Biokémiai és Molekuláris Biológiai Tanszék

Tematika

Az élő szervezetek felépítése, biomolekulák szerveződési szintjei; biogén elemek, biomolekulák. A fehérjék szerkezete és funkciója. Enzimkatalízis molekuláris mechanizmusa, az enzimreakciók kinetikai jellemzése, szabályozása. Anyagcserefolyamatok rövid áttekintése. A glükóz anaerob lebontása, a glikolízis. A piruvát dehidrogenáz multienzim komplex felépítése és működése. A trikarbonsav-kör. Terminális oxidáció, oxidatív foszforilálás. A fotoszintézis biokémiai alapjai. Glükogén lebontása és bioszintézise, szabályozása. Lipidek felosztása, zsírsavak bioszintézise és lebontása. Nukleinsavak; felépítésük, funkciójuk. A DNS bioszintézise, RNS bioszintézis, a fehérje-bioszintézis mechanizmusa. A genetikai kód, a génaktivitás szabályozása. A vér biokémiája, az oxigénszállítás és tárolás. Az immunológia és látás biokémiai alapjai. Vírusok biokémiája.

Ajánlott irodalom

1. L. Stryer: Biochemistry, W.H. Freeman and Company, New York, IV. kiadás, 1995.
2. Ádám - Faragó- Mandl: Orvosi biokémia, Semmelweis Kiadó, 1996.
3. Elődi Pál: Biokémia, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989

Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék

Tematika
A fizikai mennyiségek és a fizikai mennyiségek mérése. Az erő. Erőterek: gravitációs tér, elektrosztatikus tér, elektromágneses tér.
Egyenes vonalú mozgások. Körmozgás. Harmonikus rezgés. Rezgések összetevése és felbontása. Fourier-tétel. Forgó mozgás. Tehetetlenségi nyomaték. Impulzusnyomaték. Pörgettyű. Mechanikai jelenségek mozgó vonatkoztatási rendszerben. Gyorsuló koordinátarendszerek. A relativitás elv alapjai. A munka, a teljesítmény. Az energia. Az energia megmaradás elve. Az elektromos és mágneses tér energiája. A sugárzási energia.
Az energia terjedése. Speciális rezgésfolyamatok. Hullámok. Doppler-effektus. Állóhullámok, sajátrezgések. Interferencia. Visszaverődés és törés. Elhajlási jelenségek. Optikai rács. Két- és háromdimenziós rácsok.
Deformálható testek mechanikája. Rugalmas és rugalmatlan alakváltozások. A gázok. Kinetikai modell.
Sebességeloszlás. Ütközési szám, szabad úthossz. Nyomás és sűrűségeloszlás. Folyadékok nyomása. Felületi jelenségek. Folyadékok és gázok áramlása. Ideális és reális közegek.
A testek elektromos tulajdonságai. Vezetők és félvezetők. Sávszerkezet. Polarizálhatóság. Elektromos áram fémekben, félvezetőkben, elektrolitokban és gázokban. Határfelületi jelenségek: téremisszió, termikus emisszió, fotoemisszió. Kontaktpotenciál. A p-n átmenetek. Termoeffektus. Peltier-effektus. Dióda, tranzisztor. Egyszerű alkalmazások.
Az anyagok mágneses tulajdonságai: dia- és paramágneses anyagok, ferromágnesség. Az indukció. Kölcsönös és önindukció. Váltakozó áramú körök. Feszültség és áramrezonancia. Csillapodó elektromágneses rezgések. Szabad rezgések. Kényszerrezgések. Nagyfrekvenciájú rezgések. Az elektromágneses hullámok terjedése.
Diszperzió, abszorpció, reflexió és szórás. Polarizátorok. Kettőstörés. Interferenciajelenségek poláros fényben. Gömbtükrök. Lencsék leképezési hibái. Nagyító, mikroszkóp, távcsövek. Hőmérsékleti sugárzás. Spontán és kényszerített emisszió. Lézerek.

Ajánlott irodalom

1. Dr. Farkas Éva: Kísérleti fizika vegyésze hallgatóknak JATE Press, 1992
2. Budó Ágoston: Kísérleti fizika I. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1970
3. Hevesi Imre: Elektromosságtan Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998
4. Budó Ágoston, Mártai Tibor: Kísérleti fizika III. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1977

Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék

Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék

Tematika
A fizikai mennyiségek és a fizikai mennyiségek mérése. Az erő. Erőterek: gravitációs tér, elektrosztatikus tér, elektromágneses tér.
Egyenes vonalú mozgások. Körmozgás. Harmonikus rezgés. Rezgések összetevése és felbontása. Fourier-tétel. Forgó mozgás. Tehetetlenségi nyomaték. Impulzusnyomaték. Pörgettyű. Mechanikai jelenségek mozgó vonatkoztatási rendszerben. Gyorsuló koordinátarendszerek. A relativitás elv alapjai. A munka, a teljesítmény. Az energia. Az energia megmaradás elve. Az elektromos és mágneses tér energiája. A sugárzási energia.
Az energia terjedése. Speciális rezgésfolyamatok. Hullámok. Doppler-effektus. Állóhullámok, sajátrezgések. Interferencia. Visszaverődés és törés. Elhajlási jelenségek. Optikai rács. Két- és háromdimenziós rácsok.
Deformálható testek mechanikája. Rugalmas és rugalmatlan alakváltozások. A gázok. Kinetikai modell.
Sebességeloszlás. Ütközési szám, szabad úthossz. Nyomás és sűrűségeloszlás. Folyadékok nyomása. Felületi jelenségek. Folyadékok és gázok áramlása. Ideális és reális közegek.
A testek elektromos tulajdonságai. Vezetők és félvezetők. Sávszerkezet. Polarizálhatóság. Elektromos áram fémekben, félvezetőkben, elektrolitokban és gázokban. Határfelületi jelenségek: téremisszió, termikus emisszió, fotoemisszió. Kontaktpotenciál. A p-n átmenetek. Termoeffektus. Peltier-effektus. Dióda, tranzisztor. Egyszerű alkalmazások.
Az anyagok mágneses tulajdonságai: dia- és paramágneses anyagok, ferromágnesség. Az indukció. Kölcsönös és önindukció. Váltakozó áramú körök. Feszültség és áramrezonancia. Csillapodó elektromágneses rezgések. Szabad rezgések. Kényszerrezgések. Nagyfrekvenciájú rezgések. Az elektromágneses hullámok terjedése.
Diszperzió, abszorpció, reflexió és szórás. Polarizátorok. Kettőstörés. Interferenciajelenségek poláros fényben. Gömbtükrök. Lencsék leképezési hibái. Nagyító, mikroszkóp, távcsövek. Hőmérsékleti sugárzás. Spontán és kényszerített emisszió. Lézerek.

Ajánlott irodalom

1. Dr. Farkas Éva: Kísérleti fizika vegyész hallgatóknak JATE Press, 1992
2. Budó Ágoston: Kísérleti fizika I. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1970
3. Hevesi Imre: Elektromosságtan Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998
4. Budó Ágoston, Mártai Tibor: Kísérleti fizika III. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1977

Fizikus Tanszékcsoport

Tematika
Vektormennyiségek és vektori műveletek.
Az anyagi pont kinemetikája és dinamikája.
Az anyagi rengszerek mechanikájának alaptételei.
Merev testek kinematikája és sztatikája.
Rezgések és hullámmozgás.
A termodinamika főtételei.
Halmazállapotváltozások.
Az elektromos töltés; ve.zetők és dielektrikumok elektromos térben
Elektromos áram szilárdtestekben, folyadékokban és gázokban.
A stacionárius áram és az időben állandó mágneses tér.
Az elektromágneses tér; elekromágneses rezgések és hullámok.
A fény terjedése és természete.
A geometriai és fizikai optika alapjai.
Az atomfizika klasszikus alapjai; a magfizika elemei.

Ajánlott irodalom

1. Budó Á.: Kísérleti Fizika I., Tankönyvkiadó, Budapest
2. Budó Á.: Kísérleti Fizika II., Tankönyvkiadó, Budapest
3. Budó Á. - Mátrai T.: Kísérleti Fizika III., Tankönyvkiadó, Budapest
4. Holics L.: Fizika 1-2. kötet, Műszaki Könyvkiadó, Budapest
5. Hevesi I.: Elektromosságtan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
6. Hevesi I.: Demonstrációs kísérletek elektromosságtanból (jegyzet), JATE Kiadó, Szeged

Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék

Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék

Kémiai Tanszékcsoport

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, kémiatanár, kémiatanár kiegészítő, klinikai kémikus, vegyész fizikus laboratóriumi operátor

TEMATIKA

 Az alábbi témákkal kapcsolatos számítások: A mértékegységek nemzetközi rendszere (SI-egységek).
Gázállapot: gáztörvények, Dalton-törvény, kinetikus gázelmélet.
Elegyek, oldatok összetétele.
Sztöchiometria. Redoxi reakciók. Relatív atomtömeg és relatív molekulatömeg.
A kémiai folyamatokat kísérő hőváltozások.
Homogén egyensúlyok: gyenge elektrolitok és sók oldataiban beálló egyensúlyok.
Pufferoldatok. Heterogén gáz- és elektrolit egyensúlyok.
Reakciókinetika: reakciósebesség, I. rendű reakciók, a reakciósebesség hőmérsékletfüggése.
Elektrokémia: elektrolitok áramvezetése, galváncellák, elektrolízis.

Irodalom:
1. Dr. Rauscher Ádám: Általános Kémia Példatár, JATEPress, Szeged, 1999

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kieg. kémiatanár, vegyész-fizikus lab. operátor

Tematika:

Sav–bázis egyensúlyi számítások:
Sav–bázis titrálási görbék pontjainak számítása egyértékű savak és bázisok esetében. Indikátorhiba számolása. Többértékű savak és bázisok ízes oldatainak pH-ja.
A különböző protonált részecskék koncentrációinak számítása a pH függvényében.

Csapadékképződéssel kapcsolatos számítások:
A csapadékot alkotó ionok feleslegének hatása az oldhatóságra, a telített oldat koncentrációjára. Titrálási görbe szerkesztése argentometriás titrálás esetén. Indikátorhiba számítása. A pH szerepe a csapadékképződésben.

Komplexképződéssel kapcsolatos számítások:
A stabilitási állandó és a látszólagos stabilitási állandó analitikai alkalmazása. Egyensúlyi koncentráció számolása egymagvú komplexek esetében. Komplexometriás titrálási görbe szerkesztése.

Redoxititrálásokkal kapcsolatos számítások:
Redoxipotenciál-értékek számolása különböző redoxirendszerekben.
Az ekvivalenciapont potenciáljának számolása. Redoxititrálási görbék szerkesztése.

Ajánlott irodalom:
Farkas E., Fábián I., Kiss T., Várnagy K.: Általános és analitikai kémiai példatár,
Kossuth Egyetemi Kiadó, 1998.

Kémiai Tanszékcsoport

Kémiai Tanszékcsoport

Kémiai Tanszékcsoport

kémia tanár (K), kémiatanár kiegészítő (K), kémiatanár kiegészítő levelező (K), vegyész-fizikus lab. operátor (K)

Kémiai Tanszékcsoport

vegyész, kémiatanár kieg. kémiatanár, vegyész-fizikus lab.operátor

Tematika

Mérési eredmények valószínűségi jellegéről.
Gyakoriság, relatív gyakoriság, valószínűség, eseménytér, a valószínűség axiómái.
Valószínűségi változó fogalma, eloszlás függvény, sűrűség függvény, eloszlások Típusai.
Valószínűségi változók jellemzése: várható érték, szórás, medián, kvantilisek.
Valószínűségi változók kapcsolata: kovariancia, korreláció, függetlenség.
Normális eloszlás és jellemzői. Exponenciális eloszlás és jellemzői.
A Poisson-eloszlás és jellemzői. Eloszlásvizsgálat, kiugró értékek kezelése.
Hibahisztogramok szerkesztése.
Statisztikai minták. Statisztikai próbák: u-próba, egymintás és kétmintás t-próba.
Kiugró értékek meghatározásának próbái.
Paraméterbecslési eljárások: legkisebb négyzetek módszere, maximum likelihood becslés,
Bayes-Típusaú becslés, robusztus becslések és alkalmazásaik feltételei.
Várható érték, szórás becslése.
Konfidencia intervallum becslése különböző hibaeloszlások esetén.
Lineáris és lineárisra visszavezethető illesztési feladatok különböző becslési módszerekkel.
Kezdeti sebesség és Arrhenius-paraméterek becslése.
Lineáris egyenletrendszer numerikus megoldása.
Polinom illesztése pontsorra.
Egymagvú és egyfogú komplex egyensúlyi rendszerek állandóinak meghatározása.
Az Excel táblázatkezelő alapvető utasításai.
A felsorolt feladatok megoldása Excel segítségével.

Ajánlott irodalom

1. Veress Gábor: Analitikai kémiai számítástechnika,
2. Tudományszervezési és Informatikai Intézet, Budapest 1985.
3. Veress Gábor: A kemometria alapjai, A gyógyszerészeti tudomány aktuális kérdései 7.
4. Horváth István: Mérési eredmények értékelése, Posztgraduális környezetvédő szakosító jegyzete, Szeged 1998.
5. Kemény S. és Deák A.: Mérések tervezése és eredményeik értékelése,
6. Műszaki Könyvkiadó, 1998.
7. Microsoft Excel felhasználói kézikönyv

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kieg. kémiatanár
Helyettesítő tárgy (Mm1207 | M255e+g | M239E* | Mt2221)

Tematika:

Valós számfogalom felépítése. Műveletek a komplex számkörben. Műveletek vektorokkal, vektorterek.
A határérték fogalma, műveletek konvergens sorozatokkal. A határérték és az egyenlőtlenség kapcsolata, konvergencia-kritériumok. Nevezetes sorozatok, az e szám bevezetése.
Függvények folytonosságának definíciója, a szakadások fajai. Zárt intervallumon folytonos függvények tulajdonságai. Az inverz függvény definíciója és tulajdonságai. A hatvány függvény definíciója és tulajdonságai Az exponenciális függvény definíciója és tulajdonságai. A logaritmus függvény definíciója és tulajdonságai. A sin x függvény definíciója és tulajdonságai. A cos x függvény definíciója és tulajdonságai. A tg x és ctg x definíciója függvények és tulajdonságaik. A ciklometrikus függvények definíciója és tulajdonságaik.
A differenciálhányados definíciója, a műveletek és a differenciálás kapcsolata. A differenciálszámítás középérték tételei. A L'Hospital-szabály. A lokális szélsőérték, a növekedés és fogyás feltételei. Az inflexiós pont, a konvexitás és konkávitás feltételei. A függvényvizsgálat általános menete. A Taylor-polinom és maradéktagjai. Komplex tagú sorok.
A határozott integrál definíciója és tulajdonságai. A parciális integrálás módszere. A helyettesítéssel történő integrálás módszere. Racionális törtfüggvények integrálása elemi törtekre bontással.
típusú integrálok., dx és dx típusú integrálok.
dx típusú integrálok., dx típusú integrálok.
dx típusú integrálok.
Az imprópriusz integrálok definíciója és kiszámításuk. Mutasson be példákat az integrálszámítás geometriai alkalmazására. Közelítő integrálás

Ajánlott irodalom:
1. Huhn Péter: Matematika vegyészeknek I.–II. JATE Kiadó Szeged 1990.
2. Leindler László: Analízis, JATE Kiadó, Szeged
3. Dancs István (szerk): Bevezetés a matematikai analízisbe, Aula Kiadó
4. További matematikai analízis jegyzetek és tankönyvek.

