációs elv és a szekuláris egyenletrendszer. Pálya tipusok. A többatomos molekulák elektronszerkezete. A pontcsoportok elméletének alapjai és egyszerű alkalmazásai. A Hückel-féle közelítés alapjai és alkalmazása.
A színkép általános definíciója, alapTípusai. Az átmeneti momentum és a kiválasztási szabályok. Az abszorpciós színképsáv jellemzői. A Raman spektroszkópia elvi alapja, a polarizálhatósági tenzor. A kétatomos molekulák forgási energiája a merev rotátor modell alapján. A kétatomos molekula rezgési energiája a harmonikus oszcillátor modell alapján. A rezgési-forgási színképek felépítése a mozgások függetlenségének feltételezése alapján. Az anharmonikus oszcillátor modell következményei. Az elektronszínképek. Az elektron-rezgési-forgási spektrumok fő Típusai. Franck - Condon-elv. Disszociáció, predisszociáció. Emissziós spektroszkópiák: fluoreszcencia, foszforeszcencia. A fotoelektron spektroszkópiák elvi alapja. Koopmans-elv.
Diamágneses és paramágneses szuszceptibilitás, indukált és permanens mágneses momentum. A mágneses szuszceptibilitás hőmérséklet-függése. Kooperatív jelenségek.
Elektronspin-rezonancia spektroszkópia, a g-érték. Elektronspin-magspin kölcsönhatások, hiperfinomfelhasadás, a csatolási állandó. McConnell-egyenletek. Mágneses magrezonancia-spektroszkópia. Larmor-precesszió, NMR-átmenet, relaxációs folyamatok. Kémiai eltolódás. Az elsőrendű spin-spin felhasadás egyszerű esetei, magasabb rendű spin-spin fölhasadás. Cserefolyamatok hatása az NMR-spektrumra.
Dielektrikumok állandó és változó elektromos térben. Moláris polarizáció és moláris refrakció. Dipólusmomentum, másodlagos kötőerők.

Ajánlott irodalom

1. P.W. Atkins: Fizikai kémia II.

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, kémia tanár, klinikai kémikus, kémiatanár kiegészítő

Tematika

Az elméleti előadás (K035 FIZIKAI KÉMIA 3.) anyagával kapcsolatban felmerült kérdések megtárgyalása. A tankönyv gyakorlatainak és feladatainak megoldása, más eredetű, pl. a kvantummechanika legalapvetőbb kérdéseivel, összefüggéseivel kapcsolatos, a molekulák kvantummechanikai leírásával kapcsolatos feladatok megoldása, a tanult törvények érvényesülésének szemléltetésére. A csoportelméleti számítások alkalmazása a molekulapálya komponensek meghatározására. Egyszerű kvantummechanikai számítások, pl. a Hückel-féle közelítés alapján.
Forgási, rezgési és rezgési-forgási színképek szerkesztése kétatomos molekulákra a tanult termkifejezések és speciális kiválasztási szabályok alapján.
ESR és elsőrendűen felhasadt NMR színképek finomszerkezetének meghatározása, a sávok relatív intenzitásának meghatározása a tanult elvek alapján.
Molekulák mágneses és elektromos tulajdonságainak számítása a tanult elvek alapján.

Ajánlott irodalom

1. P.W. Atkins: Fizikai kémia II.

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, kémia tanár, klinikai kémikus, kémiatanár kiegészítő

Tematika

A fizikai-kémiai laboratóriumi gyakorlatok célja: (1) Megmutatni, hogyan lehet az elméleti ismereteket kísérleti eredmények alapján megalapozni. (2) A hallgatók manuális készségének fejlesztése. (3) A legfontosabb kísérleti és kiértékelési módszerek megismertetése. (4) A korábban számítástechnikából, valamint szervetlen és analitikai kémiából tanultak alkalmazása.
A félév során a hallgatók körforgásos rendszerben hetenként egy gyakorlatot végeznek, amely során (1) felkészülnek az elvégezendő feladatra a rendelkezésre álló tankönyvekből és jegyzetből, (2) zárthelyi dolgozatot írnak az előre kiadott kérdésekből, (3) elvégzik a gyakorlat által előírt kísérleteket, (4) a mért adatokat kiértékelik és (5) munkájukról jegyzőkönyvet készítenek.
A végrehajtandó feladatok között a fizikai kémia minden területéhez van kapcsolódó gyakorlat és minden hallgató legalább egy gyakorlatot végrehajt minden részterületen. Az elvégezendő gyakorlatok a következők:
TERMODINAMIKA:
Kalorimetria Párolgáshő meghatározása Parciális moláris térfogat meghatározása Terner rendszerek tanulmányozása Oldhatóság és oldhatósági szorzat meghatározása
ELEKTROKÉMIA:
Nernst-egyenlet kísérleti igazolása Az elektromotoros erő hőmérsékletfüggésének vizsgálata Korróziós cellák elektrokémiai vizsgálata Elektrolitoldatok moláris fajlagos vezetésének változása a koncentrációval
EGYENSÚLYOK:
Gyenge sav disszociációs állandójának meghatározása vezetésméréssel Amfoter elektrolit disszociációs állandóinak és izoelektromos pontjának meghatározása Komplex vegyületek összetételének vizsgálata
ANYAGSZERKEZET:
Cianinfestékek látható elnyelési színképeinek értelmezése Kétatomos molekula elektrongerjesztési színképének tanulmányozása ESR színképek értékelése és molekulaszerkezeti értelmezése
REAKCIÓKINETIKA:
A benzol-diazónium-klorid bomlásának vizsgálata Cukorinverzió sebességének mérése polariméterrel Ionok között lejátszódó reakciók vizsgálata

