– Meséljen Seress Rezső szerzeménye feldolgozásának körülményeiről, és arról, hogy milyen módon jött létre a nem hétköznapi koprodukció Varga Judittal?

– Tavaly tavasszal kaptam egy felkérést, hogy énekeljek Heather Nova énekesnő turnéjának prágai állomásán. Heather Nováról azt kell tudni, hogy ő énekelte a Gloomy Sunday Seress-feldolgozást a Szomorú vasárnap című filmben. Adta magát a helyzet, hogy a prágai közönségnek kétnyelvű duettként adjuk elő a dalt. Ez a közreműködés indította el bennem, hogy szeretném ezt a magyar világslágert oly módon feldolgozni, ahogyan zeneileg még nem nyúltak hozzá. Ez pedig egy ilyen dal esetében komoly és rizikós vállalkozás. Szerettem volna egy kicsit filmzenéssé tenni, szimfonikus hangszerelésbe csomagolni, és kiemelni benne a hegedű szerepét, hiszen a hangulatának elsöprő erejét elsősorban ez a vonós hangszer szolgáltatja. Molnár Gábor fantasztikus ízléssel oldotta meg az átiratot, egy újabb csodás Szomorú vasárnap született. Innentől már duettként tekintettem a dalra, már csak keresnem kellett egy „duettpartnert” hozzá. Akkoriban volt egy menedzsmentváltás a pályám alakulásában, és az új menedzserem vetette fel, hogy épp gimnazista érettségi találkozóra készül, esetleg megkérdezné az egyik volt osztálytársát, akiről tudja, hogy nagyon jól hegedül. Ő volt Varga Judit, aki meglepődött ugyan a felkérésen, de nagy lelkesedéssel vetette bele magát az örömzenélésbe. Valóban az volt, nagyon feltöltött bennünket mind a felkészülés időszaka, mind a stúdiómunka. A végeredményre pedig mindketten nagyon büszkék vagyunk.

– A Gloomy Sunday-nek ugyanakkor volt már egy előző, Szegedhez is kapcsolódó előpremiere 2019. október 1-jén a 24. Őszi Kulturális Fesztivál megnyitóján. Hogyan emlékszel vissza erre az alkalomra?

– Így igaz, egy látványos fényfestéssel gyönyörű színekbe borult a Rektori Hivatal épülete, amíg a Szomorú vasárnapot énekeltem. Varga Judit éppen igazoltan volt távol mellőlem a színpadon, a hegedűjátékát így csak felvételről hallhatta a közönség, és akkor még titok övezte, ki játssza ezt a művészi szólót. Számomra mindenképpen emlékezetes marad ez a program, mert varázslatos hangulata volt a Dugonics térnek azon az estén.

– Új kihívások elé állította-e a harmadik lemez elkészültét a járvány?

– Mindenkit új kihívások elé állít ez a helyzet, sajnos. De törekszem arra, hogy a leghatékonyabban alkalmazkodjam hozzá. Tekintettel arra, hogy koncertezni, turnézni sem itthon, sem külföldön nem tudok már idén, próbáljuk a karanténban felszabadult időt úgy kihasználni, hogy legalább a készülő lemez dalainak munkálatai haladjanak. Bár a lemezmegjelenés sem valószínű már idén, ettől függetlenül Molnár Gáborral online alkotótáborba vonultunk, és a partnereimmel videóhívásokon keresztül gyakorlunk. Furcsa egy helyzet, de a zene egyfajta terápia, úgyhogy sokat segít nekünk. Az album koncepciója nem változik, az egyenlőség témaköre marad a fókuszban, csak az a csavar nem lesz meg jövőre, hogy a #5050 (Fifty-Fifty) lefelé megtükrözve már nem adja ki majd a 2020-at.

– Előadóművészként és olyan énekesnőként, aki sokat van úton, hisz gyakran koncertezik külföldön, hogyan éli meg a mostani karanténhelyzetet?

– A karantén idejére hazaköltöztem Budapestről Szegedre. Egyrészt, hogy elhagyjam a gócpontot, másrészt, hogy a kertváros minden adományát élvezhessem, ha már nem mehetünk sehová. Még a környékbeli fűnyíró- és rotátorhangok sem bosszantanak fel úgy, mint máskor! Viccet félretéve, szerencsésnek tartom magam, hogy ezt megtehetem, és nyugalomban tölthetem ezt az időszakot, ahol a természet vesz körül. Az persze furcsa, hogy naptáramban nem az szerepel, hogy találkozó X-szel, stúdiómunka Y-nal vagy próba a zenekarral, hanem az, hogy átnézni a cipősdobozokat, ablakot pucolni vagy lemosni a kerti bútort.

– Joghallgató korában ön is színpadra állt a Kulturális Iroda által szervezett Egyetemi Zenei Versenyen. Mit üzen azoknak az egyetemistáknak, akiket a vírushelyzet ebben a félévben megfosztott attól, hogy művészeti ágakban is megmutathassák a tehetségüket?

– Nem hiszem, hogy egy vírus gátat szabhat a művészetnek. Mert tény, hogy mi abból élünk, hogy nyitva vannak a koncerttermek, vannak fesztiválok és kulturális programok, de a művészet lényege és szépsége nem változott a kialakult helyzetben sem. Aki készült idén a versenyre, gondoljon arra, hogy jövőre még jobb lesz abban, amit csinál, játsszon hangszeren vagy énekeljen, teljesen mindegy! Gyakoroljon, fejlődjön és élvezze, hogy abban a szerencsés helyzetben van, hogy megszólaltathat egy hangszert vagy bármikor dalra fakadhat. A zene lelki táplálék. Vírus ide vagy oda!

SZTEinfo - Ferencz-Fehér Dorottya