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

Tematika:

Teljes indukciós feladatok.
Egyenlőtlenségek és egyenletek megoldása.
Műveletek a komplex számkörben.
Műveletek vektorokkal.
Számsorozatok határértékének kiszámítása.
Egyváltozós függvények határértéke,
Egyváltozós függvények differenciálhányadosa.
A differenciálhányados alkalmazásai: határérték-számítás, Taylor-polinomok, függvényelemzés.
Határozott integrálok kiszámítása definíció alapján
Newton-Leibniz formula alkalmazása.
Primitív függvény meghatározása helyettesítéssel
Primitív függvény meghatározása parciális integrálás módszerével.
Integrálás elemi törtekre bontással.
Racionális függvények integrálására vezető helyettesítések.
Imprópriusz integrálok kiszámítása.
Alkalmazások: terület, ívhosszúság, térfogat, felszín meghatározása

Ajánlott irodalom:
1. Bárczy Barnabás: Differenciálszámítás, Műszaki Kiadó Budapest
2. Bárczy Barnabás: Integrálszámítás, Műszaki Kiadó Budapest
3. Labádi Imre – Sipos Pál: Matematikai feladatgyűjtemény I. JATEPress Szeged, 1991.
4. Eliot, Mendelson: Matematikai példatár, Panem - Mc Graw Hill Kiadó
5. B. P. Gyemidovics: Matematikai analízis Feladatgyűjtemény, Tankönyvkiadó
vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kieg. kémiatanár
Helyettesítő tárgy (Mm1208 | M-1206)

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

Tematika:

Többváltozós függvények definíciója és folytonosságuk.
A parciális és irány szerinti differenciálhányados definíciója és tulajdonságaik.
A gradiens vektor és tulajdonságai.
Vegyes második differenciálhányadosok tulajdonságai.
Implicit függvény létezésének feltétele és tulajdonságai.
A differenciál, többváltozós függvények differenciálhatósága.
Többváltozós összetett függvények differenciálása.
Többváltozós Taylor-polinom. Többváltozós függvények szélsőértéke, feltételes szélsőértéke.
Tartományi integrálok definíciója, tulajdonságaik és kiszámításuk.
Koordináta-transzformációk.
Ívhosszúság szerinti vonal integrál definíciója, tulajdonságai és kiszámítása.
Koordináta szerinti vonal integrál definíciója, tulajdonságai és kiszámítása.
Vonalintegrál konzervatív erőtérben.
A felszín definíciója és kiszámítása.
Felületi integrálok definíciója, tulajdonságaik és kiszámításuk.
Integrál átalakítási tételek.
Gradiens, divergencia, rotáció definíciója és fizikai tartalmuk.
Közönséges elsőrendű differenciálegyenletek megoldása a változók szétválasztásával.
Lineáris elsőrendű differenciálegyenletek megoldása.
Egzakt differenciálegyenletek megoldása, multiplikátor módszer.
Közelítő módszerek elsőrendű differenciálegyenletek megoldására.
Állandó együtthatójú másodrendű homogén lineáris differenciálegyenlet megoldása.
Állandó együtthatójú másodrendű inhomogén lineáris differenciálegyenlet partikuláris megoldásának megkeresése szisztematikus próbálgatással.
Ajánlott irodalom:
1. Huhn Péter: Matematika vegyészeknek I.–II., JATE Kiadó, Szeged 1990.
2. Leindler László : Analízis. JATE Kiadó, Szeged
3. További matematikai analízis jegyzetek és tankönyvek.
vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kieg. kémiatanár
Helyettesítő tárgy (Mm2205 | Mt3209 | M257e+g | M241E* )

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kieg. kémiatanár
Helyettesítő tárgy (Mm2206 | Mt3210)

Tematika:

Többváltozós függvények határértéke, folytonossága.
Parciális, totális és irány szerinti differenciálhányados.
Többváltozós függvények Taylor-polinomja és szélsőértékei.
Többváltozós függvények integrálása.
Vonalintegrálok kiszámítása.
Potenciálfüggvények meghatározása.
Felületi integrálok kiszámítása.
Gradiens, divergencia, rotáció kiszámítása és alkalmazása.
Differenciálegyenletek partikuláris és általános megoldásának megkeresése.
Elsőrendű lineáris és egzakt differenciálegyenletek megoldása.
Numerikus eljárások.
Másodrendű lineáris differenciálegyenletek megoldása.
Fizikai és kémiai alkalmazások.

Ajánlott irodalom:
1. Eliot Mendelson: Matematikai példatár, Panem - Mc Graw Hill Kiadó
2. B. P. Gyemidovics: Matematikai analízis. Feladatgyűjtemény, Tankönyvkiadó

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

Tematika

A fémes elemekre vonatkozó anyagismereti alapok elsajátítása, az elemek és fontosabb vegyületeik előfordulásának, tulajdonságainak és gyakorlati jelentőségüknek megismerése.
A fémek általános jellemzése, fizikai és kémiai tulajdonságaik. A fémek sávelmélete. A fémek előfordulása, legfontosabb ásványok, ércek. A fémek előállításának általános módjai. A fémek felhasználása: általános elvek és speciális lehetőségek. A fémes kötés, fémrácsTípusaok, ötvözetek. Komplex vegyületek, képződésük, stabilitásuk. A komplexképződési egyensúlyt befolyásoló tényezők. A koordinatív kötés. Koordinációs szám és térszerkezet. Izoméria a komplexek körében. A komplexek spektrális és mágneses sajátságai. A kristálytér- és a ligandumtér-elmélet alapjai.
Az átmenetifémek vizes oldatainak kémiája. Átmenetifém-hidridek, -halogenidek és pszeudohalogenidek. Átmenetifém-oxidok és -hidroxidok. Hidroxo- és aminkomplexek. Átmenetifém-cianidok és -karbonilok. Klaszterek. Az átmenetifémek általános jellemzése.
Az alkálifémek általános és részletes jellemzése. Az alkálifémek legfontosabb vegyületei. Rosszul oldódó alkálifém-vegyületek. Az alkáliföldfémek általános és részletes jellemzése. A legfontosabb alkáliföldfém-vegyületek. Az alkálifémek és -földfémek lángfestése.
A titán, a cirkónium, a hafnium és vegyületeik. A vanádium, a nióbium, a tantál és vegyületeik. A króm, a molibdén, a volfrám és vegyületeik. Izopolisavak és heteropolisavak, és analitikai jelentőségük. A mangán, a technécium, a rénium és vegyületeik. A vas és vegyületei. A kobalt, a nikkel és vegyületeik. A platinafémek és vegyületeik. A réz, az ezüst, az arany és vegyületeik. A cink, a kadmium, a higany és vegyületeik.
A lantanoidák és vegyületeik. Az aktinoidák és vegyületeik. A transzaktinoidák. Az atomenergia hasznosítása.
Az elemorganikus vegyületek legismertebb képviselői, a fémionok biológiai hatásai.

Ajánlott irodalom

1. Greenwood-Earnshow: Chemistry of the Elements, Second Edition, Butterworth-Heinemann, Oxford, 1997. Magyar fordítása: Az elemek kémiája, Nemzeti Tankönykiadó, 1999.
2. Csányi László-Császár József: A szervetlen kémia alapjai, 2. kiadás, JATE Press, Szeged, 1997.
3. Shriver-Atkins-Langford: Inorganic Chemsitry, Second Edition, Oxford University Press, Oxford, 1994.
4. Lengyel Béla-Proszt János-Szarvas Pál: Általános és szervetlen kémia, 5. kiadás, Tankönyvkiadó.

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

Tematika

A gyakorlat heti 1 szemináriumi jellegű óra keretében, közvetlenül a Fémes elemek kémiája laboratórium aktuális feladatainak elvégzése után kerül megtartásra.
A gyakorlat célja a laboratórium elvégzésekor tapasztalt fizikai és kémiai sajátságok értelmezése. Ennek során különös figyelmet fordítunk:
(i) az elméleti előadásokon tárgyalt összefüggések, törvényszerűségek gyakorlati alkalmazására
(ii) az egyes vegyületcsoportok sajátságainak összehasonlító tárgyalására
(iii) a szervetlen kémia elsajátításához nélkülözhetetlen alapfogalmak ill. kiegészítő ismeretek (pl. szervetlen kémiai reakciók felírásának) készségszintre fejlesztésére.
A gyakorlat részletes tematikája megegyezik a kapcsolódó K026 Fémes elemek kémiája laboratórium-nál leírtakkal. Az elsajátított anyag számonkérése 2 db. 45 perces dolgozat formájában történik.

Ajánlott irodalom

1. Gajda Tamás-Gyurcsik Béla: Szervetlen kémiai kísérletek, JATEPress, 2003.
2. Greenwood-Earnshow: Az elemek kémiája. Nemzeti Tankönyvkiadó 1999.

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

Tematika

A gyakorlat célja a szervetlen kémiai anyagismeret megszerzése a fémes elemek körében:
A széncsoport fémes elemei: Az ón és az ólom (az elemek előállítása és tulajdonságai). Az ón- ill. ólom-vegyületek kémiai sajátságai. Ólom(II)-klorid előállítása.
A bórcsoport: Az elemek tulajdonságai. Az alumínium és bór vegyületeinek előállítása és tulajdonságai. Bórsav előállítása.
Alkáli- és alkáliföldfémek: Az elemek tulajdonságai (lángfestés, redukáló sajátság, égés, amalgámok). Alkáli- és alkáliföldfém-vegyületek előállítása és tulajdonságai (nátrium-karbonát előállítása Solvay szerint, az alkáliföldfém-karbonátok hőbontása, a habarcs kötése, a klórmész. Az alkáli- és alkáliföldfémek csapadék- és komplexképződési reakciói.
A d-mező fémei: Az átmentifémek általános tulajdonságainak áttekintése. Az elemek előállítása (redukció szénnel, hidrogénnel, cementálás) és tulajdonságaik (átmenetifémek reakciója oxigénnel, átmenetifémek oldódása savakban ill. lúgokban). Példák az átmenetifémek vegyértékváltó tulajdonságára, az egyes oxidációs állapotok megjelenési formái vizes oldatokban. Az átmentifémionok hidrolízise, ill. reakciói nátrium-hidroxiddal és ammónia vizes oldatával. Az átmenetifémek szulfidjai. Peroxidok, peroxokomplexek. Az átmenetifémek (pszeudo-) halogenidvegyületei (F–, Cl–, I–, CN–, SCN–). Redoxireakciók jodid- ill. cianidionokkal: az alacsonyabb oxidációs állapot stabilizálása. Az átmenetifémek legmagasabb oxidációs állapotainak (V(V), Cr(VI), Mo(VI), W(VI), Mn(VI), Mn(VII)) oxovegyületei. Az oxidok előállítása és tulajdonságai, az oxoanionjaik előállítása. (Kálium-manganát(VI) előállítása.) Izo- és
heteropolimetallátok. A (poli)oxoanionok redoxi- és csapadékos reakciói. Az átmenetifémionok egyéb reakciói (Fe(II)- ill. Fe(III)ionok reakciói (acetáttal, a berlini- ill. Turnbull-kék csapadék), a buirett-próba, cukrok ill. aldehidek kimutatása: a Fehling-reakció és az ezüsttükör-próba, az Ag(I)-komplexek stabilitásának összehasonlítása, az ezüst-halogenidek fényérzékenysége, szerves reagensek alkalmazása átmenetifémionok kimutatására (2,2’-bipiridil, dimetil-glioxim, ditizon).
A gyakorlatok elején 15 perces dolgozat formájában történik a gyakorlatra való felkészültség számonkérése. A félév során 3 alkalommal ismeretlen iontartalmú oldatok azonosítására, ill. 2 db. kisebb szerelési munkát is igénylő preparatív feladat egyéni elvégzésére is sor kerül.

Ajánlott irodalom

1. Gajda Tamás-Gyurcsik Béla: Szervetlen kémiai kísérletek, JATEPress, 2003.
2. Barcza Lajos-Buvári Ágnes: A minőségi kémiai analízis alapjai, Medicina Könyvkiadó, 1997.
3. Lengyel Béla: Általános és szervetlen kémiai praktikum, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1990.

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

Vegyész, kémiatanár, kémiatanár kiegészítő, kémiatanár kiegészítő levelező (kötelező)

Tematika

Az elemek földi és kozmikus előfordulása, gyakorisága. Periodicitás, Periódusos sajátságok. A Periódusos rendszer.
Nemfémes elemek: A hidrogén. A hidrogén izotópjai, magfúzió, az atom- és a hidrogénbomba. A hidrogén vegyületei (kovalens, sószerű és intersticiális hidridek). A hidrogén ionizált formái, protonálódás, sav-bázis fogalom, a hidrogénhíd. A nemesgázok és vegyületeik. Klatrátok. A halogén-csoport elemei. A halogenidek jellemzői és csoportosításuk. A halogének hidrogénvegyületei, inter- és pszeudohalogenidek. Halogén-oxidok, a halogének oxosavai és sói. Az oxigéncsoport elemei. Az oxigén és módosulatai (triplett, szingulett, ózon). Oxigénhordozók. A víz. A hidrogén-peroxid és a peroxogyökök. Az oxidok. A kén és allotrop módosulatai. A kén oxidjai, oxosavai és azok sói. A kénhidrogén és a szulfidok. Oxohalogenidek. A szelén, a tellúr, a polónium és vegyületeik. A nitrogéncsoport elemei. Az ammónia, a hidrazin a hidroxil-amin. A nitrogén halogenidjei, oxidjai, oxosavai és azok sói. A foszfor. A foszfor oxidjai, oxosavai és azok sói. A foszfor halogenidjei. A nitrogén és a foszfor
körforgása. A műtrágyák. Az arzén, antimon és bizmut, oxidjai, oxosavai és halogenidjei. A nitridek. A széncsoport elemei. A szilícium és a germánium. Az ón és az ólom. (Hidridjeik, halogenidjeik, oxidjaik, oxosavaik és azok sói). A széncsoport elemeinek szulfidjai nitridjei. A karbidok. A bórcsoport elemei. A bór és az alumínium kötésviszonyai. (Hidridjeik, halogenidjeik, oxidjaik és hidroxidjaik, szulfidjaik, nitridjeik és karbidjaik). A kötéserősség szabályai példákkal. Az oldatok és olvadékok kémiája. Nemvizes oldószerek. Szervetlen láncok, gyűrűk és kalitkavegyületek.
Fémek általános jellemzése: s-, p-, d-, és f-mező fémei. Előfordulásuk és előállításuk lehetőségei. A fémes kötés, fémrácsok, ötvözetek. A fémek jellemzése a hosszú Periódusos rendszer alapján, oszlopok szerint. Ezen belül: az adott oszlop fémeinek általános jellemzése, a tulajdonságok változása az oszlopon belül (s-mező fémei), illetve a Perióduson belül (d- és f-mező fémei). Az fémek előfordulása, legfontosabb ásványai, ércei. Felfedezésük, előállításuk és felhasználásuk. Az elemek fizikai és kémiai tulajdonságai. Kémiai reaktivitásuk. Legfontosabb vegyületeik: sóik, komplexeik és fémorganikus vegyületeik. Említés szintjén bioszervetlen kémiai vonatkozásaik. Az alkálifémek és vegyületeik. Az alkáliföld-fémek és vegyületeik. A koordinációs vegyületek Típusai; komplexek képződése, stabilitásuk; a különböző koordinációs számú komplexek térszerkezete; izoméria; a koordinatív kötés, kristály- és ligandumtér-elmélet; a komplexek elnyelési színképe, mágneses sajátságuk; a komplex
vegyületek reakciói; a komplexek felhasználása; molekulakomplexek. Az átmenetifémek és vegyületeik általános jellemzése. Hidridek, halogenidek, oxidok, hidroxidok, oxovegyületek, izo- és heteropolisavak, szulfidok, cianidok és tiocianátok, karbidok, karbonilok. A titán, cirkónium és hafnium; a vanádium, nióbium és tantál; a króm, molibdén és wolfram; A mangán, technécium és rénium; a vas, ruténium és ozmium; a kobalt, ródium és irídium. A nikkel, palládium és platina; a réz, ezüst és arany, a cink, kadmium és higany. A lantanoidák- és aktinoidák jellemzői és fontosabb vegyületeik. Az atomenergia hasznosítása.

Ajánlott irodalom

1. Greenwood-Earnshow: Az elemek kémiája. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999.

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kieg. kémiatanár

Tematika

Az analitikai kémiai módszerek helye a kémiában.
Oldategyensúlyi rendszerek általános kezelése és kvantitatív leírása. Sav-bázis, komplexképződési, csapadékképződési és redoxiegyensúlyok alkalmazása az analitikai kémiában, döntően a mennyiségi elemzésben.
Titrimetriás módszerek. A titrálási görbék: számításuk és az alakjukat befolyásoló tényezők. A térfogatos analízis mérőoldatai és végpontjelzési módszerei.
A neutralizációs analízis módszerei és gyakorlati alkalmazások: erős és gyenge savak és bázisok meghatározása, sav-bázis titrálások kémiai előkészítő reakcióval. Titrálások nemvizes oldatokban.
Komplexometria. A komplexek stabilitásáról, látszólagos stabilitási állandók és alkalmazásuk. A komplexometriás titrálások (közvetlen, visszaméréses és közvetett módszerek), a módszer szelektivitása.
A csapadékos titrálás. Argentometria.
Oxidimetriás módszerek: a permanganometria, a kromatometria, a cerimetria, a bromatometria és a jodometria elvi alapjai valamint a velük megoldható analitikai feladatok. Reduktometriás titrálások. Az analízis kinetikus módszerei.
A legfontosabb analitikai célú klasszikus elválasztási módszerek: fázisátalakulással és új fázis képződésével járó eljárások (csapadékok leválasztása, gázfejlődésen alapuló eljárások, zónaolvasztás), extrakciós módszerek. Tömeg szerinti elemzés.
A kromatográfiás elválasztás általános jellemzése, alapfogalmak, kromatogramok értelmezése, minőségi és mennyiségi elemzés. A gyakorlati megvalósítások lehetőségei. Gáz- és folyadékkromatográfia alapjai. Síkkromatográfiás módszerek.
Az analízis előkészítő műveletei: mintavétel, a minta oldása, oldhatatlan minták feltárása, mineralizálás.

Ajánlott irodalom

1. Burger Kálmán: Az analitikai kémia alapjai: kémiai és műszeres elemzés,
2. Semmelweis Kiadó, 1999 vagy ALLITER, 2002.
3. Pokol György–Sztatisz Janisz: Analitikai kémia I. Műegyetemi Kiadó, 1999.