Ajánlott irodalom

1. Fizikai kémia laboratóriumi gyakorlatok, Jatepress 1998 (szerzői kollektiva)

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

klinikai kémikus (kötelező), vegyész (SZV)

Tematika

A bioelektrokémiának nevezett határtudományágról szóló rövid összeállításban a célunk az, hogy a felhívjuk a figyelemet a biokémia és az elektrokémia közötti kapcsolódás fontosságára. A biokémiában már jól ismert és alkalmazott ún. egyensúlyi elektrokémia mellett hangsúlyozzuk az elektrokémia kinetikai elméleteit is, hiszen ezek nélkül egy olyan, alapvetően nem egyensúlyi rendszer mint az élő szervezet, nem írható le megfelelően. Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet, hogy az elektrokémia is sokat kaphat a biokémiától az elektrokatalízisben felhasználható enzimek, enzimrendszerek kutatása, megismerése révén. Ezek alkalmazása az elektrokémia aktuális területe jelenleg is.
A kurzus tematikája a következőkben foglalható össze:
Rövid áttekintés a biológiai membránokról, a biocellák és határoló falaik, a biomembránok szerkezete. Ezzel kapcsolatban általában a határfelületek, ill. speciálisan a fém-oldat, félvezető-oldat és szigetelő-oldat határfelületek tulajdonságai, majd ezek összehasonlítása biológiai határfelületekkel.
Ion- és elektronvezetés a biológiában. Az elektrokémiai töltésátvitel alapvető jellemzői egyensúlyi rendszerekben és nem egyensúlyi elektrokémiai rendszerekben, az aktivációs túlfeszültség és a diffúziós túlfeszültség.
Biomembrán modellek, BL membránok, polimer membránok, membránpotenciál redoxi rendszerek jelenlétében.
Áram-potenciál kapcsolat, az elektrontranszfer modell biológiai alkalmazhatósága, túlfeszültség és heterogén kinetika biológiai határfelületeken.
Fehérjék töltésátviteli folyamatai elektródokon, kis molekulájú elektronátvivő, redox fehérjék valamint enzimek és enzimrendszerek.
A metabolizmus és energiaraktározás elektrokémiai modellje, az ingerületvezetés elektrokémiája.
Speciális biokémiai folyamatok értelmezése elektrokémia alapokon.

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kémiatanár kiegészítő

Tematika

A radioaktivitás felfedezése. A legfontosabb események a magfizika, magkémia területén a múlt században.
Az atommag felépítése. Izotópok, izotónok, izobárok. Az atommag mérete, sűrűsége, kötési energiája, a kötési energia kiszámítása. A magerők jellemzése. Magmodellek. Stabilis és instabilis nuklidok.
A radioaktív bomlás. A radioaktív bomlás során felszabaduló energia: Q-egyenlet. A bomlástörvény. A bomlási állandó, a felezési idő és az átlagos élettartam értelmezése. Az aktivitás definíciója, mértékegységei, átszámításuk.
Néhány példa a bomlatlan atommagok és az aktivitás időbeli változására, valamint az adott tömegű radioaktív preparátum aktivitásának és az aktivitás időbeli változásának kiszámítására.
A radioaktív bomlások fajtái. Izomer átalakulások, a belső konverzió jelensége, belső konverziós együttható. Béta-bomlások (b - bomlás, b + bomlás és elektronbefogás); a béta bomlásokkal keletkező sugárzások energiaspektruma. Az alfa-bomlás. A fontosabb radioizotópok bomlássémáinak értelmezése.
A radioaktív bomlásokat kísérő sugárzások (a -sugárzás, b -- és b + -sugárzás, fotonsugárzások) és az anyag kölcsönhatásai. A sugárzások elnyelődésére vonatkozó abszorpciós törvény értelmezése, hatótávolság. Néhány példa az abszorpciós törvény alkalmazására.
A radioaktív preparátumok detektálásának alapelvei. DetektorTípusaok. A szcintillációs detektor és a gáztöltésű (ionizációs kamra, proporcionális cső, Geiger-Müller cső) detektorok működése. A folyadékszcintillációs méréstechnika alapja.
A mérési hatásfokot meghatározó tényezők, az aktivitás és a mérési hatásfok meghatározásának lehetőségei.
A radioizotópok felhasználásának lehetőségei nyomjelzésre, sugárforrásként és energiatermelésre. Az atomreaktorok működésének alapelvei.
Radioizotópok alkalmazása analitikai (az izotóphígítás elve, radiometrikus titrálások - titrálási görbék) célokra.
Munka radioaktív izotópokkal.

