A lehető legjobb eredménnyel zárult a Szegedi Tudományegyetem intézményakkreditációs eljárása: a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) elkészítette az egyetem működését átfogóan értékelő zárójelentését, amely alapján az SZTE 2031. május 31-ig, azaz a maximálisan adható időtartamra kapta meg akkreditációját.
Hallottad-e a zergeszakáll történetét? Tisztában vagy az agancs és a szarv különbségének okaival? Tudtad-e, hogy az SZTE Mezőgazdasági Karán trófeagyűjtemény is szolgálja az oktatást? Az év leghosszabb napjára virradóan, 2026. június 20-án, a „Múzeumok éjszakája” néhány órás programdömpingje után a Szegedi Tudományegyetemen egész évben megtekinthető egyik kiállítóhelyét ajánljuk a figyelmedbe.
A felsőoktatási intézmények tulajdonában és fenntartásában álló múzeumok és gyűjtemények története és jelentősége az első egyetemek létrehozásáig vezethető vissza.
– Trófeagyűjteménye legjavát Nomád Földi László vajdasági színész és vadász szakíró a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának adományozta – tudtuk meg Beier Lászlótól. Az SZTE MGK Állattudományi és Vadgazdálkodási Intézet tanársegédje elmagyarázta: az egyetem hódmezővásárhelyi kiállítóhelyén bemutatott trófeák többsége Európából származik, de Ázsia és Közel-Kelet térsége is jelen van a gyűjteményben.
A Sacra Corona – A Szent Korona legendája című, 2001-ben készült filmben Vid ispán szerepében láthattuk Földi Lászlót színészként. Íróként számos vadászati témájú könyv szerzője. Bemutatta már a Tisza vízparti és folyómenti sávjának turisztikai látványosságait. Az Új vadregény című műve mellett több könyvében is középpontba állítja a környezetvédelem kérdéseit.
– Mi a szerepe a vadgazdálkodásban a trófeagyűjteménynek? – kérdeztük a tanársegédtől. Doktoranduszként a fogoly madár repatriációjával, vagyis visszahonosításával és élőhelyválasztása kérdéseivel foglalkozva tette nagyító alá a vadvilág élőhelyválasztását. Meggyőződése, hogy ez a kis madár az egyik elsőszámú jelző faja az egészséges ökoszisztémának.
Fekete István a kedves szerzője. Az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelőjéhez hasonlóan a Nimród vadászújságban jelentek meg már szövegei a versírással is próbálkozó Beier Lászlónak. Fotó: Kovács-Jerney Ádám
– A hazai és a kelet-európai vadgazdálkodás alapját jelentik a trófeák. E téren hazánk a német vadászati kultúrához tartozik. Ez a történelmi örökségünk. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején kialakult gyakorlatot követjük ma is a vadgazdálkodásban, mint a német nyelvterület egészén – hangsúlyozta a szakember.
A trófea pénzben kifejezhető értéke is nagy. A „legek” között megemlítette, hogy a nemzetközi, Európában is használt osztályozási módszer alapján a szabálytalan agancs különleges darabja a gyűjteménynek.
– Az agancsfejlődés szakaszában mechanikai sérülés is okozhatta azt az egyediséget, ami növeli a trófea érétékét – mutatott Beier László a különleges gímszarvas, őz és muflon „fejdíszekre”.
Vaddisznóagyar is színesíti az SZTE MGK gyűjteményét. Ennek a vaddisznóhoz köthető, folyamatosan növő, gyökér nélküli alsó és felső szemfognak mint trófeának is magas a pontértéke.
– Karom, kikészített koponya is lehet trófea például a ragadozók, mondjuk medve, farkas, hiúz esetében – magyarázta a vadgazdálkodási szakember. Ezek precíz tisztítás, főzés és fehérítés után kerülhetnek a gyűjteménybe.
Kampónak nevezik a vadászati kultúrában a zerge szarvából készített trófeát. A Kárpátok, különösen a Magas-Tátra legikonikusabb, legszívósabb havasi patása a zerge. A hím hátán lévő, a bakok vetélkedése idején felborzolódó szőr, amit zergetollnak vagy zergeszakállnak neveznek, ugyancsak nagy becsben tartott trófea a vadászok körében.
– Az agancs minden évben cserélődő, csontalapú fejdísze a szarvasnak. Épp ezért a magyarok ősi totemállatának neve helytelen, hiszen a szarv állandó és szarualapú kinövése a koponyának – pontosított, majd rámutatott a dámszarvas lapátnak nevezett agancsára.
Az őzagancs legfőbb értéke a köbtartalma. A trófeát bele szokták meríteni vízbe, s a kiszorított víz köbtartalma alapján adják meg az értékét, amit befolyásol a „szárhossz”, a koszorú alsó peremétől a középső ág hegyéig tartó távolság is.
– A kudu az afrikai szavannákon és nyílt erdőkben élő antilopfaj. A kifejlett bika szarva elérheti a 900 kilogrammot is – mutatta a kiállítóhely előterében falra került trófeát Beier László. A másik oldalon az alaszkai jávorszarvas agancsa az ellenpont.
A fogolyhoz hasonló császármadár is látható az SZTE MGK gyűjteményében.
– A vadgazda mérnökképzés fontos tantárgya a trófeabírálat és a világ vadgazdálkodása. Az objektív szempontok megismerésében hasznosítjuk a 2018 táján érkezett adományt – árulta el az SZTE MGK oktatásába bekapcsolódó fiatal.
Az ökológia iránt érdeklődők jelentkeznek az SZTE vadgazda mérnök képzésére. A diplomás szakembereket tárt karokkal várják a nemzeti parkok, az állatkertek, a vadasparkok, a különböző természetvédelmi hatóságok.
Újszászi Ilona
Fotó: Kovács-Jerney Ádám
További információ:
A Vadászati Trófeakiállítás az SZTE Mezőgazdasági Karának állandó kiállításaként tekinthető meg