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kieg.kémiatanár

Tematika
Térfogatos analízis: a mérőoldatok készítése és hatóértékük megállapítása minden esetben a hallgató egyéni feladata.
Argentometria: ezüst-nitrát-mérőoldat készítése és pontos koncentrációjának megállapítása kálium-klorid-mérőoldat segítségével Fajans-féle végpontjelzést alkalmazva, kloridion Mohr-szerinti meghatározása.
Neutralizációs titrálások: sósav- és lúgmérőoldat készítése és pontos koncentrációjuk megállapítása. Meghatározások: borkősav, nátrium-tioszulfát és kénsav-bórsav egymás mellett.
Komplexometria: EDTA-mérőoldat pontos koncentrációjának megállapítása ólom-nitrát-mérőoldat segítségével, réz(II)ion mérése, kalcium- és magnéziumion meghatározása egymás mellett.
Permanganometria: a mérőoldat pontos koncentrációjának meghatározása nátrium-oxalát bemérésével, hidrogé-peroxid és vas(III)meghatározása (Zimmermann-Reinhardt szerint).
Bromatometria: kálium-bromát-mérőoldat készítése, arzén(III) meghatározása Győry szerint, azofen meghatározása.
Jodometria: tioszulfát-mérőoldat pontos koncentrációjának meghatározása a kálium-bromát-mérőoldat alkalmazásával, fenolmeghatározás Koppeschaar-módszerrel, réz(II)ion mérése és a tiocianátion meghatározása Schulek-féle módszerrel.
Tömeg szerinti analízis: szulfátion meghatározása bárium-szulfátként, kalciumion meghatározása kalcium-oxalát-monohidrátként Winkler-módszerrel.
A félév során az elvégzett gyakorlatokhoz tartozó elméleti tudnivalókból és a témához kapcsolódó analitikai számításokból két 40 perces dolgozatot írnak.

Ajánlott irodalom

1. Csikkelné, Dombi A., Jáky K., Nemesné: Mennyiségi analitikai kémiai gyakorlat,
2. JATEPress, Szeged, 1995.

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kieg kémiatanár

Tematika

Jelképzés - jelfeldolgozás
Kalibrálás. Analitikai teljesítőképesség, érzékenység, jel–zaj viszony, Fourier- transzformáció. Szelektivitás. Hiba, hibaszámítás alapjai.
Elektrokémiai analízis
Potenciometria: Nernst-egyenlet. Oldatcsatlakozás diffúziós potenciál. Potenciometriás elektródok Az elektródok szelektivitása. Direkt potenciometria. Potenciometriás titrálás. A végpont grafikus és numerikus kiértékelése. Voltammetria: Egyen és váltóáramú polarográfia. Polarográfiás lépcsők elemzése, elektródpotenciál-polarográfiás áram kapcsolata. Zavaró áramfajták Voltammetriás analitikai meghatározások.. Amperometriás titrálások. Amperometria. Biamperometria.
Coulombmetria alapelvek. Amperosztatikus és potenciosztatikus mérések. Direkt coulombmetria, teljesítőképessége, szelektivitása. Coulombmetriás titrálás. Reagenstermelés.
Vezetőképesség mérésen alapuló módszerek. Konduktometriás titrálás. Oszcillometria. Dielektrometria.
Spektrokémiai analízis
Atom- és molekulaszinképek. A fényelnyelés törvényszerűségei. Abszorpciós, emissziós és reflexiós módszerek.
Molekulaspektroszkópia. Infravörösspektrometria. Szerkezetvizsgálat - minőségi elemzés. Mennyiségi meghatározások. Raman-spektroszkópia.
Elektrongerjesztési molekula spektrofotometria. Kötő, lazító, nemkötő elektronpályák. Kromoforok. Auxokromhatás. Molekulák fényabszorpciója. Relaxációs mechanizmusok. Fluoreszcencia. Foszforeszcencia. Koncentrációmérés. Lambert-Beer-törvény és korlátai. Többkomponensű rendszerek fényelnyelése. Spektrofotometriás koncentrációmérés. Emissziós koncentrációmérés, fluorimetriásanalízis.
Atomspektroszkópia Atomizálás, gerjesztés, ionizáció. Emissziós módszerek. Optikai emissziós színképelemzés. Lángfotometria. ICP-spektroszkópia. Atomabszorpciós eljárás.
Mágneses módszerek
Mágneses magrezonancia spektroszkópia (NMR). A kémiai eltolódás, spin-spin csatolás. Többszörös rezonancia-módszerek. Paramágneses anyagok NMR-sajátságai, shift-reagensek. Kvalitatív és kvantitatív analitikai alkalmazások.
Elektronspinrezonancia-spektroszkópia. ESR-paraméterek. Az ESR-spektrumok szerkezete, finom szerkezete. A módszer analitikai kémiai alkalmazásai.
Tömegspektrometria. A tömegspektrométer felépítése: ionforrások, analizátorok. Minőségi analitikai információk: molekulatömeg meghatározások, fragmentáció és molekulaszerkezet. Mennyiségi analízis.
Egyéb módszerek
Termoanalitika. Termogravimetria (TG és DTG). Entalpimetria. (DTA). Kombinált termoanalitikai módszerek. Differenciál Scanning kalorimetia (DSC). Termometriás titrálás.
Radioanalitika. Radiokémiai bomlás. Aktivációs elemzés. Izotóphigításos módszer. Radiometriás titrálás.
Folyamatos és automatikus analízis
Mérési elvek. Szabályozástechnikai módszerek. Kombinált módszerek. Alkalmazások.

Ajánlott irodalom

1. Burger Kálmán: Az analitikai kémia alapjai: Kémiai és műszeres elemzés, Semmelweis Kiadó, Budapest, 1999 vagy ALLITER, Budapest 2002
2. Willard, H.H., Merritt, L.L.Jr.,Dean, J.A., Settle, F.A.Jr. Instumental Methods of Analysis
3. Wadsworth Publishing Company, Belmont, California, 1988

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

Tematika

Az A és B Típusaú gyakorlatok közül 6-6 elvégzése kötelező!
A: Titrálások nemvizes közegben: amidazofén és efedrin meghatározása.
Élelmiszerek nátrium-klorid tartalmának meghatározása. Alkáli-halogenidek meghatározása ioncserélőgyanta segítségével. Műtrágyák ammónium- és nitrition formájában kötött nitrogéntartalmának meghatározása. Növényi olajak savszámának, savfokának, szappanszámának, észterszámának és jódbrómszámának meghatározása.
Acélminták krómtartalmának meghatározása. C-vitamin drazsé aszkorbinsav tartalmának meghatározása. Formaldehid meghatározása Romijn szerint. Fertőtlenítőszerek aktív klórtartalmának meghatározása. Szőlőcukor cukortartalmának meghatározása. Molibdén és jodidion kinetikus módszerrel történő meghatározása.
B Potenciometrikus végpontjelzés alkalmazása sav/bázis-, redoxi és csapadékos titrálások során. (pl. foszforsav meghatározása egy- és kétbázisú savként. Jodidionok argentometriás titrálása).
Konduktometriás titrálás alkalmazása szerves savak meghatározására.
UV-átható spektrofotometria alkalmazása szervetlen ionok és szerves vegyületek meghatározására (pl. szalicilsav meghatározása, foszfátionok meghatározása). Alkálifém-nyomok meghatározása a lángfotometria módszerének alkalmazásával.
Gázkromatográfia: alkoholhomológok minőségi és mennyiségi meghatározása

Ajánlott irodalom

1. Csikkelné, Dombi A., Jáky K., Nemesné: Mennyiségi analitikai kémiai gyakorlatok, JATEPress, 1995
2. Galbács G., Sípos Pál és Galbács Z.: Műszeres analitikai gyakorlatok, JATE Press, 2003

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész, kémiatanár, kémiatanár kiegészítő (KV)

Tematika

A szervetlen vegyületek szerkezetét leíró három legfontosabb, egymást csak kevéssé átfedő, elmélet valamint a szervetlen szerkezeti kémia néhány fontosabb témaköre kerül tárgyalásra.
A vegyértékelektronpár-taszítási elmélet A főként nemfémes elemek vegyületeire vonatkozó elmélet ill. az elmélet korlátainak bemutatása. Az elektronhiányos klaszterek vázelektronpár elmélete. A poliboránok szerkezetének leírásából kiindulva az elmélet általánosítása az elektronhiányos fémes (pl. Zintl-fázisok, karbonil klaszterek) ill. nemfémes (pl P4, fullerének) klaszterek, kalitkavegyületek szerkezetének leírására/meghatározására. Az izolobalitás fogalma és sztereokémiai alkalmazása.
A kristálytér/ligandumtér-elmélet A szervetlen kémia alapkollégiumban szerzett ismeretek (egyelektronos eset) kiterjesztése az elektron–elektron kölcsönhatást is figyelembe vevő többelektronos kezelésre. Az elmélet alkalmazása az átmenetifém-komplexek szerkezeti ill. egyéb az elektronszerkezettel összefüggő tulajdonságainak értelmezésére. Az f-mező ionjai.
Az átmenetifém-komplexek MO-elmélete oktaéderes és tetraéderes szerkezetek esetén. A fémion ill. a ligandumok közötti ?-kölcsönhatás értelmezése és következményei.
A fémkomplexek sztereoizomériája. A kiralitás feltétele szervetlen vegyületek esetén, nómenklatúra. Topografikus sztereokémia: egymagvú komplexek (4-,5- ill. 6-os koordináció, egy- két- ill. többfogú ligandumok); többmagvú komplexek.
A szupramolekuláris szervetlen kémia. Intermolekuláris kölcsönhatások révén kialakuló struktúrák: önfelépítő rendszerek, programozott önfelépítés, önfelismerő önfelépítés, multikomponensű önfelépítés. Néhány lehetséges gyakorlati felhasználás.

Ajánlott irodalom

1. Csákvári Béla, "Szervetlen vegyületek molekulageometriája", A Kémiai Legújabb Eredményei, 30, Akadémiai Kiadó, 1976.
2. Csákvári Béla, Pongor Gábor, "Az átmenetifémek és fémorganikus vegyületek sztereokémiája"
3. A Kémiai Legújabb Eredményei, 83, Akadémiai Kiadó, 1998.
4. C.J. Balhausen, "Introduction to Ligand-field Theory", McGraw-Hill, New York, 1962
5. S.F.A. Kettle, "Physical Inorganic Chemistry', Spektrum, Oxford, 1996
6. A. von Zelewsky, "Stereochemistry of Coordination compounds", John Wiley and Sons, 1996
7. J.-M. Lehn, "Supramolecular chemistry, concepts and perspectives", VCH Weinheim, 1995

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

kémiatanár, kémiatanár kiegészítő (KV)

Tematika

A bioszervetlen kémia tárgya és az alkalmazott vizsgálati módszerek áttekintése. Az elemek felosztása bioszervetlen kémiai szempontból. A koordinációs kémiai alapfogalmak.
A legfontosabb bioligandumok (aminosavak, peptidek, szénhidrátok, DNS, porfirin, szideroforok) fémionmegkötése.
A létfontosságú elemek, azok evolúciója és biológiai szerepük áttekintése, templáthatás, entatikus állapot. A létfontosságú elemek felvétele és szállítása; fémionszelektivitást befolyásoló tényezők. Bioásványok képződése és biológiai funkciói. A nátrium-, kálium- és kloridionok szerepe az élő szervezetekben.
Az oxigénhordozó metalloproteinek (hemoglobin, mioglobin, hemeritrin, hemocianin) szerkezete és müködése. Vas-hem és –nemhem (a vas tárolása, szállítása, vas–kén proteinek) metalloproteinek szerkezete és funkciói. A cinktartalmú metalloproteinek (pl. szénsav-anhidráz, alkohol-dehidrogenáz, szuperoxid-dizmutáz, hidroxilázok, foszfatázok) szerkezete és funkciói. A réz-metalloproteinek felosztása, szerkezetük és szerepük az életfolyamatokban. A mangán- (PS II.), a molibdén- (a nitrogén fixálása), kobalt- (B-vitamin), nikkel- és vanádiumtartalmú metalloproteinek ill. koenzimek szerkezetei és funkciói. Egyéb fémionok (króm, alumínium, higany, kadmium, ólom) hatása az élő szervezetekre.
Az oxigén és származékai bioszervetlen kémiája. Oxidázok, peroxidázok, kataláz és a szuperoxid-dizmutáz működése. Fémionok ill. fémkomplexek felhasználása a kemoterápiában: a ciszplatin működése, a Wilson- valamint a Menkes-kór kezelése, radioterápia. Egyéb fémkomplexek a gyógyászatban.

Ajánlott irodalom

1. Kőrös Endre: Bioszervetlen kémia, Gondolat, 1980.
2. Gergely Pál-Erdődi Ferenc-Vereb György: Általános és bioszervetlen kémia, Semmelweis, 1999., J.J.R. Frausto da Silva, R.J.P. Williams: The biological chemistry of the elements, Clarendon Press, 1993.

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész (KV), kémiatanár (KV), kémiatanár kiegészítő (KV)

Tematika

A vegyértékelektronpár-taszítási elmélet alapjai. A molekulageometriát befolyásoló tényezők.
A második Periódus elemeinek molekulageometriája.
Alkáli- és alkáliföldfém elemek molekulageometriája.
Molekulageometria a harmadik és magasabb Periódus elemei körében (alumínium-gallium-indium-tallium; szilícium-germánium-ón-ólom; foszfor-arzén-antimon-bizmut; kén-szelén-tellur; klór-bróm-jód.)
Az átmenetifémek molekulageometriája.
Nemesgázvegyületek. Fém-karbonilok. Fém-fém kötések.
Peroxidok. Hidrátok, klatrátok. Szilikátok. Perovszkit-vegyületek.
Fullerének.

Ajánlott irodalom

1. R.J. Gillespie, I. Hargittai: The VSEPR Model of Molecular Geometry, Allyn and Bacon, London, 1991
2. Csákvári Béla: Szervetlen vegyületek molekulageometriája, A kémia újabb eredményei 30. Kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976 Csákvári Béla: Bevezetés a szervetlen kémiába, Tankönyvkiadó, 1981 Ulrich Müller: Inorganic Structural Chemistry, John Wiley and Sons, New York, 1993 N.N. Greenwood, A. Earnshaw: Az elemek kémiája, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

Vegyész (KV), kémiatanár (KV), kémiatanár kiegészítő (KV)

Tematika

Mintavételi és mintaelőkészítési módszerek. Az analitikai módszerek teljesítőképességének minősítése (pontosság, megbízhatóság, kimutatási képesség).
Folyamatos és automatikus analízis. A levegő szennyezettségének mérése (homogén összetevők és lebegő szennyeződések analízise). Természetes, ivó- és szennyvizek minősítése.
Vízanalitikai módszerek (oxidálószerek, szervetlen és szerves komponensek meghatározása). Talajanalitikai módszerek (főkomponensek, nyomszennyezők, és hatóanyagtartalom analízise).
Az atmoszféra, a hidroszféra és a litoszféra organikus szennyezői és a szennyezőkre vonatkozó nemzetközi és hazai környezetvédelmi előírások.
Levegő, vizek és talajok nyomszennyezőinek dúsítására alkalmas módszerek; folyadék és szilárd fázisú extrakció, egyéb adszorpciós és abszorpciós eljárások.
Elválasztáson alapuló analízis; gázkromatográfia, nagyhatékonyságú folyadékkromatográfia (HPLC), kapilláris elektroforézis. Speciális kromatográfiás eljárások alkalmazása.
Szerves szennyezők minőségének és szerkezetmeghatározásának korszerű módszerei; tömegspektrometria és kombinációja kromatográfiás módszerekkel, infravörös- és Raman-spektrometria, magmágneses-rezonancia-spektrometria (NMR).

Ajánlott irodalom

1. Roger N. Reeve: Environmental Analysis, John Wiley and Sons, 1994.
2. D.T.E. Aunt, A.L. Wilson: The Chemical Analysis of Water. General Principles and Techniques, The Royal Society of Chemistry Thomas Graham House, Cambridge, 1995.

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

kémiatanár (KV), kémiatanár kiegészítő (KV)

Tematika

Mintavétel eszközei. Mintatároló edények alkalmazhatósága.
A körülmények (pH, hőmérséklet, bakteriális szennyezés, diffúzió az edényfalon keresztül, stb.) hatása a minta összetételére.
Mintatartósítási megoldások. Mintavétel közvetlen módszerrel, adszorpciós eljárással, extrakcióval, purge and trap módszerrel, mintakoncentrációval. Folyamatos mintavétel, monitoring rendszerek. Reprezentatív mintavétel gázból, folyadékból és szilárd mintákból. Gázszeparálás.
A minta homogenizálása, aprítása, szitálása, szűrése, dokumentálása.
A minták feltárása, roncsolása oldatban és olvadékban különböző kémiai feltárószerekkel (lúgos, savas, oxidatív feltárások). Feltáró berendezések (termikus-, kis-, közepes- és nagynyomású mikrohullámú feltárók).
A komponensek elválasztása fázistranszferekkel, kirázással, átalakítással, csapékképzéssel, komplexképzéssel. Komponensek dúsítása fizikai, kémiai és elektrokémiai módszerekkel (bepárlás, megoszlatás, ioncsere, elektrolízis, stb.).