Ajánlott irodalom

1. Nagy Lajos György, Nagyné László Krisztina:
2. Radiokémia és izotóptechnika, Műegyetemi Kiadó, Bp. 1997.
3. Számolási feladatok a tanszék honlapján

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kémiatanár kiegészítő

Tematika

Béta-sugárzás abszorpciójának mérése, tömegabszorpciós együttható, hatótávolság, maximális energia meghatározása.
Mérési hatásfok meghatározása különböző geometriáknál és egy ismeretlen aktivitású radioaktív preparátum aktivitásának meghatározása.
Káliumtartalom meghatározása a 40K mérése alapján.
Jodidion koncentrációjának meghatározása izotóphígításos analízissel és/vagy radiometrikus titrálással.
Kemény béta-sugárzó nuklidok detektálása Cserenkov sugárzás alapján.

Ajánlott irodalom

1. Radiokémia előadás vonatkozó anyaga, gyakorlatokhoz kiadott leírások

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

Klinikai kémikus (kötelező)

Tematika

A radioaktív bomlások statisztikus jellege. A radioaktív bomlások kinetikája. Radioaktív keverékek. Összetett radioaktív bomlás: elágazó bomlások, bomlási sorok
A radioaktív izotópok diagnosztikai és terápiás célú felhasználásának alapjai.
Az orvosi diagnosztikában és terápiában leggyakrabban alkalmazott radioizotópok bomlássémáinak értelmezése nuklidról-nuklidra, a bomlásokat kísérő sugárzások energiáinak kiszámítása. Szempontok a megfelelő detektorTípusa kiválasztásához Néhány példa lebomlás számoláshoz és jelzett oldat készítéséhez.
A folyadékszcintillációs detektálás, a kioltás jelensége. Quench korrekciós technikák és alkalmazásuk. Szcintillációs koktélok, mintaelőkészítés LSC méréshez.
A félvezető detektorok működése, alkalmazásuk előnyei és felhasználási lehetőségei.
A gamma-spektroszkópia lényege, gamma-spektrumok szcintillációs és félvezető detektorral. A spektrumok kiértékelése.
Radioizotópos indikálás - nyomjelzés. A nyomjelzéstechnika alapjelenségei: izotóphígítás, izotópcsere, izotópeffektusok. Radioimmunológiai módszerek. Jelzett vegyületek szintézisének elvi alapjai (pl. tríciálás, jódozás). Izotópgenerátorok.
Dózisfogalmak értelmezése, mértékegységeik, átszámításaik. A legfontosabb doziméter Típusaok. A természetes sugárterhelés mértéke.
A sugárzások biológiai hatásainak összefoglalása. Dózis-hatás görbék, értelmezésük. A radioizotópok egészségügyi felhasználásából eredő dózisterhelések.
Mesterséges magátalakítások: a magreakció. Nukleáris medicínák előállítása magreakciókkal. Felaktiválás, a keletkező radioizotóp aktivitásának időbeli változása.
Munka nyitott radioaktív izotópokkal. Az izotóplaboratóriumok. Orvosi izotóplaboratóriumok osztályozása a tevékenység Típusa és az osztályozási alapmennyiség szerint. Az orvosi izotóplaboratóriumokra vonatkozó általános és különleges követelmények. A sugárvédelem célja, alapelvei. A legfontosabb hatályos rendeletek.
A radioaktív hulladék fogalma, csoportosítása. A radioaktív hulladékok gyűjtése, átmeneti és végleges tárolása.

