Pataki Ferenc festőművész Együttállások című kiállításával nyílik meg október 1-jén, csütörtökön 18 órakor a Szegedi Tudományegyetem átriumában az SZTE 30. Őszi Kulturális Fesztiválja.
Pataki Ferenc másodjára szerepel egyéni kiállítással az egyetemi őszi fesztiválon; 1999 októberében az SZTE rektori hivatal dísztermében Mesék és mítoszok címmel mutatta be emberi hitrendszerek és biológiai ősvilágok által ihletett munkáit az azt megelőző évtizedekből. Újonnan megnyíló kiállítása ugyancsak művészi áttekintés: az 1999 óta eltelt idő festői szakaszaiból visz közönség elé 29 alkotást Együttállások címmel.
A 85 éves festőművész a mai magyar képzőművészet egyik legeredetibb alkotója, aki pályája elejétől kezdve felfedezőúton van. Ráadásul életszakaszainak újabb és újabb kifejezési formái nem valamely programot követnek, hanem a művészt is meglepve előállnak, reagálnak élményeire, a világról alkotott reflexióira, akár álmaira is. Ahogyan ő mondja, e késztetést fogadnia kell, és ehhez elegendően gyengének kell lennie, hogy ne hamisítsa meg. Így fogalmaz: „Egyszerűen nem lehet másként. Ez akar jönni. Ő akarja, és ezt csinálnom kell. Én mindössze egy ecset vagyok.” Innen nézve fejtheti meg a látogató a kiállítás címét, az „Együttállások” jelentését.
 |
| Pataki Ferenc festőművész készülő kiállításán az SZTE átriumában |
Pataki Ferenc festői életszakaszai valóban együtt állnak. A formák és színek belső törvényeit kutatja, és ezzel saját képi narrációs nyelve is mindig megújul. Különös kettősség, hogy csupa hagyomány, emlékezés, ismerős, családias meghitt érzés indítja őt festésre, közben pedig képei alapján modern, határhelyzeteket bejáró, újító festő. Beszédes, hogy mennyire otthonosan érzi magát az alföldi motívumok, tanyai épületek formái között, mégsem találta helyét az alföldi festészet realizmusában. Pataki modern festő: az alföldi napraforgók motívumából az életfázisaink fölött eltelő időt festi meg, és Van Gogh előtt tiszteleg. A paraszti kisház emberi léptékű arányai pedig, amelyek egyik képén még édesanyja házát jellemzik, más képein már a keskeny felsővárosi Tó utca líraian absztrakt látképét teszik mesésen mozgalmassá, míg végül ugyanezek a házarányok vezetik el őt színes négyzeteihez, a dinamika, a tiszta mozgás geometrikus ábrázolásáig.
A kiállításon az együttállás feszültségét Pataki Ferenc ökofilozófiai mélyrétegű festményei is növelik. A biológiai élet szinte megzendül némely képén, színes festményein az élet aranykora jelenik meg. Ugyanakkor képei figyelmeztetnek a növényzet, a víz, a talaj ökológiai sorsára, már pusztán azáltal is, hogy megjeleníti: az élet körforgása az ember nélkül kezdődött, és úgy is folytatódhat. A művész hasonló üzenetű Sebzett geometria című táblaképét a fesztivál megnyitója idején fényfestéssel a Dugonics téri rektori hivatal homlokzatára is kivetítik.
 |
| Pataki Ferenc festőművész készülő kiállításán az SZTE átriumában |
Az emberi létezés, az egymás iránti felelősség és a világ beláthatatlanul nagy dimenzióival szembeni alázat Pataki Ferenc nagy absztraciós képeinek fő motívuma. Idei kiállításán erről a területről egy megrázó hármas festmény, a 2020-as Vásárhelyi Őszi Tárlaton bemutatott Helyzetkép sorozat látható. A triptichon a járvány feszült kétségei között született, és az ember sorsszerű kitettségéről szól. A szorongásról, a bizonytalanságról és a megadó feloldásról. A három festményt minden bizonnyal Pataki Ferenc életművének egyik csúcsaként fogadja majd el a művészetbírálat.
A kiállításon Pataki kedvenc technikájával, a talált tárgyakból, hulladékanyagokból összerakott installációkkal is találkozni fog a látogató. A kiállítás e tekintetben is rokon a 27 évvel ezelőttivel, amelyen Pataki Ferenc a Tisza által leúsztatott fakérgekből készített installációt (Pataki terminusa: „utamba készített tárgyak”), és volt egy gipszöntvénye is, amelynek alakját a Tisza jegének egy pillanatnyi formába fagyott hullámtaraja adta. Az installációkat idén egymás mellé illesztett, és így új életre kelő csempe- és fadarabok alkotják, amelyeket Pataki Ferenc szavaival úgy lehet összeválogatni, akár a színfoltokat. Ezek közül az egyikkel (Weöres király) Weöres Sándor születésének századik évfordulóján tisztelgett a mester.
Készüljön a kedves látogató, az átriumba betérve különleges színélménye lesz! A festőművész így vall a színek együtteséről: – Egy jó festő nem lehet gyáva! Merésznek kell lennie, hogy a színeket összeengedje, mint a bikaviadalon. Össze kell őket engedni. Én akárhogy is tanulmányoztam a színelméletet, az óvatos színkezelés sosem jött be. Csak ami váratlanul kirobbant – mondta készülő interjúnkban Pataki Ferenc.
 |
| Pataki Ferenc festőművész készülő kiállításán az SZTE átriumában |
Pataki Ferenc 1941. június 17-én született, 1966-ban Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán szerzett oklevelet. Mestere Bernáth Aurél volt. Művésztanárai közül Barcsay Jenőt emeli ki, akinél anatómiát és tárgyábrázolást tanult. Alkotói pályája során számtalan egyéni kiállítása volt, országos és külföldi kiállításokon szerepelt. Vinkler László meghívására az 1970-es években az SZTE Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar Rajz- Művészettörténet Tanszékének elődjén tanított művésztanárként, majd 2008 és 2010 között óraadóként. A Szegedi Grafikai Stúdió megalapítója és vezetője volt, jelenleg művészeti vezetője az általa létrehozott Belvárosi Rajzkörnek. Többek között elnyerte a Szegedért Emlékérmet, a Kölcsey Ferenc Emlékérmet, a Szegedért Alapítvány Művészeti Kuratórium díját, valamint Szeged város Pro Urbe díját.
Panek Sándor
A borítóképen: Pataki Ferenc festőművész Helyzetképek című hármas festménye előtt. Fotók: Panek Sándor