Ajánlott irodalom

1. James P. Lodge: Methods of Air Sampling and Analysis, Lewis Publishers Inc., Chelsea, USA, 1989
2. C. Vandecasteele, C.B. Block: Modern Methods for Trace Element Determination, John Wiley and Sons Inc., New York, 1993
3. Roger N. Reeve: Environmental Analysis, John Wiley and Sons Inc., New York, 1994
4. Papp Lajos: Mintavételi és mintaelőkészítési módszerek szervetlen komponensek műszeres kémiai analíziséhez, KLTE, Debrecen, 1993
5. H.M. Kingston, L.B. Jassic: Introduction to Microwave Sample Preparation (Theory and Practice), ACS, Washington, 1988

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

kémiatanár (KV), kémiatanár kiegészítő (KV)

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

kémiatanár (KV), kémiatanár kiegészítő (KV)

Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

vegyész (KV), kémia tanár (KV), kémiatanár kiegészítő (KV), kémiatanár kiegészítő levelező (KV)

Tematika

Szabadon választható téma a Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszéken folyó szervetlen és analitikai kémiai valamint környezeti kémiai és kemometriai kutatások területéről.
Ónorganikus komplexek előállítása és szerkezetük vizsgálata. Az NMR-spektroszkópia alkalmazása a koordinációs kémiában. Foszfatázenzimek funkcionális modellezése. Polifunkciós N-donor-ligandumok kétmagvú fémkomplexeinek egyensúlyi és szerkezetvizsgálata. Oligopeptidek átmenetifém-komplexeinek vizsgálata. Fémionok szerepe a szénhidrátok metabolikus folyamataiban. Komplex vegyületek szerkezetének felderítése molekulaspektroszkópiás vizsgálatok alapján. Metalloenzimek és modellek – hasonlóságok és különbségek. Biomolekulák Ca(II)- és Mg(II)-komplexeinek egyensúlyi vizsgálata. Mikroeljárások szervetlen reakciók tanulmányozására. Szilárd átmenetifém-komplexek előállítása és vizsgálata. Kompexkémiai folyamatok extrém tömény vizes oldatokban. Nanorészecskék tervezése, tulajdonságaik befolyásolása koordinációs kémiai módszerekkel. A hidrogén-peroxid kémiai hatásai.
Analitikai eljárások szexferomonhatású biomolekulák nyomnyi mennyiségű kimutatására
Aminósavak és peptidek folyadékkromatográfiás analízise. Módszerfejlesztés az atomspektrometriás mintaelőkészítéshez és/vagy mintabevitelhez. A mikrohullám kémiai hatásai. Ionszelektív-elektródok analitikai alkalmazása. A kémiai analízis kinetikus módszerei. Helyszíni elemzési módszerek.
Vizek szerves szennyezőinek lebontása vákuum-ultraibolya fotolízissel. Légszennyezők lebontása heterogén fotokatalizissel. Szerves komponensek adszorpciójának vizsgálata TiO2 fotokatalizátoron. Környezeti minták atomspektometriai analízise. Vizek szennyezéseinek eltávolítása. Vízminősítő módszerek. Szennyezések kimutatása.
A számítástechnika nem matematikai alkalmazása analitikai kémiában.
A kalibráció minőségének biztosítása statisztikai eljárásokkal. Környezetvédelmi adatbázisok adatainak osztályozása számítógéppel. Mérési hibák statisztikai elemzése és modellezése Monte Carlo-mószerrel.

Ajánlott irodalom

1. Oktatóval történő megbeszélés alapján

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

kémia tanár (K), kémiatanár kiegészítő (K)

Előfeltétel: Pedagógia-pszichológia komplex szigorlat

Tematika

A kémiatanítás tudományos alapjai,és módszertani kérdései.
A kémiai tantárgypedagógia fogalma, tárgya, helye a kémiatudományok, és a neveléstudományok rendszerében, kapcsolata más tudományokkal.
A hazai kémiaoktatás története.
A kémiatudomány magyar szaknyelvének kialakulása.
A kémiaoktatás módszertani kérdései az alsófokú, a középfokú és a felsőfokú oktatásban.
A kémia tanítás-tanulás folyamatának sajátosságai, tanítás és tanuláselméletek.
Pedagógiai alapelvek érvényesítése a kémiatanításban.
A kémiatanítás pszichológiai vonatkozásai.
A kémiatanítás belső rendszere, tantárgyspecifikus módszerei.
A módszer fogalma, fajtái, osztályozása és megválasztását befolyásoló tényezők.
A tanulásszervezés alapkérdései.
A kémiatanítás különböző szervezeti formái.
Tanári tervező munka: makro-, mezo- és mikroszintű tervezés.
Audovizuális eszözök, interaktív multimédia rendszerek. Számítógéppel támogatott oktatás, elektronikus információk forrása (internet).
Az oktatástechnológia alapvonásai.
A kémiatanítás infrastruktúrája, a tanítás objektív feltételrendszere.
Tanári demonstrációs és tanulói kísérletek módszertana.
Pedagógiai értékelés (folyamat és kimenetszabályozás) a kémiatanításban.
Tantárgypedagógiai kutatások metodikája.

Ajánlott irodalom

1. Mojzes János - Cs. Nagy Gábor: Kémia tantárgypedagógia, NTK Bp. 1995
2. Dr. Nagy Zsuzsa - Dr. Sárik Tibor - Dr. Victor András: Kémia tantárgypedagógia, NTK Bp. 1993
3. Knausz Imre : A tanítás mestersége, Budapest, 2001, IFA. ( letölthető: http://web.axelero.hu/knauszi/konyvek.html)
4. Falus Iván (szerk.): Didaktika, NTK Bp., 1998
5. Nahalka István: Hogyan alakul ki a tudás a gyerekekben? NTK Bp. 2002

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

Előfeltétel: Pedagógia-pszichológia komplex szigorlat

Tematika

A pedagógiai tervezőmunka gyakorlása.
A középiskolai (általános iskolai) kémia tananyag tantárgypedagógiai elemzése (fogalmi rendszer, fogalmi háló, belső koncentráció, stb.)
Az érvényes tanterv megismerése, és elemzése.
A mikrotanítás elmélete.
A mikrotanítás mint képességfejlesztő módszer.
A szóbeliségen alapuló módszerek.
A helyes magyarázat és beszélgetés módszerének elemzése, kommunikációs gyakorlatok.
A tanítási-tanulási folyamat komplex jellege: ismeretszerzés, alkalmazás, rendszerezés és ellenőrzés szerepe, szervezése, módszerei, tervezése.
A táblakép szerepének tartalmának formájának elemzése.
A nyomtatott kémiai információk megismerése: tankönyvek, tankönyvcsaládok, munkafüzetek, példatárak, tanári kézikönyvek.
Módszertani folyóiratok tanulmányozása elemzése.
Tájékozódás a médiakínálatban: multimédiás segédanyagok.

Ajánlott irodalom

1. Villányi Attila: Ötösöm lesz kémiából, Műszaki Könyvkiadó (Calibra könyvek), Bp. 1998
2. Érettségi-felvételi feladatok kémiából (1980-1999), Szerk.: dr. Tóth Zoltán, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.
3. Érettségi-felvételi feladatok kémiából 1995-től letölthetők: http://www.felvi.hu/tetel/targy.ofi?mfa_id=37&mi=KEM
4. Villányi Attila: Kémia a kétszintű érettségire, Kemavill Bt., Bp. 2003
5. Villányi Attila: Kémia feladatgyűjtemény a kétszintű érettségire, Kemavill Bt., - Bp. 2003
6. Közoktatásban használt tantervek, tankönyvek

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

Tematika

A kémiai feladatok megoldásának, ellenőrzésének és értékelésének elméleti és gyakorlati problémái.
Az SI mértékegységrendszer konzekvens használata.
Zárt Típusaú feladatok szerkesztése.
Feladatlapok munkalapok tervezése.
A számítási feladatok alapTípusai.
Érettségi feladatok, felvételi feladatok , versenyfeladatok, megoldásának módszertana.

Ajánlott irodalom

1. Villányi Attila: Ötösöm lesz kémiából, Műszaki Könyvkiadó (Calibra könyvek), Bp. 1998
2. Érettségi-felvételi feladatok kémiából (1980-1999), Szerk.: dr. Tóth Zoltán, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.
3. Érettségi-felvételi feladatok kémiából 1995-től letölthetők: http://www.felvi.hu/tetel/targy.ofi?mfa_id=37&mi=KEM
4. Villányi Attila: Kémia a kétszintű érettségire, Kemavill Bt., Bp. 2003
5. Villányi Attila: Kémia feladatgyűjtemény a kétszintű érettségire, Kemavill Bt., Bp. 2003
6. Közoktatásban használt tantervek, tankönyvek

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

kémia tanár (K), kémiatanár kiegészítő (K)

Előfeltétel: Pedagógia-pszichológia komplex szigorlat

Tematika

Munkavédelem, környezetvédelem, a környezetvédelmi nevelés stratégiája.
Munkavédelmi előírások az iskolában.
A munkavédelmi oktatás metodikája az iskolában.
Elsősegélynyújtás, tűzoltás. Vegyszerek, mérgek, veszélyes hulladékok (beszerzés, tárolás, hulladékkezelés).
A kémiatanítás eszközrendszere (laboratóriumi eszközök, szemléltető eszközök, modellek, audiovizuális eszközök, számítógép, stb.)
Az iskolában használatos kémiai berendezések, és eszközök szakszerű kezelése (tisztítás, karbantartás, tárolás, beszerzés)
Tanári készségfejlesztés.
Kísérletező készség fejlesztése: demonstrációs tanári kísérletek, kommunikációs gyakorlatok, mikrotanítás (a mikrotanítás bemutatása, értékelése; visszacsatolás videofelvétellel).
A középiskolai (és általános iskolai) kémia tananyag komplex feldolgozása.
Tanári demonstrációs kísérletek tervezése, előkészítése, bemutatása.
Anyagvizsgálatok, kísérletek az általános és az elektrokémia köréből. (A kémiai kísérlet értelmezése, bemutató kísérlet, igazoló kísérlet, összehasonlító kísérlet, a tanulói kísérlet fogalma, modellek és kémiai kísérletek, AV-eszközök használata)

Ajánlott irodalom

1. Rózsahegyi Márta - Wajand Judit: 575 kísérlet a kémia tanításához, NTK - Bp. 2001
2. Rózsahegyi Márta - Wajand Judit: Látványos kémiai kísérletek, Mozaik Oktatási Stúdió - Szeged, 1999

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

kémia tanár (K), kémiatanár kiegészítő (K)

Tematika

Munkavédelem, környezetvédelem, a környezetvédelmi nevelés stratégiája.
Munkavédelmi előírások az iskolában.
A munkavédelmi oktatás metodikája az iskolában.
Elsősegélynyújtás, tűzoltás. Vegyszerek, mérgek, veszélyes hulladékok (beszerzés, tárolás. hulladékkezelés).
Tanári készségfejlesztés.
Pedagógiai önfejlesztő programok kidolgozása.
Kísérletező készség fejlesztése: demonstrációs tanári kísérletek, kommunikációs gyakorlatok, mikrotanítás (a mikrotanítás bemutatása, értékelése; visszacsatolás videofelvétellel).
A középiskolai (és általános iskolai) kémia tananyag komplex feldolgozása.
Tanulókísérletek tervezése, előkészítése, bemutatása.
Anyagvizsgálatok, kísérletek a szervetlen és a szerves kémia köréből. (A kémiai kísérlet értelmezése, bemutató kísérlet, igazoló kísérlet, összehasonlító kísérlet, a tanulói kísérlet fogalma, modellek és kémiai kísérletek, AV-eszközök, számítógép, videomagnó és a kísérletek kapcsolása.)

Ajánlott irodalom

1. Rózsahegyi Márta - Wajand Judit: 575 kísérlet a kémia tanításához, NTK - Bp. 2001
2. Rózsahegyi Márta - Wajand Judit: Látványos kémiai kísérletek, Mozaik Oktatási Stúdió - Szeged, 1999

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

kémia tanár (K), kémiatanár kiegészítő (K)

Tematika

Tantárgypedagógiai megfigyelések az iskolában. Akémiai tantárgypedagógia gyakorlati kérdései. Az iskolai tanítási gyakorlat során felmerülő problémák feldolgozása. A tanári tervezőmunka gyakorlati kérdései (tantervek NAT, kerettanterv, iskola pedagógiai programja, helyi tanterv, tanmenet, tematikus terv, óraterv, óravázlat tanulmányozása). A tanórai hospitálásokon való tapasztalatgyűjtés: 4 szakvezető által tartott óra megfigyelése, óraleírás készítése, megbeszélése 4 tanárjelölt által tartott óra megfigyelése, óraleírás készítése, megbeszélése 2 tanórán kívüli foglalkozás (korrepetálás, szakkör, fakultációs foglalkozás) megfigyelése, leírása, megbeszélése Az összegyűjtött adatok feldolgozása Irányított és komplex óraelemzések. Tanári készségek, képességek megfigyelése: a tanár szóbeli készségei a tanár kérdezési készségei a tanár motiválási készségei a tanár változatos reagálási készségei a tanár kísérletező készsége. Számonkérés fajtái a kémiaórán. Tanári
demonstrációs kísérletek az órán. A tanulói kísérletezés gyakorlati problémái. Kognitív, konstruktív pedagógia módszertani fogásai. A differenciált oktatás az iskolai gyakorlatban.

Ajánlott irodalom

1. Nagy Lászlóné: Segédanyag a tanórai megfigyelésekhez, JATE Press - Szeged 2003

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

kémia tanár (KTS), kémiatanár kiegészítő (K)

Tematika

A tudománytörténet mint önálló tudományos diszciplina.
Tudományfejlődési modellek.
A kémia történet helye, szerepe a tudományokban valamint a kémiatanításban.
A kémia tárgykörének történeti alakulása.
Kémia az ókorban és a középkorban.
Az önálló kémia megjelenése.
A klasszikus kémia alapjainak lerakása.
A kémia differenciálódásának kezdete.
A kémia nagyarányú kibontakozása a XIX: század második felében.
A kémia fejlődése a XX. században:
Az elem fogalmának története.
A kémiai elemek rendszere.
A legrégebben ismert elemek.
A flogiszton korszak alkonyáig megismert elemek.
Az elemfelfedezések hőskora.
A legjobban elrejtőzött elemek nyomában.
A kémia a magyar középkorban.
Az újkor kezdetének hazai kémiája.
A felvilágosodás és a reformkor.
A kémia 1848–1918. között
A kémia a két világháború között

Ajánlott irodalom

1. Dr. Balázs Lóránt: A kémia története I-II., NTK, Bp. 1996.
2. Pető Gábor Pál - Szabadváry Ferenc: A kémia nagy pillanatai, Aranyhal Kiadó,
3. Móra László - Próder István: A magyar kémia és vegyipar kronológiája, Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület - Magyar Tudománytörténeti Intézet, Budapest- Piliscsaba, 1997

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

kémia tanár (K), kémiatanár kiegészítő (K)

Tematika
Akémiai tantárgypedagógia gyakorlati kérdései. Az iskolai tanítási gyakorlat során felmerülő problémák feldolgozása. A tanári tervezőmunka gyakorlati kérdései (tantervek NAT, kerettanterv, iskola pedagógiai programja, helyi tanterv, tanmenet, tematikus terv, óraterv, óravázlat ). A különböző iskolatipusok kémiaoktatásának specifikumai: általános iskola, középiskola: gimnázium (8+4, 6+6, 4+8, emelt óraszámú speciális óratervű osztályok) szakközépiskola (kémia mint közismereti tárgy, kémia mint szakmai alapozó tárgy, kémia mint szakkismereti tárgy), szakmunkásképző. Tehetséggondozás a kémiaórán, differenciált oktatás. Tehetséggondozás a tanítási órán kivül (szakkör, önképzőkör). Felkészítés a tanulmányi versenyekre. Felkészítés a vizsgákra: alapműveltségi vizsga, középszintű, emeltszintű érettségi vizsga. Tantárgypedagógiai szakirodalom követése. Aktuális oktatáspolitikai kérdések feldolgozása.