Ajánlott irodalom

1. Szilvási István: A nukleáris medicina tankönyve
2. B+V Lap és Könyvkiadó kft., 2002.
3. C.M.Lederer: Table of Isotopes, Wiley, 1967.

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

Klinikai kémikus (kötelező)

Tematika

Adott fajlagos aktivitású oldat készítése (a bemérendő aktivitásmennyiség kiszámítása műbizonylat alapján), detektálása; dekontaminálás.
Gamma-sugárzó nuklidok kimutatása gamma-spektrometriával, szcintillációs detektor (egy- vagy sokcsatornás analizátorral) és HPGe detektor alkalmazásával.
Jodidion koncentrációjának meghatározása fordított és/vagy kettős izotóphígítással.
Folyadékszcintillációs méréstechnika: quench korrekciós technikák.
A folyadékszcintillációs méréstechnika alkalmazása aromás oldószerben és/vagy vízben oldódó minták mérésére.
Szcintillációs detektor és/vagy GM-cső munkapontjának meghatározása.

Ajánlott irodalom

1. Radiokémia és Radioizotópok egészségügyi alkalmazásának alapjai előadások vonatkozó anyagai
2. gyakorlatokhoz kiadott leírások

Szerves Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kémiatanár kiegészítő

Tematika

Szerves vegyületek csoportosítása és legfontosabb átalakulásTípusaik. A szénatom elektronszerkezete, hibridizáció.
Szénhidrogének. Alkánok és cikloalkánok: izomériaviszonyok, szintézis, kémiai tulajdonságok. A gyökös szubsztitúció. Alkének: az sp2 hibridizáció, cisz-transz-izoméria, nevezéktan, szintézis, kémiai tulajdonságok. Az elektrofil addíció. Diének: szintézis, elektronszerkezet, konjugációs kölcsönhatás, kémiai tulajdonságok. Polimerizáció. Terpének, karotinoidok, kaucsuk. Alkinek: az sp hibridizáció, szintézis, kémiai tulajdonságok. Aromás szénhidrogének: az aromás jelleg, előfordulás, előállítás, kémiai tulajdonságok. Az aromás elektrofil szubsztitúció, irányítási szabályok. Többgyűrűs aromás szénhidrogének.
Töltéseloszlást befolyásoló tényezők. Izomériaviszonyok rendszerezése. Sztereokémiai alapfogalmak: optikailag aktív vegyületek ábrázolása, szerkezete, szintézise. Abszolút és relatív konfiguráció.
Halogénvegyületek: nevezéktan, szintézis, kémiai tulajdonságok. Nukleofil szubsztitúció, elimináció.
Hidroxivegyületek, éterek. Hidroxivegyületek savassága. Alkoholok: nevezéktan, szintézis, kémiai tulajdonságok. A hidrogénkötés. Többértékű alkoholok. Fenolok: szintézis, kémiai tulajdonságok. Éterek: nevezéktan, szintézis, kémiai tulajdonságok. Szervetlen savak észterei.
Szerves kénvegyületek (tiolok, tioéterek, szulfoxidok, szulfinsavak, szulfonsavak): szintézis, kémiai tulajdonságok.
Nitrogéntartalmú vegyületek. Nitrozovegyületek (nitrozo–oxim tautoméria). Nitrovegyületek: szintézis, kémiai tulajdonságok, nitro–nitronsav átrendeződés. Aminok: rendűség, nevezéktan, sztereokémia, bázicitás, szintézis, kémiai tulajdonságok. Azoxi- és azovegyületek. Hidrazinszármazékok, aromás diazóniumvegyületek. Diazometán.
Foszforvegyületek: foszfinok.

Ajánlott irodalom

1. Kovács K., Halmos M.: A szerves kémia alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976.
2. Furka Á.: Szerves kémia. Tankönyvkiadó, Budapest, 1988.
3. Czombos J., Felföldi K., Molnár Á.: Feladatok szerves kémiából. JATEPress, 1998.
4. Molnár Á.: Alapreakciók a szerves kémiában. JATEPress, 1998.
5. Novák L., Nyitrai J.: Szerves kémia. Műegyetemi Kiadó, Budapest, 1998.
6. Notheisz F., Molnár Á.: A szerves kémiai nevezéktan alapjai. JATEPress, 2001.