Ajánlott irodalom

1. Golnhofer Erzsébet- Nahalka István (szerk.): A pedagógusok pedagógiája, NTK Bp. 2001
2. Knausz Imre : A tanítás mestersége, Budapest, 2001, IFA. ( letölthető: http://web.axelero.hu/knauszi/konyvek.html)
3. Falus Iván (szerk.): Didaktika, NTK Bp., 1998
4. Dr. Sallai Éva: Tanulható-e a pedagógus mesterség? Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém 1996

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, kémia tanár, klinikai kémikus, kémiatanár kiegészítő

Tematika

Gázállapot, állapotegyenlet. A termodinamika nulladik főtétele. Tökéletes gázok és törvényszerűségeik. Reális gázok, kompresszibilitás, virál egyenlet. A megfelelő állapotok tétele. Kritikus jelenség, kritikus állapot. Van der Waals egyenlet, kritikus állandók, Boyle-hőmérséklet. Termodinamikai alapfogalmak (rendszer, környezet, folyamatok és csoportosításuk). Munka, hő, energia, a termodinamika I. főtétele. Az összenyomás és kiterjedés munkája. Irreverzibilis, reverzibilis, izoterm-irreverzibilis kiterjedés munkája. A gázképződés munkája izoterm-izochor, ill. izoterm-izobár körülmények között.
A belső energia, a hő és az entalpia kapcsolata, kalorimetria. Termokémia. Fizikai és kémiai folyamatok entalpiaváltozásai.Hess tétele. Az állandó térfogaton ill. nyomáson vett hőkapacitás. A reakcióentalpia hőmérsékletfüggése, Kirchoff törvény. Állapot- és útfüggvények, teljes és nem teljes differenciál. Tökéletes gáz izoterm kiterjesztése reverzibilis és irreverzibilis úton. A belső energia mint a térfogat és a hőmérséklet függvénye. Joule kísérlete. A belső energia hőmérsékleti koefficiense állandó nyomáson. Az entalpia mint a nyomás és hőmérséklet függvénye. Az entalpia hőmérséklet-függése állandó térfogaton. A Joule-Thomson hatás. Cv és Cp kapcsolata, összefüggésük reális és tökéletes gázokra. Tökéletes gáz adiabatikus kiterjedésének munkája irreverzibilis és reverzibilis esetre. Spontán változások iránya. A II. főtétel. Az entrópia és statisztikus definiciója. Az entrópia termodinamikai definiciója. A környezet és a rendszer entrópiaváltozása. A Clausius-féle egyenlőtlenség, spontán folyamatok (hűlés és kiterjedés) entrópia változása. Fázisátalakulások entrópiaváltozása, a Trouton-szabály. Entrópiaváltozás tökéletes gáz kiterjedése ill. a rendszer melegítése során. Az entrópia mérése, a Nernst-féle hőelmélet és a termodinamika III. főtétele. Hőerőgépek és hatásfokuk. A Carnot-ciklus. A hűtés energetikája. Adiabatikus demágnesezés. A Helmholtz- és a Gibbs- függvény bevezetése. Kapcsolatuk a maximális hasznos munkával. Az első és a második főtétel egyesítése. A belső energia térfogatfüggése, a termodinamikai állapot-egyenlet és alkalmazása tökéletes gázra. A Gibbs- függvény tulajdonságai a két főtétel egyesítése alapján. A Helmholtz-függvény mint a térfogat és a hőmérséklet függvénye. A Gibbs- függvény hőmérsékletfüggése, a Gibbs- Helmholtz egyenlet két alakja. A Helmholtz -függvény hőmérsékletfüggését leíró összefüggés két alakja. A Gibbs- függvény nyomásfüggése, tökéletes gázok kémiai potenciálja. Reális gázok kémiai potenciálja, a fugacitás és a nyomás kapcsolata. A Gibbs- függvény változása nyilt rendszerre, a kémiai potenciálok és a hasznos munka kapcsolata. A kémiai potenciál kapcsolata a belső energiával, az entalpiával és a szabadenergiával.
Fázisaátalakulások, fázisdiagramok. A víz, a CO2, a szén és a He fázisdiagramjának főbb tulajdonságai. A fázisstabilitás, a hőmérséklet hatása, külső nyomás hatására bekövetkező olvadás. Külső nyomás hatása a gőznyomásra.. A fázishatárok meredeksége, a Clapeyron-egyenlet, alkalmazása a szilárd-folyadék határfelületre. Folyadék-gőz határfelület, a Clausius-Clapeyron egyenlet. A szilárd-gáz határfelület, fázisátalakulások osztályozása. A folyadékfelület tulajdonságai, felületi feszültség, görbült felületek gőznyomása, kapilláris jelenség. Parciális moláris mennyiségek, a Gibbs- Duhem-egyenlet. Az elegyedési Gibbs- függvény, elegyedési entrópia és entalpia. Folyadékok kémiai potenciálja, ideális és ideálisan híg elegyek. Két folyadék elegyedése, a többletfüggvények. Kolligatív sajátságok értelmezése. Ozmózis. Forráspontemelkedés. Fagyáspontcsökkenés és oldhatóság. Illékony folyadékelegyek, a gőznyomásgörbe. A gőz összetétele, a gőznyomás és a gőz összetételének kapcsolata. Forráspont-diagramok, ideális elegyek desztillálása. Reális elegyek forráspont-diagramjai, nemelegyedő folyadékok desztillálása. Ideális és reális oldatok standard állapotai.
Fázisok, komponensek, szabadsági fokok. A fázistörvény, alkalmazása egykomponensű rendszerre. Kétkomponensű rendszerek, folyadék- folyadék fázisdiagramok. Korlátozottan elegyedő folyadékok desztillációja. Folyadék-szilárd fázisdiagramok, eutektikumok. Háromkomponensű rendszerek fázisdiagramja. Kémiai egyensúlyok általános feltétele, a reakció Gibbs- függvény. Tökéletes gázok kémiai egyensúlya és a reakcióhányados. Egy általános reakció egyensúlyi állandója, a termodinamikai és a gyakorlati egyensúlyi állandók kapcsolata. A nyomás hatása az egyensúlyra, a Le Chatelier-elv, az összetétel változása a nyomással. A hőmérséklet hatása az egyensúlyra, a van't Hoff-egyenlet. Az egyensúlyi állandó tetszőleges hőmérsékleten történő meghatározása, a Giauque-függvények.
Heterogén reakciók egyensúlyai, sav-bázis egyensúlyok a Brönsted-Lowry-elmélet alapján. A víz öndisszociációja és a pH, több-bázisú savak egyensúlyai. Pufferek és indikátorok. Sav-bázis tirálások. Ionok képződési függvényei és kölcsönhatásai oldatokban. Szolvatáció, ionaktivitás, aktivitási koefficiens. Elektrokémiai alapfogalmak, a cellareakció potenciálja és a reakció Gibbs- függvény kapcsolata. A Nernst-egyenlet. Elektródpotenciálok összetételfüggése, standard értéke. Első és másodfajú elektródok. A hidrogén elektród. A pH mérése, a potenciometrikus titrálás. Termodinamikai függvények elektrokémiai mérésekkel történő meghatározása.

Ajánlott irodalom

1. P.W. Atkins: Fizikai kémia I.

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, kémia tanár, klinikai kémikus, kémiatanár kiegészítő

Tematika

Az előadást követő témafeldolgozás és számítási feladatok megoldása.

Ajánlott irodalom

1. P.W. Atkins: Fizikai kémia I.

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, kémia tanár, klinikai kémikus, kémiatanár kiegészítő

Tematika

A gázok kinetikus elmélete. A nyomás számítása kinetikus gázelmélet alapján. A Maxwell-Boltzmann- és a Maxwell-féle sebességeloszlási egyenlet. A legvalószínűbb sebesség, az átlagsebesség és a sebességnégyzetek átlagának számítása. A gázmolekulák ütközése, ütközési gyakoriság, ütközési szám, közepes szabad úthossz fogalma és számítása.
Transzportjelenségek, effúzió, diffúzió, hővezetés, viszkozitás. Fick első törvénye.
Az ionok vándorlása elektromos, a molekulák vándorlása termodinamikai erőtérben. Gyenge és erős elektrolitok vezetése, fajlagos vezetés, moláris vezetés. Kohlrausch törvény, az Ostwald-féle hígítási törvény. Az ionmozgékonyság fogalma, kapcsolata az ionok vezetésével. A protonok vezetésének mechanizmusa. Az átviteli szám fogalma, meghatározási módszerei. A termodinamikai erő fogalma és alkalmazása. A Nernst-Einstein és a Stokes-Einstein egyenletek. Fick második törvénye.
A reakciók sebessége, a reakciókinetika kísérleti módszerei. Rendűség és molekularitás. Első-, másod-, és harmadrendű reakciók. A felezési idő fogalma és számítása. Egyszerű és összetett reakciók. Egyensúlyra vezető reakciók. Az Arrhenius-féle egyenlet. Az unimolekulás és bimolekulás elemi reakciók sebességi egyenletei. Konszekutív reakciók. A sebességmeghatározó lépés fogalma. A steady state közelítés és alkalmazása.
Láncreakciók, robbanások. Fotokémiai reakciók. A polimerizáció és a polikondenzáció. Homogén katalízis, autokatalízis, az autokatalízishez kapcsolódó kinetikai jelenségek. Frontreakciók, periodikus és aperiodikus oszcillációk. A kémiai oszcilláció Lotka-Volterra-féle mechanizmusa.
A reakciók molekuláris dinamikája. A gázfázisú bimolekulás reakciók ütközési elmélete. Szterikus faktor, reaktív hatáskeresztmetszet fogalma. Diffúziógátolt és energiagátolt kémiai reakciók oldatokban. Kinetikai sóhatás. A sebességi állandó értelmezése potenciális energiafelületek segítségével.
Folyamatok szilárd felületeken. Felületvizsgálati módszerek. Nagyvákuum-technika. A fiziszorpció és kemiszorpció folyamata. Langmuir izoterma. Heterogén katalízis. Az Eley-Rideal és Langmuir-Hinshelwood-féle mechanizmus. Példák a heterogén katalízisre.
Dinamikus elektrokémia. Csereáramsűrűség, túlfeszültség. A Butler-Volmer- és a Tafel- egyenletek, polarizáció. Az elektródfolyamatok kinetikája. A tüzelőanyag-elemek és az akkumulátorok működése. A korrózió elektrokémiai alapjai.

Ajánlott irodalom

1. P.W. Atkins: Fizikai kémia III., Tankönyvkiadó, Budapest.

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, kémia tanár, klinikai kémikus, kémiatanár kiegészítő

Tematika

A Fizikai Kémia 2. előadásokon tárgyalt anyag folyamatos nyomonkövetése, feldolgozása. A koncepcionálisan különösen nehéz fogalmak többoldalú megvilágítása. A tananyaghoz kapcsolódó példák megoldása. Az anyag egyes kiválasztott részeinek egy-egy hallgató által történő feldolgozása, ezek együttes diszkussziója és értékelése.
Az önállóan megoldandó példák, számítási és elméleti feladatok kijelölése, az elvégzett munka ellenőrzése és értékelése.

Ajánlott irodalom:

P.W. Atkins: Fizikai kémia III.

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kémiatanár kiegészítő

Tematika

A klasszikus fizika korlátai a mikrorészecskék világában. A kvantummechanika alapelvei. Fizikai mennyiségek és operátorok. Sajátérték-egyenlet, sajátértékek, sajátfüggvények. A Schrődinger egyenlet. A hullámfüggvény Born-féle értelmezése. Szuperpozíció és várható érték. A Heisenberg-féle bizonytalansági elv. Egyenes vonalú egyenletes mozgás leírása. Az egydimenziós dobozba zárt részecske: a sajátfüggvény meghatározása a peremfeltételek alapján. A harmonikus oszcillátor energiaszintjei és hullámfüggvényei. Körmozgás és kétdimenziós forgó mozgás. Gömbi mozgás és háromdimenziós forgás: energiaszintek, impulzusmomentum, iránykvantáltság, vektormodell. A spin. A hidrogénszerű atomok leírása. A többelektronos atomok szerkezete: az atomipálya-közelítés. Az árnyékolás és áthatolás jelensége és következményeik. Szingulett és triplett állapotok. Csatolási sémák. A teljes impulzusmomentum. Az MO elmélet feltételezései. A H2+ molekulaion elektronenergiáinak kiszámítása
LCAO módszerrel. A variációs elv és a szekuláris egyenletrendszer. Pálya tipusok. A többatomos molekulák elektronszerkezete. A pontcsoportok elméletének alapjai és egyszerű alkalmazásai. A Hückel-féle közelítés alapjai és alkalmazása.
A színkép általános definíciója, alapTípusai. Az átmeneti momentum és a kiválasztási szabályok. Az abszorpciós színképsáv jellemzői. A Raman spektroszkópia elvi alapja, a polarizálhatósági tenzor. A kétatomos molekulák forgási energiája a merev rotátor modell alapján. A kétatomos molekula rezgési energiája a harmonikus oszcillátor modell alapján. A rezgési-forgási színképek felépítése a mozgások függetlenségének feltételezése alapján. Az anharmonikus oszcillátor modell következményei. Az elektronszínképek. Az elektron-rezgési-forgási spektrumok fő Típusai. Franck - Condon-elv. Disszociáció, predisszociáció. Emissziós spektroszkópiák: fluoreszcencia, foszforeszcencia. A fotoelektron spektroszkópiák elvi alapja. Koopmans-elv.
Diamágneses és paramágneses szuszceptibilitás, indukált és permanens mágneses momentum. A mágneses szuszceptibilitás hőmérséklet-függése. Kooperatív jelenségek.
Elektronspin-rezonancia spektroszkópia, a g-érték. Elektronspin-magspin kölcsönhatások, hiperfinomfelhasadás, a csatolási állandó. McConnell-egyenletek. Mágneses magrezonancia-spektroszkópia. Larmor-precesszió, NMR-átmenet, relaxációs folyamatok. Kémiai eltolódás. Az elsőrendű spin-spin felhasadás egyszerű esetei, magasabb rendű spin-spin fölhasadás. Cserefolyamatok hatása az NMR-spektrumra.
Dielektrikumok állandó és változó elektromos térben. Moláris polarizáció és moláris refrakció. Dipólusmomentum, másodlagos kötőerők.

Ajánlott irodalom

1. P.W. Atkins: Fizikai kémia II.

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, kémia tanár, klinikai kémikus, kémiatanár kiegészítő

Tematika

Az elméleti előadás (K035 FIZIKAI KÉMIA 3.) anyagával kapcsolatban felmerült kérdések megtárgyalása. A tankönyv gyakorlatainak és feladatainak megoldása, más eredetű, pl. a kvantummechanika legalapvetőbb kérdéseivel, összefüggéseivel kapcsolatos, a molekulák kvantummechanikai leírásával kapcsolatos feladatok megoldása, a tanult törvények érvényesülésének szemléltetésére. A csoportelméleti számítások alkalmazása a molekulapálya komponensek meghatározására. Egyszerű kvantummechanikai számítások, pl. a Hückel-féle közelítés alapján.
Forgási, rezgési és rezgési-forgási színképek szerkesztése kétatomos molekulákra a tanult termkifejezések és speciális kiválasztási szabályok alapján.
ESR és elsőrendűen felhasadt NMR színképek finomszerkezetének meghatározása, a sávok relatív intenzitásának meghatározása a tanult elvek alapján.
Molekulák mágneses és elektromos tulajdonságainak számítása a tanult elvek alapján.

Ajánlott irodalom

1. P.W. Atkins: Fizikai kémia II.

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, kémia tanár, klinikai kémikus, kémiatanár kiegészítő

Tematika

A fizikai-kémiai laboratóriumi gyakorlatok célja: (1) Megmutatni, hogyan lehet az elméleti ismereteket kísérleti eredmények alapján megalapozni. (2) A hallgatók manuális készségének fejlesztése. (3) A legfontosabb kísérleti és kiértékelési módszerek megismertetése. (4) A korábban számítástechnikából, valamint szervetlen és analitikai kémiából tanultak alkalmazása.
A félév során a hallgatók körforgásos rendszerben hetenként egy gyakorlatot végeznek, amely során (1) felkészülnek az elvégezendő feladatra a rendelkezésre álló tankönyvekből és jegyzetből, (2) zárthelyi dolgozatot írnak az előre kiadott kérdésekből, (3) elvégzik a gyakorlat által előírt kísérleteket, (4) a mért adatokat kiértékelik és (5) munkájukról jegyzőkönyvet készítenek.
A végrehajtandó feladatok között a fizikai kémia minden területéhez van kapcsolódó gyakorlat és minden hallgató legalább egy gyakorlatot végrehajt minden részterületen. Az elvégezendő gyakorlatok a következők:
TERMODINAMIKA:
Kalorimetria Párolgáshő meghatározása Parciális moláris térfogat meghatározása Terner rendszerek tanulmányozása Oldhatóság és oldhatósági szorzat meghatározása
ELEKTROKÉMIA:
Nernst-egyenlet kísérleti igazolása Az elektromotoros erő hőmérsékletfüggésének vizsgálata Korróziós cellák elektrokémiai vizsgálata Elektrolitoldatok moláris fajlagos vezetésének változása a koncentrációval
EGYENSÚLYOK:
Gyenge sav disszociációs állandójának meghatározása vezetésméréssel Amfoter elektrolit disszociációs állandóinak és izoelektromos pontjának meghatározása Komplex vegyületek összetételének vizsgálata
ANYAGSZERKEZET:
Cianinfestékek látható elnyelési színképeinek értelmezése Kétatomos molekula elektrongerjesztési színképének tanulmányozása ESR színképek értékelése és molekulaszerkezeti értelmezése
REAKCIÓKINETIKA:
A benzol-diazónium-klorid bomlásának vizsgálata Cukorinverzió sebességének mérése polariméterrel Ionok között lejátszódó reakciók vizsgálata

Ajánlott irodalom

1. Fizikai kémia laboratóriumi gyakorlatok, Jatepress 1998 (szerzői kollektiva)

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, kémia tanár, kémiatanár kiegészítő, kémiatanár kiegészítő levelező (K)

Tematika

A szigorlat anyaga a Fizikai kémia 1-3. kurzusok anyaga valamint a Fizikai kémia laboratórium 1. gyakorlatok. Tételjegyzék a WEB-en megtalálható

Ajánlott irodalom

1. P.W. Atkins: Fizikai kémia I-III.

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

kémia tanár (KV), kémiatanár kiegészítő (KV)

Tematika

A korrózió és az ellene való védekezés gyakorlati jelentősége. A korrózió, mint a környezetszennyezés forrása és következménye. A korróziós folyamatok osztályozása, a korrózió megjelenési formái. Az elektrokémiai korrózió termodinamikai alapjai: Pourbaix (potenciál/pH) diagramok. Az elektrokémiai korrózió kinetikája: a korrózió katódos és anódos folyamatai; a hidrogénfejlődés és a fémek aktív oldódásának mechanizmusa. A fémek aktív-passzív viselkedése. Polarizációs görbék. Különböző tényezők (pH, oldott anyagok, hőmérséklet, áramlási sebesség stb.) hatása a polarizációs görbék lefutására, illetve a korrózió sebességére. A passziválódással kapcsolatos elméletek, a passziválódás mechanizmusa. Lyukkorrózió. Talaj- és mikrobiológiai korrózió. Atmoszférikus korrózió. A füstgáz és a savas eső korróziós és környezetromboló hatása.
A korrózió elleni védelem módszereinek áttekintése. A metallurgiai tényezők és az ötvöző elemek szerepe a szerkezeti anyagok korrózióállóságában, korrózióálló szerkezeti anyagok. Katódos és anódos védelem; a védelem áram és potenciál kritériumai. Korróziós inhibitorok: szervetlen és szerves inhibitorvegyületek hatásmechanizmusával kapcsolatos elméletek. Toxikus és környezetbarát inhibitorok. Bevonatokkal történő felületvédelem. Fémes bevonatok. Felületvédelem szervetlen bevonatokkal. Szerves bevonatrendszerek: festék- és lakkbevonatok. Természetes eredetű és szintetikus filmképzők. Műgyanták.
A korrózió és a felületi bevonatok vizsgálati módszerei. Klasszikus eljárások és elektrokémiai polarizációs módszerek. Laboratóriumi és helyszíni korróziós vizsgálatok tervezésének, kivitelezésének és kiértékelésének szempontjai.
Esettanulmányok a vegyipar, a kőolaj- és földgázipar, az élelmiszeripar stb. területéről. Káresetek analízise.

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész (VTTS), kémia tanár (KV)
Kétévente kerül meghirdetésre

Tematika

Az előadás célja:
Bemutatni elveket és technikákat, hogyan lehet a tanult matematikai módszereket a gyakorlatban alkalmazni (túlnyomórészt számítógépek segítségével) a szükséges kémiai ismeret birtokában.
Annak megmutatása, hogyan lehet egy adott problémához a legmegfelelőbb értékelő eszközt (módszert, programot, stb.) kiválasztani.
A félév során minden héten egy matematikai témakört fog át az előadás. Az elméleti óra összefoglalja és/vagy ismerteti azokat a matematikai módszereket, amelyek a kémia valamely területén fontosak., valamint a kémia szempontjából elemzi az ismertetett matematikai módszereket. A gyakorlati óra (ld. K3061) óra alkalmazásokra ad lehetőséget alapfeladatok megoldásán keresztül. Minden héten van otthoni munkával megoldandó feladat, amely heti 2–3 órás elfoglaltságot jelent és fontos része az érdemjegynek.
Elméleti rész tematikája: Olyan numerikus eljárások ismertetése, amelyek segítenek megoldani a kémia gyakorlatában felmerülő matematikai problémákat. Főbb területek:
algebrai úton megoldhatatlan egyenletek iterációs megoldása,
numerikus differenciálás és integrálás,
közönséges differenciálegyenletek és egyenletrendszerek numerikus integrálása,
görbeillesztés kísérleti adatokra analitikus összefüggés nélkül,
lineáris egyenletrendszerek megoldása,
statisztikai számítások, regressziós egyenes illesztése,
nemlineáris egyenletrendszerek megoldása és
paraméterbecslés kísérleti adatok illesztésével.

Ajánlott irodalom

1. W.H. Press et al, Numerical recipies, Cambridge University Press, 1992.

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

kémia tanár, kiegészítő kémia tanár (KV), vegyész (SZV)

Tematika

Az órákon eredeti, szakmai témájú (általános és fizikai kémiai szakkönyvek részletei, tudományos dolgozatok) szövegeket olvasunk, fordítunk és nyelvileg értelmezünk

Ajánlott irodalom

1. Ebbing: General Chemistry

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész (KV), kémia tanár (KV), kémiatanár kiegészítő (KV), kémiatanár kiegészítő levelező (KV)

Tematika
Bekapcsolódás az anyagszerkezet és elméleti kémia, reakciókinetika és elektrokémia. területével foglalkozó kutatócsoportok munkájába.
Elméleti kémiai számítások a kvantummechanika, molekuláris mechanika, molekuláris dinamika, statisztikus termodinamika, vagy mérések valamely molekuláris spektroszkópia területén, (pl. UV-VIS, IR, Raman, mikrohullámú, ESR, NMR, ORD, CD, elektron- vagy lézerspektroszkópia), annak érdekében következtetéseket vonjon le a vizsgált molekulák szerkezetére, kémiai tulajdonságaira vonatkozóan. A fent említett módszerek alkalmazásának az elvégzett munka nagyobbik felét kell kitennie.
A reakciókinetikából végzendő projektmunka célja, hogy a hallgatók számára biztosítsunk lehetőséget egy kinetikai kutatócsoport munkájába történő bekapcsolódásra. A félév során a témavezető által meghatározott kutatási területen kell a hallgatónak tevékenykednie és munkáját a félév végén egy 5– 10 oldalas dolgozatban összefoglalnia. A dolgozatnak nem kell eredményeket tartalmaznia, "csak" a félév során végzett kutatómunka összefoglalásául szolgál.
A Fizikai Kémiai Tanszék a következő területeken biztosít munkalehetőséget a hallgatók számára:
Oldatreakciók kísérleti tanulmányozása mechanizmusainak számítógépes modellezése.
Reakciófrontok modellezése és kísérleti vizsgálata.
Reakciókinetikai értékelő módszerek tanulmányozása, fejlesztése.
Diffúzióállandók meghatározása vizes oldatokban.
Gázkromatográfiás retenciós vizsgálatok.
Elméleti reakciókinetikai számítások.
A szerkezet, egyensúly és reaktivitás összefüggéseinek kísérletes és elméleti vizsgálata.
Az elektrokémiai témakörben végzett irodalmazás és kisérleti munka.
A projektmunkák témái elsősorban az elektrokatalízissel, a vezető polimerek, fullerének, és a molekuláris rétegek elektrokémiájával, a biológiai és gáz szenzorokkal valamint az elektrokémiai korrózióval kapcsolatosak.
A projektmunka során a hallgatók megismerik a kutatásban alkalmazott elektrokémiai, spektroelektrokémiai, és kvarckristály mikromérleges berendezéseket és vizsgálati eljárásokat.

Ajánlott irodalom

1. Oktatóval történő megbeszélés alapján

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kémiatanár kiegészítő

Tematika

A radioaktivitás felfedezése. A legfontosabb események a magfizika, magkémia területén a múlt században.
Az atommag felépítése. Izotópok, izotónok, izobárok. Az atommag mérete, sűrűsége, kötési energiája, a kötési energia kiszámítása. A magerők jellemzése. Magmodellek. Stabilis és instabilis nuklidok.
A radioaktív bomlás. A radioaktív bomlás során felszabaduló energia: Q-egyenlet. A bomlástörvény. A bomlási állandó, a felezési idő és az átlagos élettartam értelmezése. Az aktivitás definíciója, mértékegységei, átszámításuk.
Néhány példa a bomlatlan atommagok és az aktivitás időbeli változására, valamint az adott tömegű radioaktív preparátum aktivitásának és az aktivitás időbeli változásának kiszámítására.
A radioaktív bomlások fajtái. Izomer átalakulások, a belső konverzió jelensége, belső konverziós együttható. Béta-bomlások (b - bomlás, b + bomlás és elektronbefogás); a béta bomlásokkal keletkező sugárzások energiaspektruma. Az alfa-bomlás. A fontosabb radioizotópok bomlássémáinak értelmezése.
A radioaktív bomlásokat kísérő sugárzások (a -sugárzás, b -- és b + -sugárzás, fotonsugárzások) és az anyag kölcsönhatásai. A sugárzások elnyelődésére vonatkozó abszorpciós törvény értelmezése, hatótávolság. Néhány példa az abszorpciós törvény alkalmazására.
A radioaktív preparátumok detektálásának alapelvei. DetektorTípusaok. A szcintillációs detektor és a gáztöltésű (ionizációs kamra, proporcionális cső, Geiger-Müller cső) detektorok működése. A folyadékszcintillációs méréstechnika alapja.
A mérési hatásfokot meghatározó tényezők, az aktivitás és a mérési hatásfok meghatározásának lehetőségei.
A radioizotópok felhasználásának lehetőségei nyomjelzésre, sugárforrásként és energiatermelésre. Az atomreaktorok működésének alapelvei.
Radioizotópok alkalmazása analitikai (az izotóphígítás elve, radiometrikus titrálások - titrálási görbék) célokra.
Munka radioaktív izotópokkal.

Ajánlott irodalom

1. Nagy Lajos György, Nagyné László Krisztina:
2. Radiokémia és izotóptechnika, Műegyetemi Kiadó, Bp. 1997.
3. Számolási feladatok a tanszék honlapján

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kémiatanár kiegészítő

Tematika

Béta-sugárzás abszorpciójának mérése, tömegabszorpciós együttható, hatótávolság, maximális energia meghatározása.
Mérési hatásfok meghatározása különböző geometriáknál és egy ismeretlen aktivitású radioaktív preparátum aktivitásának meghatározása.
Káliumtartalom meghatározása a 40K mérése alapján.
Jodidion koncentrációjának meghatározása izotóphígításos analízissel és/vagy radiometrikus titrálással.
Kemény béta-sugárzó nuklidok detektálása Cserenkov sugárzás alapján.

Ajánlott irodalom

1. Radiokémia előadás vonatkozó anyaga, gyakorlatokhoz kiadott leírások

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész (kötelező)

Tematika

Szubelemi részecskék: a kvarkok. A kvarkok csoportosítása. A magerők a kvarkelmélet tükrében.
A radioaktív bomlások statisztikus jellege. A radioaktív bomlások kinetikája. Radioaktív keverékek. Összetett radioaktív bomlás: elágazó bomlások, bomlási sorok
A folyadékszcintillációs detektálás, a kioltás jelensége. Quench korrekciós technikák Szcintillációs koktélok, mintaelőkészítés. Detektálás Cserenkov sugárzás alapján.
A félvezető detektorok működése.
A gamma-spektroszkópia lényege, gamma-spektrumok szcintillációs és félvezető detektorral. A spektrumok kiértékelése. A gamma-spektrometria alkalmazásának lehetőségei pl. környezeti mintáknál.
A dózisfogalmak értelmezése, mértékegységeik, átszámításaik. A legfontosabb doziméter Típusaok.
A sugárzások biológiai hatásainak összefoglalása. Dózis-hatás görbék, értelmezésük.
A sugárvédelem alapelvei. Dóziskorlátozási rendszer.
Radioizotópok a környezetünkben: a természetes (kozmogén és terresztriális) és a mesterséges radionuklidok eredete. A természetes sugárterhelés fő forrásai és mértéke Földünkön.
Mesterséges magátalakítások: a magreakció. A magreakciók energetikai viszonyai. A magreakciók jelölése, a hatáskeresztmetszet értelmezése, egysége. A gyakorlati szempontból jelentős magreakciók ismertetése. Felaktiválás, a keletkező radioizotóp aktivitásának időbeli változása. A maghasadás elmélete.
Az atomreaktorok Típusai, működésük. A maghasadás elvén működő reaktorok részletes tárgyalása (hasadó anyagok, moderátorok, effektív sokszorozási tényező, reaktivitás, neutronháztartás, szabályozás). A paksi atomreaktor.
A radioaktív hulladék fogalma, csoportosítása. A radioaktív hulladékok kezelése, tárolásuk problémái (kiégett fűtöanyagok, átmeneti és végleges tárolók kis-, közepes- és nagyaktivitású hulladékokhoz).
Sugárhatáskémiai alapok. A sugárhatáskémiai hozam. A víz radiolízise.
Aktivációs analízis, alkalmazási lehetőségek. Radioanalitikai módszerek
Az izotópok felhasználásánál felmerülő jelenségek (izotópeffektus, izotópcsere, izotóp–effektusok). Nyomjelzéstechnika.
Radioizotópok felhasználása a kutatásban és az ipari, orvosi gyakorlatban (izotópdiagnosztika, izotópterápia).

Ajánlott irodalom

1. Nagy Lajos György, Nagyné László Krisztina: Radiokémia és izotóptechnika, Műegyetemi Kiadó, Bp. 1997.

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

Kémiatanár (KV), kémiatanár kiegészítő (KV), vegyész (SZV)

Tematika

A természetes eredetű átlagos sugárterhelés mértéke Földünkön. A sugárterhelés két fő forrása: külső és belső.
A külső sugárforrások: kozmikus sugárzás, a földkéreg és az építőanyagok természetes radioaktivitása (terresztrikus sugárzás), valamint a levegő természetes radioaktivitása.
Elsődleges, másodlagos kozmikus sugárzás, kozmogén radioizotópok, kozmikus sugárzási neutronok.
A talaj sugárzása: a fontosabb természetes radioizotópok tulajdonságai. A magyarországi talajminták (agyag, homok) radioaktivitása. Kiemelkedően nagy természetes radioaktivitású területek a világon.
Külső sugárterhelés lakóépületekben. Magyarországi építőanyagok természetes radioaktivitása.
Belső sugárterhelések forrásai. Kozmogén radioizotópok inkorporációja. A 3H és a 14C körforgása. A primordiális radioizotópok beépülése, bejutása az élő szervezetbe: a 40K szerepe, a 238U és a 232Th bomlási sor elemei. A radonizotópok viselkedése. A 222Rn és a 220Rn az élő szervezetben, a lakáslevegőben, szabad levegőn, vizekben.
Mesterséges sugárterhelések forrásai. Nukleáris kísérletek, az atomreaktorok. Reaktorbalesetek. A paksi reaktor normális üzemvitele során a kibocsátások mértéke.
Radioizotópok fogyasztási cikkekben, földgázban
A radioizotópok orvosi alkalmazásai során kapott sugárterhelések.

Ajánlott irodalom

1. Kanyár B., Somlai J., Szabó D.L.:Környezeti sugárzások, radioökológia, Veszprémi Egyetemi Kiadó,1996.

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

vegyész (KV), kémia tanár (KV), kémiatanár kiegészítő (KV), kémiatanár kiegészítő levelező (KV)

Tematika

A projektmunka készítése során a hallgató bekapcsolódik a szilárdtestkémiával, felületi folyamatok vizsgálatával, a heterogén katalízissel foglalkozó csoportok munkájába, valamint a nukleáris méréstechnika különböző gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos feladatok elvégzésébe.
A félév során a témavezető által meghatározott kutatási területen a hallgató megismerkedik néhány alapvető szakirodalommal, a vizsgálatokhoz használt készülékekkel, azok működésével és kezelésével, részt vesz a kisérleti munkában és elkészít egy dolgozatot, amely a félév során elsajátított ismeretek, a kísérleti munka összefoglalása.
A következő területeken biztosít munkalehetőséget a tanszék és az akadémiai kutatócsoport:
CO2, CH4, C2H6, C3H8 és CH3OH különböző katalizátorokon, a reakciók követése gázkromatográffal, tömegspektrométerrel;
Heterogén katalitikus folyamatokban a katalizátor felületén kialakuló felületi formák kimutatása IR spektroszkópiával;
Szilárdtestfelületek vizsgálata pásztázó alagútmikroszkóppal;
Modern elektronspektroszkópiai módszerek alkalmazása katalitikus és felületi folyamatok vizsgálatában;
Radioizotópok méréstechnikájával kapcsolatos feladatok megoldása;
Folyadákszcintillációs méréstechnika és gamma -spektroszkópia alkalmazása környezeti minták mérésénél;
Nyomjelzéstechnika.
Áttekintő irodalmi összefoglalás készítése a fenti területekről, valamint a radioizotópok alkalmazásával és környezeti hatásával foglalkozó témákról.

Ajánlott irodalom

1. Adott projektmunka témához a témavezető által kijelölt anyag.

Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

Kémiatanár (KV), kémiatanár kiegészítő (KV), vegyész (SZV)

Tematika

A természetes eredetű átlagos sugárterhelés mértéke Földünkön. A sugárterhelés két fő forrása: külső és belső.
A külső sugárforrások: kozmikus sugárzás, a földkéreg és az építőanyagok természetes radioaktivitása (terresztrikus sugárzás), valamint a levegő természetes radioaktivitása.
Elsődleges, másodlagos kozmikus sugárzás, kozmogén radioizotópok, kozmikus sugárzási neutronok.
A talaj sugárzása: a fontosabb természetes radioizotópok tulajdonságai. A magyarországi talajminták (agyag, homok) radioaktivitása. Kiemelkedően nagy természetes radioaktivitású területek a világon.
Külső sugárterhelés lakóépületekben. Magyarországi építőanyagok természetes radioaktivitása.
Belső sugárterhelések forrásai. Kozmogén radioizotópok inkorporációja. A 3H és a 14C körforgása. A primordiális radioizotópok beépülése, bejutása az élő szervezetbe: a 40K szerepe, a 238U és a 232Th bomlási sor elemei. A radonizotópok viselkedése. A 222Rn és a 220Rn az élő szervezetben, a lakáslevegőben, szabad levegőn, vizekben.
Mesterséges sugárterhelések forrásai. Nukleáris kísérletek, az atomreaktorok. Reaktorbalesetek. A paksi reaktor normális üzemvitele során a kibocsátások mértéke.
Radioizotópok fogyasztási cikkekben, földgázban
A radioizotópok orvosi alkalmazásai során kapott sugárterhelések.