Szerves Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár

Tematika

Elemorganikus vegyületek: általános tulajdonságok, szintézismódszerek. A lítium, az ólom, a magnézium, a cink, a kadmium, a higany, a bór, az alumínium és a szilícium legfontosabb szerves származékai.
Oxovegyületek: nevezéktan, szintézis, kémiai tulajdonságok. A nukleofil addíció, kondenzációs átalakulások, oxidációk, redukciók. Enol-;oxo tautoméria. Dioxovegyületek, telítetlen oxovegyületek, hidroxioxovegyületek. Szénhidrátok: a D-glükóz szerkezetigazolása, glikozidok, diszacharidok (szacharóz, maltóz), poliszacharidok (cellulóz, keményítő).
Karbonsavak. Monokarbonsavak: nevezéktan, szintézis, kémiai tulajdonságok. A nukleofil acilszubsztitúció. Karbonsavszármazékok: általános reaktivitás, szintézis, kémiai tulajdonságok. Dikarbonsavak, malonészterszintézisek. Olefin-, halogén- és oxokarbonsavak. Aminosavak: -aminosavak szintézise, kémiai tulajdonságaik. Peptidek, fehérjék.
Szénsavszármazékok: foszgén, klórszénsavészterek, szerves karbonátok, karbamidsavészterek, karbamid, ciánsav és izociánsav, ciánamid, guanidin.
Aromás heterociklusos vegyületek: nevezéktan, csoportosítás, alapvázak, aromás jelleg, nitrogéntartalmú rendszerek bázicitása. Öttagú, egy és két heteroatomos rendszerek (furán, tiofén, pirrol, azolok, kondenzált származékok): szintézis, kémiai tulajdonságok. Hattagú, egy és két heteroatomos rendszerek (piridin és szubsztituált származékai, kinolin, izokinolin, azinok): szintézis, kémiai tulajdonságok.
Nukleinsavak. Nukleozidok, nukleotidok, koenzimek. DNS, RNS.
Alkaloidok. Acilvándorlások. Nikotin, tropán alkaloidok, papaverin, morfin és purin alkaloidok.
Szteránvázas vegyületek: csoportosítás. A szterán váz. Koleszterin, D-vitamin. Szteroid hormonok, epesavak, mellékvesekéreg hormonok, szteroid szaponinok főbb jellemzői.

Ajánlott irodalom

1. Kovács K., Halmos M.: A szerves kémia alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976.
2. Furka Á.: Szerves kémia. Tankönyvkiadó, Budapest, 1988.
3. Czombos J., Felföldi K., Molnár Á.: Feladatok szerves kémiából. JATEPress, 1998.
4. Molnár Á.: Alapreakciók a szerves kémiában. JATEPress, 1998.
5. Novák L., Nyitrai J.: Szerves kémia. Műegyetemi Kiadó, Budapest, 1998.
6. Notheisz F., Molnár Á.: A szerves kémiai nevezéktan alapjai. JATEPress, 2001.

Szerves Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár

Tematika

A szerves kémiai laboratóriumi munka szabályai, tűzvédelem, balesetvédelem.
A szerves kémiai szintetikus munka lépései: irodalmazás, reakciótervezés, reakciókivitelezés (eszközök, keverés, fűtés, hűtés, stb.), izolálás, termék tisztítás, termék analízis.
A desztilláció elve, fajtái, kivitelezése a laboratóriumban. Törésmutatómérés.
Frakcionált desztilláció: kloroform-toluol elegy elválasztása, frakció összetétel megállapítás törésmutató méréssel. Benzilalkohol vákuumdesztillációja.
Az extrakció elve, fajtái, kivitelezése laboratóriumban. Szerves folyadékok, oldatok szárítása. Bepárlás. Folyadék-folyadék extrakció: anilin és toluol elválasztása, a nyers anilin átalakítása acetaniliddé. Szilárd-folyadék extrakció: piperin izolálása borsból.
Az átkristályosítás elve, lépései. Átkristályosítás vízből, szerves oldószerből, keverék oldószerből. Szűrés. Kristályos anyagok szárítása. Olvadáspont meghatározás. Acetanilid átkristályosítása vízből, piperin átkristályosítása vizes etilakoholból.
A kromatográfia elmélete, felosztása. Az o- és p-nitrofenol elválasztása oszlop-kromatográfiával, a frakciók vizsgálata vékonyrétegkromatográfiával. Alkoholelegyek összetételének megállapítása gázkromatográfiával.
Vízgőzdesztilláció. Nukleofil szubsztitúció: 1-butilbromid előállítása. Teszt reakciók: Lucas teszt, halogének reakciókészségének megállapítása.
Nukleofil acil szubsztitúció: benzoesav metil-észter készités, hippursav készítés glicinből.
Addíció: fahéjsav brómozása. Szénhidrogének teszt reakciói.
Elimináció: 2,3-dibróm-3-fenil-propánsav dekarboxilatív eliminációja, a termék-összetétel meghatározása gázkromatográfiával.
Aromás elektrofil szubsztitúció: benzoesav metil-észter nitrálása, p-bróm-acetanilid készítése.
Redukciós módszerek a szerves kémiában: ciklohexanon redukciója NaBH4-del, benzhidrol előállítása benzofenonból (Zn/NaOH).
Kondenzációs reakciók: fahéjsav előállítása Perkin kondenzációval, benzilidénaceton készítés.
Oxidációs módszerek a szerves kémiában: benzoin Jones oxidációja, kalkon epoxidálás H2O2-dal. Oxovegyületek teszt reakciói. Kétlépéses reakció: maleanilidsavŽ N-fenil-maleimid.
Festés indigóval.