Ajánlott irodalom

1. Sugáregészségtan
2. Szerk. Köteles György
3. Medicina Könyvkiadó RT., Bp.2002

Szerves Kémiai Tanszék

Tematika

Szerves vegyületek csoportosítása és legfontosabb átalakulásTípusaik. A szénatom elektronszerkezete, hibridizáció.
Szénhidrogének. Alkánok és cikloalkánok: izomériaviszonyok, szintézis, kémiai tulajdonságok. A gyökös szubsztitúció. Alkének: az sp2 hibridizáció, cisz-transz-izoméria, nevezéktan, szintézis, kémiai tulajdonságok. Az elektrofil addíció. Diének: szintézis, elektronszerkezet, konjugációs kölcsönhatás, kémiai tulajdonságok. Polimerizáció. Terpének, karotinoidok, kaucsuk. Alkinek: az sp hibridizáció, szintézis, kémiai tulajdonságok. Aromás szénhidrogének: az aromás jelleg, előfordulás, előállítás, kémiai tulajdonságok. Az aromás elektrofil szubsztitúció, irányítási szabályok. Többgyűrűs aromás szénhidrogének.
Töltéseloszlást befolyásoló tényezők. Izomériaviszonyok rendszerezése. Sztereokémiai alapfogalmak: optikailag aktív vegyületek ábrázolása, szerkezete, szintézise. Abszolút és relatív konfiguráció.
Halogénvegyületek: nevezéktan, szintézis, kémiai tulajdonságok. Nukleofil szubsztitúció, elimináció.
Hidroxivegyületek, éterek. Hidroxivegyületek savassága. Alkoholok: nevezéktan, szintézis, kémiai tulajdonságok. A hidrogénkötés. Többértékű alkoholok. Fenolok: szintézis, kémiai tulajdonságok. Éterek: nevezéktan, szintézis, kémiai tulajdonságok. Szervetlen savak észterei.
Szerves kénvegyületek (tiolok, tioéterek, szulfoxidok, szulfinsavak, szulfonsavak): szintézis, kémiai tulajdonságok.
Nitrogéntartalmú vegyületek. Nitrozovegyületek (nitrozo–oxim tautoméria). Nitrovegyületek: szintézis, kémiai tulajdonságok, nitro–nitronsav átrendeződés. Aminok: rendűség, nevezéktan, sztereokémia, bázicitás, szintézis, kémiai tulajdonságok. Azoxi- és azovegyületek. Hidrazinszármazékok, aromás diazóniumvegyületek. Diazometán.
Foszforvegyületek: foszfinok.

Ajánlott irodalom

1. Kovács K., Halmos M.: A szerves kémia alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976.
2. Furka Á.: Szerves kémia. Tankönyvkiadó, Budapest, 1988.
3. Czombos J., Felföldi K., Molnár Á.: Feladatok szerves kémiából. JATEPress, 1998.
4. Molnár Á.: Alapreakciók a szerves kémiában. JATEPress, 1998.
5. Novák L., Nyitrai J.: Szerves kémia. Műegyetemi Kiadó, Budapest, 1998.
6. Notheisz F., Molnár Á.: A szerves kémiai nevezéktan alapjai. JATEPress, 2001.

Szerves Kémiai Tanszék

Tematika

Elemorganikus vegyületek: általános tulajdonságok, szintézismódszerek. A lítium, az ólom, a magnézium, a cink, a kadmium, a higany, a bór, az alumínium és a szilícium legfontosabb szerves származékai.
Oxovegyületek: nevezéktan, szintézis, kémiai tulajdonságok. A nukleofil addíció, kondenzációs átalakulások, oxidációk, redukciók. Enol-;oxo tautoméria. Dioxovegyületek, telítetlen oxovegyületek, hidroxioxovegyületek. Szénhidrátok: a D-glükóz szerkezetigazolása, glikozidok, diszacharidok (szacharóz, maltóz), poliszacharidok (cellulóz, keményítő).
Karbonsavak. Monokarbonsavak: nevezéktan, szintézis, kémiai tulajdonságok. A nukleofil acilszubsztitúció. Karbonsavszármazékok: általános reaktivitás, szintézis, kémiai tulajdonságok. Dikarbonsavak, malonészterszintézisek. Olefin-, halogén- és oxokarbonsavak. Aminosavak: -aminosavak szintézise, kémiai tulajdonságaik. Peptidek, fehérjék.
Szénsavszármazékok: foszgén, klórszénsavészterek, szerves karbonátok, karbamidsavészterek, karbamid, ciánsav és izociánsav, ciánamid, guanidin.
Aromás heterociklusos vegyületek: nevezéktan, csoportosítás, alapvázak, aromás jelleg, nitrogéntartalmú rendszerek bázicitása. Öttagú, egy és két heteroatomos rendszerek (furán, tiofén, pirrol, azolok, kondenzált származékok): szintézis, kémiai tulajdonságok. Hattagú, egy és két heteroatomos rendszerek (piridin és szubsztituált származékai, kinolin, izokinolin, azinok): szintézis, kémiai tulajdonságok.
Nukleinsavak. Nukleozidok, nukleotidok, koenzimek. DNS, RNS.
Alkaloidok. Acilvándorlások. Nikotin, tropán alkaloidok, papaverin, morfin és purin alkaloidok.
Szteránvázas vegyületek: csoportosítás. A szterán váz. Koleszterin, D-vitamin. Szteroid hormonok, epesavak, mellékvesekéreg hormonok, szteroid szaponinok főbb jellemzői.

Ajánlott irodalom

1. Kovács K., Halmos M.: A szerves kémia alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976.
2. Furka Á.: Szerves kémia. Tankönyvkiadó, Budapest, 1988.
3. Czombos J., Felföldi K., Molnár Á.: Feladatok szerves kémiából. JATEPress, 1998.
4. Molnár Á.: Alapreakciók a szerves kémiában. JATEPress, 1998.
5. Novák L., Nyitrai J.: Szerves kémia. Műegyetemi Kiadó, Budapest, 1998.
6. Notheisz F., Molnár Á.: A szerves kémiai nevezéktan alapjai. JATEPress, 2001.

Szerves Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kigészítő kémiatanár, kigészítő levelező kémiatanár (kötelező)

Tematika

A szénatom elektronszerkezete és hibridizációja (sp, sp, sp). Az izoméria fogalma és Típusai. Tautoméria.
Telített szénhidrogének (alkánok, cikloalkánok) térszerkezete és izomériaviszonyai.
Gyökös szubsztitúciók.
Az optikai izoméria.
Töltéseloszlást befolyásoló tényezők.
Elektrofil addíció. Általános jellemzők, reakcióTípusaok, Markovnyikov-szabály.
Az aromás jelleg fogalma. Aromás szénhidrogének és heterociklusos vegyületek.
Az aromás elektrofil szubsztitúció. Mechanizmus, reakciók. Irányítási szabályok.
Nukleofil szubsztitúció. Általános jellemzők és példák. Walden-inverzió.
Nukleofil szubsztitúciós átalakulások: Hlg Ž OH és OH Ž Hlg csere, Williamson-szintézis, közvetlen éterszintézis, Hlg Ž NO2 és Hlg Ž CN csere. Aromás nukleofil szubsztitúció.
Elimináció. Általános jellemzők és alkalmazás szerves szintézisekben. Zajcev- és Hofmann-szabály.
Konjugált addíció (1,3-butadién, a ,b -telítetlen oxovegyületek, kinonok).
Szervetlen savak észterei, éterek, kén- és foszforvegyületek.
Két összefüggő N-atomot tartalmazó vegyületek.
Fémorganikus vegyületek.
Nukleofil addíció. Általános jellemzők és reakcióTípusaok.
Aktív metiléncsopot részvételével lejátszódó reakciók (oxovegyületek reakciói az a -szénatomon, enol-oxo tatutoméria, aldoldimerizáció, Hell-Volhard-Zelinszkij-szintézis).
Nukleofil acilszubsztitúció. Karbonsavszármazékok reaktivitása.
Malonészter és malonészterszintézisek.
20.Acetecetészter és acetecetészterszintézisek.
21.Szén-szén kötés kialakításának lehetőségei 1. Oxoszintézis, Friedel–Crafts-reakciók, Grignard-reakciók, karbén.
22.Szén-szén kötés kialakításának lehetőségei 2. Hlg Ž CN csere, Wittig-reakció, oxovegyület + aktív metiléncsopotot tartalmazó vegyület, aciloin-kondenzáció, ciánhidrin-szintézis, Arndt-Eistert-szintézis, karbonsav Ž keton.
23.Lánclebontási eljárások (krakkolás, Hofmann-féle kimerítő metilezés, Barbier-Wieland-reakció, cukrok láncrövidítő szintézise, dekarboxilezések, Hofmann- lebontás, haloform-reakció, acetecetészter ketonná bontása).
24.O- és N-alkilezések és -acilezések (alkohol, fenol, amin; éterképzés).
25.Polimerizációk (etilén, popilén, butadién, izoprén), polikondenzációk (fenoplasztok, poliészterek, aminoplasztok).
26.Szénhidrogének oxidációs reakciói.
27.Oxigéntartalmú vegyületek oxidációs (dehidogénezési) átalakulásai (alkoholok, difenolok, oxovegyületek), oxidoredukciós folyamatok (Meerwein-Ponndorf-Verley redukció ill. Oppenauer-oxidáció, Cannizzaro- és Tyiscsenko-reakció).
28.Hidrogénezési/redukciós eljárások (alkének, alkinok és aromás szénhidogének hidrogénezése, az oxocsoport és karboxilcsoport redukciója, a nitrocsoport redukciója, reduktív aminálás).
29.Szerves vegyületek savassága/bázicitása (aktív hidrogén, C–H savak, acetilén, alkohol, fenol és tioanalógok, enolok, karbonsavak; aminok, foszfinok, N-tartalmú heterociklusos vegyületek).
30.Izoprenoidok (kaucsuk, karotinoidok, terpenoidok, szteroidok).
31.Aminosavak, peptidek, fehérjék.
32.Szénhidrátok.
33.Az aromás heterociklusos vegyületek aromás jellegének és reaktivitásának összehasonlítása. A nitrogéntartalmú aromás heterociklusok bázicitása. Furán, tiofén, pirrol.
34.Azolok, diazolok.
35.A piridin és kondenzált származékai.
36.Azinok, diazinok és kondenzált származékaik. Nukleinsavak.
37.Heterociklusok általános szintézismódszerei. Alkaloidok. Acilvándorlás.
38.Izomerizációk és átrendeződések (alkán, alkén, karbokationok stabilitása és stabilizálódási lehetőségei, pinakol-, benzidin-, Beckmann-, Claisen- és Fries-átrendeződés), tautomériák (enol–oxo, nitrozo–oxim, nitronsav-átrendeződés).
39.Szerves vegyületek azonosítása spektroszkópiai módserekkel.
Gyakorlati kérdés: a félév során elvégzett egy gyakorlat részletes ismertetése.

Ajánlott irodalom

1. Kovács K., Halmos M.: A szerves kémia alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976.
2. Furka Á.: Szerves kémia. Tankönyvkiadó, Budapest, 1988.
3. Czombos J., Felföldi K., Molnár Á.: Feladatok szerves kémiából. JATEPress, 1998.
4. Molnár Á.: Alapreakciók a szerves kémiában. JATEPress, 1998.
5. Novák L., Nyitrai J.: Szerves kémia. Műegyetemi Kiadó, Budapest, 1998.
6. Notheisz F., Molnár Á.: A szerves kémiai nevezéktan alapjai. JATEPress, 2001.

Szerves Kémiai Tanszék

vegyész (K), kémiatanár (K), kémiatanár kiegészítő (K)

Tematika

Szerves molekulák konfigurációja és konformációja, a molekulaszerkezet modellezése.
Néhány molekulaszerkezeti sajátság tárgyalása: optikai aktivitás, aromaticitás - nem aromásság - antiaromásság.
Másodlagos kölcsönhatások és szerkezetalakító szerepük.
Szerves vegyületek sav-bázis sajátságai.
Reakciók termodinamikai és kinetikai leírása.
Reakcióutak és kvalitatív jellemzésük. Szabadentalpia összefügések.
Szerves reakciócsoportok mechanizmusának kvalitatív és félkvantitatív tárgyalása:
gyökös szubsztitúció és addíció, hidrogénezési reakciók
elektrofil és nukleofil addíciók
elimináció
nukleofil szubsztitúció
aromás elektrofil és nukleofil szubsztitúciók
a karbonil-csoport reakciói
Koncertikus reakciók (Diels-Alder rekciók, szigmatróp átrendeződések).

Ajánlott irodalom

1. F.A. Carey, R.J. Sundberg: Advanced Organic Chemistry A, B, Plenum Press, 1993.
2. J. March: Advanced Organic Chemistry, John Wiley & Sons, 1992.
3. N.S. Isaacs: Physical Organic Chemistry, Longman, 1987.
4. H. Maskill: The Physical Basis of Organic Chemistry, Oxford Science Publications, 1990.

Szerves Kémiai Tanszék

vegyész (KV vagy SZV), kémiatanár (KV vagy SZV), kémiatanár kiegészítő (KV vagy SZV)

Tematika

A fémorganikus kémia fogalma. Történeti áttekintés, szakirodalom. Laboratóriumi módszerek a fémorganikus kémiában. A fém-szén kötés Típusai.
A Li organikus vegyületek előállítása, szerkezetük, tulajdonságaik. Használatuk a szerves kémiai szintézisekben. A ‘nehéz’ alkáli fémek szerves vegyületeinek előállítása, szerepük a szerves szintetikus munkában, gyökionos származékaik.
A Mg szerves származékai. A Grignard komplex előállítása, tulajdonsága. Oldatbeli viselkedése, a Schlenk egyensúly. Használata a szerves kémiai szintézisekben.
A Zn és Cd szerves származékai. Előállítás, szerkezet, szerves szintetikus felhasználásuk, reakció képességük, szelektivitásuk.
A Hg szerves származékai. Előállítás,, szerkezet, tulajdonság, kémiai reaktivitás. A szolvomerkurálás jelensége. A Hg organikus vegyületek élettani hatása.
A B szerves származékai. Előállítás, tipusai. A hidroborálás jelentősége. Szerves bórsavak, amino-organoboránok. Speciális organobór vegyületek, a karbaboránok.
Az Al organikus származékai. Szerkezetük, az elektonhiányos, többcentrumú kötésrendszer. Felhasználásuk szerves laboratóriumi szintézisekben. Ipari jelentőségük és felhasználásuk.
Szilíciumorganikus vegyületek tipusai, előállításuk, kémiai viselkedésük. A Si-C kötés reaktivitása. Ipari alkalmazásuk. Különleges Si-organikus vegyületek.
Az Sn szerves származékai, előállítás, szerkezet, reakciók. Felhasználásuk laboratóriumban, az iparban. Az Pb szerves származékai.
Az As(III) és az As(V) szerves származékai. Előállításuk, szerkezetük, élettani hatásuk.
A Se szerves származékai, előállításuk, használatuk szerves szintetikus lépésekben.
A Cu szerves származékai, előállítás, szerkezet. A Gilman reagens és használata a szerves szintézisekben.
Az átmeneti fémek s -kötésű szerves származékai. Előállítási lehetőségek, stabilitás, kötéserősség. Alkenil és aril származékok. Az átmeneti fémek karbén vegyületei: a Fischer és Schrock karbén komplexek. Előállítás, szerkezet, kémiai reakciók. Az átmeneti fémek karbonil komplexei: előállítás, szerkezet, tulajdonság. Átmeneti fémek vegyületei telítetlen szerves vegyületekkel. A kötés jellege, a 18 vegyértékelektronos szabály és a kivételek. A vegyületek a szerves ligandumok alapján: h 2-, h 3-, h 4-, h 5-, h 6- és h 8-ligandumos vegyületek Típusai, előállításuk, szerkezetük, kémiai tulajdonságaik, reakcióik. Felhasználásuk a szerves szintézisekben.
Fémorganikus vegyületek az átmeneti fémkomplexekkel katalizált reakciókban: hidrogénezés, hidroformilezés, izomerizáció, oligomerizáció, polimerizáció.

Ajánlott irodalom

1. Faigl Ferenc, Kollár László, Kotschy László, Szepes László: Szerves fémvegyületek kémiája, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2001.
2. Greenwood, Ernshow: Az elemek kémiája.
3. Elektronikus: http://www.ilpi.com/organomet/index.chtml

Szerves Kémiai Tanszék

klinikai kémikus (K), vegyész (KV vagy SZV), kémiatanár, kémiatanár kiegészítő (KV vagy SZV), biológus (SZV), gyógyszerész (SZV)

Tematika

Szénhidrátok: A monoszacharidok csoportosítása, szerkezetbizonyítása, módszeres felépítésük, genetikus kapcsolatuk. A monoszacharidok kiralitásviszonyai, a mutarotáció. A monoszacharidok kémiai tulajdonságai, glikozilezési reakciók. Fontos monoszacharidok, dezoxi- és amino-cukrok. A diszacharidok, oligoszacharidok és poliszacharidok: osztályozása, funkciói és szerkezetbizonyításuk.
Amino-karbonsavak, peptidek, polipeptidek és fehérjék: Az aminosavak csoportosítása, kiralitásuk, előállítási módszereik, fizikai és kémiai tulajdonságaik. A di- és polipeptidek szintézismódszerei (védő és aktiváló csoportok, kapcsolószerek). A polipeptidek és fehérjék szerkezete, vizsgálati módszerei.
Nukleozidok, nukleotidok, nukleinsavak: A nukleozidok előállítása, antivirális nukleozidok. A nukleotidok csoportosítása és szintézise. Az internukleotid kötés kiépítésének módszerei. Nukleotid koenzimek. A nukleinsavak előállítása és jellemzése. A nukleinsavak biológiai szerepköre, a folyamatok kémiája.
Porfinvázas vegyületek és rokonaik: A porfinváz és a hemin szerkezete. A mezoporfirin és protoporfirin szintézise. A hemin biológiai lebomlástermékei. A klorofil és a B12-vitamin.
Antibiotikumok: A b -laktám-antibiotikumok (penicillinek, cefaloszporinok, mono-baktámok) szintetikus lehetőségei. A cikloszerin, a kloramfenikol és a pentenomicin. Aminglikozid, tetraciklin, antraciklin és makrolid antibiotikumok.
Flavonoidok, antoxantinok és antocianinok: Szerkezetük, szintézisük, szerkezetük és színük pH-függése, természetes előfordulásuk.
Alkaloidok: Az efedrin és a y -efedrin szerkezete; az NŽ O-acilvándorlás. Piridin-piperidin- és tropánalkaloidok. Kinolin- és izokinolinvázas alkaloidok. Kinolizin-, purin-, indol- és b -karbolin-vázas alkaloidok (szerkezetbizonyítás és szintézis).
Prosztánszármazékok és leukotriének: A prosztaglandinok szerkezete és szintézislehetőségeik. Módosított prosztaglandin-származékok, prosztaciklinek, tromboxánok. A leukotriének biológiai átalakulása.
Izoprenoidok: Poli-izoprenoidok és karotinoidok: a kaucsuk, a likopin, a karotin szénhidrogének, az A-vitamin, a karotin-alkoholok és ketonok. Terpének és terpenoidok: Nyíltláncú és gyűrűs mono-, szeszkvi- és diterpének. A szkvalén bioszintézise és átalakulása lanoszterinné. A gyűrűs triterpenoidok jelentősége, fontos képviselőik.
Szteroidok. Szerkezetbizonyítás klasszikus és korszerű spektroszkópiai módszerekkel. Szterinek, D-vitaminok, ekdiszteroidok és brasszinolidok. Az epesavak, a szívreható glikozidok, a szteroid szaponinok és szteroid alkaloidok. A kortikoszteroidok jelentősége, szintézisük. Az ivarhormonok, az anabolikumok és a fogamzásgátlók. A szteroidok fél- és totálszintézise.

Ajánlott irodalom

1. Vincze Irén: Természetes szénvegyületek, JATEPress, 1998

Szerves Kémiai Tanszék

vegyész (KV vagy SZV), kémiatanár (KV vagy SZV), kémiatanár kiegészítő (KV vagy SZV)

Tematika

Heterociklusos vegyületek fogalma, felosztása, nomenklatúrája.
5-tagú egy heteroatomot tartalmazó vegyületek előállítása (Paal-Knorr, Knorr, Feist-Benary szintézisek).
5-tagú egy heteroatomos rendszerek aromás jellege (p -elektron delokalizáció, határszerkezetek, az aromás jelleg megjelenése semleges és enyhén lúgos ill. savas körülmények között), kémiai tulajdonságok (aromás jelleg vs. dién jelleg).
Furán és származékainak jelentősége. Pirrol és származékai, porfirinvázas vegyületek.
Tiofén és származékai. A tiofén jelentősége a szerves szintézisekben (reduktív deszulfurálás).
5-tagú egy heteroatomos vegyületek benzollal kondenzált származékai. Indol, kumaron és a tionaftén jelentősége, szintézisük (Fischer-indolszintézis).
5-tagú 2 vagy több heteroatomot tartalmazó vegyületek előállítása.
Az újabb heteroatom beépítésével megváltozott kémiai tulajdonságaik, reakcióik ismertetése.
Pirazol származékok és jelentőségük, imidazol származékok és jelentőségük.
A legfontosabb oxazol, izo-oxazol és tiazol származékok.
5-tagú 2 heteroatomot tartalmazó rendszerek bezollal kondenzált származékaik.
6-tagú heterociklusos rendszerek. Pirán, tiopirán és piridin aromás jellege, különbségük az 5-tagú heterociklusos vegyületektől.
Piridin előállítása, kémiai tulajdonságai, SE és SN reakciói.
Legfontosabb piridin származékok, alkil homológjai, karboxil származékai, ezek jelentősége biológiai rendszerekben és a gyógyászatban.
A piridin benzollal kondenzált származékai: kinolin, izokinolin és kinolizin. Előállításuk ( Skraup reakció, Bischler-Napieralski reakció) és kémiai tulajdonságaik (SE reakciók, irányítási szabály). Legfontosabb biológiailag aktiv származékaik (kinin, papaverin, morfin).
Flavanoidok, előfordulás, általános szintézis szabályok, fontosabb származékok.
Két N-t tartalmazó 6-tagú heterociklusos rendszerek. Előállításuk, kémiai tulajdonságaik ( SN reakcióik), jelentőségük biológiai rendszerekben és a gyógyszerkémiában. Fontosabb képviselőik ( pirimidin bázisok, barbitursav származékok).
Azepin és diazepin származékok (benzollal kondenzáltak).
Benzodiazepinek szintézise és gyógyászati jelentőségük.

Ajánlott irodalom

1. Fodor Gábor: Szerves Kémia, Tankönyvkiadó, 1960.
2. Bruckner Győző: Szerves Kémia, Tankönyvkiadó, 1965.
3. Furka Árpád: Szerves Kémia, Tankönyvkiadó, 1988.

Szerves Kémiai Tanszék

vegyész (KV vagy SZV), kémiatanár, kémiatanár kiegészítő (KV vagy SZV), biológus (SZV), gyógyszerész (SZV)

Tematika

Bevezetés: a sztereokémia története, izomériaviszonyok rendszerezése. Polarometria.
Jelölések, fogalmak: konstitúció, konformáció, konfiguráció, enantioméria, diasztereoméria.
Sztereoizomerek ábrázolása.
Szimmetriaelemek, aszimmetria/diszimmetria, mezo-vegyület, pszeudoaszimmetriás szénatom. Pontcsoportok. Sztereokémiai jelölések.
KiralitásTípusaok rendszerezése. Centrális kiralitás és a konfiguráció leírása. Nem centrális kiralitás és a konfiguráció leírása.
Sztereogén és kirotóp elemek. Pszeudoszimmetria. Prosztereoizoméria: topicitás, prokiralitás. homotóp és heterotóp ligandumok és oldalak.
Abszolút és relatív konfiguráció és meghatározásuk módszerei. Röntgen és kémiai korrelációk, Cram-, Felkin-, Felkin–Ahn-szabály. Optikai rotáció összehasonlítása, kváziracemátok módszere. Kiroptikai módszerek.
Enantiomerek tisztasága és meghatározása. Racemizáció, epimerizáció.
Sztereoizomerek megkülönböztetése. Rezolválás és aszimmetrikus transzformációk. Kristályosítási módszerek, enzimatikus rezolválás, kémiai módszerek.
Telített nyílt láncú és gyűrűs vegyületek konformációviszonyai. Egyszerű alkánok, alkánok poláros csoportokkal és kettős kötésű csoportokkal, alkil-benzolok. Konformáció és reaktivitás.
Telítetlen vegyületek konformációviszonyai. Alacsony rotációs energiagáttal rendelkező és nem planáris alkének. Izomer alkének konfigurációjának meghatározása. Alkének interkonverziója.
N-, P-, S- és Si-tartalmú vegyületek sztereokémiája. Heterociklusok konformációviszonyai.

Ajánlott irodalom

1. E.L. Eliel, S.H. Wilen, L.N. Mander: Stereochemistry of organic compounds. Wiley, New York, 1994.
2. S.R. Buxton, S.M. Roberts: Guide to Organic Stereochemistry. Longman, 1996.
3. Nógrádi Mihály: Bevezetés a sztereokémiába. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975.

Szerves Kémiai Tanszék

vegyész (KV), kémia tanár (KV), kémiatanár kiegészítő (KV), kémiatanár kiegészítő levelező (KV)

Tematika

A hallgató választ a Tanszék kutatócsoportjai által meghirdetett kutatási témák közül, a témavezetővel történő egyeztetés után. A témák a szintetikus szerves kémia, szerves vegyületek katalitikus átalakításai, nagyműszeres vizsgálatok területére esnek. Néhány esetben kiírásra kerül egy-egy irodalmazási feladat is. Félév végén az elvégzett munkát dolgozat formájában össze kell foglalni, és a Tanszéki szeminárium keretében bemutatni. A választható témák az előző félév végén meghirdetésre kerülnek.

Ajánlott irodalom

1. Oktatóval történő megbeszélés alapján

Szerves Kémiai Tanszék

vegyész (K), kémia tanár (K), kémiatanár kiegészítő (K), kémiatanár kiegészítő levelező (K) klinikai kémikus (K)

Tematika

Bevezetés: az információ fogalma és jellemzése, különös tekintettel az elektronikus információra; az információforrások Típusa, információs társadalom, információs válság.
Az informálódás eszközei: könyvtárak, konferenciák, kiadók, munkakapcsolatok, adatbázisok.
ICT (Information and Communication Technology): alapfogalmak és eszközök.
Keresés az Interneten: a látható web, keresőgépek, katalógusok
a láthatatlan web, speciális keresőgépek, láthatatlan-web katalógusok, portálok
az Interneten található információk kritikai értékeklése.
Adatbázisok: jellemzés, a keresés általános lépései.
EISZ: az Elektronikus Információszolgáltatás nemzeti programja, Web of Science,
Science Direct.
Kémiai adatbázisok: Chemical Abstracts, Beilstein, Current Contents.

Ajánlott irodalom

1. Az oktató által megadott elektronikus segédanyag.
2. J.M. Reitz: Dictionary for Library and Information, Libraries Unlimited, 2004. (http://lu.com/odlis)

Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék

Tematika
A kémiai technológia alapelvei. A műveleti egység, a műveleti egységet leíró mennyiségek. Folyamatábrák, kapcsolások. Az anyag- és energiamérlegek felírásának alapelvei.
A kémiai technológia műveletei. Fluidumok áramlása, hidrodinamikai alapok; csővezetékek, csőszerelvények, szivattyúk, kompresszorok, vákuumberendezések. Áramlás porózus rétegen keresztül. A fluidizáció; kétfázisú áramlás: filmek és habok.
Heterogén diszperz rendszerek: aprítás, keverés. A heterogén diszperz rendszerek elválasztása: ülepítés gravitációs, centrifugális és elektromos erőtérben. Szűrés, porleválasztás. Szilárd-szilárd rendszerek elválasztása: osztályozás, flotálás.
Kalorikus műveletek: hőközlési formák, melegítési-hűtési módszerek; hőcserélő berendezések; bepárlás, - és szárítás alapelvei, berendezések.
Homogén rendszerek elválasztása: desztillációs, abszorpciós, adszorpciós, ioncsere, extrakciós, kristályosítási műveletek, speciális elválasztások.
A reagáltatás művelete: kémiai reaktorok; szakaszos és folyamatos megoldások; kémiai reaktorok leirásának és számításának alapjai.

Ajánlott irodalom

1. Halász J. , Hannus I. , Hernádi K.: A vegyipari műveletek alapjai
2. (egyetemi jegyzet), JATEPress, Szeged, 2003
3. Fonyó Zs. - Fábry Gy.: Vegyipari művelettani alapismeretek
4. (egyetemi tankönyv), Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998
5. Halász J. - Varga K. - Tasi. Gy.: Vegyipari műveleti számítások I.
6. (egyetemi jegyzet), JATEPress, Szeged, 1998

Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék

Ajánlott irodalom

1. Halász J. - Varga K. - Tasi. Gy.: Vegyipari műveleti számítások I.
2. (egyetemi jegyzet), JATEPress, Szeged, 1998
3. Halász J. , Hannus I. , Hernádi K.: A vegyipari műveletek alapjai
4. (egyetemi jegyzet), JATEPress, Szeged, 2003

Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék

Tematika
A vegyipar alapanyagai, energiaellátása, környezeti ártalmai és környezetvédelmi feladatai; a vegyiüzemek felépítése.
A szervetlen kémiai ipar fontosabb eljárásai; ipari- és ivóvízek előkészítése, víztisztítás, szennyvíztisztítás. A kősó kémiai technológiája: szódagyártás, alkáliklorid-elektrolízis, sósavgyártás. A nitrogén- kén- és foszforipar fontosabb eljárásai: ammóniaszintézis, salétromsavgyártás, kénfeldolgozás, kénsavgyártás, nitrogén- és foszfor és kálium-műtrágyák előállítása. Szénfeldolgozás: szénlepárlás, szénelgázosítás; szintézisgázok gyártása szén- és szénhidrogén-bázison. Szilikátipari technológiák: kerámiák, üvegek, tűzálló anyagok előállítása, cementgyártás. Metallurgia: vas- és acélgyártás, alumíniumtechnológiák (timföldgyártás, timföldelektrolízis), speciális fémek előállítása.
Szerves kémiai alapanyagok és közbenső termékek technológiája. A kőolaj és a földgáz termelése, primer kőolajfeldolgozás. A petrolkémiai ipar: krakkeljárások, reformálás, izomerizáció, kéntelenítés, alkilezés, motorhajtóanyagok és kenőolajok előállítása. Szintetikus motorhajtóanyagok szénbázison: direkt- és indirekt széncseppfolyósítás. Az acetilén, az olefinek, és az aromások előállítására, kinyerésére szolgáló technológiák. A vinil-monomerek (vinil-klorid, akrilnitril, vinil-acetát, sztirol, viniléterek) előállítása. Iparilag fontos alkoholok, aldehidek, ketonok, karbonsavak, észterek, halogénszármazékok, aminok, nitro- és szulfovegyületek előállítása.
Szerves kémiai végtermékek: gyógyszerek, növényvédőszerek ipari előállításának általános elvei. Műanyagtechnológiák: polimerizációs, poliaddiciós és polikondenzációs műanyagok előállítása, feldolgozása; elasztomerek, természetes és mesterséges eredetű műszálak kémiai technológiája. Mezőgazdasági és biokémiai ipari technológiák: cellulózfeldolgozás, cukorgyártás, fermentációs eljárások.

Ajánlott irodalom

1. Hannus I. - Halász J. – Kiricsi I.: Kémiai technológia (egyetemi jegyzet)
2. JATEPress Kiadó, Szeged, 2003
3. Gerecs Á.: Bevezetés a kémiai technológiába (egyetemi tankönyv)
4. Tankönyvkiadó, Budapest, 1991
5. K. Weissermel - H.J. Arpe: Ipari szerves kémia (egyetemi tankönyv)
6. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1993

Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék

vegyész, klinikai kémikus, kémiatanár, kémiatanár kiegészítő (kötelező)

Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék

Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék

Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék

Vegyész (KV vagy SZV), kémiatanár (KV), kémiatanár kiegészítő (KV)

Tematika

Fosszilis tüzelőanyagok jelentősége, alkalmazási területek. Kőolaj és földgáz képződési elméletek. A kőolajok és földgázok fizikai és kémia jellemzése. Gázhidrátok jelentősége, keletkezése és megszüntetése.
Kőolajelőfordulások, kőolajmezők felderítése. Kőolajkitermelés: elsődleges és másodlagos kitermelési technológiák.
Primer kőolajfeldolgozás: szeparáció, stabilizálás, szállítás, atmoszférikus és vákuumdesztilláció. Motorhajtóanyagok, kenőanyagok, fűtőolajok jellemzése, kinyerése. Kőolajparaffinok előállítása, bitumengyártás.
Motorbenzinek mennyiségét és minőségét biztosító technológiák: termikus- és katalitikus krakk, reformálás, izomerizáció, alkilezés. Katalitikus hidrogénező eljárások (kéntelenítés, hidrokrakk). Oxigéntartalmú motorhajtóanyagok előállítása.
Petrolkémiai közbenső termékek: olefinek, BTX aromások ipari előállítása.
Kőolajfinomító vállalatok szervezeti felépítése, technológia, gazdasági és környezetvédelmi problémái.

Ajánlott irodalom

1. J.G. Speight: The chemistry and technology of petroleum
2. Marcel Dekker Inc., Basel, 1991
3. G.M. Wells: Handbook of Petrochemicals and Processes
4. Gower Publ. Co., London, 1991

Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék

KÖTELEZŐ vagy KÖTELEZŐEN VÁLASZTHATÓ vegyész (KV), kémia tanár (KV), kémiatanár kiegészítő (KV), kémiatanár kiegészítő levelező (KV)

Tematika
Választható témák a tanszék oktatói által meghírdetett, az alábbiakban vázolt témakörökben; a konkrét kutatómunka végzése az oktatóval történő egyeztetés alapján lehetséges.
Mikro-, mezo- és nanopórusos anyagok szintézise, jellemzése, alkalmazása: fullerének és szén nanocsövek alkalmazása mezopórusos anyagok szintézisében, szervetlen nanocsövek szintézise és jellemzése, félvezető tulajdonságú nanorészecskék szintézise, szol-gél katalizátorok savas szintézisekhez: előállítás, jellemzés, alkalmazás, szén nanocsövek funkcionalizálása, szén nanoszerkezetek szintézise és vizsgálata, szén nanocsövek katalitikus szintézise, szilikátszerkezetek kitámasztása aminosavakkal, oxigénátvivő enzimek modellezése.
Környezeti katalízis: halogénezett szénhidrogének reakciói zeolitokban, halogéntartalmú vegyületek lebontásának spektroszkópiai vizsgálata, klórtartalmú szerves vegyületek katalitikus lebontása, módosított zeolitkatalizátorok környezetvédelmi alkalmazásai, nitrogén-oxidok bontása zeolit- és zeolitszerkezetű katalizátorokon, műanyaghulladékok katalitikus lebontása.
Kémiai technológia: adszorpciós gáztisztítási eljárások alkalmazási lehetőségeinek vizsgálata, szelektív oxidációs reakciók vizsgálata módosított zeolitkatalizátorokon, könnyű szénhidrogének szelektív oxidációjának vizsgálata.
Elméleti kémia: heterogén katalitikus reakciók elméleti tanulmányozása, alakszelektív katalízis: a benzol és a toluol alkilezése, az 1-alkének konformációs analízise.

Ajánlott irodalom

1. Oktatóval történő megbeszélés alapján