Ajánlott irodalom

1. Felföldi Károly: Szerves kémiai praktikum, JATEPress.
2. Novák Lajos, Nyitrai György: Szerves kémiai praktikum I, Műegyetemi Kiadó.
3. Orosz György (szerk.): Szerves kémiai praktikum, Nemzeti Tankönyvkiadó.

Szerves Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kigészítő kémiatanár, kigészítő levelező kémiatanár (kötelező)

Tematika

A szénatom elektronszerkezete és hibridizációja (sp, sp, sp). Az izoméria fogalma és Típusai. Tautoméria.
Telített szénhidrogének (alkánok, cikloalkánok) térszerkezete és izomériaviszonyai.
Gyökös szubsztitúciók.
Az optikai izoméria.
Töltéseloszlást befolyásoló tényezők.
Elektrofil addíció. Általános jellemzők, reakcióTípusaok, Markovnyikov-szabály.
Az aromás jelleg fogalma. Aromás szénhidrogének és heterociklusos vegyületek.
Az aromás elektrofil szubsztitúció. Mechanizmus, reakciók. Irányítási szabályok.
Nukleofil szubsztitúció. Általános jellemzők és példák. Walden-inverzió.
Nukleofil szubsztitúciós átalakulások: Hlg Ž OH és OH Ž Hlg csere, Williamson-szintézis, közvetlen éterszintézis, Hlg Ž NO2 és Hlg Ž CN csere. Aromás nukleofil szubsztitúció.
Elimináció. Általános jellemzők és alkalmazás szerves szintézisekben. Zajcev- és Hofmann-szabály.
Konjugált addíció (1,3-butadién, a ,b -telítetlen oxovegyületek, kinonok).
Szervetlen savak észterei, éterek, kén- és foszforvegyületek.
Két összefüggő N-atomot tartalmazó vegyületek.
Fémorganikus vegyületek.
Nukleofil addíció. Általános jellemzők és reakcióTípusaok.
Aktív metiléncsopot részvételével lejátszódó reakciók (oxovegyületek reakciói az a -szénatomon, enol-oxo tatutoméria, aldoldimerizáció, Hell-Volhard-Zelinszkij-szintézis).
Nukleofil acilszubsztitúció. Karbonsavszármazékok reaktivitása.
Malonészter és malonészterszintézisek.
20.Acetecetészter és acetecetészterszintézisek.
21.Szén-szén kötés kialakításának lehetőségei 1. Oxoszintézis, Friedel–Crafts-reakciók, Grignard-reakciók, karbén.
22.Szén-szén kötés kialakításának lehetőségei 2. Hlg Ž CN csere, Wittig-reakció, oxovegyület + aktív metiléncsopotot tartalmazó vegyület, aciloin-kondenzáció, ciánhidrin-szintézis, Arndt-Eistert-szintézis, karbonsav Ž keton.
23.Lánclebontási eljárások (krakkolás, Hofmann-féle kimerítő metilezés, Barbier-Wieland-reakció, cukrok láncrövidítő szintézise, dekarboxilezések, Hofmann- lebontás, haloform-reakció, acetecetészter ketonná bontása).
24.O- és N-alkilezések és -acilezések (alkohol, fenol, amin; éterképzés).
25.Polimerizációk (etilén, popilén, butadién, izoprén), polikondenzációk (fenoplasztok, poliészterek, aminoplasztok).
26.Szénhidrogének oxidációs reakciói.
27.Oxigéntartalmú vegyületek oxidációs (dehidogénezési) átalakulásai (alkoholok, difenolok, oxovegyületek), oxidoredukciós folyamatok (Meerwein-Ponndorf-Verley redukció ill. Oppenauer-oxidáció, Cannizzaro- és Tyiscsenko-reakció).
28.Hidrogénezési/redukciós eljárások (alkének, alkinok és aromás szénhidogének hidrogénezése, az oxocsoport és karboxilcsoport redukciója, a nitrocsoport redukciója, reduktív aminálás).
29.Szerves vegyületek savassága/bázicitása (aktív hidrogén, C–H savak, acetilén, alkohol, fenol és tioanalógok, enolok, karbonsavak; aminok, foszfinok, N-tartalmú heterociklusos vegyületek).
30.Izoprenoidok (kaucsuk, karotinoidok, terpenoidok, szteroidok).
31.Aminosavak, peptidek, fehérjék.
32.Szénhidrátok.
33.Az aromás heterociklusos vegyületek aromás jellegének és reaktivitásának összehasonlítása. A nitrogéntartalmú aromás heterociklusok bázicitása. Furán, tiofén, pirrol.
34.Azolok, diazolok.
35.A piridin és kondenzált származékai.
36.Azinok, diazinok és kondenzált származékaik. Nukleinsavak.
37.Heterociklusok általános szintézismódszerei. Alkaloidok. Acilvándorlás.
38.Izomerizációk és átrendeződések (alkán, alkén, karbokationok stabilitása és stabilizálódási lehetőségei, pinakol-, benzidin-, Beckmann-, Claisen- és Fries-átrendeződés), tautomériák (enol–oxo, nitrozo–oxim, nitronsav-átrendeződés).
39.Szerves vegyületek azonosítása spektroszkópiai módserekkel.
Gyakorlati kérdés: a félév során elvégzett egy gyakorlat részletes ismertetése.

Ajánlott irodalom

1. Kovács K., Halmos M.: A szerves kémia alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976.
2. Furka Á.: Szerves kémia. Tankönyvkiadó, Budapest, 1988.
3. Czombos J., Felföldi K., Molnár Á.: Feladatok szerves kémiából. JATEPress, 1998.
4. Molnár Á.: Alapreakciók a szerves kémiában. JATEPress, 1998.
5. Novák L., Nyitrai J.: Szerves kémia. Műegyetemi Kiadó, Budapest, 1998.
6. Notheisz F., Molnár Á.: A szerves kémiai nevezéktan alapjai. JATEPress, 2001.

Szerves Kémiai Tanszék

klinikai kémikus (K), vegyész (KV vagy SZV), kémiatanár, kémiatanár kiegészítő (KV vagy SZV), biológus (SZV), gyógyszerész

Tematika

Szénhidrátok: A monoszacharidok csoportosítása, szerkezetbizonyítása, módszeres felépítésük, genetikus kapcsolatuk. A monoszacharidok kiralitásviszonyai, a mutarotáció. A monoszacharidok kémiai tulajdonságai, glikozilezési reakciók. Fontos monoszacharidok, dezoxi- és amino-cukrok. A diszacharidok, oligoszacharidok és poliszacharidok: osztályozása, funkciói és szerkezetbizonyításuk.
Amino-karbonsavak, peptidek, polipeptidek és fehérjék: Az aminosavak csoportosítása, kiralitásuk, előállítási módszereik, fizikai és kémiai tulajdonságaik. A di- és polipeptidek szintézismódszerei (védő és aktiváló csoportok, kapcsolószerek). A polipeptidek és fehérjék szerkezete, vizsgálati módszerei.
Nukleozidok, nukleotidok, nukleinsavak: A nukleozidok előállítása, antivirális nukleozidok. A nukleotidok csoportosítása és szintézise. Az internukleotid kötés kiépítésének módszerei. Nukleotid koenzimek. A nukleinsavak előállítása és jellemzése. A nukleinsavak biológiai szerepköre, a folyamatok kémiája.
Porfinvázas vegyületek és rokonaik: A porfinváz és a hemin szerkezete. A mezoporfirin és protoporfirin szintézise. A hemin biológiai lebomlástermékei. A klorofil és a B12-vitamin.
Antibiotikumok: A b -laktám-antibiotikumok (penicillinek, cefaloszporinok, mono-baktámok) szintetikus lehetőségei. A cikloszerin, a kloramfenikol és a pentenomicin. Aminglikozid, tetraciklin, antraciklin és makrolid antibiotikumok.
Flavonoidok, antoxantinok és antocianinok: Szerkezetük, szintézisük, szerkezetük és színük pH-függése, természetes előfordulásuk.
Alkaloidok: Az efedrin és a y -efedrin szerkezete; az NŽ O-acilvándorlás. Piridin-piperidin- és tropánalkaloidok. Kinolin- és izokinolinvázas alkaloidok. Kinolizin-, purin-, indol- és b -karbolin-vázas alkaloidok (szerkezetbizonyítás és szintézis).
Prosztánszármazékok és leukotriének: A prosztaglandinok szerkezete és szintézislehetőségeik. Módosított prosztaglandin-származékok, prosztaciklinek, tromboxánok. A leukotriének biológiai átalakulása.
Izoprenoidok: Poli-izoprenoidok és karotinoidok: a kaucsuk, a likopin, a karotin szénhidrogének, az A-vitamin, a karotin-alkoholok és ketonok. Terpének és terpenoidok: Nyíltláncú és gyűrűs mono-, szeszkvi- és diterpének. A szkvalén bioszintézise és átalakulása lanoszterinné. A gyűrűs triterpenoidok jelentősége, fontos képviselőik.
Szteroidok. Szerkezetbizonyítás klasszikus és korszerű spektroszkópiai módszerekkel. Szterinek, D-vitaminok, ekdiszteroidok és brasszinolidok. Az epesavak, a szívreható glikozidok, a szteroid szaponinok és szteroid alkaloidok. A kortikoszteroidok jelentősége, szintézisük. Az ivarhormonok, az anabolikumok és a fogamzásgátlók. A szteroidok fél- és totálszintézise.

Ajánlott irodalom

1. Vincze Irén: Természetes szénvegyületek, JATEPress, 1998

Szerves Kémiai Tanszék

klinikai kémikus (K), vegyész (SZV), kémiatanár, kémiatanár kiegészítő (SZV), biológus (SZV), gyógyszerész (SZV)

Tematika

Alapfogalmak. Gyógyszerformák. A gyógyszerbevezetés folyamata
A gyógyszerek sorsa a szervezetben: farmakokinetikai fázis
A gyógyszerek sorsa a szervezetben: farmakodinamikai fázis: klasszikus farmakológiai koncepció
A gyógyszerek sorsa a szervezetben: farmakodinamikai fázis: molekuláris koncepció
Receptor, receptorelmélet, receptorok, mint a gyógyszerkutatás eszközei
A gyógyszerkutatás módjai az ipari szervezet alapján. A gyógyszerkutatás módjai a preparálás alapján
Szerves kémiai szintézis, új szintézis technikák. Királis vegyületek a gyógyszerkémiában
Tiszta izomerek előállítása
A gyógyszerkutatás módjai a vegyész-farmakológus együttműködése alapján
A molekulamódosítás Típusai. A racionális gyógyszerkutatás Típusai
“Pro drug“, “soft drug“, “hard drug“. “Drug delivery”. “Receptor fit”
Enzimgátlás. Antiszenz oligonukleotidok. SAR, QSAR.

Ajánlott irodalom

1. T. Nogrady: Medicinal Chemistry, Oxford Univ. Press, 1988.
2. Humán farmakológia. Szerk. Vizi E. Szilveszter. Medicina, 1997.

Szerves Kémiai Tanszék

klinikai kémikus (K)

Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kémiatanár kiegészítő (kötelező)

Tematika
A kémiai technológia alapelvei. A műveleti egység, a műveleti egységet leíró mennyiségek. Folyamatábrák, kapcsolások. Az anyag- és energiamérlegek felírásának alapelvei.
A kémiai technológia műveletei. Fluidumok áramlása, hidrodinamikai alapok; csővezetékek, csőszerelvények, szivattyúk, kompresszorok, vákuumberendezések. Áramlás porózus rétegen keresztül. A fluidizáció; kétfázisú áramlás: filmek és habok.
Heterogén diszperz rendszerek: aprítás, keverés. A heterogén diszperz rendszerek elválasztása: ülepítés gravitációs, centrifugális és elektromos erőtérben. Szűrés, porleválasztás. Szilárd-szilárd rendszerek elválasztása: osztályozás, flotálás.
Kalorikus műveletek: hőközlési formák, melegítési-hűtési módszerek; hőcserélő berendezések; bepárlás, - és szárítás alapelvei, berendezések.
Homogén rendszerek elválasztása: desztillációs, abszorpciós, adszorpciós, ioncsere, extrakciós, kristályosítási műveletek, speciális elválasztások.
A reagáltatás művelete: kémiai reaktorok; szakaszos és folyamatos megoldások; kémiai reaktorok leirásának és számításának alapjai.

Ajánlott irodalom

1. Halász J. , Hannus I. , Hernádi K.: A vegyipari műveletek alapjai
2. (egyetemi jegyzet), JATEPress, Szeged, 2003
3. Fonyó Zs. - Fábry Gy.: Vegyipari művelettani alapismeretek
4. (egyetemi tankönyv), Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998
5. Halász J. - Varga K. - Tasi. Gy.: Vegyipari műveleti számítások I.
6. (egyetemi jegyzet), JATEPress, Szeged, 1998